Zala, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)
1951-11-11 / 263. szám
Az ui sztahanovisták átvették kitüntetéseiket a zalaegerszegi Magasépítési Vállalat termelési értekezletén A Szuezi-csatorna és az egyiptomi helyzet Széles kézmozdulatokkal érkezik Radios Gyula sztahánovista állványozó s helyet foglal a padsor közepe táján. Rácz József segédmunkás még az ajtón kívül le isztítja ruhájáról a malterfoltokat. Amikor belép, tekintetét az emelvény felé veti, ahol már elfoglalta helyét a veze őség. Aztán leül a pádra. Arcán enyhe mosoly suhan át. Arra gondol, hogy a múltban sohasem kapott jutalmat a munkaadójától, Most — amint ezt hallotta — öt is a jutalmazok közé sorolták. Percék alatt megtelnek a padok és kezdetét veszi az értekezlet. Molnár Péter versenyfelelős a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, majd arról beszél: a magyar munkásosz ály mit köszönhet a forradalomnak. — Az ember a jót hamar megszokja — mondja — és könnyen felejti a rosszat. Ma már keveset beszélünk arról, hogy a múltban hogyan éltek az építőipari munkások. Félévekig voltunk távol ot honunktól. Lakásunk egészségtelen lyuk és ágyunk a földre hányt szalma volt. Az erkölcsöt prédikáló tőkések nem törődtek azzal, hogy ezeken a tömegszállásokon férfiak, nők és fiait al gyerekmunkások együtt töl ik éjtszakáikat. A padsorokban az előadó felé szegezett tekintettél ülnek a dolgozók s innen is, onnan is elhangzik egy-egy halk megjegyzés: •— így volt, teljesen így volt. A Zalaegerszegi Magasépítési Vállalat dolgozói még jól emlékeznek a múltra. Mennyire rnásabb, mennyire szebb a jelen. Most örömmel végzik munkájukat. Tavaly október óta 53 dolgozó nyerte el a sztahánovista kitüntetést. Gödinek Ferenc elvtárs, a vállalat igazgatója az eddig végzett munkáról s az eredményekről beszél. Éves tervüket ok óber végére befejezték, de az operatív terv teljesítésével elmaradtak. Az egy főre eső termelési érték szeptember ó a 37 százalékkal emelkedett. — Ennek aztán örülhetünk — mondja Bödör Károly ács a mellett« ülő dolgozó társának . — Ha emelkedik az egy főre eső termelési érték, az azt jelenti, hogy emeikedik a munkabéralap is, ha pedig a munkabéralap emelkedik, több fizetés! kapunk Radics Gyula állványozó brigád- j ja a kongresszusi verseny óta ál- ; iandóan tartja a sztahánovista szintet. Radics Gyula már régóta j a sz ahánovista oklevél birtokosa, most mégkapta a jelvényt is, a brigád tagjai pedig az oklevelet. Büszkén, mosolygó arccal lépnek egymás után az emelvényre Radics Gyula, Snappert Antal, Szakáll András, Láng József, Bol!a Jenő. Adorján János. Tóth György és Török László, Jó munkát végzett a brigád. A hrígádvezétő még abban a kitüntetésben is részesül, hogy jutalomképpen két hétre üdülni is elmehet. A helyet kedve szerint választhatja meg. Az üdülés azonban nagy gondot okoz Radics Gyulának. mert még két hétre is nehezen válik még a munkájától, amit nagyon szeret, ami megszerezte számára a dicsőséget, a sztahánovista kitüntetést. A sztahánovista jelvény és az oklevelek kiosztása után a pénzjutalmak átadása következik. 200 és !00 forintos jutalmak kerülnék kiosztásra, 5500 forintot osztottak ki. A jutalomkiosztás után megkezdődnek a hozzászólások. Az első hozzászóló, Mittli Ernő arról beszélt, hogy a vállalat dolgozói nem végeztek olyan munkát, mint kellett volna mert a vándorzászlót elvitték a kalocsai építőmunkások, — A zászlót én vittem át Ka locsára — mondja, — ügy adtam át, hogy addig, amíg ismé visszahozzuk, dolgozzanak érte becsülettel. de azt is elmondtam a kalocsaiaknak, mi tétté lehetővé, hogy azt a gyönyörű zászlót megszerezhették. A mi dolgozóinknál meglazult a munkafegyelem. Nem úgy dolgoztunk, mint akkor, amikor még az élüzem cím i,s a miénk volt, A kalocsaiak jobbak nálunk. Amikor náluk voltam, velük örültem s büszke voltam arra, hogy ők is közülünk valók — építőmunkások, Most azonban fájó szívvel gondolok a zászlóra s kérem valamennyi dolgozó társamat, javítsuk meg a munkafegyelmet, szervezzük meg jobban a munkát. Minőségileg nincsenek nálunk hibák. A mennyiségét kell fokoznunk s akkor a zászló rövidesen visszakerül hozzánk. A következő hozzászóló, Kiss Imre az újításokról és a sztahánovista mozgalom kiszélesítéséről beszél , — Következetes harcot kell folytatnunk, hogy a régit. a mara- diságot, a termelés gátlóját megszüntessük. Ami nekünk jó — nem jó az utánunk jövőknek. A szocialista társadalomban nincs megállás. Fejlődnünk, tanulnunk kell, hogy minél jobban megközelíthessük a Szovjetunió élenjáró építőiparát. A jutalmakról beszélve ezeket mondja: — A kitüntetéseket, a jutalmakat pártunknak köszönhetjük. Ezt a jutalmat a nép állama adta. Régen is adtak jutalmakat egyeseknek — de az a jutalom judáspénz volt, amely árulást követel* . A lelkes hangulat, mely az értekezletet kísérte, nem nyilvánult meg a hozzászólásokban. Gödinek elvtárs 6ok olyan dolgot vetett fel, amihez hozzá kellett volna szólni. Mittli Ernőnek a munkafegyelem lazaságáról és a munkaszervezés hiányosságáról tett megállapí ása valóságos kaput tárt a hozzászólások elé. Gödinek elvtárs beszámolójának hiányossága az volt, hogy nem beszél; az eredmények feltárása meF- lett arról, miért maradtak le az operatív terv teljesítésével? Az okot csak érintette, pedig erre alaposan rá kellett volna mutálnia. Még szeptemberben is nagyon sok volt az igazolatlanul hiányzók száma és nyilván ez a hiba most is fennáll, ami viszont nem derült ki a beszámolóból, Az élüzemjelvény hosszú ideig hirdette a Ruhagyár homlokzatán a dolgozók jó munkáját, a vándorzászlóval is három hónapon át büszkélkede t a vállalat. Hogy elvitték tőlük, annak meg volt az oka és nyilván megvan a lehetőség is visszaszerzésére, Erről is kellett volna beszélni Gödinek elvtársnak. Az értekezleten nagyon is időszerű lett volna a hiányosságok éles feltárása. A régebbi sztahá- novisták közül egyesek habáraikon pihennek Molnár elvtárs tett ugyan célzást, hogy a ki üntetés az érdemtelenek)töl visszavonható, ezt azonban, amikor új sztaháno- vistákkal gazdagodott a vállalat, jobban ki kellett volna hangsúlyoznia. Mittli Ernő és Kiss Imre részéről hangzott el kritika a dolgozók felé, de' nem beszéltek a vezetőségről, nem beszélek a műszakiakról, pedig az, hogy a munka- fegyelem lazább lett, a munkaszervezésnél hiányosságok mutatkoznak, a vezetőség hibája is. Arról sem beszéltek, mit tett a pártszervezet a hiányosságok megszüntetése érdekében, mit tett azért, hogy megszilárdítsa a munkafegyelmet. A dolgozók, akik munkájuk közben legközvetlenebbül 'találkoznak a hiányosságokkal, ezen az értekezleten joggal felvethet ék volna azokat és nyilván lett volna néhány jó javaslatuk is a munka megjavítására. Az értekezlet a jó munka, a jó munkások elismerésének, meg jutalmazásának jegyében zajlott és ha erről az oldalról tekintjük, akkor elérte célját, mert a dolgozók meggyőződhettek: arról, hogy a jó munka elnyeri jutalmát. Ha ez a tudat a Magasépítési Vállalat mindegyik dolgozójában megerősödik, akkor nem kel! sokáig vár- niek arra, hogy a vándorzászló Kalocsáról ismét visszakerüljön Zalaegerszegre. Takács Elemér. A felszabadulás előlit cselédek voltunk. Kora regeidtől késő estig dolgoztunk. a báró pedig elmuláQto. verítéke* munkánk gyű- mölcséti. Mi cselédek egyedül gyengék vettunk ahhoz, hogy ke- serves sorsunkon segíteni, könnyíteni tudtunk volna. Megélhetésünk mindig nehezebb volt, de megszabadultunk kínos szenvedéseinktől. a Szovjet Hadsereg felszabadított bennünket. Beteljesült regi álmunk, öt hold földet kaptunk cs szabad életet. Ezt mind a Nagy Októberi Forradalomnak s a pántnak köszönhet. ]úk. Érzem, hogy hálával tartozom, ezért mint pártonkivüli, ónként jelentkeztem: népnevelő munkára _ A terménybegyüjtésnél. a békekölcsönjegyzésnél jó eredményi értem el. Magám is 30Ö forintot jegyeztem. Felvilágosító munkámmal 2.500 forintot je- gyeztettem. A terménybegyüjtésben is értem el eredményeket, Csiszár József, Géczi Gyula, Iván Gyula 100 százalékra teljesítet, ték terménybeadási kötelezettségüket. Nem feledkeztem meg a példamutatásról sem, terményemet azonnal a termény raktárba vmem. Most az ősziek begyűjtésében is részt veszek a népnevelő- munkában, hogy községünk terve teljesítésével is erősítsük a beketábort s megvédjük a Nagy Októberi Forradalom vívmányán. MÉSZÁROS LÁSZLÓ dolgozó paraszt, Egervár, A Zalaegerszegi Teherautóluvarozási Vállalat a győri hosszúlejáratú kihivásos versenyben is derekasan meg állja helyét. A legutóbbi hónapban a 100.000 km es v€t- senymozgalomban, az újítások 'erén ér. az Ü7emany;<gmogr kari á-b n az ország vidéki TEFU- vállfja ai között az első helye, érdemelte ki. Szép helyezést értek el a vállalat dolgozói a teherauiófuvaro- zá-i szakma dolgozói közö't folyó versenyben is. A Közlekedés és Postaügyi Minisztérium most értékelte ki a szakma legjobb dolgozóinak harmadik negyedévi eredményeit. Az ország ol leg. jobb tehergépkocsivezetője kö> zö ke1 tő a Z:Iaegerszegi TEFU dolgozója': Bodnár Tibor gkv. 32 zúzalékos. Va?s János gkv pe dig 20,3 százalékos üzsmanyag- nifcgtakariíária! ad példát lúrsaL n. k. A jó munka bizonyítéka az is, hogy a vái>laí i Nagy Okíóbe ri Szocialista Forradalom évfordulója alkalmával avat a fel négy uj sztabánovisláját. Közel hét évtizede, hogy 1882- ben brit fegyveres csapatok rohanták meg Egyiptomot, hadihajók bombázták Alexandriát és kíméletlenül irtották az egyiptomi hazafiakat, akik hazájuk függetlenségéért fegyvert, ragadtak. A bri* világbirodalom túlereje győzött és Anglia folytatta afrikai terjeszkedését. Tizenhat évvel később, 1898- ban Szudánt rabolta el a gyarmati háborúban hírhedté vált Kitchener lord vezetése alatt álló angol egyiptomi csapatokkal. 1899-ben aláírták az úgynevezett szudáni egyezményt, amely megerősítette Anglia és Egyiptom együttes bir- ‘ okiását. Ez persze csak papíron volt így, valóságban a Szudán feletti Hatalom Anglia kezében össz- pon osult és Egyiptom részvétele mind a mai napig csak névleges maradt. Úgy az Egyiptom ellen indított expedíció, mint Szudán meghódítása az angol imperializmus számára az „afrikai brit birodalom" kialakítását szolgálta. A fontosabb a kettő közül kétségtelenül Egyiptom meghódítása volt, hiszen a fáraók földjének földrajzi adottsága döntő jelentőségű Anglia szempontjából, Egyiptom, Ázsia és Afrika érintkezésénél terül el éppen olyan jelentős közvetítő út Anglia legfontosabb birtokaihoz, mint amilyen jelentős az a szempont is, hogy egyiptomi terüle en át vezetnek azok az utak, amelyek Európát és Amerikát összekötik a Közel- és Közép-Kelet országaival, Dél-Afrikával. Indiával és Távol Kelettel. Egyiptom tehát brit afrikai és ázsiai birtokok szempontjából Anglia legfontosabb előretolt állásává emelkedett. Ám nemcsak Egyiptom földrajzi adottsága volt döntő Anglia törekvései számára, hanem az Egyiptom földjén keresztül futó Szuezi-csa orna, amely a brit birodalom stratégiája és gazdasága szempontjábói még nagyobb fontosságot jelentett. A gondolat, hogy a Földközitengert a Vörös-tengerrel az Afrika és Ázsia között húzódó föld- szoroson keresztül összekössék, már a középkorban foglalkoztatta az emberek képzeletét. A terv később és újra és újra felbukkant, míg 1856-ban a francia Ferdinánd Lessepsnek, aki ugyanolyan tehetséges mérnök volt, mint amilyen ügyes üzletember és diplomata, a francia kormány segítségével sikerült elérnie Said egyip omi pasánál. hogy beleegyezzék a csatorna megépítésébe. A franciák, akik szívósan és minden eszközzel pártolták Lesseps tervét, aligha gondoltak arra, hogy a terv támogatásával Anglia malmára hajtják a vizet. Lesseps nemzetközi társaságot alapított a csatorna megépítésére. Egyiptom ingyen adta a földet, amely a csatorna nyomvonalán feküdt. rendelkezésre bocsátotta kőbányáit és a csatorna építési munkálatokhoz szükséges munkaerő négyötödét. Az építés 1859-ben megkezdődött, s bár sík területen ástak, ahol nem volt szükség zsilipek építésére, 10 évig elhúzódott. Ennek magyarázata az, hogy a mun- kálaiokat főleg kézierövel végezték, csak az építkezés végén állították üzembe a földkiemelö gépeket, A megerőltető munkában, a járványos be egségek következtében közel 20.000 egyiptomi munkás pusztult el. Tragikus sorsuk félelmetesen hasonlított őseik: a piramisokat építő egyiptomi rabszolgák sorsához. A nagy munka végül mégis elkészült és a 166 kilométeres hosz- szűságban épült csatornát 1869- ben átadták a forgalomnak. A megnyitáskor szélessége 21, mélysége 7.3 méter volt, később 119 méterre szélesítették és 12,8 mé. térré mélyítették. A Szuézi-csatorna jelentős mértékben megrövidít e te az utat Európa és Ázsia között, ami az angol tengeri kereskedelem számára óriási előnyöket jelentett; meg gyorsította áruforgalmat, lény«- i 7,«8«a csökkentette a ezáilí ss-í j költségeket. A Szuezi-csato nán t áthaladó hajók között mindig a brit gőzösök voltak túlsúlyban. A szállítások nagyrésze a csatornán délről észak felé áramlik, vagyis a gyarmati és függő országokból az anyaországok felé. És ha ügye lembe vesszük, hogy ezeknek a szállítmányoknak nagyrésze ipari nyersanyag, akkor világosan áll előttünk, milyen szerepet tölt be a Szuezi-csa1 orna az ázsiai országok nyersanyagkíuoseivel. az angol-amerikai monopóliumok szolgálatában. A második világháború befeje zéíe után Egyiptomban mozgalom indult meg, hogy az angol csapa- tokai vonják ki az otszágból és hatálytalanítsák az 1936-bur. kötő t úgynevezett szerződést. 1946 januárjában Bevin, az akkori brit külügyminiszter be jelente, te, hogy az angol kormány kész megbeszélésekre. Amikor tárgyalásokra ke riilt sor, kiderült, hogy Anglia csak olyan felülvizsgálatba hajlandó beleegyezni, amely továbbra is biztosítja Egyiptom tényleges megszállását. Bevinék részletesen a következő feltételeket tárták az egyiptomiak elé: 1. Közös angol-egyiptomi tanács felállítása Egyiptom és Szuez- csatorna „védelmére''. 2. Anglia felhatalmazást kap, hogy bármely pillanatban, amikor úgy véli. hogy Egyiptom biztonsága veszélyben van, csapatait Egyiptomba vihess*. 3. Továbbra is megmaradnak a brit hadirepülő és tengerészeti bázisok Egyiptomban, 4. Szudánban változatlanul fenn- tartják az eddigi helyzetet. Az egyiptomi küldöttség elutasította. ezeket a feltételeket, az angolok zsoldjában álló Sidki pasa, akkori miniszterelnök azonban aláírta a megállapodásit, mire a felháborodásnak olyan vihara tört ki Egyiptomban, hogy még Sidki pasa sem merte ratifikálta ni a megállapodást. Eredménytelének maradtak azok a tár válások is, amelyek 1950 nyarán indullak meg, mert újra bebizonyosodott, hogy a brit kormánynak nincs szándékában engedni akár a megszállás, megszüntetésére, akár Egyiptom egyéb jogos követeléseinek kielégítése kérdésében. Az angol megszállás ellen irányuló mozgalom a legutóbbi napokban újból fellángolt Egyiptomban és erre a tömegmegmozdulásra kétségtelen serkentő és biztató hatással volt az iráni nép kemény harca, az Angol-Iráni Olajtársaság. ezen keresztül a brit imperialista érdekek ellen. Egyiptom népe újra és most még elszántabban követeli az 1936-os álszövetségi szerződés és 1899-ik évi szudáni egyezmény hatálytalanítását. Az egyiptomi kormány az egyre erősödő tömegmozgalom hatása alatt ok'óber 8-án javaslatot terjesztett a parlament elé e két okmány felmondásáról és az egyiptomi parlament október 15-én határozatot is hozott a két egyezmény felbontásáról, miután ezek nem egyenjogúságon alapuló törvényes szerződések és sértők Egyiptom és Szudán szuverénitására. Anglia az egyiptomi eseményekkel szemben minden módon igyekszik megvédeni imperialista hadállásait ebben a számára oly fontos körzetben. Fenyegetésekkel csörtet és próbálkozik a diplomácia mézesmadzagjával, csalogatja Egyiptomot, hogy csatlakozzék a Közel-Kelet úgynevezett „védelmi" tervéhez. A terv szerint Egyiptom köteles len. ne kikötőit, repülőtereit és közle. kedési útjait az úgynevezett „középkeleti parancsnokság" rendelkezésére bocsátani, de nemcsak a Szuezi-csa'orna övezetében, hanem az ország egész területén és nemcsak háború idején, hanem békében is, Egyiptomban azonban jól tudják, mi van az új javaslat mögött: az imperialista megszállás további kiszélesítése, amely most már a brit megszállásból amerikai angol megszállássá alakulna át. Az egyiptomi kormány ereket a tarveket is elutasította az egvip- omi nép pedig tovább küzd füg. tétlenségéért, szabadságáért«. Vasárnap, 1951. nov-11.
