Zala, 1951. május (7. évfolyam, 101-118. szám)

1951-05-13 / 110. szám

ELMÉLETI KÉRDÉSEK * Tito fasiszta nemzetiségi politikája A Ti to-banda minden tevé- kenységében méltó utóda a hitleri fasisztáknak, amire a többi között rávilágif nemzetiségi politikája' fasiszta, lényege is. A f asizmus mindig felhasználja: a burzsoá nacionalizmus és fekte, len sovonizmus ideológiáját. így akarják megbontani a munkásosz. tály nemzetközi szolidaritását, egységét. Ezzel akarták elterelni a munkásosztály figyelmét a ka­pitalizmus elleni harcról, Szem­beállítják az egyes nemzetiségi csoportokat, gyűlöletet szítanak a nemzetiségük között. Tito és ban­dája isi nacionalizmus utján ha­lad. Minden törekvésük: Jugo­szláviát elszigetelni e: Szovjet­uniótól. a népi demokratikus or­szágoktól, a szocializmus, a béke táborától és az amerikai imne- rialisták gyarmatává süllyeszteni Ennek érdekében Jugoszláviát a Szovjetunió, a népi demokratikus országok, köztük hazánk ellen is hangolják, féktelen uszítást foly­tait nak. Erre a célra: összegyűjtötték az összes nacionalistái elemeket. A Tito kormányban és a parlament­ben, ott vannak Mihajlovics ter­rorista bandájának, a reakciós Demokrata Pártnak és a többi nacionalista pártoknak vezetői. A Tito-klikk nemzetiségi politikájá­ra jellemző: a nemzetiségek leg­több iskoláját bezárták, az UDP fosztogatja a magyar és a többi nemzeti kisebbségeket. Rankovics rendőrsége a Vajdaságban paran­csot adott, hogy minden mezőgaz­dasági terményt szedjenek el a nemzetiségi kisebbségektől, ma­gyaroktól. románoktól stb. TZ" iméletlenül üldözik a nem- z?tiségi kisebbségek kultu­rális és társadalmi szervezeteit. A nemzetiségi kisebbségeknek például a Mvakbstn minden reg­gel 6 órakor jelentkezniük kell nyilvántartás céljából. Rágalma­zó hadjáratot folytatnak a népi demokratikus köztársaságok el­len, azt kiabálják, hogy Jugo­szláviából területet akarnak 'elra­bolni. Többek között arról be­szélnék, hogy Magyarország el akarja szakitatni Jugoszláviától Bácskát. Ezt szajkózza az ameri­kai imperialisták propagandagé­pezete is. Azt állilják, hogy ‘Ju­goszláviát veszély fenyegeti a: népi demokratikus országok ré­széről. 'P nnek nyilvánvaló célja nem más. minthogy az amerikai imperialisták a • nacionalizmus segítségével is előkészítik a Tito- bandát háborús provokációkra. Tito nemzetiségi politikája. — ahogy a fenti példák is bizonyít­ják —- semmiben sem különbözik a fasiszta pártok nacionalista' po­litikájától, amely szöges ellentét­ben van a jugoszláv nép érdekei­vel és az amerikai imperializmus törekvéseit szolgálja1. A mi népköztársaságunk al­kotmánya értelmében ebben az országban délszláv, csehszlovák, német vagy bármely nemzetiségű dolgozó egyenjogú a megyarrah Mi ej lenini-sztálini nemzetiségi politika alapján állunk. Délszláv dolgozóink megbecsült tagjai népköz társ a Ságunknak, Magasabb Párt-, gazdasági-, köz. igazgatási-funkciókban ott talál­juk a legbecsületesebb délszláv dolgozókat, asszonyokat, fiatalo­kat. Malek József tanácselnök Fi. tyeházán, Bányai Ferenc Bajcsa községben. A Párt segítségével Reszket ©i bokor... de nem madárka- szállott rája. Az egyik közvetlen a magyar-jugoszláv ha­társzélen fekvő négy óbb közsé- günk