Zala, 1952. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1952-01-15 / 11. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A szovjet küldöttség uíabb békeiavaslafot terjesztett be az Eí\Sz-ben A termelőszövetkezetek és állomások mc»rei értekezlete Darvas József előadását a szovjet tanul rcsányairoi Vili. évtolvam 11. szám. íz nop ZAHWECTEi pAbtuizottsAkA^iak *apii,*pja »«rwinninriiuii. » iiwn: £ ra SO fill® p 1952 január 15. Kedd ■■■RBRnnaMi M mm Rákosi Mátyás elvtárs beszéde az országos aktiva-éjetekezleteii a gazdasági vezetésről, az ötéves terv döntő éve feladatairól A Magyar Dolgozók Pártja! Központi Vezetősége által szPm. ba'on Budapestre *bsszehivo'tf. országos aktivaértekezleíen a vita során beszédet mondott pártunk és dolgozó népünk vezére. Rákosi Mátyás elvtárs, — Kedves elvtársak! — Teljesen egyetértek azza’, amit Gerti elvtárs itt az ak-iva aló tárt, de egykét kérdéshez kiegészítésképpen hozzá akarok szólni. Az egyik á legtöbbet hangoztató t, a munkafegyelem, melynek hiányát úgy tekintjük, mint egészséges fejlődésünk gyermekbe egsógét Az itt felszó ■alt vezető elv ársak egy része ?zt a kérdést' nem kezelte azzal a komolysággal és keménységgel, amellyel kellete vo’na. A vezetők liberalizmusa hátráltatja a munkafegyelem megszilárdulását — Úgyszólván minden felszólaló e'vtárs érintette a munka- fegyelenú kérdését, de szin'c semmit sem 'hallottunk arról, ' hogyan harcoltak a .munkaié gye'em helyreállításáért. Rém geteg panasz-1 kaptam e tárgyban, de amikor konkrét eseteket kértem • abból ■ a célból, hogy felhasználjuk a munkafegyelem megsz'iiárdiíáSiára, a lógósok elleni küzdelemben, a legtöbb elvtárs rögtön viszolyog- ni kezdett és nxagyanázgat. a, hogy ez az eset, amelyet éppen ezóvátett, talál] még sem olyan" •súlyos- mint ahogyan a kezdőién Iái: a. Ha csak tőlük függött volna, az a bizonyos fe’sőhirő sági határozat —, amelyet most . he’yéselnek, s amely módot ad' nekik arra, hogy végre a törvény erejével is fellépjenek a munkafegyelem megszegőivel szemben — nem jött vo’na létre. Hozzátehetiem, hogy ez az én megfigyelésein —- .sajnos — ösz- szeesik a munkások- tapasztalataival— Az elv társak itt hallották az ajkacsingervölgyi bányász elvtárs fetezó Vasát, aki dpanaszolta, hogy a vezetőség nem harcol keményen a, rnunkafe- gye’eni megszilárditiásáért. A 22- Építési Tröszttől felszólalt igaz gató elvtárs' szintén kénytelen voh megálló pipa ni, hogy a munkafegyelem kérdésében liberá’i fiák a vezetők. Aki figyeli a Szabad Népnek a munkafegyelenv rő' ázóló munkások által irt cikkeit, annak is meg kell á’Lapi tania, hogy ezek a műnk ás’eve-* le-zők "szinte kivétel nélkül panaszkodnak a vezetők tóbora!iz* - rnus-úra. Előre meg ’ehet jósolni, ha ezen a léién nem toriéIlik változás, «akkor hiába adjuk meg a lehetőséget a gazdasági életben vezetőknek, hogy a törvény erejével is segítsenek helyreállítani a munkafegyelmet, ez nem fog megfelelő eredménnyel jár ni, mert az elviázsak félnek az erőteljes eszközök használatától. Mi százszor ismételjük, hogy e téren döntő annak a szellemnek kialakítása, ame’yben szégyen és gyalázat nap lop ónak. csellengőnek lenni- De ugyanakkor hozzátesszük, hogy. vannak bizonyos ellenséges,, vagy -egyéb elemek, amelyekbe a - puszta 1 ágit adó, rábrszélés 'csak atíüyi-f használ, mint a szenteltvíz, s ezért velük c-zemben a törvény erejét is igénybe kell venni. Ezért kérem