Zala, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-12 / 187. szám

MEDINSZKIJ:

DALOL A HATÁR

(Részlet a Marja cimii regényből)

Nincs olyan nap, hogy valami baj ne esnék: veszekszik a traktoros brigád vezetője, kiabál a szerelő a gép vontatásai cséplőgépről . . . Porhacsev viszik zakiahál mind az egyiknek, mind 2 másiknak, de a dolog c?ak nem halad előre.

Marja is látta, hogy 9 cséplőgéppel nincs minden rendjén. Kszjusával együtt kévéket hordott és látta: ho] bug a cséplőgép — és az emberek mint a hangyák vidáman nyüzsögnek körötte, hol meg hirtelen elhallgat, — és ötven ember letelepedik a szalmarakásokra, várva, hogy mikor hozzák ,a kévéket.

— Asszonyok! — Marja nem állhatta tovább szó nélkül, — legalább két kévét fi is megemelhetnétek.

— És a százalékot t® írod majd ki? — kérdezte tőle Szo- Icmonyida néni búgó hangján, felemelve őszes fejét Grunyasa Lobanova térdéről.

— Neked talán százalék nélkül’ letörik a kezed?

Az asszonyok felzugtak, vitatkozni kezdtek, de nem mozdultak a helyükről.

— Szedd inkább élénkebben a lábadat, hord el a kévéket! — Kiáltott Marja után Szolomonyi- da néni.

A nagy és erős asszony váltig' meztelen karjával szélesen legyezett, ringatta telt keblét, amelynek két halma közt régimódi ezüstkereszt rejtőzött.

— „Nézze meg az ember — gondolkodott Marja, amíg a io- vat ösztökélte, — Százalék •. • százalékért mindenkinek dolgozik majd. És ha nem tudtunk ■a munkával megbirkózni? Ha &• munka áll? Faragatlan egy teremtés! Talán Porhacsev nem írja ki neki a százalékait? .. • Nem igen Írja ki! — gondolta aztán menten. — Nincs benne annyi taPÍntah Mintha nem is eleven emberek közt élne.'“

Az anya és a lánya rakni kezdték a kévéket. Marja adogatta, Kszjusa pedig a szekéren állva, szeme sarkából figyelte a többi szekeret, hogy el ne maradjanak.

— Amig lovak vojak — lovakkal takarították be a termést. De most, hogy háború van, most mi lesz?... — mondta,

mintegy a maga gondolatát folytatja Marja, megszemlélve a szekeret, -- Tegyünk rá még? iTakj még egy sort! .... Pedig ha kijönne az egész falu . ..

Marja, mintha csak megteszi- ;ett gondolkodását fejezte volna ki, különös erővel dobott el egy kévét, de elszámitotta és Kszju- sa arcába dobta. Kszjusa megszeppent és * kéve leesett a földre,

—- Idefigyelj, fe, ne bámészkodj! — korholta Marja a iea- nyát.

Éppen megérkeztek a szérűről a szekérrel, amikor a távolban feltűnt a területi bizottság gépkocsija és végigsuhanva a tarlón, lefékezett a cséplőgépnél.

— Üldögélnek? — kérdezte Iván Iljics, miután üdvözölte a parasztokat— Azonnal megindítjuk — sietett a válasszal Fcmics. — Csak hoznak még egy adaggal és megindítjuk. Hé asszonyok, asz- ezonyok talp^a!

— Vége a türelmemnek Iván Iljics. Kereken megmondom, ebből elég! — panaszkodott a gépész a cséplőgép mellől.

A szünetet kihasználva, vala- ■ mit piszmogott ott, de a beszélgetésre kidugta a fejét.

— Én tonnára dolgozom. Nekem télre gabonát kell tartalékolnom. Lassan magam is megyek a háborúba. Vigyen át bennünket egy másik kolhozba |

Iván Iljics: ezek meg csak csépeljenek itt Cíéphadaróval.

Ekkor érkezett a szérűre Porhacsev. Már messziről észrevette az ismerős gépkocsit és mivel látta az irányát, úgy számított, hogy majd az ugaron keresztül hamarabb odaér a géphez, — de

elkésett.

— Hallod ezt elnök ? —

köszöntött rá Iván Iljics. — Azt mondják, adjuk áf. a gépet egy másik kolhoznak, ha nem biztosítod neki a munka folyamatosságát- Mi a véleményed erről?