határában vagyunk. Szür­kület felé hajlik az idő. Az öreg Biskopics Kálmán 5 holdas dol­gozó paraszt még egy jó villával vet a szrekérderékbai >a: frissen vá­gott' lucernából. Amit építettünk én is védem ! — Érdekesen reszket ez a bo­kor — mondja csak úgy maga­dé. A szeme szinte fáj az erős nézéstől, de most már biztos, hogy jól látott. Az öreg megdöbbent. — Azt a keservit. az át akar szökni. Mit akarhat? Ártani az országnak! Kém, a nyomorult. Es felvillant az agyában, hogy neki a munkásosztály 5 hold föl­det juttatott 1945-ben. Tavaly uj családi házat épített. Az egyik fia pedagógiai főiskolán tanul. A Tito-pribékek ezer és ezer hason­ló Biskopics Istvánok boldogabb jövőjét veszélyeztetik. Azt pedig joggal, körömmel védi, amit épí­tett. s ha kell az élete árán is. Eleibe fiaim! Ne engedjétek cl! Mintha legalább 30 esztendőt fiatalodott volna olyan rohanással indult meg arra befelé. Egyszer- csak rohanás közben hallja az éles kiállást: „Állj“! Határőr-baj társak voltak. Pe­regnek a percek. Bajosán -és más helyen is délszláv anyanyelvű általános iskola mű­ködik. Ugyancsak a Párt és kor­mányzatunk támogatásával, hat­hatós anyagi segítségével Tótszer- dahelv. Tótszenlmártou, Semjén- háza délszláv községekben saját anyanyelvükön szárnyal a dal, ez éník, a dolgozók saját anyanyel­vükön tartanak gyűléseket. 'T' ito fasiszta nemzetiségi po. -*• litikájávai szemben azon- ban egyre erősbödik az ellenállás. Jugoszlávia nemzetiségi néptöme­geinek harca az igazi Kommu­nista Párt vezetésével napról- napra nő. És nem kétséges, hogy a győzelem nem a titoista árulóké lesz, — ©kik gyalázatban fogják végezni. mint minden áruló — hanem .a jugoszláv munkásosz­tályé, népé. — Nini. az öreg Kálmán bácsi! Hát maga mit keres itt? Hova ro­han?! — Háfc magukhoz bajtársak! Jöjjenek gyorsan, mert az a bi­tang talán már azóta át is ért. — Elejbe fiaim, ne engedjük el a bilangot. A hatalmas kiálltás felveri a békés, nyugodt falu csendjét. Két-három DISz-fiatal máris sza­lad a falu felől. Varga Jóska! még a kutyáját is magával hozza. Lövés döreje rezgeti meg at leve­gőt. Valamennyien a földre vetik magukat. A Tito országából át- szökölt fasiszta szőkéivé mene­külni próbált. A mi bátor határ­őreink azonban ügyesebbek vol­tak nála. Rövid küzdelem után feltartott kezekkel állt ott ai nyo­morult és tört magyarsággal kö- nyörgött hitvány életéért. Az öreg Biskopics bácsi és még egvpár idősebb nénike odament a; bajtársakhoz, kezetszoritottak’ velük: Köszönjük, hogy hűségesen álltok őrt... — Köszönjük nektek fiaim, hogy hűségesen álltok itt őrt. azért, hogy mi nyugodtan, békében dol­gozhassunk. A fiatalok miközben hátrakö­tözték a morcona kinézésű Tito. pribék kezeit, az' arcába vágták . nedű: „A mi országunk nem átjá- I róház Tito kémei számára!“ „A mi országunk nem átjáróház oc&mány Tito-kémek számára!