a gazdasági vezetőket, hogy ezt a kérdést kezeljék kemény eb ben. Ne legyen a jövőben folyjon panasz arra, hogy gazdasági vezetőink, igazgatóink — meg mondhatom: -középkádereink is — nem egyszer puhák, liberálisak, viszQlyogtX'ak a keményebb eszközök haszmálatától. Hiába adjuk akkor az elvtársak kezébe ezt- a lehetőséget- E téren fel tétlenül váHozta,Tni kel’- Minden elvtársup'k, mindem üzemből jövő hír azt közli, hogy ennek a j rendelkezésnek igen üdvös vokju hatása s hogy'búr úgyszólván« csak pár napja közismert, mégis í már mutatkozik az eredmény?. | — Ila az elvtársak most sem nyúlnak konzekvensen és ke 8 inény kézzel a fegyelmezés kérdéséhez, akkor megint úgy já mák ve’c, mint egy csomó egyéb rendszabállyal, amelynek nem konzekvens,’ nem következetes kezelése miatt nem lett meg. az eredménye. szer annyit keres vasárnap, mint hétköznap, és ahe’ye-t, hogy üldözték volna ezt a jelenséget, még bízó nyos fokig maguk is részt -vettek benne. — Az eredmény az, hogy a rendes munkás is kezdett rá szokni a vasárnapi műszakra és emiatt szenved a hétköznapi műszák, továbbá a vasárnapi karban tar ás és vele az egész termelés is. Bár ezt minden vezető bányász elvtársunk tudja, a kérdést nem 1« nagyon feszegették. Ugyanakkor pedig eza kiadatlanul panaszkodnak álfa lánosságban a munkafegyelemre és hogy a termelés nem megy úgy, ahogyan ke’l. Ezért min. den téren keményebben kell fog ni a fegyelmet: az elv-társaknak most erre megvan a lehetőségük. Többet kell törődni a nőkkel? ifjak kai? a» uj munkásokkal —■ A munkafogye’em lazításához gyakran az -is hozzájárul, hogy gazdasági vezető elviársainlc a kisebb cllau-ájtás vonalán mennekAzt hiszik, hogy ezzel hozzája* rulrrak a termelés eme'é'séhez, holott végeredményben az ellenkezőt ■ érik ol- Egyetlen ilyen kérdést, ragadok ki, a vasárnapi munkát' a bányákban. Amikor ezt ín kérdést közelebbről megnéz’ük > • rájöttünk arra, hogy százával« -sőt -ezrével vau olyan bányászünkj .ca-ki kidolgozza a b it napot, egy hétén,1 de hogyan?--Egy ha pót k átkozna p mindig igazolatlanul tr'ányzik, ak kor pihen, bevette vasárnap do'-mzik, amikor dupla fizetést kap. Ezzé’ eléri, hogy — az olyan ftndtfs munkással szemben, aki a hat munkanapot hétköznap hiányzás nélkül, kidolgozza — egynapos hiányzása ellenére 15—15, vagy 23 százalékkal többet keros. A rendes munkások, — a bányászuk zöme elkeseredetten lát jak, hogy az, aki Hetente rend szeresen igazo'atlanul mulaszt egy napot 6 ezzel megzavarja az egész csoport -ermé'ését, a vő gén a vasárnapi műszákká.] még 15—20 százalékkal többet keres., mint a- rendes fegyelmezett munkás- Annak- dacára, hogy vezető élvtársaink' a bányákban ezt jól tudják, eddig nem lépték fel e'lene- Sö: újabban be1 yen ként bizonyos hallgatag koope ráció, alakult ki a műszaki ve- zefós,i.í az ilyen, a vasárnapi műszakra specializált munkások között azon az alapon, hogy, a műszaki értelmiség is lsét* — Hasonló a kérdés a. mun. káshiánnyal. U- van egy sor elv- társ, aki jejen vojg amikor mi Várp-lotán, Perecesen, vágy Tatabányán és egyebütt a helyszínen J termelési _ értekezletet bar -otí.unk. Állandó volt d panasz, hogy kevés a munkás Ugyanazon az értekezleten .pedig mindenét-t. kivétel néDkül egymám án sorakozta . "fák ín1 azok-'-t a lényeket, amelyekből kid erű í, hogy az ods. küldött, oda-oberzof;. munkások, kai a kutya sem törődött.' külö. iidíi&n a fiaíaá münkáíokKalV