Zala, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-28 / 252. szám

A tanácstagok példamutatása viszi győzelemre a begyűjtést Dióskdlon Egy évvel ezelőtt válaszolta meg a dióskáli dolgozó parasztság Nagy Józsefet a tanács tagjává. Megbíztak benne mert becsületes ember volt, az állammal szembeni kötelezet ségét mindig példamu a- tóan teljesítette. Ezért lett a vég- rehaj'tóbizotiság elnökének helyet­tese. — Valamikor a Kövess] László nagyságos úr 700 holdas birtokán semmibevett cselédként dolgoztam — mondja Nagy József. — Ma sok becsületes paraszttársammal együtt a magunk gazdái vagyunk. A ku- lák birtoka a községtől távoleső Ungjakabfa-pusztán terül el. Ma 27 család lakik itt. Akkor vala­mennyien nincs elen zsellérek vol­tak, ma új életet élünk, amely még szebbé és jobbá válik, mert magunk építjük azzal, hogy kötelezettsé­günket becsülettel teljesítjük. Nagy József be anarja bizonyítani, hogy méltó ezeknek a dolgozó pa­rasztoknak a bizalmára. Azelőtt is az élenjárók között volt, de mióta a tanácsba küldték paraszt- társad, hogy képviselje őket, még nagyobb lelkesedéssel teszi ez!, mert egyre jobban érzi, hogy ez kötelessége. Kenyérgabonabeadásit 120 százalékban teljesítette, nem maradit el a többivel sem, vala­mennyi kötelezettségének eleget tett. Most a tanács egyéves fennállá­sának évfordulóján vállalást tett Nagy József, példát mutatva Ung- jakabfa, de egész Dióskál dolgozó parasztjai előtt is. Vállalta, hogy november 7-re, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. éves évfordulójára valamennyi kö éle- zettségének, hasonlóan a kenyérga­bonában elért eredményéhez, 120 százalékban eleget tesz, — Kiszámítottam magamnak — mondja Nagy József — mennyi a termésem, mennyi a szükségletem és a többit még be tudom adni. Nagy József a számítást jól vé­gezte, mert valamennyi kötelezett­ségét máris teljesítette, — Van még a baromfiból vala­mennyi hátralékom, de már ez sem lesz sokáig, mert a legközelebbi J>együjtési napon teljesítem válla­lásomat. Szégyelném, ha bármivel is elmaradnék, mert vannak Ung- jakabfáa többen is jól teljesí 5 dolgozó parasztok, mint Hendí István, idős Sznopek István, Bog­nár István és idős Veilinger Já­nos, akiktől lemaradnék. Na*” József nemcsak az ungja- kabfai jólteljesítő dolgozó parasz­tokkal versenyez vállalása teljesí­téséért, hanem a tanács tagjaival is. Nem akarnak lemaradni Nagy Jó­zseftől Berzsenyi István, Szél Já­nos, Czoma Lajos és Györkös Ist­ván dolgozó paraszt-tanácstagok sem. Az ünnepélyes tanácsülésen ők is vállalták, hogy november 7-re 100 százalékon felül teljesítik kö­telezettségüket, A Magyar Természettudományi Társulat előadásai október hónapban Zalaegerszeg város V. M. Rend, 30-án 17 ó: Csillagos ég. Zalaegerszegi járás Zalalövő álig. 30-án, 19 ó: Micsurin ai Szov. Tudomány óriása. Nagykanizsa- város: Vörös Cs. tsz, 30-án, 19 ó: Micsurin a Szov. Tudomány óriása. Nagykanizsai járás Felsőink álig.: 30-án, 19 ó: Micsurin a Szov. Tudomány óriása'. Nagykanizsai járás: AKófakos álig. 30-án, 19 ó: Micsurin a Szov. Tudomány óriása. Lenti járás: ASzt. Erzsébet .30. án 19 ó; Term. szöv. termés­eredményei, Letenyei járás: Létenye gépáll. 30-án, 19 ó: Csillagos ég. Letenyei járás: Lovászi DAT 30-án, 18 ó: Földalatti gyorsvasul. A tanácstagok vállalása nem maradt puszta szó. Megmozdult az egész község- Egymás után tesznek eleget beadási kötelezettségüknek a dolgozó pa­rasztok. A legu óbbi begyűjtési napon 130 kiló baromfit ad'ak, egyre több kukorica és burgonya gyűlik be. A község így valameny- nyi tervének eleget tesz november 7-re. Fokozni kell a községben a nép­nevelő munkát, hogy teljesítsék a kötelezet, ségüket az olyan dolgozó parasztok is, mint Köves Gábor, aki még eddig egyetlen kötelezett­ségét sem teljesítette. Érezzék kö­telességüknek a beadás teljesíté­sét. Buzdítson minden dolgozó pa­rasztot a tanács tagjainak példa- mutatása, és vállalásuk teljesítésé­vel bizonyítsák be, hogy Dióskál is eleget tesz adott szavának. • fK. 1.) Ne csak az őszi vetésben, a betakarításban is végezzen jó munkát a zsigmondházi állami gazdaság A kövesútról kétoldalt fasorral szegélyezett, rendben tartott út vezet a zsigmondházi állami gaz­daságba. Az út egyik oldalán fel­szántott föld és kert terül el, a másik oldalon, közvetlen az út mentén, frissen levágott kukorica- szár kúpok, a föld szegélyén a most odahordotlt mésziszap ragyog a nedvességtől. Az út mentén két különböző részt találunk s ez jellemzi az egész gazdaságot, így áll a mun­kákkal. — A vetést már elvégeztük — mondja el boldogan Baranyai elv- társ. a gazdaságvezető helyettese. Ebben ió munkát végzett a gazda­ság. Mindig azt tartottuk szem- előtlt, hogy példát mutassunk a dolgozó parasztságnak, termelő­szövetkezeti csoportoknak. Öntudatosan, lendületes verseny­nyel végezték a vetési munkáknak már az előkészületét is. A trakto­raik két műszakban dolgoztak ál­landóan, pedig nem is rendelkez­nek elegendő traktorossal, de ön­ként vállalták és vitték győzelem­re a szántást az olyan trak1' orís- ták, mint Bejczi József és Rácz János, akik normájukat állandóan túlteljesítették, és 280 kiló üzem- anyagmegtakarü ást értek el a szántási munkák alatt, A traktorok után ott volt a gaz­daság 12 fogatosa. Az egyik a bo­ronát házalta, a másik a vetőgé- peit, de valamennyi versenyben vé­gezte a munkát. Különösén ki'űnt ebben a munkában Tornyos Ele­mér és Balogh Kálmán, akik túl­teljesítették normájukat és buzdí­tották versenytársaikat. A vetés szervezetten ment. A dolgozók elérték céljukat, példát mutatva végeztek a vetéssel. De mint az út másik oldala mu­tatja, nem fordítottak kéllő gon­dot a betakarításra. A cukorrépa szedését elvégezték. a kukoricaiörés még most is tart. Ezt a munkát időszaki munká­sok végzik — mondja Baranyai elvtárs — és velük nem lehet hosz- szúlejáratú versenyszerződést köt­ni. Ez nem jelenti azt, hogy késse­nek a kukorica betakarításában, A gazdaság vezetősége, a pártszer­vezet végezzen olyan munkát az időszaki munkások között, hogy azok is érezzék a felelősséget és minél kevesebb időt töltsenek tá­vol a gazdaságtól a nagy munkák idején. Ez az egyik előfeltétele a sikeres betakarításnak. De felada­ta a gazdaság vezetőségének és pártszervezetének az is, bogy mé­lyítsék el a versenyszellemet az időszaki munkások között is. Ver­senyezzenek a normák túlteljesítésé­ben, mert több és jobb munkáért több munkadíj jár. Harcoljon a gazdaság vezetősé­ge és a pártszervezet a verseny he­lyes kialakításával, jó