Zala, 1952. június (8. évfolyam, 127-150. szám)

1952-06-01 / 127. szám

^yw-at az mbttt későn.

köszöntött be a tavasa. Március végén, amikor Párizs táján nyílnak az ibolyák, hó esett. Hóviharok tomboltak Anglia felett Váratlanul hideg tört be Itália kertjeibe, A tél összecsapása a ta vasasai drámai volt, mintha a tél nem örült volna a zavartlelkü egy szerii embereknek. Ki a megmond hatója, milyen visszavonhatatlanul nyugtalanok, megkinzottak ezek az egyszerű emberek a nehéz élettől az újságokból .szerzett riasztó hírektől! A láthatatlan, háboruutáni tél meg sokáig elhúzódik.

ügy mondják, nehéz meggyőzni a kortársakat: mi túlságosan sokat átéltünk, amit ember meg ne lásson: felperzselt városok hamuját, Auschwitz gázkamráiban mérgesgázzal megfojtott emberek halmazát. Az amerikai kormányköröknek sikerült megrenditeniök a világot: a halál e bűvészei a lármás beszéd után az uj Hirosima felett, a rendithetetlen Koreára lassan leeresztették a fertőzött bolhákat. Orvul rátörtek Kínára és képmutató arccal röplapjaikkal együtt dicsőítették az emberszeiet-e- tet, és ledobták az agyveiö gyullad ás hordozóit. A kínai gyermekek, meglátva a téli napon a szúnyogokat, meglepetve kiáltották fel: „Mama, nézd csak!,..“ Minden nyelven él ez a szó: „mama''. Minden országban az anyák ringatják gyermeküket. De a kínai anya hiába igyekezett felkelteni halálos álomba merült gyermekét.

Meg kell hagyni, az amerikai imperialistáknak nagy tapasztalatuk van a baktériumokkal való foglalkozásban. és módszereiknek elterjesztésében. Időnként ledobálják a rovarokat vagy a bacilusokkal fertőzött tollakat, amelyek elterjesztik a járványokat; időnként, alacsonyan repülve Korea felett, ködöt engednek azzal a céllal, hogy elvonják a figyelmet a járványok okozóitól — és közben fertőzött tücsköket szórnak le. Lehet, hogy nem ez a legborzalmasabb fegyver, de ez a legaljasabb. Az amerikaiak több embert öltek bombákkal, mint bolhákkal, ám az amerikai vezetők jói tudják, hogy a bolhákért senki nem bocsát meg nekik: éppen ezért tagadják — a világost és tagadhatatlant,-.

c/fe-keian LLL esküdözik, hogy nem hall és nem is hallott semmiféle bolhákról és baktérium- háborúról. Csakhogy nem tudja megmagyarázni, hogy .az Egyesült Államok miért utasította és utasítja el annak- a nemzetközi egyezménynek ratifikálását, amelyet 1925-ben a biológiai fegyverek betiltására kötöttek. Az államok, amikor aláírták ezen egyezményt, megígérték: minden tőlük telhetői megtesznek, hogy más államok is aláírják azt. Kém- régén Dánia külügyminiszterének egy tapintatlan kérdést tettek fel: mi módon akarja rábeszélni a dán kormány az Egyesült Államokat, hogy a biológiai fegyvereket betiltó egyezményt aláírja, A dán miniszter szerényen legyintett kézével. A halált- hozó szúnyogokat, bolhákat, férgeket az ENSz kétszínű zászlaja takarja: egy maroknyi pimasz ember eltökélte, hogy a szabad embereket rabszolgaságba dönti.

Ők még arra sem szakítanak időt, hegy összebeszéljenek. Ugyanakkor, amikor Acheson ur cáfolja a biológiai háborút, egyik kollégája, a kormánykörök egyik hivatalának elnöke, Sachs ur kijelenti, hogy ,.a biológiai háború a leggazdaságosabbnak tűnik“ . Acheson ur erősitgeti, hogy ő nem tud semmit a fertőző bolhákról, hiszen köztudomású, hogy ő Washingtonban él. a „Washington Post“ ez év április 3-án. közölte: a baktériumfegyverek területén az amerikai hadsereg a kísérletezésről most rátért a tömeges gyártásra, A kongresszusban javasoltak egy bizonyos összeget a Maryland államban lévő Camp-Dietrich-i. kísérleti telep céljaira, hogy kétszeresre fejlessze e fegyverek termelését. Ezzel kapcsolatban a, kémiai hadsereg parancsnoka, Bulláne tábornok kijelentette: -,Tiz évet fordítottunk a tapasztalatokra, most úgy véljük, elérkezett az idő áttérni a tömeges gyártásra' ‘,

Mi nem egyszer találkozunk az amerikai sajtóban a kommunizmus elleni „kereszteshadjáratra“ szóló felhívással. A rovarok, férgek, bolhák — ezek az ő kereszteslovagjaik. Most, amikor az amerikai vezetők annyit beszélnek az ő emberszerete- tükről, szavukba vág minden becsületes ember: „Hát ezek a fertőzött bolhák nem a tietekéf Vájjon táj Kn elfelejtettétek volna, hogyan] pusztulták el a mukdéni gyerekek a marylandi telepen térne!t baktél rí um októl? Hagyjátok miár abba ezt,

A B E K E Y Z

a csúf komédiát. Ti nem idealisták vagytok, nem progmatisták, nem is vagytok emberek, ti — fertőzött bolhatenyésztők vagytok!“cJb kiülófjLai háború előkészítését az urak a fő lakáj meg vesztegetésével kezdték. Egy angol tábornok ez év április 8-án kijelentette-, hogy Malájában a brit légi erők olyan anyagokat dobtak le, amelyek megsemmisítik a vetéseket. Egyik a vizet mérgezi meg, a másik a kenyeret teszi tönkre, ők harcolnak az. élet ellen. Ha idejekorán meg nem fékezik őket a népek, min denekelőtt az amerikai és angol nép, akkor a halál átrepül a világ felett, méreggel fertőzi meg Maryland vizét, elszáradnak a zöldelő rétek az öreg Angliában. A ragály kopogtat az ajtókon. Itt nincs mit vitatkozni, meg kell védeni az életet.

Egy évvel ezelőtt az amerikai kormányférfiak a béke védelmezőiként tetszelegtek önmaguknak: bizonyítékul saját területüktől ezer mér- földnyire katonai bázist építenek, szériagyártásban állítják elő az atombombát, megbeszélték az SS- ekkel és a japán háborús gyujtógátokkal, hogy ők csak védelemre gondolnak. Követelték, hogy az angolok, franciák, olaszok húzzák összébb a nadrágszijat: „El kell érnünk a Szovjetunió katonai erejét, mert különben elfoglalja Nyugat-Európát''. Apránként mindenki megértette, hogy ez — zsarolás. A francia parlamentben egy jobboldali képviselő a közelmúltban azt mondta: „De ha a Szovjetunió valóban meg akart volna bennünket támadni, már reges- rég megtette volna“.

Irta:

HJA ERENBURG ★ ★

c/[z amerikai kormámyférfiak egyre kevesebbet beszélnek a védelemről. Most már nyíltan uszítanak a támadásra. Márciusban égy japán államférfi Truman japán szakértőjéhez, Rusk úrhoz fordult azzal a kérdéssel, mikor kezdődik a harmadik világháború. Rusk ur igy válaszolt: „Az Egyesült Államok politikája megingathatatlan abban a meggyőződésében, hogy a kommunizmus és a kapitalizmus nem tud egymás mellett létezni.“ ő cinikusan a kommunizmus elleni hadjáratról beszélt. És aztán kijelentette: „őszintén szólva a harmadik világháború akkor fog' kitörni, amikor. . az , Egyesült ÁIlípuolp. elkezdi''. Busk úr, mint követi rangban lévő diplomata, ritka tünemény a hasonló emberek között: ö a valóságnak megfelelően és nyíltan beszél, ő megérti, hogy a védekezésről való szóbeszédnek már nincs hatása még í Misfeisipi állambeli nemesifjak feö zött sem, é,s ő felszólítja őket, ké sziilődjenek a „kereszteshadjáratra" Ha az amerikai vezetők nem ké pesek megvalósítani terveiket, akkor, úgy látszik, komoly akadályok vannak náluk. Rusk ur elismerte, hogy a koreai háború elején nem tudták elérni fiz Angliával és Fran ciaországgal való együttműködést. Azóta eltelt közel két év: ez idő alatt még jobban maguk ellen ingerelték az angolokat és a franciákat az amerikai vezetők. Nekik most nég nehezebb megkezdeni a- Iramra dik világháborút: mert már nem számíthatnak az Amerikával való együttműködésre sem. Amikor ezek az amerikai halálthozó bűvészek felidézték a félelmet, amikor az oklahomai farmereket „repülő csészealjakkal" ijesztgették és azt bizonygatták, hogyha nem ma, akkor holnap az oroszok elfoglalják Albany városkában Smith ur boltocskáját, akkor millió amerikai elkeseredetten arra gondolt, hogy neki harcolnia kell. Most, amikor a halál bűvészei azt hiresztelik, hogy szükséges rátámadni a Szovjetunióra, azt állítja, hogy a Tambovban létesített öntözőrendszer zavarja Smith urat a citrommal való kereskedésben Albany városában, az amerikaiak milliói félelemmel gondolnak arra-, hogy szemmel láthatóan meg kell fékezniük vezetőiket. Az üldözési mánia ragadós volt. \ nagyzási hóbort a kiváltságosok betegségé marad, belebetegednek a diplomaták, tábornokok, képviselők, de Smith ur nem, aid Albany városában kolbász- szál és aszpirinnel kereskedik. Ám ahhoz, hogy az amerikai kormány- férfiak elkezdjék a harmadik világháborút, nemcsak Churchill úrral és Truman úrral kell együttműködni ök, hanem az Albany városbeli Smith úrral is.

az amerikai ve setéiknek sikerült tönkre- '■ tenni Koreát.: de ezzel egyidőben tönkretették'azon országok népeit is,

★

amelyeket ok „szövetségeseknek“ neveznek, sőt saját népüket is. Tízezer nagy bolond mániájáéit százmilliók fizetnek: London hívői, Lyon munkásai, Calabria parasztjai Albany városból Smith ur. Hát nem tanulságos-e Franciaország sorsa! Területén tombolt az első világháború, városok százai semmisültek meg, franciák milliói pusztultak el: néhány év alatt a franciák begyógyították sebeiket, újra megszerezték vagyonukat. Eltelt hét év a második világháború befejezése óta, de Franciaország koldid: a lerombolt városok még romokban vannak, az ország megismerte az éhezést, növekszik a gyermekhalandóság, az emberek évről-évre egyre rosszabbul élnek. Talán ellustultak a franciák? Nem, jól dolgoznak, de az amerikai vezetők által a franciák nyakába varrt háborús költségek nem hagyják a gazdag országot talpraállni. Minden országban, ahol az amerikaiak garázdálkodnak, nő a háborús költségvetés és szűkül a munkáscsaládok költségvetése. A fertőzött bolhák nemcsak sebet okoznak minden franciának vagy angolnak, hanem zsebüket is terhelik: az angol és francia nem magának, nem is hazájának dolgozik, hanem a járványokért.

Amerika vezetői kiéhez tetőssel hatalmas területet számítottak bevenni Kantontól Prágáig. Meg akarták fojtani a „vörös" Keletet, de sikerült nekik a fehérvárü Nyugatot: Angliában, Franciaországban, Olaszországban és Nyugat-Európa más oi'szá- gaiban az emberek millióit tengődé sre kárhoztatják, mert az amerikaiak megakadályozzák a normális kereskedelmi kapcsolatokat.

Az Egyesült Államokban az egyszerű emberek élete szintén egyre rosszabbodik: „Bum", kirobbant a koreai háború, ez nem egészséges pir, ez a tűznék a pírja. A finánc- tőkések nyugtalanul mondják: „Vál- előtt állunk''.

Qlzázták a Nyugatot a Kelettől. Franciaországban megtiltották a Szovjetunióban kiadott folyóiratok behozatalát. De Gasperi ur megijedt, hogy Ulanova spiccelése megingatja az Olaszországban ma fennálló rendszert. A nemzeti kultúra és művészet ezekben az európai országokban szüntelenül hanyatlik: a kultúrát és a művésze tét amerikai színvonalra akarják zülleszteni. Módomban állt látnom néhány példát ebből, az amerikai követség által Párizsban ter.jesz tett művészetből. íme, a lincsbiró ság után pestise-s bolhát tenyésztő amerikai kultúra három legújabb vívmánya, amelyek felett kötelesek örömüket nyilvánítani az európaiak Először: a televíziós készülék segítségével lehetővé vált a nevadai atombombarobbanás megszemlélése Másodszor: New-Yorkban kikisérle- tezták az „atomzenét“, amely szakértők véleményé szerint „megnyitotta az atommuzsika korszakát' ‘. Harmadszor: Massachusetts állam ban létrehozták az első „motorizált istentiszteletet'', a liivők autókban ülve hallgatták az atombombát ismertető és magasztaló prédikációt. Mindez úgy hat, mint egy vicclap sikerületlen oldala. Ugyanakkor azonban mindennapi élete annak az országnak, ahol az atomgyárosok garázdálkodnak.

Amerika vezetői a nemzeti függetlenség maradványait is megsemmisítik azokban az országokban, amelyekre kiterjesztik hatalmukat. Képmutatóan azt hirdetik, hogy Japánban végétért a megszállás, de ez nem azt jelenti, hogy a hadsereget kivonják Japán területéről. Magától értetődik, hogy beszélnek Franciaország és Olaszország szó szoros értelmében vett megszállásáról. A francia városokban — akár a német megszállás éveiben — vannak olyan épületek, sőt egész kerületek, ahová franciáknak belépni: tilos. Egy francia képviselő, méghozzá igen reakciós beállítottságú, nemrégen őszintén bevallotta: „Nem értem, miért folytatunk háborút Indokínában? Mi

magunk amerikai gyarmat lettünk. Hát gyarmatnak nem lehat gyarmata. Alapjában véve mi könnyen megértjük a vietnamiakat: mi szintén meg vagyunk fosztva függetlenségünktől.' *'

\aeái‘ifa|!, 1332. juuiua 1

^/jfltldetlllU, ahol csak vér folyik, rá lehet bukkanni az amerikai ügynökök nyomára, akár Iránban vagy Egyiptomban, Tuniszban vagy Cubában, Malájföldön vagy Paraguayban. „Minden nép kötelessége most megtanulni az angol nyelvet" — kiáltott fel egyike a, dühöngő amerikai szenátoroknak. Nos, melyik az a két amerikai szó, amit valóban elsajátítottak a népek, amit meg lehet találni La Rochelle falain éppúgy, mint Teheránén, Havannáén éppúgy, mint Kölnén, Rómáén éppúgy, mint Tokióén, ez a két szó: „Go home!" — „takarodjatok haza",

