Zala, 1952. június (8. évfolyam, 127-150. szám)

1952-06-01 / 127. szám

P Ä R T É LET + A zalaszentgróti járási pártbizottság munkája a járási titkárok országos értekezlete után Népi demokráciánknak abban a szakaszában, amikor a falu szocialista átszervezése folyik, pártszervezeteink komoly feladatok előtt állnak. Egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy uhol erős a pártszervezet, szilárd a szervezeti élet, rendszeresek és kon­krétak a község problémáit tárgyaló vezetőségi ülések, tevékenyek a párt­csoportok, példát mutatnak a kom­munisták, betartják a pártfegyelmet, ctmely alapja az állampolgári fegye­lemnek, mind elősegíti a pártszerve­zet tevékenységét, a község eredmé­nyeinek elérését. Ha a párttagok szakadatlanul fejlesztik elméleti tudásukat, a pártszervezet támaszkodik a tö­megek alkotó kezdeményezéseire s azok legjobbjait maga köré tö­möríti és megbízza őket külön­böző feladatok végrehajtásával, az eredmények napról-napra nö­vekednek. Mindez szükségessé teszi, hogy ja­vítsuk a pártépítő munka minőségét, tökéletesítsük a pártvezetést, ami azt a feladatot tűzi a járási pártbizott­ság elé, hogy gondosan vizsgálja meg munkamódszerét, fejlessze a jót, a hasznosat, a károst pedig felszámol­ja haladéktalanul. Kovács István elv- társ, .a járási titkárok országos érte­kezletén elhangzott beszéde előtt a pártépítő munka elvi fogalma nem állt tisztán a járási pártbizottság tag­jai, munkatársai előtt. A pártépitŐ munkát kizárólag a tag- és tagjelöltfelvétel, a többi munkától elkülönített feladat­nak tekintették. Ez a hibás nézet lehatolt egészen az alapszerveze­teinkig. • 'A csáfoa'di, a zalaudvarnoki pártszer­vezeteknél lebecsülték a tömegek ne. ívelését, azokkal való szoros kapcso­lat megteremtését, nem építették ki « pártonkívüli élenjáró dolgozók ak- i tivahálózatát, amelyre minden időben számíthat a párt. A járási pártbizottság szemináriu- i fiion vitatta meg Kovács István elv­társ beszámolóját, amelyen minden osztály meghatározta a tennivalóját, feladatát munkája megjavítása érde­kében. A járási bizottság munkájá­nak egyik nagy hiányossága volt az, , hogy nem építette ki maga köré a kommunista aktivahálózatot s a már működő aktíváit sem tudta tervsze­rűen összefogni, irányítani, ellenőriz, ni. Ez azt eredményezte, hogy átfutó munka folyt a járásban, munkatár­sainknak nem volt ideje hosszabb időt tölteni egy-egy alapszervezet'ocn, hogy ott módszerében, a helyszínen segítséget tudott volna adni a mun­kákhoz. Pártmunkánk fogyatékosságait fel­tártuk alapszervi párttitkáraink előtt és meghatároztuk a pártépítő munka minőségének megjavítása érdekében előttünk álló feladatokat. A határozatok máról-holnapra nem hoznak döntő változást a pártépítő munkában, azonban a rövid idő alatt elért ered­ményeink igazolják azt, hogy a pártépítő munka megjavításával eredményeket értünk el a járás­ban. A szervezési osztály ma már 23 kom­munista aktívával dolgozik és a többi osztály aktivahálózata is erősödik. Egy-egy alapszervezetnél már időben tudunk segítséget nyújtani, hosszabb időt töltünk, el egy-egy községben és az így nyújtott segítség s ellenőrzés után a pártszervezeteink eredménye­sebben, önállóban végzik feladatukat. A pártszervezeteink rendszeresen megtartják a heti vezetőségi üléseket, ahol nemcsak beszélnek a feladatok­ról, hanem módszerében vitatják meg a feladatok végrehajtásának módját. Zalakoppányban a pártveze­tőségi ülésen meghatározták a tömeg- szervezetek munkáját. A pártszerve­zet vezetősége segítséget ad munká­jukhoz. A