“ Képesítő vizsgával és oklevéllel mennek az egyetemekre a közgazdasági technikum végző növendékei Számvitel és ellenőrzés — ez a legfontosabb, ami a kommunista társadalom első szakaszának el­indításához. helyes működéséhez kell“ — állapitolta meg Lenin elvíárs és ebből láthatjuk, hogy tervszerűen gazdálkodni, sí szo­cializmust építeni nem lehet jól képzett, gazdasági, számviteli és statisztikai kérdésekben jártas ká­derek nélkül. Gerő elvtárs is rá­mutatott kongresszusi beszámoló­jában arra, hogy fejlődő tervgaz­dálkodásunk. egyre több gazda­sági szakkáderl igényel. A kanizsai közgazdasági techni­kumban is 'a jövő számviteli» üzemgazdasági és statisztikus kö­zépkáderei nevelődnek és készül­nek elő egyetemi ,és főiskolai ta­nulmányaikra azok, akik gazda­sági életünknek vezetői lesznek. A most végzett negyedikesek közül 47-en tanulnak tovább a> különböző egyetemeken és főisko­lákon. Sok van közöttük, aki gaz­dasági szakember, pedagógus, vagy jogász akar lenni ,ds sokan mennek az újonnan létesített veszprémi nehézvegyipari egye­temre. Ezeken a pályákon, s kü­lönösen a közgazdasági egyete­men és főiskolán legszívesebben az ilyen tipusu iskolák végzett növendékeit veszik fel. mert az’ itt szerzett képzettségük komoly alapot jelent további lanulmá­Csömödéren az elmúlt eszten­dőben is. az idén tavasszal is megpróbálkoztak azzal, hogy ter- rr.előcsoportot. alakítanak. A helyi pártszervezet népnevelői azonban nem a dolgozó parasztok között beszélgettek a nagyüzemi gazdál­kodás előnyeiről, hanem olyan embereket kezdtek megagitálni, mint az állomásfőnök, a tanács­titkár és más alkalmazottak. Az előkészítő bizottságban is egy-két dolgozó paraszt volt csupán. Persze az ilyen előfcészitőbizott­ság nem lehetett életképes, mint ahogyan nem. is volt. Széthullott. A csömödéri dolgozó parasztok azonban olvasták, látták, saját szemeikkel győződtek meg a nagy­üzemi gazdálkodás előnyeiről és most maguk a dolgozó parasztok egy egészséges, fejlődőképes eiő- készitöbizottságol alakítottak. A munkában élenjáró dolgozó, kis- és középpars sztok a vezetők, olyanok mint Illés János 13 hol­das középparaszt is. A helyi pártszervezetnek, a ta­nácsnak most az a feladata1, hogy nyoikhoz. Ezért.a képesítő vizs­gára készülő negyedikesek vidá­man búcsúznak iskolájuktól. Vár. ja őket az egyetem, a főiskola, az ösztöndíj. Ee azok is, akik nem tanulnak tovább, tudják, hogy a képesítő bizonyítvánnyal olyan oklevelet kapnak a kezük­be. amely biztosítja számukra az elhelyezkedést a gazdasági élet bármely területén. A közgazdasági technikum sze­retettel várja a most végző VIII. osztályos általános iskolásokat, akikből uj gazdasági szakembere­ket nevel, s akik a képesítő ok­levéllel a kezükben annakidején majd bekapcsolódhatnak a szó. ciaüzmus építésébe. Középiskolánknak kettős célja van. Egyrészt- előkészít a fői-kó­lákra, másrészt már a négy esz­tendő alatt is olyan szakképzet ­séget ‘ad a tanulóknak, amellyel népgazdaságunk megfelelő helyein elhelyezkedhetnek. Iskolánk ket­tős jellegének adott Kifejezést a közoktatásügyi minisztérium, ami­kor a IV. osztály elvégzése után teendő vizsgál képesítő vizsgának nevezte el, utalva arra', hogy eb­ben az iskolában már szakkeposi-: lést is szerez a tanuló. Dr. Bársony Róberlné. a nagykanizsai közg. lacnnikum igazgatója. a ma.zima.Lis seguseget nyújtsa minden vonatkozásban a tszcs előkészitőbizottság tagjai számára és ne felejtsék el' Rákosi elvtárs­nak a Pártkongresszuson mondott -szavait, hogy az egyhelybentopo. gás ott változott meg és olt alakult át tömeges belépéssé, ahol párt_ szervezeteink, tanácsaink