A halál bűvészei nem nyugosznak, még merészebbek, meg fenyegetőbbek lettek. És mégis, miért kezdi a nép zavartan mosolyogva felemelni fejét? És nőért fél most kevésbbé a nép a háborútól, mint két évvel ezelőtt? Ez nem könnyelműség. Az emberek látják, hogy olyan erő alakult ki, amely képes gondolkodásra kényszeríteni az amerikai kormányférfiakat: a békemozgalom megfékezi a háború előkészítőit. Három évvel ezelőtt összeült Párizsban a béke híveinek első világkongresszusa: ott lehetett látni századunk élenjáró személyiségeit, akik a társadalom jobb, igazságosabb berendezésén gondolkodnak. Ezeket az embereket Amerika vezetői régóta ellenségeiknek tartják. Kinyilatkoztatták, hogy a bekéért folyó mozgalom kommunista mozgalom. Ez idő alat néhány tragikus esemény történt: Korea városai a napalmbombák tüzeljen elhamvadtak, a hitleri hóhérokat a börtönből egyenest az „európai hadsereg" főhadiszállására vezették, el vonult a vihar Irán felett, Egyiptom felett, Tunisz felett, végül ug rándozni kezdtek a járvánnyal fertőzött bolhák, A második békevi- lágkongrcsszus már szélesebb tömörítése volt a különböző nemzetiségű é-s különböző felfogású embereknek. Ugyanakkor a varsói kongresszus utáu szélesedett a mozgalom is. Már túlnőtt a jelszavak, felhívások, határozatok határán s a népek öntudatává, szabad akaratává, életévé vált. Ez év végén össze kell ülnie a béke hívei harmadik világkongresszusának, és én bizonyos vagyok benne, hogy azon Amerika vezetői sok olyan embert pillanthatnak majd meg, aki két ők szövetségeseikként szoktak számontartani. Amiig a bakéért csak a kommunisták, a hozzájuk közel álló emberek, a haladó értelmiségiek, dolgozók álltak ki — a halál bűvészei igyekeztek megőrizni lelki nyugalmukat. De most a béke védelmére kelnek a konzervatívok, a liberálisok, az iparosok, kereskedők, a vallásosak, a papok, apátok, a kispolgárok százmilliói, és a halál bűvészei magukra maradnak,

£7^ béke kiüti között a legkülönbözőbb embereket lehet találni. A moszkvai gazdasági értekezletre elutazott a francia gyáros Ghovin ur. ő okkerfestéket készít és annak eladása iránt érdeklődött. De nemcsak ez hozta őt el Moszkvába: ő békét akar. Abt városban, ahol az ő gyára van, a lakosság 95 százaléka nyilatkozott Németország felfegyverzése ellen, a békeszerződés megkötéséért. Nemrégen Kopenliágában találkoztam Appel úrnővel, ö a liberális párt tekintélyes tagja. A varsói kongresszuson a határozat ellen szavazott, nem véve tudomást Mac- Arthur bűneiről. Most a baktérium- háboru feletti felháborodásában Appel úrnő javasolta az „Information" cimü lapnak, hogy tegye közzé azokat a. bizonyítékokat és fényképekét, amelyek bemutatják az s.méri- kaiak bűntetteit. Bangkokban él egy buddhista szerzetes, Pra-junvon Bik- ku; ő ugyancsak távolait ennek a századnak eszméitől, amelyek neki feleslegesnek tűnnek; ugyanakkor ö is fellépett a békeegyezményért és kijelentette, hogy ez minden buddhista kötelessége. Én azért tettem említést ezekről az emberekről, akik között egyik sem hasonlít a másik- a, hogy megmutassák, milyen széles lett a béke híveinek mozgalma. Ugyanakkor a béke vágya még szélesebb, mint ez a mozgalom. Fran- cigorazág egyik legöregebb politikai személyisége, Poigcaró nujjjkátársa. Louis Maiin a maga utján vette fel a harcot az „európai hadsereg" .létrehozása ellen, de nekem úgy tonik,

hogy a béke hívei és Louis Marin meg fogják értem egymás nyelvét. Felbukkan előttem a „világkor* many" utópista ideológiája, de én meg vagyok győződve, lrogy Boyd- Orr lord, aki a szervezet egyik véJ delmezőjéuek mutatkozik, a „világkormány' ' létrehozása mellett áll ki, valójában gyűlöli a háborút, az Egyesült Államokban sok polgár* most különböző szervezetekben, egye - sületekben, közösségekben harcol oj béke eszméjéért. Akármilyenek ezek a szervezetek és akármilyen naivak az általuk felvetett javaslatok, mi kijelenthetjük, hogy a. béke ügyé kezd győzelemre jutni még abban as országban is, ahonnan a háború ve-: szélye kiindul. Sok amerikai mái1 megtanulta megkülönböztetni a feketét a. fehértől, a fertőzött bolhákat á galamboktól és Amerika kormány-* férfiait a béke híveitől.

Qiatjy íztrtfLtl játszott al háború veszélyének leküzdésében a mi népünk. Segített minden népnek szilárdságával, nyugalmával, a békés célokért való munkajávál, a nemzetközi testvériséghez való törhetetlen és hagyományos ragaszkor dósával. Véget érve a „vasfüggönyről" szóló mendemonda, most már az egész világ látja-, ki kitől különül el, ki van a kapcsolat mellett és ki zavarja ezt a kapcsolatot- A gazdasági értekezlet, sokaknak kinyitotta szemét. Amerika vezetői mindent elkövettek, hogy megakadályozzák ezt az értekezletet, de ném sikerült nekik. A marseilleiek jól tudják, hogy elgyengült kikötőjük a Kínával való kereskedelem nélkül meghal. Belgium textilesei megértik, hogy számukra nélkülözhetetlenek Kelet piacai. Lyon iparosai és munkásai Moszkva megrendeléseiről álmodoznak. Az angolok Len-* gyelországban és Magyarországon) akarják beszerezni a mezőgazdasági, termékeket.

A népek immár azt is látják, ki a kulturális közeledés hive, ki oltalmazza féltőén az egész emberiséget szolgáló értékeket. A nagy francia! költő dédunokája, Jean Hugo —- a kitűnő festő és énekes —, ellentétben dédapjával, mindig tartózko-t dott a politikától. Hogyan történheJ tett, hogy Victor Hugo jubileuma; napján áz ö dédunokája Moszkvába került? Egyszerű a felelet: Moszkva megünnepelte ezt. a jubileumot, de a francia kormány sehogyan se emlékezett meg e jelentős dátumról, moha minden francia tudja, hogy Hugo Fi’anei aorszíigj nagy költője volt,

A gyáro-sok és kereskedők, megelőzték a tudósokat és írókat, elsőként vetették fel a találkozók, megbeszélések és cserék elengedhetetlen. ségének kérdését, A kulturális személyiségeken a sor, akik látják, hogy a vérkeringés mesterséges el-: dugaszolása halállal fenyeget.

QfáLunh, éizakan hosszú

a tél, emlékszünk, milyen fagyok voltak április elején. Annál jobban örülünk a tavasznak, az első zöldnek, a májusi levegőnek. Mi más népeknél jobban megismertük a háború bánatait és különösen örülünk a béke győzelmeinek, örülünk azért, mert egyre több és több ember van velünk, velünk vannak a népek, akik — mint mi —meg akarják védelmezni a békét.

Május elseje — gyönyörű ünnep, kifejezi az élet diadalát a halál felett és a testvéri melegséget; az embereket, akik ha egymástól végtelenül messze élnek is, ha életmódjuk más és más is, összefűzi a szolidaritás érzése, az alkotás, munka megbecsülése és a háborútól való iszonyat. Ezen a tavaszi ünnepen barátainknak — kínaiaknak és amerikaiaknál:, japánoknak és koreaiaknak, angoloknak és malájoknak, franciáknak és vietnamiaknak, lengyeleknek és németeknek, minden népnek — azokat a szavakat mondjuk, amelyek a mi nagy és jóságos népünket, az erőművek építőit és a mezövedé sávok munkásait, bányászokat és agronómusokat lelkesi- tik, Sztálinnak és a legifjabb úttörőnek hatalmas szarait : a béke

(Megjelent a Pravdó május 1-i «rámában.)