Zala, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-01 / 151. szám

(£tjyely. : FALUSI JELENTES CHéizlat) . , . Hónapok múlva, ká­nikula idején, amikor a falura és a földekre rálört az afrikai hőség, s már a kasza után sirt a buzarengeleg, újra a faluban jártam. Odort napkeltekor neki­fiatalodva, nekividámodva, a me. zőn leltem: szélesen villanó ka­szája után alig győzte a munkát a marokszedő és kévekötő lány. Csöndben szótlanul: hajladoz­va, balról jobbra lengve szelt! kaszája a sűrű gabonába. Néba hátra, az utána törekedő marok­szedő, kévekötő lányokra pil­lantott. Néha oldalra figyelt; jobbfelől is és balfelől is kaszák villantak. Lányok, asszonyok hajlonglak ovt is az aratók mö­gött. , _ . Egy vonalban kezdtek a rendet a kaszások. Odor most azt ku­tatta gyors pillantással, ki ér előbb a búzatábla végére s ki fordul előbb... Megfente kaszáját s csak aztán fordult. Most már a learató.! sá­vét is nézze, ment nemcsak az számit a versenyben, ki arat töb­bet. hanem ki arat jobban, szeb­ben: ki hágy soványabb ös­vényt, s ki vágja egyeieíesebben s mélyebben a szálat. A búzatábla szélén egy szusszanjsra csak. de megáll az arató. Belenéz a mélykék égbe, belehunyorgat a kegyetlen aranynapba, liheg egyet, inguj­ját végighuzza izzadt, homlokán . • A negyedik forduló után lelöki az inget. A hatodik forduló után kévére fekteti a kaszát, csak szemöldökével int a lányoknak, s mennek az árok szélére telepe, dett kis szekérhez. A szekéren hordó. A szekér előtt a nagy- fülü cimbora... H Ki állja meg ilyenkor, hogy meg ne paskolgassa a nagy fülű há­tát? Senki... S csak a gyenge, deskedés után ereszii meg a hordó csapját, megnedvesiti kar­ját, vállát, nyakát arcát, meg­mossa a kézé:. ..... , A szarÁárfogat. köré kp/el más. féhucat ember: férfi, asszony, lány telepszik. Reggeliznek, eszegetnek.. A végért, amikor megéft'é'J nVár a kenyerek, a sza­lonnáját, bekattint-ia bicskáját, s azt kérdi Odor elvtárs: — A te§napi Szabad Népet elolvastátok? Azért kérdi csak 4 tegnapit, mert; a friss Szabad Nép reggel érkezik csak a faluba, amikor az emberek már régen kivonul­tak a mezőre. — El, — mondja Batári elv- társ, amolyan 40 év körüli íeke'o ember. _ Mi van benne? — érdeklő­dik Odor. Batári a fűbe könyökül 3 igy/ szól fel Odornak: — Hát... jól felelnek a ko­reaiak a burzsujnak. — Aha — bólint. Odor. — Fe­lelnek ... de mire? Mit kérde­zett a burzsuj? — Azt', kérdezte: mit szólnál koma, ha elvenném a házadat, a földedet s lennél újra, aki vol­tál, gazdából béres? Ee meg is kapta a feleletet a. burzsuj. — Meg, — mosolyog Odor. — Meg az... Fut is tőle, mintha kólikája volna. Az emberek nevetgélnek, s lassan cihelődye feláll­nak. Közben a párltbkár elv­társ magyaráz: — A Korea a mi nevünkben is megmondta: leütöm a derekát annak, aki a kommunisták ha­zájára emeli a kezét. Délre Odor Zsiga már eggyel többször fordul-,, mini. a többi ka szás. Egy szántóhossznyi, s ka- szasuhintásnvi széles sávval van előbbre, mint öt versenytársa. A nagyfülü vidám pislogással, friss vízzel fogadja. Az árnyék, ban s füves árokszélen ebéd várja a dolgozókat. Asszonyok, gyerekek hozták a meleg ét eh. Odornak az anyja... Agglegény Odor Zsigmond elvtárs. Nemi nősülhetett a felszabadulás előtt., mert öreg szüleit, kellett 'tartania, a felszabadulás uán pedig... — Mo&t meg attól féltem, hogy egyre csak perlekednék az asz- szcnnyal... — vallja be hosszas hallgatás után. — Mért perlekedne? Ne olyat vegyen feleségül. — Felszabadulás után nem vclj, itt. egyetlen asszony, vagy lány, aki csak kis jószivv.el lett! volna a kommunizmushoz: In­kább csak kölönc*, meg fék-vöL- tak jó elvtársakon. A pap meg az apáca beszélt belőlük. * — És azóta, a felszabadulás óta, nem termett... nem lété asszony, lány, aki nem ellenzi?...