elmé­lyítették a kapcsolatot a dolgozó tömegekkel. Egyre népszerűbb J a kanizsai városi könyvtár A május 1-i megnyitás napja óta egyre fokozódik a dolgozók körében a nagykanizsai városi könyvtár népszerűsége. Az olva. sóterem a nyitvaíartás aide je alatt állandóan tele van, s a könyvtár, nak már eddig 180 nyilvántartott olvasója van. Az olvasók legna­gyobb része — az üzemi dolgo­zókon kívül — a középiskoláknak a képesítő vizsgákra készülő ta­nulóiból áll, akik a könyvtár anyagát nagyszerűen fel tudják használni vizsgáikhoz. Bedi Istvánból igazi munkás lett TIangját időnként elnyeli a traktor dübörgése. Moso­lyog. Neki is nagy része van ab­ban, hogy a gép újra: él. Úgy ke­rült be ide, a Mezőgazdasági Gép­javító Vállalathoz, hogy a hasz­nálható alkatrészeket kiszedik be­lől?. a többi, részét pedig felhasz­nálják, ahogy éppen tudják. Meg­nézték a traktort a szerelők, az esztergályosok, a hegesztők, szó­val megnézte minden dolgozó, aki ;a vállalatnál szaktekintélynek számit. Bedi István is jól szemügyre vette a ronccsá tört differenciálhá­zat, a foghíjas fogaskereket, ajtón látta, hogy -a kapcsolótengely is el van törve és még sok hibát látott, de ő hallgatott, bár sze­rette volna azt mondani, jó volna megpróbálni, talán sikerül hasz­nálhatóvá tenni ezt a gépel. Bedi István agsmban egy pillanat alatt sok gondolat cikázott át. Az álla­mi gazdaságokra, a termelőszövet­kezeti csoportokra, mezőgazdasá­gunk gépesítésére gondolt. Most ismét íülcbecsengtek Rákosi elv­társ szavsj: ,.A mezőgazdasági gépállomások fejlődése még csak részben váltotta be © hozzáfűzött Vasáriun. iflíít. naáJ. reményeket“. — Minden gépet meg kell menteni, ami menthető — gondolta, de nem szólt. Attól tartott hátha kinevetik! De nem hagyta nyugodni at gondolat, — hátha sikerülne. Később ismét vizsgálni kezd­ték a traktort. Ekkor Csögi elv­társ hegesztő azt mondta: — A legsúlyosabb hiba a differenciál­háznál van. Én vállalom, hogy május 1-re megjavítom. — Kluger bácsi és Horváth István szerelő is megvizsgálták a traktort, aztán azt mondták: — Mi is vállaljuk, hogy a szerelő munkával végzünk május 1-re. Bedi István szeretett volna felkiáltani örömében. Hor­váth Istvánnal dolgozik ő együtt s igy ő is részt vehet a gép hely­reállításában!' P s a traktor, amely hason- litott a súlyos beteg em­berhez, akiről már lemondtak az orvosok, amit. mint roncsot von­tattak be a Gépjavító udvarára, a május 1-i felvonuláson diadal­mas dübörgéssel gördül! végig Zalaegerszeg utcáin. Bedi István 142 százalékos tel - jesilményt ért el ennél a munká­nál. Nyolc hónappal ezelőtt került a vállalathoz. Politikailag teljesen képzetlen, volt. Nem is & maga. sabb célok hozták ide, hanem az, hogy itt többel tudóit keresni, mint p mezőgazdasági munkánál. ahol azelőtt dolgozott. Kezdetben idegen volt neki ez & munkaterü­let. Olyan mindenes féle volt s főleg sí takarítást végezte. Arca csak akkor derült fel, amikor le­járt a munkaidő. Keveset dolgo­zott, mégis fáradtabbnak érezte magát, mintha kint ai réten ka­szált- volna. A városori kívül lak­nak, a hegyen s útja csak haza­felé volt vidám, mert reggel, ami­kor munkába indult, úgy jött, mintha nehéz súlyokat cipelt volna lábain. Szótakn