vagy a nőmunkásoklc_l. Ez állandó ki férője vo*t az c-sí-zss termeién megbeszéléseknek. Egyré:z. panaszkodtak arról, hogy nincs e'ég munkás és ugyanakkor msgálla- pi -ották. hogy azokat a munkásokat, akike! a párt vagy az állam odakiil- dötfj elhanyagolták, nem foglalkoztak velük, engedték, hogy ss elleűség ha’ása alá kerüljenek és otthagyják a munkahelyet. — Különc:en fontos ez a kér, dé:-:i az uj munkásoknál, a nck- íxéft, a fi-taicknál, -z á képzősök, néb Hogy a nőkkel és az ifjakkal a mi gazdasági vez: tőink nem beiül ak, úgy. - ahogyan kellett volna, az;b eddig’is tudtuk. Minden értekezleten újra felmerül ez a kérdés: az .if jakká! és nőkkel Való bánásmód. Újabban már kezd. ehhez hozzájárulni az • á- kéfczőfökhöz való ro|öz viszony.- A elvtársak itt ás :két esel ben hatották, amin;b a felszó’--: lók ezl' szóvá-ét'ék. Amikor a gyárakat járom most, már .tipikus jelen- ég. hogy elémá-E egy ifjú, vagy mynkátinő éz közli, hogy az ái'bm ő( nagy áldozat ai vak mire átképezte és utána takarítónőnek vagy napszámosnak o-z-ották be, vagy egyik gyárból a másikba küldték Már A saj1 óban js kezdenek, az ilyen panaszok jelentkezni, ami azt mutálj a. hogy gazdasági vezetőink e kérdési, még nem fogják azzal a komolysággal, amelyet megérde. mel. —- Az uj munkásokkal kai» csolatos másik kérdés, amelyre Geirő elvi ars már kiért, de amelyről én színién nyomatékka' "zölni kívánok, _ a bcTesetelharltás, a mun- kagvédeiem, a biztonsági iu tézkedések, be erdezések kérdése, vsamul! az ezzel kapcsolatos fel- világobtó munka, pl» ká«»k. figyelmeztető felhívások stb Elv- tár:'aim. évente száz-kétszázezsr uj munkás kerül be iparunkba ezt mindenki tudja. Ezek a mun., károk legtöbbször hpa.z'alatta nők, faluról! jöttek, . üaitaiLok. Ezelaiek semmiféle gyakorIaJük nincs a munkavédelem ,erén és éppen ezeknél ke’-len'- fokozottab ban — sokkal inkább, mint a '-égi tapaszt:.It, gyárba szokott munkásoknál — vigyázná min den néven nevezendő munká-vé- de rni és égé: z:égvéde-mi. intézkedések be óriására. — Ehelyett ez a kérdés megle hej ősén háttérbe került. A szakuzervezei: k, amelyeknek egyik legnemesebb feladata ép pen ez volna, szintén nem nagyon lerődnek vele, emiatt gyakoriak a.' súlyos balesetek. Nem egyszer égy-egy ilyen üz-mi bsS- eset jóidőre megnehezíti a fiatalok vagy zz uj munkaerők lobor zását is Felhasználom a mi g:z- ditági ,'veze őihkj ez .aktíváját arra, hogy nyoma -éko:an felhív- ja.m figyelmükéi: -iti- is el vagyunk maradva és változkinunk kell ezen a téren is; meg kelTf javítanunk a b:lesei’: Ihári ás, a munkavédelem minden ágát. Ré^ lelcitoeii, a minőség terén is leíjesiiem kelt a terve. — Sok szó Ose-ft a minőségről Több elv.árs panasz tárgyává tette, hogy a t o rv telj es i t és n él már szokásossá váb, hogy a nagy, könnyen legyártható, vagy kevés -megmunkálást igénylő da-, rabokkal a gyár iui teljen ti -érvét •-•'vi:z»nt a finom: bb, jobb megmunkálást köve-eiő kisebb darabokkal elrmradA Globálisan megvan a ferv- íeljesités, dée amikor köze iébbről. megnézzük, kiderül, hogy* ebben a. teljssi ésben. igen komoly hibák vannak. ~ Például a hengerművek tervfel. jesi' ősénél az .ellenőrzés- alkalma val már rögtön megnézzük, hogy a terv Jel jesités nem úgy örté- nik-e, hogy dury.ahßngerdéné' fűltél jeti lés van.- a finom emez' pedig eá van maradva. A tapasz, taltat gyakran azt mutatja, hogy vafóban igy teljesítik" a terve, — Rengeteg baj van emiatt a minőséggel is. Az elv-ársak hal látták a Brmér'.-gyár igazgat ójá- n.k panaszát - hogy - néha több' munkaóra. ke?' a durván elkó'zÉ xett darabok rendbebozására _ mint az egé.znek lágyár a?ára. Sok a p.nasz a minőségre álfn- láb_n és gyakori tünet, högy igázga'óink kezdenek húzódozni a minőségi munka elvállalásá é^ Már az is baj. ha a belfö di piac ról sok z reklamáció a minő-égre és sz e'vtárrak tudjál:, hogj mennyi panasz érkezik. De még nagyobb baj, hogyha külföldre»!, az exportál^ árura kapunk ilyen panaszokat. Az e-vtár-ak mint g zdasági életünk veze.ő-v .udjálv, hogy bizony az ilyen panaszok egyre' gyakoribbak. A panaszok kivizsgálása foly.má-n terméketekén felelősségre vonjuk az illető igazga ókat. Emi-tt újabban már kezdenek az elv-ár- sak húzódozni az exporttermékek vállalásától,, vagy pociig azon a címen, hogy ez kü önös pontosrágoi igényei, nim tarják be a határidőké. A' helyzet mar o.yan, hogy -/külker eskede 1 műn Írre komolyam érez-eti hatását. — Kezdünk égy egész c-iomó helyen — éppen az ilyen gondos ,munkát igénylő megrendelés-k. a finommechanika --erén. — az exportban lemar-dni. Nem szorul magyarázatra’, hogy mif jelen , ha exportteiyünke' nem ludjuk lelje® siteni, ha dezorgamzáiódik egész tervünk. Ha a kiviteli terveim két nem tudjuk jól végreh: jtani, akkor azok a gépek, nyersanyagok. amelyekéi külföldön vátárolunk _az ipar számára, természetesen' vonUd ottan tervszerűé lenül érkeznék és az egész tér., melétünöe károsan h-t ki. A niiuiká§ok és om^ahisdi kape§oiatfi — A műszaki ér-elmiség és munkásság viszonyáról ilt arány, ag kevés -zó esett, amit úgy : e„ hintek — és azt hiszém, az ér e~ kéziét is úgy -ekinfi — hogy c3 a viszony alaposan megjavult* Annyira megj_vult, hogy tulajdonképpeni problémát talán mar nem is- képez. Ennek ellenére e kérdésre gzér. térek vis-za.- mert a bányászat-al kapcsolatban a munkafegyelem hiánya mel óit — mint - felszólaló elvtarsak rámutattak — a legnagyobb baj az, hogy az uj gépeke. t nem tudjuk kezelni Ez pedig áz- mutat, ja hogy legalább is a bányászat, ban, az értelmiségiek é: a banya- szók munkája még nincs jól koor. dinálva, nincs egymásra hangol, va. 'Különben lehetetlen vo'na, hogy ' a '. :kaparő?za’ agok. rázó, csúszdák,'Tejfőgápsksz:<kada' lomul annyit álljanak, min. ahogy ezf, itt az Ág-zgalók-és a szlahánovis. -talc panaszj árgyává tét ék Tar,' ok t:ŐSe, hogy áz értelmiségiek és munkások . jó -együt-működé, éhek kérdése még mii iparágban sincs teljesen megoldva,. Amikor a gyárakban járok, nem 'fgy helyen előfordult, Irigy mindenki ott van már a megbeszélése r, de a főmérnököt rendszerin' úgy kell külön behívatnom. Ebbő. is arra Köv. kezt©» tek, hogy bár a jóviszony az ér- einxiséggel ké s-égf-elenül elme« yüí marad még tennivaló is :elég. Ezért ezi, ,_a .kérd :si ..né Ihn- nyagoljuk ■'el '"és az elv ársak czakada ianu! tartsák napirendév Soha nem Ehet azj mondani: na most-. íxxár a munkások és az ér, eimiség közö.t olyan jó a viszony.- hogy ezzel a kérdéssel többé nem kell foglalkozni, ezt a "iszonyt mi idig mélyebbé és min, dig jobbá lehet és kell tenni. —- Szótanom kell még az igaz- ga ók és a helyi párfsz.rvezet viszonyáról. itt, ©zen a konferéhlasámapi míís/akró! A I>át*lwezeíes és í*;izdasági metés viszonyáról ■ cián erről kevés szó esett- Á.3 első- gondolatom az volt, hogy a- láa azért, mert e téren is mio*