* — Van. Itt a faluban is — fe­leli Odor s csak az állával int egy munkanadrágba öltözött', karcsú, barnahaju lányra, aki kezét: a tarkója alá tolva, az árekszélen alszik egy verset.. . Tizennyolcesztendős lány, tszcs- tag, őszre meg belép a pártba. — Ö a kiszemelt? ■.. Hallja. Odor elvtárs, nem nagyon fiatal ő magához? ... — Ö — elpirul. — Dehogy. .. A gyermekem lehetne — mondja megrökönyödve. — Dehogy gon­dolok én vele ilyenre. Csak ne- velgetem... Az apja se tanhgat- ná kitartóbban, ahogyan én, a Pártnak ... Node elég volt a já­tékból. A búzamező szélén, fel­veszi, maga elé állítja a kaszát. Sivitóan huzza végig rajta a fe- nőkövet. Egyik szemét behunyja, a másikat mosolyogva neki feled­kezetten pillanatokig végigsik- latgatja a kaszaélen... A lányra is gondol, akit a Pártnak nevel... A Pártra gon. dől, amely ő{. ideküldle, hogy jól, nagyon jól menjen a munka- Mert a jó munkából nő ki a jó élet. Már érzi a lendületet: most rögtön a buzatengerbe nyisszan a kaszája. .. A többi ör kaszás- versenytárs is már csak a jelet várja az indulásra. ö, it,!-, most, suhintó kaszával a kézben, a Pártot képviseli! Nem lehet tehát, hogy ne ő le­gyen a legjobb. Hogy estig, va- kulásig, ne ő legyen újra az első a jók között. Mert a többi kaszás is, mind, valamennyi, kemény harcos! Béresek, meg részesara- tók vdtak, valaha, .nemrég s évt­izedeken át. Hetedhét faluból is kapkodjak, versenyeztek értük szegődés idején a kulákok. Szétterpeszti lábát, hálrapis. lant a lányokra, s jobbra-balra figyel a. versenytársakra! Ég fel­emeli villogó vasát s amolyan ugrásrakész állásba helyezkedve kissé hátradől. — Előre, elv.társak — kiáltja — s előrelendül. Az éles penge fentröl lefelé villan s a búzába szisszen. — Előre — suttogja s utána halkan, boldogan elneveli ■magát. 'Jótg.cdÜL Qízcl : ARATÓ-ÉNEK Nézz, nap, le az égről, jól ide láss: kezdődik a munka, az uj aratás, felcsendül az ünnepi ének. Lendít az izom és markol a kéz. Te nap, melegits és jól idenézz, most indul a búza kenyérnek. Most indul a munka. Hej, te kovács, még sok kasza kell ide; el ne bocsájtsd ütésre fogott kalapácsod. Indulj vasutas! A kaszát viheted! Hozz lisztet, amelyből majd kenyeret ehetnek a fürge kovácsok. író, tanító, most nyisd ki a szád! A nép követelve tekint ma reád, karmestere vagy ma a dalnak. Munkában a műhely, a föld, meg a rét, erezni az izmok lendületét s örömét az elért diadalnak. Most szépül a föld és épül a ház, tervezve teremtő elme vigyáz, cs áldott mámor a munka. Csak süssön a napfény! Nincs pihenő, Most holnapot épit minden erő: Aratunk, aratunk, aratunk ma. Uj szovjet betonkeverőgépek JA szlávjánszki építkezési gé­pek gyára a kommunizmus nagy építkezései számára’ határidő előtt készítik el hatalmas betöm kéVerő gépeit. 2100 'literes ürtar- 'talmu betonkeverők érkeztek in­nen a kujbisevi és sztálingrádi vizierőművekhez és már 8 ilyen gép működik a Volga-Doni csa­tornánál. A napokban a gyár dolgozói Sztyepanov Sztálin-di- jas konstruktőr tervei szerint elkészítették a világ legnagyobb betonkeverő gépét. Ennek a be­tonkeverőnek 4500 liter az űrtar­talma és óránként 60 tonna be­tont készít-. Az uj gépet a gyári ‘kipróbálás, után a kujbisevi vizi- erőművékhéz szállítják. Hogyan aratják le a borsfái tszcs 95 hold gabonáját? Hét kaszás egymás u'án sor­ban, egyenletes csapásokkal vág­ja kaszájáig az aranysárga 15 holdas őszi árpa táblába a bors­fái tszcs földjén. Tizenkét hold bíbort, már learatták — ők heten. Szorgalmasan dolgoznak ezek az emberek, Sivvel. lélekkel küz­denek, hogy fninden szem gabo­nát idejében. • szem veszteség nél­kül’ tudjanak bet-akaritáni. A bíbor után .tehát az őszi árpa is keresztbe kerül. hamarosan. — Nagy munka ez — mégis hát­ra van még a neheze. Kaszára vár még 95 hold búza és rozs A 95 hold arátása pedig már na. gyobb munkát igényel, hét, kasza nem tudja szemveszteség nélkül elvégezni. Miért kell ezt hét kaszának végezni? Hisz’ negyvenkét tagja van a csoportnak! De a negy­venkét csoport-M.ag közül csak huszonhármán dolgoznak a . cso­port. földjén. — Á többiek? A Göcseji Muzeum •• Népköztársaságunk kormánya a mulf év derekán Zalaegersze­gen múzeumot alapi tolt. A me­gyeszékhely régi sérelme nyert ezzel az intézkedéssel orvoslást. A múltban nem volt muzeum Zalaegerszegen, mindössze egy — megfelelő támogatás hiányá­ban fejlődőképtelen — kis gyűjtemény létezett. A háború folyamán meglévő cse. kély anyag zöme elkallódok, igy a háború pusztító hatását: mú­zeumunk is megérezte. Szemben a mult rendszerrel, mely a mú­zeumokat nem fejlesztette, ha­nem elsorvasztotta, — ma a mú­zeumok nemcsak tudományos ku­tatás munkahelyei, hanem fon. tos funkciót kell, hogy betölf&e- nek a népművelés terén is. Meg. felelő módszer alkalmazásával ugyanis minden tárgy megszó- 1 adatható, korának termelési és társadalmi viszonyairól hü ké­pet nyújt nekünk. M® már nem a muzeális tárgyak gyűjtése, hal­mozása a végcél, hanem az, hogy a tárgyakból magúikat a munka­folyamatokat rekonstruálhassuk, bemu:áthassuk azt, hogy milyen szerepet töltött és tölthet be a tárgy a társadalom életében, — milyen társadalmi formáknak milyen munkaeszközök felelnek rneg, a munkaeszközök fejlődése hogyan mozdPja elő a társada­lom fejlődését slb. Tehát a fej­lődésre vagyunk kiváncsiak, a folytonos változást kívánjuk kiállításainkkal szemléltetni. Ezek viszont olyan kérdések, melyek mindnyájunkat érdekel­nek, ezerj. a muzumi tudomá­nyos kutatás nyomán elért ered­mények az egész közösség kin­csévé kell, hogy váljanak- Nép- köztársaságunk és annak vezető ereje. a Párt elsősorban ezért — a széles néprétegek felvilágosí­tása, marxista-leninista szellem­ben való nevelés céljából — tá­mogatja oly jelentősen múzeu­mainkat. A Göcseji Muzeum célkitűzése ugyanaz, mint általában a mú­zeumainké. Mindenekelőtt, össze kell gyűjtenünk a muzeális szem­pontokból értékes anyagot, azt: tudományosan fel kell dolgozni — leltározni és restaurálni, vé­gül ha együtj van az egész anyag és a szükséges kiállítási helyi­ségekkel is rendelkezünk, úgy sor kerülhet az állandó kiállítás megrendezésére. Az időszaki és vándorkiállítások rendezése, va­lamint éri ekezések megírása ugyancsak a muzeum feladatát képezi. A Göcseji Muzeum a zalaegerszegi, lenti és zalá- szentgróli járások területéről gyűjt muzeálist értékű anyagot, vagyis néprajzi, régészeti, mű­vészettörténeti , természettudomá­nyi, iparművészeti és várostör­téneti vonatkozású tárgyakat. Kutatómunkánkban számítunk a pántszervezetek, a helyi taná­csok és az érdeklődök támoga­tására- A múzeumi értékek tervszerű felkutatása céljából munkatársi hálózatot építettünk ki azzal a céllal, hogy a körze­tünkben lévő összes községben legyen helyi megbízottunk, aki gondoskodik a muzeális értékű tárgyak megmentéséről és a múzeumba való juttatásáról. A szervezés kezdetén teljesen elhanyagolt állapotban lévő, a háborús pusztítás nyomait vi­selő muzeum helyiségeinek rend­betétele. a raktár berendezése és a szükséges beszerzések u'án megkezdődött az anyaggyűjtések­kel való gyarapítása. Gyűjteményünk minden ága gyarapodott, legjelentősebb mértékben a nép­rajzi anyag. 