volt, s lát­szott rajt-, hogy nfrunkáját csak azért végzi úgy — ahogy, mert tudja, hogy munka nélkül nem maradhat az üzemben. Később Kerschmann elvtárs, az üzemvezető beosztotta az egyik brigádba. A brigád azonban nemi szívesen dolgozott vele, mert 01 munkát hátráltatta!. — Mit csinálják? — fakadt ki több ízben is. — Én nem értem ezt a munkál. Tudok kaszálni, tudok kapálni, szántani is tudok, de a gép csinálásához nem érlek. — Ekkor Csöge elvtárs megma­gyarázta neki, hogy az öntudatos dolgozó, bármely munkába állít­ják is, igyekszik azt elsajátítani. — Akarat és kedv kell a munká­hoz — mondotta Csögi András oktatólag. — A takarításhoz nem kell szakképzettség, mégis olyan unottan csinálod, mintha kény­szermunkát végezné!. Tíedi István arca, vívódást u árult el. Hatoltak rá Csögi elv társ szavai. Beismerte, nem úgy végzi a munkáját, mint kel­lene. Bár m§g sohasem késett el, de mégis... itt valami nincs rendben. Másnap ismét brigádba osztották. Az idősebb elvtársak elbeszélgetlek vele. Oktatták. Be­széltek neki a munkához való Viszonyról, 01 munka értékelése- ről, mely a kapitalista tái*sada- lomban ismeretlen volt. Bevonták az oktatásba is. Néhány hét múl­va elégedetten állapították meg a brigádnál, hogy Bedi István már nem a régi. Mindig nagyobb kedvvel végzi a munkáját. Még nem lehetett arról beszélni, hogy politikailag fejlődött volna, de az a- kevés, amit rövid idő alatt magára szedett, segítette a mun­kájában. Mind jobban kezdte érezni,' hogy a munka becsület dolgai és december 21-én arra is rájött, hogy a munkai nemcsak becsület-, hanem dicsőség dolga is. Ugyanis, nem akart ő sem kivé­telt képezni s igy vállalta, hogy Sztálin elvtárs születésnapjára eléri a normát. ígéretét betar­totta. mert vállalását 10 százalék­kal túl is teljesítette. Tulajdonképpen ezen a napon ment végbe Bedi István nagy át- .kiadása.. Reggelenként úgy jött ba az üzembe, mintha szárnyai nőttek volna. Most már érdekelte a munka. Felujjongott benne egy hang: „110 százalék“. Ezt ő érte el a traktor szerelésnél. Boldo­gan vett részt mindenféle oktatá­son. Fel tudta már mérni a jelen­tőségét, mily nagy dolog a mun. kásosztály értékes tagjának lenni és ő igyekezett azzá válni. A munkához való viszonyai úgy megjavult, hogy hamarosan tag­jelölt lehetett, belőle. — Pártunknak és a szaklársak- nak köszönhettem — mondotta egyik alkalommal —, hogy most átképzős vagyok és rövidesen szerelő szakmunkás leszek. Csögi elvtárs nagyon sokat oktatott, de Kluger bácsi is mindig a segítsé­gemre volt. Aztán rádió szeminá. riumot is hallgattam. Amikor lát­tam. hogy a szak társaim mennyi­re segítenek, .rájöttem, miért te­szik. Én is felismertem ezt a ha- talmas feladatot, amelynek meg­oldásai reánk, a munkásosztályra vár. Ezentúl mindig a legjobban igyekszem betartani Pártunk iránymutatását, mert tudom, hogy Pártunk utjai a béke felé, a dol­gozók szebb jövője felé vezet. lí edi Istvánt a Párt, az elvtársi J segítségnyújtás tette a leg­jobb munkások egyikévé. Telje­sítménye már április közepén 122 százalék volt, amit május 1-re 142 százalékra javított. Bedi Ist­ván boldog, hogy a Párt megmu. tatta neki á helyes ut«t. Amire a csömödéri példa figyelmeztet

Next

/
Thumbnails
Contents