Pcrhacsevnek még arra sem volt ideje, hogy a válaszon gondolkozzék, amikor váratlanul Marja vette pártfogásába.

— Ha szidja, ha nem szidja, nem tudunk megbirkózni. Itt vagyok én ,a lányommal. Lovakkal dolgozunk . ,. Igyekszünk, igyekszünk, nem állunk egy percre sem. Annyit mondok: nem jutunk egyenesbe. Ha egyszer nem vagyunk elegen: hát nem vagyuk elegen. Itt nincs mit t611- ni.

— Hogyan, szóval ne asztagol- junk? komorodott el Iván Iljics.

— Ne asztagoljunk?! Éppen arról van szó, hogy másképpen kell asztagolni — felelte Marja. — Nincs elég ló, az embereket kell elővenni. Ha például kimenne az egész falu ... — mondja ki váratlanul a félbeszakadt gondolatot,

Porhacsev eleinte elképedve hallgatta a váratlan védelmezőt, majd elkomorodott, amikor Iván Iljics is elkomorodott és végül becsmérlőn felnevetett és legyintett.

De Iván Iljics a levegőben kapta el a kezét.

— Hallgass, csak hallgass!

— De hát Iván Iljics az aszténiás a mi egyetlen gondunk?

Hát a zabot nem kell lekaszá'd- ni? Kévét nem kell kölni? Csépelni nem kell? A borsót nem kell leszedni? Hisz igy is dolgozik az egész falu. Mikor mennénk ki hát? Talán éjjel?

Iván Iljics hirtelen egy metsző tekintetet vetett rá, mint aki kész megragadni ezt a szükséges gondolatot, — de mivel nem látott rajta semmit, átvitte tekintetét a körülötte álló kolhozparasztokra.

— És miérf ne éjjel? — kérdezte, inkább a parasztokat, mint PorhácsevetIvan Iljics ebben a pillanatban szinte magnéziumfényben látta meg annak a kérdésnek a megoldását, amin ezekben a napokban hiába rágódott. Igen. Csak igy, ilyen hatalmas erőfeszítéssel

lehet előmozdítani az egész járásban elmaradt asztagolást. Ez most egészen, világosan, vitathatatlanná vált számára, és ezt az eszmét megvalósítja, mindenáron. De vájjon keli-e határozatokat, rendeleteket hozni, összehívni a pártbizottságot, kötelezni, parancsolni, vagy .. .

Iván Iljics körülnéz, végigfuttatja tekintetét a napbarfti- tott, széltől cserzett arcokon. A tagbaszakadt, zömök testeken, a gondolkodással és erős értelemmel teli szemeken.

— Csakugyan csak az éjszaka maradt hátra, — felelte mindnyájuk helyett Fomics és Ivan Iljics hirtelenében nemi értette meg: helyes lés-e ez, vagy gúny; kiut-e, vagy reménytelenség.

A zavart Kszjusa oszlatta el. Csillogó szemmel, akadozva beszélt arról, hogy a fiatalság úgyis éjfélig mulatozik, hogy most holdas az éjszaka és mulatozás helyett nagyon is könnyű lesz dolgozni, meg hogy 5 a komszomolcokéxit > kezeskedik, meg hogy ő ... nos egyszóval: ma az egész fiatalság kimegy asztagolni.

— Harmonikaszóra 1 — kapott a szón Fomics. — Harmonikaszóval a lányokat el lehet vinni a világ végére is!

Nevettek rajta mindnyájan és már világosan látták, hogy a megoldást megtalálták.

Este Fegya sebtében bekapta a vacsoráját, fogta ai harmonikát és kiállt az utcára. Kszjusa felvett egy kopottabb ruhát,, fogott két rudat a kévehordáshoz és eliramodott Nágya Voronyiná- hoz.

Nágya a Szive legmélyén — any- nyira mélyen, hogy még Kszjusa sem tudott róla, — titokban Fe- gyáról álmodozott és boldogan beleegyezett mindenbe. Utolérték Fegyát, amikor irgalmatlanul huzva a harmonikát, éppen átment a gáton és rázendítettek a legfrissebben megirt csasztus- kár,a: „Katonának ment a párom, mondtam neki hazavárom.“

Kimentek a falu végére, a „halomra'', azután megint végigvonultak az utcán és közben mint j, lavina, egyre újabb és újabb emberekkel gyarapodtak. A 10— 12 éves gyerkőcök, érezvén, hogy valami rendkívüli készül, előttük szaladgáltak, befutottak a házba, bekopogtattak az ablakokon.

— Asztagolni! Asztagolni!

— Majd minden házból jött ki valaki és csatlakozott a felvonulókhoz.

Marja feltette a lakatot az ajtóra és elindult- Varvara fogta

legidősebb fiát a 10 éves Leslcat. Fomics a szőrcsizmában, villával a vállán, az utca közepén álU és várta a menetet.

— Asszonyok, utánam! — kiáltotta és a gyerekhadtól körülvéve a menet élére állt.

A sápadt hold kikukkantott a felhők mögül. Hideg, közömbös tekintettel ktörülszem- lélődött* aztán megint elbújt. Az emberek meg hurcolták a kévéket, rakták az asztagokat. Csak a maguk kis feladatára gondoltak, amelyben majd benne lüktet egész nagy életük.

Reggelre Ivan Iljics telefon®! Porhacsevnek.

— Nos, mi a helyzet Pcdszo- szentiben?

— Három asztagot raktunk meg, Iván Iljics. Egyenként hetven keresztből.

— No, lát°d! Te meg legyintettéi. Hogy hívják azt az asz- szonyt, aki először említette? Nem a nóta drága, hanem az előénekes.

De a kagylóban ekkor susto. rogni kezdett valami, erősen recsegett és Porhacsev már nem tudott válaszolni.

Alkotmányunk ünnepére kiállítást rendeznek a nagykanizsai képzőművészek

Hosszú hailgaltás után ismétikőzönség elé lépnek alkotásaikkal a nagykanizsai képzőművészek, .festők és szobrászok. Az Olajipari Pártbizottság és a Dunántúli Ás. váiyolajtermeOő Vállalat szak- szervezeti kuliturbizo-ttsága kiállításra hívta meg őket, amelyet alkotmányunk ünnepének tiszteletére rendeznek. A ki álllitáson a kanizsai szobrászok és festőmű. vészek uj. elsősorban az olajiparral foglalkozó műveiket mutatják be. A rendez »bizottság fővárosi művészekéit is meghívott a kiállításra.

EZZEL ERVELJ!

Mészáros Sándor 7 holdas kus. tiánszeg: dolgozó paraszt, amikor összes feleslegét a raktárba szállította, igy agitált a begyüjtőhe- Oyen beszélgető dolgozó paraszt- 1 társai felé: A fiam tanácstag- Nem akarom, hogy szégyelje magát, mert az apja nem teljesíti kötelezettségét. Kisebbik fiam a néphadsereg katonája., ő is ezt irta: ,,Édesapám legyen az első a beadás teljesítésében, mert a békét védelmezi minden szem gabonával“. — Szavainak és példájának meg is lett az eredménye, mert őt követte Bognár András, Gyenese Lajos és Varga Lajos dolgozó paraszt, akik szintén összes feleslegüket felajánlották aß államnak, természetesen úgy, hogy a begyűjtési törvényben biztosított szabad őrlésre bizonyos mennyiséget megtartották a feleslegből.

Ziffer Géza, körzeti cséplési ellenőr minden nap megmagyarázza a gépnél dolgozó munkásoknak, hogy a folyamatos etetés. a gép gyors beállítása, a megfelelő szíj feszesség, a száraz fűtőanyag biztosításával 10—20 mázsával emelni lehet a napi teljesítményt• Ellenőrző munkáját egybekapcsolja a dolgozó parasztok közt végzendő felvilágosító munkával. Segít kiszámítani a cséplési eredményt, nemcsak szakmai, hanem politikai segítséget ad a cséplési ellenőröknek. Tapasztalatait minden községben megbeszéli a párt- szervezettel és a tanáccsal. Ezzel a helyes módszerrel elérte, hogy augusztus 18-ra körzetében befejezik a cséplést- Csonkahegyháton a cséplőgépellenőrök az ebédszünet- i

Lev Osanyin Sztálin-díjas költő „Egy a jelszónk: a béke“ című verseskdteti-' bői, melyet az Uj Magyar Könyvkiadó a 111. Világifjúsági Találkozó tiszteletére ad ki.

A MI TÁBORTÜZÜNK

A lejtőn tábortűz lobog ma,

A Duna mossa a hegyet,

Oly tág a tér itt balra-jobbra, Idelátszik az Alpok orma És látni a görög eget.

A tábortűz mellett emelvény, Ácsolta szeretet s erő,

Nyolcvan lobogó, büszke jelvény „Jupiter“ — fényben leug elő.

Itt szoktunk ismerkedni este.

Barát itt jóbarátra lel,

Elszáll a nóta messze — messze,

S beszéd is harsai! hogyha kell.

Itt egy spanyol. Tizenhat éves.

Kis baszk — sipkája félre áll:

— Comrado! — hangja érces, éles Azok nevében, kik a véres Harcokban hulltak el dalolva És nincsenek velünk sehol ma — Kiket megöli a vad vihar kiun,

S kik mégsem múlnak el soha: Szasa Matroszov,

Liza Csajkin

És Danielle Casanova —

Mi nem felejtünk! —- g meglendül az ökle — Ibárruri, te kedves és erős!

Példád

a spanyol fárosz mindörökre,

Hisz Sztálingrádért harcoltál, te hős!

A csillagfényben

nyüzsög, zeng a táj.

S a világ ifjúsága körbe áll.

— Dicső harcosok zászlait.

Az igazság szavát,

Vaskézzel meghordozzuk itt, öt világrészen át.

Fölindulunk

és hős szívünk

nem adjuk el soha.

Minden partokon ott vagyunk:

a bátrak tábora.

Hányán vagyunk

Tudod-e, fönn hány csillagfény

remeg.

Hány csöppet ringat a Duna.

s hány porszem ez a begy?

Ford.: KARDOS LÁSZLÓ.

Vasárnap, 1951, aug. 12. 1 —

ben rendszeresen felolvassák a Szabad Nép, Zala fontosabb cikkeit és azokat mindjárt meg is vitatják a cséplőgép mellett a dolgozókkal. A versenytáblára nagy gondot fordítanak, mindig a legfrissebb eredményeket Írják ki, mert tudják, hogy ezzel is nagyban meggyorsítják a munkát. Jól is halad a munka Csonka- hegyháton, vasárnap estig befejeződik a cséplés.

A cseszbregi DlSz-fiatalok elhatározták, hogy a cséplés meggyorsítása érdekében vasárnap minden gép mellé DlSz-brigádo- kat állítanak. Ezt a munkát a VlT tiszteletére végzik. A vasárnapi munkájukkal is a békéért harcollak. Velük együtt a gépállomás fiataljai is vállalást tettek a VIT tiszteletére. A munka jobb megszervezésével Fitos József traktorisita ma már napi 120 mázsát csépel’;, de alig marad el mögötte Lőrincz Gyula, aki átlagosan 110 mázsás eredményt ér el.

A lenti járásban a népnevelők nemcsak a saját személyes példa- mutatásukkal érvelnek a dolgozó parasztok felé, hanem bevonják a felvilágositó munkába azokat az élenjáró dolgozókat is, akik már jó eredménnyel teljesítették begyűjtési kötelezettségüket. Tóth Gyula elvtárs, a járás egyik legjobb népnevelője, Vas István 3 holdas dolgozó parasztot, aki 360 százalékra teljesítette beadási kötelezettségét. azonnal bevonta a népnevelő munkába. Czob°r József 280, Horváth Gyula 230 százalékos beadásuk után, szintén belekapcsolódtak a felvilágosító munkába.

Szén tgyörgy völgy ön az egyé* ni felvilágosító munkán kívül eredményesen alkalmazzák a szemléltető agitáció módszereit is. Nem élégednek meg egy-két verseny táblával, hanem a község minden fontosabb helyén, a terményraktárban, tüzoltószertárban, sőt) a villanyoszlopokon is versenytáblák hirdetik az élenjárók dicsőségét, az elmaradók szégyenét. Ezen kívül elkészítették a község térképét. A térképen kis vörös zászlókkal jelölik meg annak a gazdának a házát, aki már beadta a gabonát, a lustákat, az elmaradókat pedig fekete zászlókkal szégyenítik meg.

MOZI

Vasárnap

NAPPALOK és éjszakák

Szaburov kapitány és gárdistáinak története Sztálingrád^ hős védelmében. Szimoaov szovjet iró nagy sikert aratott könyvének filmváltozata. — UMFl híradó.

Augusztus 1.2 én délelőtt 10 órakor matiné: 1 forintos hely- árakkal

VIHAROS ALKONYAT Egy igazi tudós erejének forrása a néppel való egybeíorrofct&áfla-