DiSz és az MNDSz mun­kája megjavult s a begyűjtési terv teljesítésében komoly segítséget nyúj­tottak a pártszervezet s a tanács nép­nevelőinek. Ebben a községben a félévi begyűjtési tervet sertésből 90, baromfiból 103, tojásból 108 százalékra tel­jesítették. Ugyanilyen eredmé­nyek mutatkoznak meg Zalabéri ben, Szentpéteruron, Kehidán, ahol a pártvezetőrtégi üléseken- • rendszeresen megbeszélik felada­taikat. Ilyen fejlődést nem tudtunk elérni még a csáfordi, zalaudvarnoki és a gyülevészi pártszervezeteinknél, ahol a pártvezetőség nem tart rendszeres vezetőségi üléseket és így nem tud­ják értékelni munkájuk eredményeit, hiányosságait sem. A pártépítő munka egyik szerves részét teszi a párttagok egészének be­vonása a pártmunkába. Nem válhat a község igazi irá­nyítójává az a pártszervezet, me­lyiknek tagjai sorozatosan meg­sértik a pártfegyelmet. A zalaapáti községi pártszervezet 75 tagja közül mindössze 30 azoknak a száma, akik aktív pártmunkát végez­nek. Ahol a párttagok, a kommunis­ták nem nevelik a dolgozókat, ott komoly eredményt nem is várhatunk. Ez látszik meg Zalaapáti község be­gyűjtési tervének teljesítésében és a tűrjei pártszervezetnél is. A pártcsoportok megszervezéséről szóló határozat után a járási pártbi­zottság megkezdte feladata megoldá­sát. A pártcsoportok megszervezése és aktivizálása gyors léptekkel szá­molja fel a káros jelenségeket. A zalaapáti állami gazdaságban a pártcsoport létrehozása után megjavult a munka, rendszere­sen tartanak pártcsoportértekez- leteket, ahol megvitatják a párt tagok viszonyát a pártmunkához és a termeléshez, mozgósítják a tagságot és a pártonkívüli dol­gozókat a feladatok elvégzésére. A türjei állami gazdaságban a pártcsoportok megvitatták a munkaerőhiányt és elhatározták, családtagjaikat bevonják a mun­kába. Ezzel az állami gazdaság­ban mutatkozó munkaerőhiányt felszámolták. Kehidán a pártcsoportvezetőket Benyó István elvtárs, a pártszervezet titkára rendszeresen beszámoltatja és kioktatja, hogy milyen munkamód­szerrel javítsák meg á hozzájuk tar­tozó párttagok viszonyát a pártmun­kához. A hanyag és fegyelmezetlen párttagokat az alapszervezet pártfe- gyelmi elé állította, ahol szigorúan, kommunistához méltóan bírálták munkájukat. Pártfegyelmi eljárásban részesítette a zalacsányi, a zalaszent­gróti és a gyülevészi pártszervezet az olyan párttagokat, akik nem hajtot­ták végre a . begyűjtési törvény telje­sítését, elmaradtak a begyűjtésben és a mezőgazdasági munkákban. A fe­gyelmi bizottság határozatát taggyű- léseken tudatosítják, hogy a párttag­ság helyes bírálatán keresztül ezek a párttagok helyre tudják hozni hibáju­kat. í A párt ereje és tekintélye a töme­gek kapcsolatában rejlik. Ahol erős a pártszervezet és a tömegek kapcso­lata, ott a pártszervezet a legnehe­zebb feladatok végrehajtását könnye­dén, biztosan tudja végrehajtani. Helyesen építette ki a tömegek­kel való kapcsolatot a kehidai és a kallósdi pártszervezet. A ke­hidai pártszervezet a politikai iskolákra a párttagok mellett a legjobb pártonkívüli dolgozókat is bevonta. Köztük Kiss Kálmán 8 holdas középparasztot, aki élenjár a begyűjtésben és a me­zőgazdasági munkában, aminek elismeréséül a békegyűlés a békebizottság elnökének válasz­totta meg. A pártszervezet Kehidán összeforrt a pártonkívüli dolgozók legjobbjaival, akik lelkesen sajátítják el a pártta­gokkal együtt a szocialista jövőjüket irányító elméletet. Ebben a község­ben a begyűjtési terv teljesítése mu­tatja a pártszervezet jó tömegkapcso­latát. A hízottsertés félévi beadása 90 százalék, a tej, tojás, baromfi, vágó­marha 100 százalékon felül van tel­jesítve. A tömegekkel való kapcsolat megerősítése, megszilárdítása érdeké­ben számos községben, Zalaszentgró- ton, Tűrj én, Zalakoppányban vasár­naponként gazdagyüléseket hívnak össze, ahol megvitatják a falu prob­lémáit, ahol az élenjárók dicséretben részesülnek, a lemaradók pedig bírá­latban. A járási pártbizottság egyik leg­fontosabb feladata az elkövetkező időben, hogy a DISz és az MNDSz- szervezetekkel való jobb kapcsolaton keresztül még nagyobb eredményeket tudjon felmutatni járásunk. A pártépítő munka színvonalának emelése, a tümegszervezctekkel való foglalkozás, a tömegekkel való kapcsolat megerősítése tör­vényszerűen viszi előre a gazda­sági munka eredményeit. A járásunk az elmúlt héten a be-, gyűjtési minisztérium értékelése sze­rint a legjobb munkát végezte a szombathelyi járással együtt a hízott- sertésbeadásban. A járás jelenleg a hízottsertés beadásában országos vi­szonylatban a 6. helyen áll a járások közötti versenyben. Mindez még na­gyobb, még lendületesebb munkára kell hogy mozgósítsa járásunk min­den kommunista és pártonkívüli dol­gozóját. Az eredményeink további fo­kozásának feltéteie pedig az, hogy a pártépítő munka színvonalának to­vábbi emelésével biztosítsuk és nö­veljük járásunk eredményeit. Vég Ernő j. titkár h. A harcoló Korea hős asszonyai Irta: PAK DEN AJ, Sztálin-dijoiS a Koreai Demokratikus Nőszövetség elnöke. Az amerikai agvesszorok ellen vi- * vott felszabadító háborúban a ko­reai nők a legtevékenyebben részt- vesznek. Iíős asszonyaink bátran küzdenek a partizánosztagokban, ápo­lónőként dolgoznak a fronton és a hátországa kórházakban, hadianya­got szállító vonatokat vezetnek, föl­det. művelnek, ruhát varrnak a Nép­hadsereg számára... Az asszonyok százezrei foglalták el harcoló fér­jeik, fiaik, testvéreik helyét a mun­kapadok mellett, a rizsföideken és ültetvényeken. Kim ír Szeri, népünk vezére mond­ta egyik beszédében: .,Büszkék lehe­tünk asszonyainkra, akik a fronton küzdő férfiakat helyettesítve tevé­kenyen dolgoznak a falun ' és az iparban .. . Fáradtságot nem ismerő határtalan önfeláldozással. vállvet­ve a férfiakkal a végső győzele­mért ., Az egész ország -ismeri a hős ko­reai asszonyokat: Cső Ok Hi és Ni Szu Bek partizánokat. Te Szón Ili-t, az első koreai női pilótát, Li Szun Nini és Tűk ,0in Bök ápolónőket, Pák Csun Vol mozdonyvezetőt, Tan Ur Szír szövőnőt, aki q.z asszonyok közül elsőnek kapta meg a Munka Hőse cimet. De sorolhatnám tovább Gazoknak a nőknek a nevét, akik be­bizonyították lángoló hazafiasságu­kat. Az amerikai gonosztevők a békés koreai lakosság tömeges kiirtására törekszenek. A Koreai Demokratikus Nőszövetség tömegmozgalmat indí­tott annak érdekében, hogy gondos­kodjanak azokról a gyermekekről, akik elvesztették szüleiket. Asszonya­ink otthonukba fogadják és meleg szeretettel veszik körül az árvákat, A Fehér Ház és a Pentagon azt képzelték, hogy villám-háborúval le­rohanhatják hazánkat, hogy megré­mítik népünket, gyorsan letörhetik akaraterejét és ellenállását. Hős férfiáink és asszonyaink azonban ke­resztülhúzzák 'számításaikat Sza- badságszeretetük. a gyilkosok és rom­bolók elleni gyűlöletük erősebbnek bizonyult az amerikaiak fegyvereinél és állati terrorjánál. Az; agresszorok aljas céljaik érde­kében attól sem riadtak vissza, hogy a legbarbárahl), a legemberteíenebb eszközökhöz: a baktérium-háború­hoz folyamodjanak. De ez az újabb gaztett sem. töri me.g akaraterőnket, illetünk árán is megvédelmezzük ha­zánk minden talpalatnyi földjét. Biztosak vagyunk győzelmünkben, mert velünk vállvetve harcolnak a hős kínai önkéntesek, mert oldalun­kon áll a béke zászlóvivője, a ko­reai nép legjobb barátja, Joszif Visszárionovies Sztálin. Vasárnap, 1952, junius 1 Albert Nordens A nyugatberlini viper a fessek Május 21-én nemzeti és nemzet, közi jelentőségű per zárult le. Az a per, amely a vádlottak és tanuk vallomásaival, a rendelkezésre álló és elvitathatatlan bizonyiték- anyaggal, nevek és cimck nyil­vánosságra hozatalával megmu­tatta, hogy Németországban ki zavarja a békét, ki öl meg mit sem sejtő védtelen embereket, ki akar káoszt előidézni a német életében. Képzeljük csak el, hogy egy csoport aljas bandita megkísérel­né levegőbe repíteni a menetrend szerinti köhi-liamburgi vonatot. Képzeljük csak el, hogy egy go­nosztevő az augsburg-nürnbergi Man-üzemek gépeit liasználhatat lanná akarná tenni és ezzel 20.000 munkást fosztana meg életlehe­tőségétől. Mit szólna ebhez Nyu- gat-Németország lakossága? Pedig ezt akarták csinálni a Német Demokratikus Köztársa­ságban. A merényleteket gyára­ink gépei, vasutaink sinei, pa­rasztgazdaságaink csürjei, kultur- házaink ellen a nyugatberlini amerikai körök közvetlen paran­csára, az amerikai kormány hi­vatalos közegeinek pénzén, had­seregük és titkos-szolgálatuk se­gítségével hajtják végre. A Kurtfürstendamm-on van annak a szervezetnek a székhelye, amely „Az embertelenség ellen küzdő harci csoport“ név alatt sorozato­san bűnöket követ el az emberi­esség ellen. Ennek a szervezetnek minden egyes alkalmazottja — vezetőitől: Hildebrandt-tól (aki egyébként többezer dollárt sikkasztott el) és Tillichtöl kezdve a legutolsó írnokig, —. fizetését abból a száz­millió dolláros alapból kapja, amelyet az amerikai kongresszus a béketábor országaiban elköve­tendő bűnök céljaira megszava­zott. A három bandita, aki a szombat este elitéit bandavezér­rel, Burianekkel a vasút ellent merényletet megrendezte, az ipari rendőrség tagja volt. Rendezett erkölcsű vidékeken a rendőrség arra való, hogy megakadályozza a. bűnök?,t. Nyugat-Berlinben ez másként van. Ott az ipari rend­őrséget robbanóanyaggal, kézi- és ködgi’ánátokkal látják el, hogy vasúti merényletet kövessenek el. És ki látja el ? A CIC, a Counter Inteligense Corps, az amerikai titkosszolgálat, amely a három banditának és Burianeknek pa­rancsot, robbanó anyagot, fegy­vert és pénzt adott. Németor­szágban bárhol követnek el bűnt az emberiség ellen, mindenütt az amerikai imperialistákra bukkan­nak. Tőlük érkeznek az utasítá­sok, tőlük érkezik a pénz, tőlük jönnek a gengszterek, akiknek az a feladatuk, hogy pokollá tegyék a németek életét. A múlt azonban nem büntetle­nül támadja a jövőt. Mi nem va­gyunk azonosak a weimari köz­társasággal, amely a fasiszta gyilkosokkal szemben a követke­ző jelszót alkalmazta: Nem látunk semmit, nem hallunk sem­mit! A mi Német Demokratikus Köztársaságunkat más anyagból gyúrták. A mi államunk kiku­tatja a népellenes, külföld által felbérelt ’ gyilkosokat, lecsap rá­juk megsemmisítjük őket. A legfelső biróság pénteki és szombati tárgyalása bepillan­tást engedett a mindenre képes és mindenre hajlandó alvilágba. A minden gátlástól mentes, fel­bérelt gyilkos banda ellen csak egyfajta védekezés lehetséges: Berlin demokratikus övezete és a Német Demokratikus Köztársa­ság férfiainak, asszonyainak és fiainak ébersége; akiknek úgy kell őrizniök üzemeiket, bányái­kat, hajógyáraikat, gépállomásai­kat és a nép minden vagyonát, ahogy a szülők őrzik gyermekük életét. A nép éber szeme mindent lát és segit népi rendőrségünk­nek, az állambiztonsági szervek­nek az alvilági csürhe ártalmat­lanná tételében. Az üzemek küldöttségei a tár­gyalóteremben felháborodással hallgatták az emberi mivoltukból kivetkőzött vádlottak vallomásait, akik önként léptek az amerikai hóhérok szolgálatába. Mindenki meggyőződött arról, hogy a nyu- gatberlini viperafészekböl ered azoknak a bűnöknek a sorozata, amely hetek óta foglalkoztatja a Német Demokratikus Köztársaság legfelső törvényszékét. A tár­gyalás szünetében mindenhonnan és ismételten felhangzott a kér­dés: mikor számolják fel végre a nyugatberlini gyilkos közpon­tot és mikor kezdődik rendes, bé­kés élet, mikor lesz munka és megélhetés mindenki számára a „Brandenburger Tor“-oni túl is. Türelem! Ma levágták a nyugat, berlini polip karjait. Nincs mész- sze az a nap, amikor a szörnye­teget teljesen ártalmatlanná te­szik. Forrón izzó gyűlölet tölt majd el minden németet, amikor meg­tudja, hogy az amerikaiak "hogyan toborozzák rendszeresen a lezül- lött elemeket és az elitéit háborús bűnösöket és hogyan bízzák meg őket üzemeink, vasutaink, gépe­ink és azokat kezelő emberek le­vegőbe röpitésével. Németor­szágban azonban nem az ameri­kai gyújtogatok és bombamerény­lők, az atombomba- és pestis-ge­nerálisok által terjesztett rémület fog uralkodni, hanem a békés épitö munka. És minthogy a leg- jámborabb sem élhet békében, ha az nem tetszik a gonosz szom­szédnak, tudniillik a Tillich-Hil- debrandt-féle gyilkos bestiáknak és a nyugatberlini CIC-barlang többi lakójának, akkor ebből le kell vonni a következtetéseket. A mi Német Demokratikus Köz­társaságunk, drága halottaira gondolva. akik a Hitler elleni harcban a békés és demokratikus Németországért estek el, attól a kívánságtól áthatva, hogy gyer­mekeink életét megvédje és békés életét biztosítsa, szilárd elhatáro­zással. hogy hazánk egységét az amerikai imperialisták ellenére kiharcolja. minden intézkedést megtesz népünk életének biztosí­tására Németország' gyilkosai­val szemben.“ Megjelent a „ Társadalmi Szemle^ májusi száma A „Társadalmi Szemle" most megjelent májusi számának vezér­cikke; ..Sztálin szava — uj erőfor­rás a békeharcban“. Sztálin elvtárs ■•A békéért“ című háború utáni be­szédeiből és nyilatkozataiból össze, állított gyűjteményes kötetéről Szántó Rezső elvtárs ír a lapban. A moszkvai nemzetközi gazdasá­gi értekezlet; jelentőségével é; ered­ményeivel foglalkozik Háv László elvtárs cikke. Csatár György elv- társ „A műszaki munkanormákrói" cimü cikkében a minisztejüanács áprilisban hozott határozatának jelentőségét és az ezzel kapcsolatos feladatokat tárgyalja. Teljes ter­jedelmében közli a folyóirat a Pravda április 7-i számában meg- jelent nagyjelentőségű cikkét -A drámairodalom elmaradásának le­küzdéséről“. A ••Szemle,'-rovatban Rédei Jenő elvtárs „A dolgozók elnyomorodása a lökés világban — növekvő jólét a Szovjetunióban", Fülöp Ferenc elvtárs -A magyar régészeti kutatás eredményei" és Gömöri Endre elvtárs »A tuniszi nép harca a gyarmatosítók ellen a nemzeti füg­getlenségért“ cimmel irt cikket. A .•Könyvismer‘.elések" rovatában. Nagy János elvtárs foglalkozik R- Palme Dutt -Merre tart India?" cimü könyvével. Közli a folyóirat Melnyikov elvlársnak „Egy brit katonatiszt feljegyzései“ címmel ’•Neue Zeit" április 16-í számában megjelent -Ismertetését Richard Squires TUr-linben-Jés Moszkvában kiadott "A háború ösvényért" qér tuü köfiyvérék

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents