Zala, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-21 / 297. szám

A NAGY ÉS EGYSZERŰ EMBER ITT JÁRT SZTÁLIN ELVTÁRS í Amikor Moszkvában jártam — még 1934 bon — szerettem volna Sztálint is látni. — Voltaképpen ismerni szeret ném, hogy hazatérve róla is be. számolhassak — mondtam egy ráncosircu. de vén ráncai közüt jia'alosan okos tekintetet hu­nyorgó orosz írónak. — Akkor üljön rögtön vonalra mond a. — Miért? Hol láthatom? — Az egész országban. Min- , denütt. ahol munka folyik. Oil mindenük tan őbelőle valami. — Vagyis ahhoz, hogy ftt meg­ismerjem, járjam ka az egész Szovjetuniót? — És még akkor sem ismerné egészen. Mert ez ö gondja azon is túli érj ed 2. Az ember több mint az ar­ca. Több a leikénél, a szellemiméi is. A tetteinél is több. De mérni mégis csali azzal lehet, amit ma­gából másoknak átad. Jól mond. jak, hogy aki másoktól elvonul, az elevenen eltemetkezik. Ami megfordítva annyit jelent, 'hogy •— bár iudtod nélkül is -- any- nyiszor élsz. ahány emberért élsz. Megfogadtam annak 'az én öreg tanácsadómnak a szavát, akinek tekintete olyan ryik elevenséggel szaladgált a száraz ráncai közt; tie mégsem mondtam le az élmé­nyemről. hogy Sztálint láthas­sam A szovjet irók első nagy kon­gresszusára voltam meghiva olyanféle vendégként, amilyen ve d lg lakod lombon az ember; ü.hettem, hallhattam, figyelhet­tem a~ örvendezőkef. Abban reménykedtem, megje­lenik olt talán Sztálin is. De aztán az történt, hogy mi. helyt az országot járhattam, én magam nem igyekez em nagyon arm a kongresszusra, vissza Moszkvába, írók helyeit gyára­kat láthattam, ezerholdas búza táblákat. Itt ufazlombi-n pedig nem is az irók műveit láthattam, hanem azokat a műveltet, ame lyekrpl ők készítették alkotásai­kat. Rosztovot láttam, a dnyevro­geszi duzzaaz’ótelepet. Tízezer ki­lométert utaztam. 3, A felén járhattam ennek a tízezer kilométeres útnak, amikor, az Azóvi.tenger mellékén egy ki­sebb városba jutottam. Megnéz lem a gyárakat, a színházat, az uj könyvtárat, a gyermekottho­nukat. Megnéz'em egy közeli fal­vai. amzybrn az-lött csak sár­kunyhók voltak, de ahol most uj házak sorakoztak. Itt is megnéz­tem a könyv'ára t, a kulturkázut. Vinni akartak a gyermekotthon­ba. Gyermekotthont már eddig is .rinyit láttam, hogy előadás!: tart_ haltam volna akár a dadáiknak is. — De menjünk csak, megígértük! Az én gyermekottho'n-ísmere- [ temr.ek már ez sem mondhatott újat. Tiszta volt. rendben volt A gyermekek zöme öt-hat éves volt. De ckudt köz ük tiz.tizenkét éves is. Az lepett meg, hogy igen büsz­kék voltak, valami miatt igen nagyon adtak magukra. Fejük fönt volt, szemük csillogott. Vet ték le ruhájukról a pihét is. S fegyelmeztek egy.két pillantás sál egymást. Némán és oly láthatóan várták az alkalmat a szóra, hogy meg kellelt kérdeznem, mivel vannak , úgy tele — Rt járt Sztálin elvtárs! S ettől még jobban kigyultak Az embernek az volt a képzel me, min'ha annak a tekintetnek, amely oly boldoggá tette Őket. azóta is magukon éreznék a fé­nyét. Ez ragyogott a személyzet tag­jain k arcán is. Nos, gondoltam, ha szemtől szembe nem is. de most mégis Iá-hatom Sztáinolyanformán, mint amikor oldalsó tükörből lát meg v. l kit az ember. És ez u látás lesz az igazi. Mert az em­ber arca és lelkületű nem halott. anyagként szolgál a tükörből: megméri, hogy mit sugároz to­vább. — Mikor járt itt? Kiderült, hogy három éve járt ctt. Közvetlenül az otthon meg nyitása előtt Eszerint a kisebbek jószerint nem is emlékezhettek rá. Különös, az első pillanatra, zavarbaejtő érzés fogott el. Bi zonyosmk. valóságnak éreztem, hogy ezek a kisgyedmekek em.lc kéznek Sztálinra. Azt éreztem, hogy ezek a kisgyermekek emlé- egnap suhant végig rajtuk Sztá­lin tekinle'e. Hogy ez a tekintet mos is rajtuk van, g ez kitűnt e. ést ad s kötelességet ró rájuk. Ri'kán tapasztaltam, igy szemJdí­szembe, mi a rajongás; ennek éevo csapott meg. ILLYÉS GYULA Hirrí'-Pfrs mányit te, ipiajűiii sz retjük Ö... Sztálin elvíárs 72* születés­napjára készül az egész világ dolgozó népe. A Szovjetunió né­pei mélységes szeretettel fordul­nak Sztálin elvlárs felé» mert vezetésével felépítették a világ élen háledó legerősebb, boldo gabb országát, mert ö, a békés építés nagy vezére, győzelemre vitte őket a túléri fasizmus hor­dái ellen- O irányítja ma az egész világ békeharcát. A kommunizmus épül már a Szovjetunióban. Donyec meden­cében, az Uraiban, a Volga mentén, Grúziában és a szovjet távolkeleten. A szovjet do’gozók újabb munka hőstettekkel ké szülnek a nagy üxmenre, mert tudjak, hogy Sztálin elvtárs ne­ve a megvalósult szocializmust, a kommunizmus fe’énPését je. lenti. A népi demokráciánkban, ahol a szovjet állam sephécével és példamu;atása nyomán aszó cifTzmus megteremtéséért har­colunk, úgy készülünk Sztálin elvtárs születése apjára, hegy mi­nél nagyobb őszinteséggel kííe jezésre juttathassuk Sztálin elv társ iránti tiszteletünket és szerete! linket. Mi. a szekéretisétrs kollégium hallgatói minden igyekeze'íink kel azon vagvunk, hogy állan­dóan fokozzuk a tarulmányi eredményeinket és ezen kérész tül szeretetünkeí fejezzük ki S/tálin e’vtárs iránt. Megmutat­juk n dolgozó néninek, aki Ide küldö-t berntirk, honv mi is megálljuk helyünket. Mi épp ucy harcolunk itt a tudomány yá. rának elf otla’ áráért, mint a munkás és paraszt fiatalok a munkahelyükön tervük túltelje­sítéséért. Üzemeink százai évi tervüket határidő elört telres’tík, }.a -„ir Szeuet juttat­nak népgiEzrlasáíJunktfftk, dolgo­zó raresztsápviok meonvorsitfa a fti’dművelés é« áüat’enyészfém terveinek üte^ó*. Fze'"keierz!üi Igyekszik. minden becsületes dolgozó kifejezni hálá’^t és sze retedét a szabadságunkéit és bé­kéikért Sztálin elvtámnak. Mi is napról-ncn-a melyebbe», ir2zabb?n szeretjük Öt, mert utunk, amelyen ő vezeti a népe1 c"---n vi’á'-osf-Vhá teszi szá­munkra. hogy milyen r?av airp 1- 7 e'tetés és öröm. milyen ovö- r' ' , ahhoz a tábor­hoz tartozni, melynek vezetője Sztálin elvtárs s mellnek zász Iáján hata’nras hetükkel ez a szó áll: Béke. Mi koí'érisiák kívánjuk, hoov sokéif M*eu Sztálin elvtárs, a világ béke öre. LOVAS LÁSZLÓ Szakéreüsénis KoHépjum méraőkszakos hallgatója» KÖZVETLEN VONAL A magas, mertelek part tövé­ben,, irres olaj-jar. á yak között ál. jomásoziik a hiradóLözpon.. Ft fut össze a hadosztályok, dandá­rok, ezredak és zászlóaljak szám­talan vonala. Megkülönböztetett figyelemmel vigyáznak arra a kábelre, amely asm a hadszíntér egyes pontjai­val, han.m — ,.a Nagy Főddel“ köt össze bennünket. Ezt az egyel mindig megismerem, bár a .öbbiföl alig különbözik. Fekete kígyóként fekeredik a pózn<a kö­rül, aztán elbújik a föld aiá. a Volga mélyéi foly-atja Htját, s csak a másik parton kerül újra felszínre. Nem szívesen jövök most ide, hiszen megint rossz hin. hozok. A katonai helyzet Hízásának nem Igen .nevezhető. Csapatainkat sok helyen a Volgáig szoritot.ák, a traktorgyár körze ében, a vá­ros észaiki külvárosában harcoló ké't egységünket pedig körülzár, ák a fasiszták. A fáradt tuvirászok nyilván leolvassák arcomról a jelentést. Nem kérdezlek semmi., szótla­nul engednek a készülékhez. A Baudot be ünyomó gyors.áviró- k és r, ül ok billentyűinek kitartó kopogását hallom: „Ti—»'tői — ti — ti...“ ».Ti — ti“ >— kopog valahol odaát, a Volgán túl, a felvevő- készülék is... Szín e megelevened­ni láj.om, hogyan olvassák ia keskeny papii csikót a front tör. zsűriéi... összeszorul a szivem. A 'készülék konokul Ismétli: „Ti — ti...“ A szalag hirlelen mintha gyor­sabba.! futna, a betűk szeszélye­sen egymásra ugrálnak. A távi- rász keze úgy csap a billentyűk­re, mint ahogy az ember a zon­gorán egész akkor dói: fog át. s ugyanakkor a szomszédos készü­lék felfogja a figyelmeszteő jel­zést; „Vonal!... Vonal!...“ Először a relé adta a jelzés:, majd a megfigyelő, végül a front, erősítő szólalt meg. A szalagon egy szó jelenik meg: „Gyöngy“ — a hadseregünk hivójeíe. Az­után pedig: , 05-öt a készülék­hez... 05-öt a készít’ékhez...“ . A fávirász rövidített jelekkel megkérdezi: .,Ki hívja?“ Ebben a pillanatban már felel is a írontközpont: .,05-öt a készülékhez... Lépje­tek ki a vonalból... Adjátok azon­nal 05-öt...“ Közben oda csengettek a pa­rancsnokhoz. Kéf.három hosszú p:rc telik el. amíg 05 megjele­nik, — Csujkov, a parancsnok Amig a készülékhez megy. figyel­mesen szemügyre veszi a jelenlé vökért', majd suttogva odaswVl a távi.rásznak: *— Halló. 05 a ké­szüléknél... A másolókészülék iánéfi Csuj- kov szavait, de a szalagon még semmi válasz... Nyilván iok álló. más és közve itő adja tovább a szavakat és mi feszült figyelem­mel '.©kiintünk Csujkov izgatott arcára Most hirtelen kissé le­„A HÁLÁS MAGYAR NEM ZET SOHA NEM FELEJTI, EL, HOGY SZÖRNYŰ ELESETTS®- GÉBEN, A FASISZTA BARBÁ­ROK KIVERÉSE UTÁN A SZOV­JETUNIÓ ÉS A NAGY SZTÁLIN 3EGITÖ KEZE ÁLLÍTOTTA TALPRA..“ (Rákosi Má'yás.) hajol, a keskeny papírcsíkon a készü'ek egymásután kopogja le a betűket: „Üdvözlöm... Vaszalj.Ivamo- vics...“ Rövid szünet. Csujkovnak még válaszolni sincs ida^e. a szalagon máris megjelennek az újabb sza­vak: „Hogy van?... Hogy szolgái az egészsége?... Mi újság maguk­nál?... Hogy viselkedik az ellen, ség?'" Csujkov mélyen fellélegzett. Frissen kötözött kezére tekintek, de most nem az egészsége felől feltett kérdésre felelt, hanem rö­vid jelentést adót; le a helyzet­ről. a távirász gyorsan és pon­tosan továbbította Csujkov sza­vait, s máris megjelent -a szala­gon az uj szöveg; ..Családja most Moszkvában van... Ne nyugtalankodjékMind­nyájan élnek és egészségesek...“­Csujkov felemel-e a fejét, a szalagra nézett és felelni ké- fzüifc: —Köszönöm... Amikor folytatni iatoarta, taz ügyeletes ellenőr figyJmeatetp tekintetével ta.átkozod. És csak ez az egy szó indult útra. A ne­vet, amelyet ki akart mondani, elhallgatta. Aztán a papircsikon i$mé: kérdések jelen ek meg. A kérde­ző nyilván pom.osan ismerhette a város fekvését, mer. olyan épü- le c!k után is érdeklődö'jt, ame­lyeket még régi sztálingrádi, ak se nagyon ismertek. „Hol van az állomáshelye?^ Hol vannak a megfigyelők?.»“ Csujkov mind a két kérdésre ér­képjelző számokkal felel;. Kis­vártatva a köve-kező szavak je­lentek meg: „Úgy gondolom, hogy a Ban- nij-szakadék a legalkalmasabb hely a KP számára... Mélyebben és tartósan ássák í>e rnaguka. ot. a parton...“ A sza .agon rejtjeles számcso. portok jelentek meg, majd újra szöveg kövebkezetít: „Szemét (megfigyelőit) pedig ~ tolmácsolom — a Kurganhoz (domb) veze ő ut tlágazásánál helyezze el. ahol a bódé áll... On­nan kényelmesen láthatja a gyárkerületet és könnyebben fel­ismeri az ellenség szándékát.»“ Csujkov ki-egyenesedéit-:,. .Igen... parancsára...“ Most pontosan éreztem, hogy Csujkov olyan nagy emberrel be­szél. akinek a tanácsa minden parancsnál többe számit». Két­szer is elhangzik a papircsikon a kérdés: „Milyen segítségre van szüksége?“ Csujkov homlokán mély baráz­da jelenik meg. amikor útnak i'i- dul a válasz: „Su.yos a helyset-“ Kis szünet, A készülék üresen ka'iog: „ti-ti-ti;“ Csujkov elgondolkozva hallgat, min, ha valamit még mondani készülne, de a másik oldal sző. vege közben befut: „Megkapja a segítséget... Min­den módon segítünk... Adja át bajtársi üdvözletemet a dicső katonáknak és parancsnokainak... A viszontlátásra! Meleg kézszo- riásom közvetlen helyettesei­nek, Gurovnak. Kriiovnak. Ljud- nikovnak, Rogyincevnek, Batyuk. nak.„ ‘ Csujkov tisztelgett, s mi mind­annyian vigyázz állásba mere­vedtünk... A készülék pedig tovább kopo­gott. „Ti.fi-fci...“ De szivünk bi­zakodással verte rá a visszhan­got: „Mi._má.»mi!“ lvan Pagyerin ti legszebb oívasmáoy. Sztáhn életratza Mikor megtudtam, hogy a kö- ’énfoku káderkénzö tarfolyam haügaíói közé engem is je’ö iek, rrgyon örültem, hogv Sztálin eívtárs éle'ével íosda’kozhalom hosszú időa keresztül- öröm és megtiszteltetés Sztálin slvtárs életét tanulmányozni: harcos életéből taiml.nJ re'efet, eszme i’-éotj áíll atafos- sárot, jregbecsiPé’-t *«• m**éltért munkatársaik iránt, hitet mun­kánk sikeréher és a csortá’atog mu,nki9isz«rfitefei; a»! a munkát, amely é,*,fét eln'áiasTth.atrtla^oá tette a Bolsevik Párt történeté- tő!. Szeretem Sztálini elv’á^s é’etét frnid«5- mer* a k'»wmuT,Vta em­ber jellemvonásait neveli ben­nem, meTt 9» x erőt ed minden iniudig dolrozbeTfiSm* Aki -»«v rét. ?? pr^j é’e­melyet az p'»T>T,<:i^<é^ér*. a- jr»3 Jjj fol-'af. p-'-rSgtejru mfndeia emh^r^ek («»•«•z'-hb glvrs- ’uánv?*. mrlebb tarköryve; Sztá- iü életrajza. BFNEÖ KÁROLYNÍL Péa*5Éu rnt #e«L, Hr ­ÍJ Kuvu»ot hon^ éoi'fnek Za'asíotBha’tán decamW 21-te Zaiaszombatfa községben Í95Ö- ben alakult me a a DlSz-szerve zet. Azóta kemény munkát vé- "ez a helyi rártszervezet irányí­tásával pártunk és kormányunk határozatának megvalósításáért., 1S51. nyarán & BISz-szervezSt tagjai minden ranot kihasznál tak a terme’és fokozása érdeké­ben- Minden vasárnan a helyt tszcs-nek dolgoztak, réteket ka- szá'tak, szénát gyűjtöttek, ka- uáltak. Az ifjúsági szervezőben, már ekkor merszüi^rett az a condo'at, hoov a közpéeben kuL- tuTottho_nf kell épite/vi- 1FF1. üsz van- A z^leszombat fal BlSz-taggyülé-en lelk?s han­gok hallatszanak. Prímása Jó | zref titkár elvtárs beszómotóiá- J hoz csak úgy rärköd’ck a fel­ni ánlások. Minden DISz-tag örömmel jelentette, hoov yészt- vesz a knlturotthnn felénl’ésá ben- A lelkes, lendü’efes fiatal rág elba'á^orása magával ragad­ta a község fe'nctt dnicozólt is- Ennek eredmény' lett. hogy ZalcszomhMf^n tár*Bdslmi mun kával é»nül a ki’Huro'lkon- így ké*,»,í4i ZalBs-’nmbatfa if jussra Sztálin e'vtárc ?2ü’efes- napiára és is bebiz«nvi*oL te, hoov mé!t-> harcosa, akar lsB»' r4 nár'unknak. itt közvetlen a Tito azom.szé*í^á"^»'«»n. LAKA^ng JÁNOS, f. ÜlSzTiíl-.^.

Next

/
Thumbnails
Contents