megszerve­zésével és auuak rendszeres ellen­őrzésével, kiértékelésével úgy, hogy mint a vetésben, a betakarí­tásban is példás munkát végezze­nek. Megvadulnak a szovjet tapasztalatok a kanizsai „Vörös Csillag“ tsz-ben A szovjet mezőgazdaság élenjáró dolgozóinak csoportja október 9-én meglátogatta a nagykanizsai „Vö­rös Csillag" termelőszövetkezetet és gazdag tapasztalataik átadásá­val hatalmas segítséget nyújtottak a „Vörös Csillag1’ termelőszövet­kezet fejlődéséhez. A küldöttség látogatása után a „Vörös Csillag" termelőszövetke­zet vezetősége és tagsága hozzáfo­gott, hogy hasznosítsa az újonnan szerzett gazdag tapasztalatokat, Még csak pár hét telt el a szovje küldöttség látogatása után, de már eddig is számtalan helyen bevezettek az uj módszereket. Az eredmény már most megmutat­kozik, Kiderült, nem volt egyetlen­egy olyan javaslat sem, miit ne tudna hasznosítani a termelőszö­vetkezet- Amit a Szovjétúnióban megtudnak tenni, azt kell nekünk is elérni, ez ma már a termelőszö­vetkezet tagságának véleménye, Kivsár elvtárs, a poltav&i kerü­let ordzsonovai gépállomásának igazgatója, sekélynek találta az őszi mélyszántást. Ez is hozzá­járult ahhoz, hogy eddig még nem értek el olyan eredményt, ami­lyent szerettek volna. Megfogad­ták Kivsár elvtáns tanácsát és ma már 24 cm mélységre végzik az őszi szántást. A szovjet tapasztalatok alapján tizennégy hold búzáit vetetted négyzetes veéssel. Ennek előnye, hogy nem dől meg a gabona, min­den szem gabona megfelelő té­ny észlterüleitfcel rendelkezik és szebben fejlődik, több termést hoz. Feltűnt egyes helyeken a szov­jet vendégeknek a szántóföld tala­jának egyenetlensége. Az ő taná­csaik alapján ma már keresztbe-hosszába kuttivátorozzák és tárcsázzák a földet, így elke­rülik, hogy barázdás legyen a föld. Az állattenyésztésnél javasolták a szovjet vendégek, vezessék be a zöld takarmányozást, mert az elő­segíti az állat emésztését. Megfo­gadták ezt a tanácsot is. Az ered­mény már is mutatkozik. Ha nincs A kémnek tudni kell9 mi 99ilyenkor66 a teendő: menni a határőrök előtt9 he as őrsre.. • A lig világosodott ki az égbolt, amikor R. baftárs elindult az őrsről. Egész délután esett, alig bírta kivárni, míg jobb lesz az idő, s most. hogy kitisztult egy kicsit, nekivágott. A faluban volna egy kis elintézni valója. De sietni kell mert most már hamar beköszönt a sötétség. Már a falu előtt járt, mikor egy falubeli idősebb bácsi­kával találkozott. — Mi újság van. Pista bácsi? — köszöntötte. Kezet fogtak és a bá­csika csak azután válaszolt. — Nincs semmi olyan különös, dol­gozgatunk, ameddig még bírom, míg egészen ki nem öregszem. — Elhallgatott és R. bajtárs vállára tette a kezét. — Ide figyelj, fiam, már mondtam neked, meg a többi bajtársnak is, ne hívjatok engem Pista bácsinak, nem az az én be­csületes nevem. Mit szólnál hozzá, ha teneked is más nevet mondaná­nak, mint ami az igazi. Neked sem tetszene. — Hát az igaz, de látja, Pista bácsi, olyan furcsa neve van, hogy mindig elfelejtjük. Ki akar törni bele a nyelvünk. De ha Pista bácsi akarja, megtanuljuk, nem fogja többé senkisem mondani, hogy Pista bácsi — mondotta R■ baj­társ. Elbúcsúztak egymástól. R. bajtárs még akkor nyomban elha­tározta, megtanulja a délszláv ne­vet, Pista bácsi nevét. T/ isszafelé ment már az őrsre, amikor ugyanazon a helyen, hol előbb találkoztak, az öreg vár­ta. Még köszönni sem tudott neki. mikor az öreg már megszólalt■ —• Idegennel találkoztam kint a határban. Ilyenkor este még mi is bejövünk a földekről, mit keres akkor ott idegen — mondta, szinte minden szót megnyomta az öreg. — No, majd mi körülnézünk — nyugtatta meg az öregeit R- baj­társ és gyorsan megindult az Örs felé. Bent az őrsön röviden elmon dotta a bajtársaknak, a mezőben idegen jár. Nemsokára indultak is. Átfésülték az egész terepet, de senkit sem találtak. Ez még gya- nusabbá teszi a dolgát — állapí­tották meg a bajtársak. Már vilá­gosodni kezdett, még mindig kutat­tak, eredménytelenül. Egymásután kérdezték meg R. bajtársat: — Biz­tos, hogy nem ültetett fel az öreg? — de aztán ők maguk is belátták, ez lehetetlen, hiszen már több helyről is jött értesítés, idegent láttak. Nem egy alkalommal fog­tak már el határsértőt a dolgozó parasztok segítségével. J\A őst is úgy történt minden, mint máskor. Az idegent hallomásból már mindenki ismerte másnap reggel. A dolgozó parasz­tok a szokottnál is jobban körül­néztek munkaközben kint a határ­ban. Spélec Rémus, Molnári község szövetkezeti ügyvezetője, köszön­tötte a munkába menő dolgozókat, tppen köszönt, mikor az út túlsó oldalán meglátta a mindenki által emlegetett idegent. — Csak az le­het — gondolta magában —-, hiszen ma még az autóbusz sem jött be. Ez már tegnap is itt ólálkodhatott a környéken. — Valamit tenni kell. Utána szólt: “ Jöjjön be a szövetkezeti iro­dával — A.z idegen először csak nézett, hamarjában azt sem tudta, honnan jő a szó, de mikor meg­látta az integető Spélec Rémust, megindult feléje.— Csak ne legyen feltűnő! — gondolta az idegen — aztán majd meglátjuk... — Bemen­tek a szövetkezeti irodába. Elől az idegen, hátul az ügyvezető. De ki­használta ezt a félpercet is, me­netközben hátraszólt egy arrame- nőnek: — A határőröket! jÄent az irodában rövid beszél­getés után Spélec Rémus rátért a tárgyra. Kérte az idegent, mutassa az igazolványát. Az ide­gen nem nagyon akart engedelmes­kedni és vitatkozni kezdtek. — Nem baj, csak vitatkozzunk, majd mindjárt beszélünk mi más­képpen is, csak érkezzenek meg a határőrök —- gondolta Spélec Ré­mus. — Addig csak beszélgessünk, mert ki tudja, talán fegyver is van nála. — Már úgy tűnt, mintha órák- hosszat lenne együtt ezzel az em­berrel, mikor kopogtattak, de mi­előtt felelhetett volna, már bent is volt a szobában két határőr. Az idegen nem is szólt semmit, neki sem szóltak, de a kezeit felemelte magasra. A bajtársak csak intettek, a kémnek tudni kell, mi „ilyen- kor1' a teendő. Menni a határőrök előtt, be az őrsre és elmondani, mit akar szétrombolni épülő hazápkban. Mert azért jönnek egytől-egyig, rombolni. Ledönteni és szétdúlni mindent, ami szép és jó, amit né­pünk két keze épített. j\jem jutnak tovább a határ­nál, mert a határőrség és a nemzetiségi dolgozók lánca olyan erősen egybekovácsolódott, hogy nincs Titcnak az a határsértő pri­békje, mely elbírná szakítani. Rigó János. silói akarmány, akkor zsenge, szá­rított lucernaszénát ledarálnak és leforrázva feletetik. Ugyanezt zöld lóher vagy lucernából is elkészít­hetik. Egy kilogramm abrakkeve­rék helyett lehet adni 2 kg apró burgonyát is párolvS az állatok részére. Jót tesz, ha az állatnak időközben egy kié faszenet is ad­nak, merít az kellőképpen szabá­lyozza a székletet. Hasznos tanácsokat kapott a ter­melőszövetkezet az állatnevelésre vonatkozólag is. A teheneket bor- jazás után naponta hatszor-nyolc- szor fejik mindaddig, míg a 8—10 liter tejhozatmot el nem érik ná­luk, ekkor áttérnek a napi három­szori fejésre. A bikákat naponta két órát járatják. Ez hozzátarto­zik a bika jó ápolásához és egész­ségének megóvásához, A fiatal bi­kákat, amikor elérik az első évet, akkor egyes járomba fogják és tus köt vagy boronát huzatnak vele, igy gyorsabban fejlődik, erő­södik és izmosodik. Marcsenlco elvtárs, a küldöttség vezetője felvetette, miért nincse­nek az igazgatósági tagok megfe­lelő feladatokkal megbízva? A Szovjétúnióban az igazgatósági ta­gok egy-egy üzemegységért felelő­sek, egy vezetőségi tag pedig az építkezésekért. így vezették be ezt most a „Vörös Csillag" termelő- szövetkezetben is. Hiba volt az is, hogy a tagság nem tudta előre a követkézé heti, de még sok esetben a kővetkező napi tervét sem. Most ezen is se­gítettek. Minden brígádvezetö a nála lévő tervei; felbontja munka­csapatokra, a munkacsapat vezetők felbontják az egyes tagokra. így nemcsak azt tudják, mit végeznek másnap, de előre ismerik az egész heti tervüket. Ez nagymértékben hozzájárul ah­hoz, hogy a tagok jobb munkát tudjanak végezni. — Fontos, hogy a szövetkezet sokoldalúan fejlett legyen — mondotta Marcsenko elvtárs. így, ha egyes terményekből az idő­járás vagy előre nem látott más okok miatt nem le'sz megfelelő, ki­elégítő a termés, akkor a tagság a kárt behozza másutt. A ,.Vörös Csillag" termelőszö­vetkezet már mos* is sokoldalú ter­meléssel teszi fejletté gazdaságát. Csak még egy hiányzik. A birkák tenyésztése mely gyapjúval 1 ia el a termelőszövetkézetet. Már meg is tették a lépéseket tenyész- birkák beszerzésére. Nemso­kára a „Vörös Csillag" termelő- szövetkezet tagsága bátran elmond­hatja, hogy szövetkezetük sokol­dalú, mindennel foglalkozó szövet­kezet, mely a Szovjetunió gazdag l'aioasztalatai alapján tovább fej­lődik és gyarapodik, gazdaggá és jómódúvá válik. R. J. Vasárnap, 1951. oki 28. Résziéi a Orosz-perből: Csellár István: a rend fölhasz­nálta a vallásos hívők hiszékeny­ségét politikai tüntetésekre és az ájtatosságokat anyagi haszonszer­zésre, üzlet biz; osítására. Politikai tüntetéseket szerveztünk „fatimai ájtatosság1’ címen, valamint Mária- napokat Mindszenty vezetésével,., A rendnek a befolyt összegből bor- kereskedése és kocsmája volt. Elnök: Kocsmája? Hol? Csellár István: A Havas-utcá­ban, itt Budapesten. Ezt a kocs­mát a rend volt vezetője, Zernbr- zusky Mihály egyik barátnőjének, Zács Erzsébetnek szerelme viszon­zásaként odaajándékozta. Mit szóljon mindehhez a hívő, aki Máté evangéliumában (21, rész 12—13. vers) ezt olvassa; „És bemené Jézus az Isién templomába és ki-íizé mindazokat, akik áruinak és vásárolnak vala a templomban és a pénzváltók asz* tálát és a galambárusok székeit f öl - forgatá. És mondá nekik: Meg­van írva; Az én házam az imádság házának mondatik. Ti pedig latrok barlangjává tettétek".

Next

/
Thumbnails
Contents