1950-ben a gyümölcs- termelés és a népi közlekedés témakörét kút a-luk, idén " Zala­egerszeg környékén a szőlőmű­velés kutatásával foglalkozunk, mert ez vidékünkön eléggé je­lentős és tárgyi anyaga is bő­séges, Sajno3 nagyobb tárgyak, például prés, stb. beszerzése és elhelyezése a túlzsúfolt: raktár- helyiség miatt komoly gondot okoz. A Göcseji Muzeum évekre ki­dolgozott munkatervének -kere­tében 1952-ben erdőgazdálko­dást, 1953-ban erdei pásztorko- dá^t. 1954-ben rét- és takarmány- gazdálkodást, illetőleg marhatar­tást, 1955-ben földművelést kutat és gyűjti össze e témakörök tár­gyi anyagát- Gyűjtéseink ered­ményeként időszaki kiállítás megrendezése már ez év végétől lehetséges lenne. Jelenleg azon­ban kiállítási helyiségekkel nem rendelkezünk és raktárhelyisé­günk sem alkalmas erre a célra. A szuette, régi lulipános ládákat, melyek népművészetünk remekei — csak úgy tudjuk elhelyezni, hogy azokat egymásfölé rakjuk- Ez az elhelyezési mód pedig szüségképpen a tárgyak rongáló­dásával jár. Különféle tárgy- csoportok nagyobb darabjait nem saját csoportjukon belül, hanem ott vagyunk kénytelenek elhe­lyezni, ahol éppen hely mutat­kozik. A Göcseji Muzeum életében a jelenlegi helyiséghiány nem más, mint. a fejlődéssel együle­járó nehézség. Hisszük, hogy a Göcseji Muzeum — feladatának megfelelően — mielőbb teljes mértékben a népművelés szolgá­latúban áll. Dr. Szentmihályi Imre mb. muzeumvezelő. Pózvaj János, a csoport elnöke elmondja: Sokan elmennek Lo­vásziba. üzembe. Elmentek a télen és most már Oft is marad­tak. De van olyan is, aki sem az üzemben sem a csoportban nem dolgozik. Ezek közé tartozik Nagy János is. aki 10 hold föld­jével belépett a csoportba, 2 lo­vát. és teheneit megtartotta és most fuvarozni jár inkább, mint a csoportba dolgozni. Vagy Bedö Ferenc, aki családjával együtt 'tagja a csoportnak, de & maga sehol sem dolgozik, idő­szaki munkára .jár. Nem érzik magukénak a t&zcs-t. Nem tar­tanak rendszeresen csoportérte­kezleteket. amelyen megvitatnák közös ügyeiket, a soronlévő fel­adatokat és azok végrehajtását- A tszcs tagjai közül sokan nem is tudják, hogy most a ,tszcs-ne& olyan termése lesz. amilyen inos. tanában nem volt. és ez busásan megfizeti munkájukat. Nem gon­dolnak arra. hogy itt a gazdag ara­tás ideje. S aki dolgozik, meg­térül a fáradsága. Abban, hogy egyes tagok nem dolgoznak sein az üzemben, sem a csoportban, része van a tszcs vezetőségének is. Pozvai János, a csoport elnöke a meggyőzés. példamutatás helyett inkább parancsolgatni szeretne. Parancsolgatással pedig nem tudja összetartani a csoport tag­ságát ! A csoport üzemi pártszerveze­tének munkájáról se sokat lehet hallani. Igaz, még csak 5 tagja van. de a ‘tagok nem végeznek jó munkát a tagság között. Bekk Pál elvtárs. a párttitkár sem fordít gondot arra, hogy népnevelőmunkát végezzenek, hogy a tagságot meggyőzzék aranak fontosságáról, hogy a be- kearatásban minden tagiak be­csületbeli kötelessége dolgozni. A tszcs vezetőségén, üzemi pártszervezetén túl felelős a cso­port munkájáért a községi párt- szervezet és a tanács is. Nagyobb gondot kellett volna ‘korábban is fordítani a csoport életére. Mast feladata a pártszerveze'f- nek és a tanácsnak, hogy min­den erőt mozgósítson, bevonva minden tszcs-fagot. családtagjai­kat. hogy a 95 hold gabona szem- veszteség nélkül kerüljön rak. tárba. K. I. Vasárnap, 1951. jul. 1,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents