Zala, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-27 / 225. szám

Építsd a nép országát, védd a magyar függetlenséget, oltalmazd a békét! Jegyezz Békekölcsönt! A VASAS-CSALÁD „TŐKÉJE“ — Hat évig voltam cseléd Felső- apátiban. Ha1;; évig e' tünk olyan kenyeret, amiért én verejtékeztem és mégsem volt az enyém. Hogy másképpen is lehetne? álomnak szép volt, de valóságnak hihetet­len, ötvenhét évemmel mégis megértem, hogy gazda leltem. Vasas Gergely hat hold juüa- itott földet kapod abból, amin ő dolgozott. Az első évek a sajátban gyor­san peregtek. Termelt a föld jócs. kán. Boldog érzés töltötte el Va­sas Gergely szívé'. Földet kapott az államtól! Saját földje van. Hogy adni is kellene? Ez eszébe sem jutott. Két éve hogy ajtaján is bekopogtattak a népnevelők: tervkölcsön jegyzéskor- Akkor érere először, hogy elmulasztott valamit, adni. — Kaptam az államtól, hát most in adok — irta alá a jegyzést, ütvén forintot jegyzett. Azóta1 még jobban növekedett a. kötvé­nyek szám a _ Békekölcsönköt­vény már 150 forint értékű van a családban. — Tudtuk mi iazi;, hogy mire kel. Hőnek a mi forintjaink — mond­jál Vasas Gergely lánya. — Ez ne­künk olytn tőke. amelyik minden évben újabb hajtásokat hoz szá­munkra, jobbat, többet mindenből az életünkbe. Kiapadhatatlan tőke ez. A lány férje. Marton Gyula Ino<án idő­mérő. Jól kere-s, hetenként hozza, küldi a pénzt. Vasas Gergely vé­lekedése még merészebb' — Nekem előbb jött a „kamat“, minti adtam volnai csak egy fo­rintot is az államnak Földet kap- ■ianr, hat hold földet. — A te- hénvélel, az uj ruhák, cipő, a vil- I lány a faluban a terv újabb aján­dékai. A kis Gyuszi ma még csak a mozdonyok bámulója. Anyjának boldogan csillan fel a szeme, ha róla) van szó. — Gyuszinak tanulni kell, ta­nult. dolgozó lesz belőle — ebben a vágyban bent van anyjának sorsa is. ö nem tanulhatott,, de a gyerekéért- megtesz mindent. Na­ponta újabb lehetőségek nyilnsk Vasas Gergelyek előtt. A fiaflalssz. szony Inotára készül a kis Gyuszival együtt.' Uj lakás­ba', ahová uj bútorok kerülnek hamarosan. Mosti érzik csak iga­zán. ahogy igy összeszámolgatják, hogy az ő és a többi dolgozók fo. rintjai olyan tőkévé kovácsolod. iak, mely ifibbé nem engedi ia- régi cseiédsorsot visszajönni, ai kama­tok pedig óráról-órára szépítik az életet. Vasas Gergely tanácstag- Most siet a tanács ülésére' Ahogy vé­gighalad az utcán, szemével már hejyezgeti jobbra.balra a terv során megvalósuló hídmérleget, i<t lenne az artézikul, olt; indul a bekötő ut Felsőapátiba', itt jó he­lye lesz a tejcsarnoknak. A zöld 1950 towwszán örömmel vettem kezembe 0 behívómat, mert érez­tem: nagy megtiszteltetés és ka. zajias kötelesség a népet, hazá­mat szolgálni. Amikor beöltöz­tem katonának, éreztem azt, hogy amiért azelőtt dolgoztam-. a szerszám helyett, fegyverrel vé­dem most, amit a dolgozó nép Pártunk vezetésével alkotott. Nem régen jöttem be a határ. rőt, ahol közel a drótsövény mel­lett portyáztam, éberen őrköd­tem a halárainkra. nehogy be 'tudjon osonni az ellenség ügy­nöke £n is segítettem a. nehéz harcokban eredményeinket elér­ni, és vigyáztam rá. De ezt nem­csak én éreztem, hanem minden bajtársam, mert tudják azt, hogy mit kapott a fAu és a város népi demokráciánktól• Az én vá­lombok között már felfedezi sze­me a kultúrotthon képét is. Ahová ő is e]jár majd minden este. Büszkén halad az ut1. cán. — Valamikor nem kérdeztek meg bennünket, dolgozókat, mit hogyan akarunk. Most nemcsak megkérdezlek, hanem forintjaink. Icai is résztveherünk abban a ha­talmas építkezésben, ami ország­szerte folyik. Ezért valóban büszke lehet nemcsak Vasas Gergely, hanem mindenki, aki jegyzésével az épü. lő ország segítségére Sietett. Eb­ből a tőkéből lett Vasas Gergely gazda. A kölcsön nyomán jutott el Manón Gyula a1 cselédsorból Inotára. Ezek o forintok biztosít­ják a, kis Gyuszi számára — ta­lán egy újabb Inota mérnöki munkáját Vajamennyiük számára a boldog jövőt, a gondtalan öreg­kort-. valamennyiünk számára az uj életet jelentő szocializmust- B.-K. rosOni Szeged, a. tervtől egy mo­dern texHlkombinátot kapóit, egy uj hidat a Tisza fölé, villa­mosvasútit, amellyel meggyor­sult a közlekedés. No,pok választanak el bennün­ket a néphadsereg napjától, szép. tember 29-töl, melyre minden egyes bajtórs, a kiképzés jobb elsajátításával. a szolgálat pon­tos ellátásával és nagyobb éber­séggel készül. Tudjuk ezt, hogy ez a nap még szorosabbá teszi a kapcsolatot a néphadsereg és a dolgozó nép között, akik gyárak­ban és a földeken, Szerszámmal és fegyverrel egyet védünk: a békét. SZEGEDI FERENC honvéd. Népemet, a hazámat szolgálom... Egy honvéd levele UTAZÁS A JÖl QBE ZALA 1954-BEN Napfényem tárásai reggel. A város a szokott vidámsággal ébredt. Az utcákon zajtalanul ro­hannak az autók. A dolgozók motorkerékpárokon és kerékpá­rokon sietnek munkahelyükre. A kék magasságban egy hatalmas, utasszáilitógep siklik tova. Fém­teste ezüstösen, csillogva veri visxza a reáhulló napfényt. Csak néhány perccel előbb szállt fel a zalaegerszegi repülőtérről s má­ris messze tulhagyta a város ha. tárát. lakatos Sándor, a Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalat szfahdno- vista esztergályosa kényelmesen háti adől a rugalmas bőrülésen. Nem is annyira a kényelem, mint inkább a gyorsaság kedvéért vá­lasztotta a vonat, vagy autó he. lyett a jóval gyorsabb repülőgé­pet. Örülnek ma.jd a szaktársak a MÁVAG-ban, hogy ilyen gyor­san megérkezik! A gép apró házak felett úszik tova. Jól emléltmmik még Laka. fos elvtárs arra az időre, amikor a kölcsön-jegyzés idején, mint népnevelő járta ezen a vidéken a házakad. — Mi minden íörtént azóta! Hiszen már rá sem lehet ismerni a megyére! Egyik-másik göcseji falu megkö- Zelitheteiten volt. Főleg télen. Az. óla a kis falukat is gépekkel jár ha­ló köveSut köti össze egymással, a göcseji kisvasút mozdonyának dohogása ismerős, megszokott lettt. l95l-ben még neki is nehéz­ségei voltak az utazással. Nagy­kanizsán lakott, de a munkahe­lye Zalaegerszegen volt. Egersze. gén nem kapott lakást. Ma már jöhetne, de miért jöjjön? A köz. lekedés úgy megjavult Zalaeger­szeg és Nagykanizsa között, hogy az esti hazatérés és a kora reg­geli visszautazás csupán sétauta­zást jelent. Alig egy óra a köz­vetlen vasútvonalon. Lakatos Sándor Egcrszegrc gondol. — 1950-ben még nem le­hetett- lakást kapni EgersZegen, A~óta felépült a hatalmas iroda­ház, amelyben az összes vállalat irodáit összpontosították. Az iro. dák kiköltöztek a ■lakásokból és a Ruhagyár előtt is modern bér- házaíi egész sora húzódik. De a város pontjain is gombamódra nőttek az épületek, bérházalc és családiházak. Felépült a ssép népfürdő és a sportuszoda, rövidesen elké­szül Zalaegerszeg vízvezetéke és csatorna-hálózata is. Lakatos clvlárs büszkeséggel gondol a ha. talmas, központi áruházi-a, amely nagyságát és gazdagságát tekint­ve bármiig európai városnak dí­szére válna, öt évvel ezelőtt a gázfűtés is megvalósithalatlan- nak látszott s ma már nemcsak a gyárak kazánjait hevíti a yáz, hanem a háztartásokban is gáz. zal fütenek s a téli estéken a gázkályhák kellemes melegénél pihennek a dolgozók. Alant, amerre a gép elhúz, vá­rosok és falvak, állami gazdasá­gok és tsZ-ek, gazdag mezők és dús legelők terülnek el. A lege­lőkön ezrével legelésznek a kö­vér marhák, sertések és juhok. De aztán gondolata ismét Zalá­ra siklik vissza. a zalai felvakrn és az ipari várossá terebélyese­dett Zalaegerszegre, Az ötéves terv egyik szép ajándékára, a gyönyörű, uj mozira gondol, az­tán észébe jut a Nagyszálló. Töb­bé már nem gond elszállásolni a városba érkező idegeneket. A kórház is kibővült: tüdöpavülont, gyermek- és nőgyógyászatot ka­pott. Pákoxd környékén Száll már a gép. A Velencei tó, mint hatat- más tükör csillog a tavaszi nap­fényben. A fényről, világosságról a kivilágított falvak jutnak eszé­be, A felszabadulás előtt, amikor még ő is falun élt, koromsötétek voltak a falusi éftszakák, Ma? Zala megyében egyetlen község sincs már, ahol ne világítana a villany s falusi ház is alig akad, ahol ne lenne rádió. Nincs ma már olyan község Zalában, ahol hiányozna a mozi és kulturház. Még jól emlékszik, hogy 1951- ben, a II. békekölcsönjegyzés ide­jén már 70 zalai községben volt villany, de az év végéig további 23 községbe vezették be az ára­mot. A Vaj gyár, amely szintén Éger- szeg büszkeségei közé tartozik, a terv harmadik évében készült el. Ugyanakkor kezdték meg a Bak felé vezető betonút építését is s ma már süna betonút vezet Naggkanizsára és Keszthelyre, de Zalalövő felé is kiépítették a te-, relő-utat s ma már nem kell az állatokat a forgalmas utón haj­tani. Antikor megérhetnek a re­pülőtérre, Lakatos Sándor fürgén száll ki a gépből. Boldogan néz körül, mint a gazda a szép bir­tokán. Itt minden az övé: ő is segített építeni ezt a szép országot mun­kájával, forintjaival is. T, E. A Terv adja Zalának Az elmúlt két évben 70 zgjai faluban gyulladt ki a fény. Az öt­éves terv végére a legeldugottabb falucskában is villanyfény vilá­git. A dolgozók forintjai is segítet­tek abhoz, hogy 6 uj gépállomás, sál gazdagodjon megyénk. Több. mint ezer darab ló munkáját vé­gezhetjük el a 6 uj gépállomás traktoraival. Fegyverrel a szabadságért* — kiállítás Nagykanizsán ,.Fegyverrel ai szabadságér'.“ címmel: szép'ember 30-án kiállítás nyílik Nagykanizsán a Honvédség Házában. A kiállítás képei bemutatják a dicsőséges Szovjet. Hadseregei, a Szovjetunió honvédő háborújá­nak idején a partizán mozgalnia'- kat Bemutatja a kiállítás a ha­talmas kinai nép hős szabadság- harcát, a koreai nép szabadság­harcát, amelyet) az imperialista betolakodók ellen viv. A kiállitás anyaga szemlélteti a magyar nép dicső szabadsághar­cát, Néphadseregünk fejlődésé!. A kiállitás egyes képei meg is vá­sárolhatók. „Nyertünk egy rollert!" Hrl valaki felmegy Nagykanizsára a Csengeri-utca, 15. szá­mú ház első emeleté­re, egy mosolygó arcú nevető, fekete hajú kislány, a három és .féléves Ausch Mari­ka ugrik az ölébe. — Nyertünk egy rollert — újságolja; büszkém. Edesapja Ausch Géza a Textil Nagy. kereskedelmi Vállalat dolgozója meséli el aztán: — Bernt a munkahelyemen az irodába hivattak, úgy közölték velem az örömhírt. Kihúzták egyik kétszáz forintos kötvényemet ölezer forintra. Rögtön eluj- ságoltam a nagy ese­ményt a. feleségem­nek. Ekkor hallotta meg a kislányom is, azóta mindenkinek elujságolja, hogy nyert egy . rollert. Mert ö a ruhamemüe- ken kívül, amit a nyereményből kap, előirt egy sereg játé­kot, köztük a legfon- tosabbként 0 rollert- — Természetesen megveszem neki, hi. szeri rágondöltam. ak­kor is, mikor a béke­kölcsönt jegyeztem. A békéért, az ö jövő­jéért jegyeztem nyolcszáz forintot. Most azon kívül, hogy a jegyzésemmel a békét és kisleá­nyom jövőjét szolgá­lom, még a terv adta uj alkotásokon kívül, a pénzem is többszö­rösen vi-sszatérüli:. Én példámból is min­denki világosan lát­hatja, ez volt. az iga­zán jól befektetett pénz. amit a jegyzés utján a saját jólétünk érdekében az állam nak adtunk kölcsön.. — A nyereménynek nemcsak én örülök, velem együtt örül az egész vállalat ügy örülnek, mintha ezt a pénzt ők nyerték volna. De igazuk van, itt nemcsak én nyertem, nyert az egész dolgozó magyar nép. Magyar József távírda-munkás tízezer forintos nyereményéből megszépül a ház, mind a hat gyermeknek kerül valami... Mosolygósképü, postás-egyen­ruhás férfi áll a nagykanizsai Országos Takarékpénztár épülete előtti. — Tízezer forintot nyertem — mondja — azt szeretném fel­venni- A Takarékpénztár dolgo. zói máris hozzálátnak a kifizetés­hez szükséges formaságok elin­tézésére. Mig ez a kél három perc elmúlik, addig elmondja Magyar István, ai boldog nyerő: a postán távirda-munkás. Semjén. házán lakik. Hat gyereke van: három fiú. három leány, a legfia­talabb két éves, ai legidősebb ti­zenhét. — Kint dolgoztam a vonalon, mikor kartársak jöttek Pestről. Ök újságolták, hogy Pesten a postán bemondották: Magyar Ist­ván postai alkalmazott tiz ezer forintot nyert a békekölcsönön. — mondja- — a postaközpontban tudják a kötvényeink számát, ez. éri nem kételkedtem a nyere­ményben egy percig sem. Sőt egy kicsit számi'-ottam is rá. A felesé­gemmel már előzőleg elterveztük: ha nagyobb összeget nyerünk, átépittetjük a házunkat, újra bebu'-orozzuk és veszünk egy kis tehenet. És nyertünk, máról holnapra valósággá vált. a tervez, getésünk- Már a jegyzésnél is tudtam, hogy a békekölcsön a mi jólétünket és békénket szolgálja, de most ezen felül még az általam jegyzett pénznek többszöröse, sok. szorosa került hozzám vissza. Mind a’ hat gyerekemnek jut a nyereményből valami. —Es vidá­man hozzá'-eszi: Nem ez volt az utolsó húzás, s nekem még van kötvényem! Mikor felveszi a pénztár ablak­ba kiszámolt nyolcvan darab szá. zast, örömtől sugárzó arccal mondja: Pestre megyek, együtt örülök a fiammal, akit most vet­tek fel a' Rákosi Mátyás Művek­be ipari tanulónak. Szakember lesz belőle. Olvasd a Zalát Csütörtök, 1951. szept. 27-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents