Zala, 1951. május (7. évfolyam, 101-118. szám)

1951-05-13 / 110. szám

Nyolc kőműves veszi át a Makszimenkó-mődszert a Megyei Tatarozó Vállalatnál A tégla nagy rakásokban áll s a habar csosládák is csordultig t=ive vannak. A Megyei Tatarozó Vállalat kőművesei, de a többi munkások is. akik itt dolgoznak a vágóhidi építkezésnél, érdeklő­déssel várják a Szfahánov-bemu_ »aíó kezdetét. Az építésügyi mi­nisztériumtól megjelent Barta Sándor, a megyei tanács építési osztályától pedig Horváth István osztályvezető és Bande Ferenc elvtársak. Mint a dominó-kockát..' Schönig Antal és Horváth Ist­ván, bí Magasépítési Vállalat szta­hanovista kőművesei az épülő íal mellett állva, irányítják ,a tégla- hordók munkáját. Sok függ attól, hogy a tégla és ai habarcs ho­gyan van előkészítve. A Makszi, mcnkó-módszerrel dolgozó kő­műves mellett, q segédmunkásnak is ügyesen kell dolgoznia, hogy a téglái mindig kéznél legyem és ei habarcs terítése egy pillanatra se okozzon fennakadást. A Sztahá- ncv saroklécek között feszesen áll a zsinór. Kézbe vám már a szerszám is. A habavesteritő be­lemerül kannáját a hig habarcs­ba, A bemutató kezdetét vaszi. Egy segédmunkás a téglát rakja* a falra, úgy. hogy az könnyen kézbsvehelő legyen. A másik jó­val előtte jár s a habarcsot már elmentette eeon.ai részen, ahol a falazás történik. Horváth István Makszimenkó-szerszámával gyors mozdulattal igazítja a lágy masz. szát és oly könnyedén, mintha/ dominó-kockákat rakna, illeszti a 'téglát ai puha habarcságyba. Ha­sonló összeállításban jön utánuk a másik csoport, Schönig Antal brigádja. Nincs felesleges mozdulat — Élvezet nézni ezt a munkát — szól valaki a körülállók közül. Csinálni még nagyobb élvezet — adja/ meg ia választ Schönig An­tal sztahánovista. — Csak jól fi­gyeljék meg — mondja Barta elvtárs. — Nem vakmi boszor­kányság, csak a fogásokat, a mozdulatokat kell elsajátítani. — Tudjuk mi azt ~ jegyzi meg Rumpler Sándor, ®i Tatarozó Vál­lalat kőművese —, de & 25-ös pillérnél nem lehel ám ilyen módszerrel dolgozni. — Nyugod­jon meg, szaktárs, arra is meg van a jó módszerünk. Makszi- menkó elvtárs arra is megt/amí- itolt bennünket, hogy a pillérnél hogyan falazzunk. — Ezt .Schö­nig Antal mondja, akinek keze olyan gyorsan jár, hogy egyesek, 'akik az elavult módszereikkel ballagnak, valóban boszorkány­ságnak hihetnék. Nincs egyetlen felesleges mozdulat, minden úgy megy, nogy gyönyörködni lehet a na unka ritmusában. A két sztahánovista, l óra és 5 perc alatt 7 sort rakott egy közel 21 méter hosszú 50.es falon. Ezzel munkával 589.5 százalékot értek el. vagyis 1 óra és 5 perc slsitt végezve el a munkál: meg­takarításuk 9 óra. Nyugodtan, higgadtan vigyázni a durehpontra A bemutató ezzel véget is ért, de a nehezebbik rész csak most kezdődik. Mindegyik sztahánovis- la egy-egy kőművest vesz maga mellé a Tatarozó Vállalat dolgo. zói közül, Fülöp István és Novak István az első jelentkezők. Kéz. dődik a munkamódszeráladás. Horválh István megmagyarázza hogyan kell megfogni a téglát, hogyan kell kezelni a: szerszámot. — Üssön rá bátnam a kanállal — mondja Fülöp Istvánnak, akit a sok reávetödő tekintet kissé za­varba hoz. — Nézze csak, igy csinálja: a futót szőri ten i kell a kötőt pedig huzni, akkor kijön a .durchpcnt“. — Fülöp István megérti, ügyel a duchpontra, va­gyis a két tégla: találkozási he­lyére. A szt/Bihánovisla azonban tovább magyaráz: — Nyugodtan csinálj«, szaktárs. A sztahanovis­ta munkának az a mgy előnye, hogy sokat’ lehet termelni és még csak el sem fárad az ember. Schönig Antal Novak Istvánt vezeti be Sztahánov elvtárs íu- dománjráb®. Ö js ezt mondja ta­nítványának: — Csak könnyedén, hisz .nem kell ehhez semmi erő. A téglát balkézzel fogjai, a job­bal átveszi s már rá is helyezi a habarcsra. így ni — mutatja. Persze Schönig Anlal kezének egészen más a mozgása', de majd Novak is megtanulja. A második sornál már látszik is, hogy gyor­san tanul. — Jó a felfogása — jegyzi meg valaki. . örülnek, hogy Horváth és Schönig, a • két sztiahánovisla egész napra náluk marad. Még ma nyolcán akarják átvenni a munkamódszert. Néhány akadály, ami hátráltatja a szakszervezet pártépitő munkáját a nagykanizsai Magasépítésinél Ha adatokat kérnek Patak­falvi Alajos elvtárstól, a nagy- kanizsai Magasépítési V. üzemi bizottságának titkárától arra vo- natkozójag: hogyan segíti a szak- szervezet a pártépítést, a rokon­szenves titkár ha nem is dicsek­szik, de valahogy mi sem termé­szetesebb hangnemben jelenti ki: — Az elmúlt hónapban a május 1-i és felszabadulási verseny so­rán két dolgozót, Páti Ferenc kő­művest és Polgár Károly kőmű­vest, előtte, a kongresszusi ver­seny után pedig ugyancsak két kőművest, Tombor Jánost és test­vérét Tombor Ferencet ajánlottuk tagjelöltnek. A Hxukszerveset páríépitésc nem önálló arculatú Hog'y ezek előtt a versenysza­kaszok előtjt hány uj tagjelöltet segített felkutatni a szakszerve­zet, arra Patajkfalvi elvtárs már nem emlékszik, -de nem tudja megmondani ezt Fodor Béla. elv­társ sepr, a pártszervezet káde­rese, — Valahogy a szakszervezet pártépitő munkája összefolyik a többi törne gszervezet munkájával, vagy inkább a pártszervezet ilyen­irányú munkájával és ha. Patak­falvi elvtárs nem mondta volna, magam nem tudtam volna meg­mondani, hogy ezeket a jó mun­kásokat a szakszervezet aján­lotta a Pártba, vagy a szakszer­vezet kutatta volna fel — mondja a káderes elevtárs. —- Az a négy uj tagjelölt, akiket a két dicsősé­ges versenyszakaszban kutatott fel a szakszervezet, bárki megálla­píthatja, nem sok. Különösen nem egy több mint ezer fago-t szám­láló szakszervezettől, egy olyan vállalatnál, ahol ezekben a ver­senyszakaszokban erősödött meg a Sztahánov-mozgalom és ma már 31 uj sztahánovista van, az azelőtt egyetlen sztahánovista híján lévő vállalatnál. Túlsóit követelmények Az ok többféle. Patakfalvi elv­társsal való beszélgetésből ez igy derül ki. — Mi nem akarunk szé­gyent vallani azokkal, akiket- mi ajánlunk. Ezért csak a politikailag képzett dolgozókat ajánljuk. akik ismerik az elméletet, és a Párt programját is amellett, hogy jól dolgoznak, példamutatók a béke­harcban, jó népnevelő munkát vé­geznek — mondja öntudátttal az üb titkár. Ez az öntudat azonban nem éppen helyes, hiszen a tag­jelöltek kommunista nevelése leg­főképpen a Pártban történik, Vagy inkább hozzuk tudomására Patakfalví elvtársnak is és sok más szakszervezeti funkcionáriu­sunknak amit Sztálin elvtárs mon­dott: „Ha a Párt abból indulna ki, hogy a Pártnak csak olyan /elv­társak lehetnek tagjai, akik már elsajátították a programot és el­méletileg képzett marxistákká, váltak, n?m létesített volna a Pártban ezrével tanulóköröket, száz meg száz pártiskoláitHa ezt látja Pátakfal'vi elvtárs, s e szerint dolgoznak majd az aktí­vák is, akkor nem támasztanak túlzott követelményeket a tagje­löltek elé. Kint a kapuban vár as üb„ Ez aztán nem azt jelenti, amit sürgősen ráfelelt Pat&'kfalvi elv­társ; — Hát mindenki legyen párt­tag? Azt nem lehet. — Bizony nem. Csak a termelésben kitűnt legjobbak, le'göntudatosabbak, a Pártot szerető, a békéért tűzön- vízen keresztül harcoló dolgozók. Vannak ilyenek a nagykanizsai Magasépítésnél? A feleletet várakozásnak meg­felelően vágja rá az üb titkár: — Vannak. Hiszen az uj sztahanovis­ták között is kevés a párttag. De hát nem jönnek. ■. Mit tesz azért a szakszervezet, hogy nevelje őket, segítse őket a Párt felé, hiszen a szakszervezet a Párt előiskolája? A felelet igy hangzik. — Mi min­den alkalommal felhívjuk a párt­épitő munkára bizalmijaink figyel­mét. de hát a mi bizalmijaink... Tervsserütlenségi tétlenek a hisalmiak Itt a másik hiba, amit Fodor elvtárs igy fejezett ki; — A szak- szervezet nem eléggé aktivizálja a bizalmiakat, nem adnak kellő tá­mogatást nekik, és csak kis részük veszi ki részét a pártépitő mun­kából. De magának az üb-nak is csak kis része. az is kampánysze­rűen foglalkozik ezzel. — Pedig az üb minden reszortosának terv szerint egy-egy uj tagjelöltet kellene felkutatni, a Párt felé se gitenie. — Ebben a hónapban is ez a tervünk — mondja Patak­falvi elvtárs. — S hogy állnak most a hónap közepe felé a terv­vel? — Még nem tudom. A beszélgetés — reméljük — megszabta a feladatot az üb szá­mára, Nem csak ennél, de többi szakszervezetünknél is, ahol az utóbbi időben elaludt a szakszer­vezet pártépitő munkája. Adjon több iránymutatási, segítséget a pártszervezet, legyen jó segítője a szakszervezet a páriépitésnek és munkájuk busásan térül vissza a jobb munkában, uj eredmények­ben. (H. S.) — A zalaegers&egi városi ta. nács közli a szőlő- és a gyümölcsös, tulajdonosokkal, hogy a permete. zéshez szükséges mész mennyisé. gei(-, .0, TÜZÉR telepeken mindenki beszerezheti. merték a. kultúrforradalom szük­ségességét. Egy-egy műsoros előadás alkal­mával megmozdul az egész község. A nézők épp oly lelkesedéssel ké­szülnek, mint a szereplők. Az elő­adásokból sokat tanulnak. A mi hul- túrmunkánk célja túlnő a tanításon is. A mi kultúrmunkánk lehetővé teszi, hogy a délszláv községek itt a határ közvetlen közelében egy erős, egységes tömböt képezzenek, ame­lyen át lehetetlenné válik a kémek és kártevők beszivárgása. Kultúrmunkánknak második cél­ját szolgálja, hogy kultúr gárdáink a környező községekben is szere­peljenek, Vasárnap este a tótszer­dahelyi kultúrcsoport Tótszent- Mártonban adta elő az „Apák ifjú­sága1 című színjátékot. A dolgozó parasztfiatalság az államvédelmi határőrséggel együtt szerepelt. A z „Apák ifjúsága'1 című darab láttán megtanulták Tótszent- marton dolgozó parasztjai, miért van szükség a szocialista kultúrá­ra, amely elősegíti fejlődésünket_ felemelkedésünket. A színdarabon keresztül képet kaptak arról, mit szenvedett az orosz munkásosz­tály a cári börtönökben. Hallhat­ták a három, haláír akin zott kom­munista beszélgetését. Ez a szín­darab megerősítette akaratukat, elszántabbá és harcosabbá tette őket. A másik darab, a „Nagy ti­tok“ című színjáték volt. Ebből szemléltetően ismerték meg a né­zők, hogy nálunk a munka becsü­let és dicsőség dolga. Ez a darab megmutatta ifjúságunk viszonyát, a termelő munkához, megmutatta a munka szerete t ét, azt a különös szerctelct, mely csak a Szovjel- únióban és a szocializmus felé ha­ladó országokban tehetséges. A tanács mindenben segíti a kul- túrgárdát, egyengeti útját, minden támogatást megad neki. A tóiszent- mártoni szereplés alkalmával Ku- kuruzsnyák Rémus tanácselnök két kocsit biztosított a kuliúrgárdá- nak, de gondoskodott az anyagiak­ról is. JET add lássák meg odaálról — mondották vidáman, de vi­dámságukba erő és büszkeség ve­gyült. — Igen, hadd lássák tneg odaátról, hogy nálunk szabad és vidám az élei, hadd lássák meg, hogy a nemzetiség végre megtalál­ta, amire oly régen vágyott, meg­találta a szabadságot és boldog életét. Az ének hangja messze szál­lott, átszállt a jugoszláv janicsá­rok szuronya felett és elvitte a rabságban sínylődő jugoszláv dol­gozóknak Pártunk üzenetét, a sza­badság és a béke hangját. JAKOBOVICS BÉLA Tótszerdahely. S. BRODZKI: 4 TÍTOFASIZMUS TÖRTÉNETE 7. AZ IMPERIALISTÁK AKTI. víz Alják ügynökeiket A sztálingrádi csata idején tör­tént, _ A Szovjet Hadsereg izzé- porrá zúzta a hitlerista hordákat a Volgánál és a Donnál. Nemcsak a Szovjetunió meggyötört népei, hanem a (börtönökben és koncen­trációs táborokban sínylődök és a Gestapo terrorjától szenvedő egész Európa előtt feltárult a fel­szabadulás perspektívája, a sza. badság_ hajnala felkelt keleten és sugarai kezdték felolvasztani a megszállás jégpáncélját, egészen a távoli Ardennes-ig. Az események ilyen menete nem nagyon volt ínyére a Szov­jetunió hivatalos szövetségesei­nek, az amerikaiaknak és ango­loknak. A ,kölcsönös elvérzésről" szóló feltevés nem bizonyult reá­lisnak, éppen ellenkezőleg, a szov­jet győzelem lehetősége öltöd konkrét formát. Viszont a szovjet győzelem a fasizmus elleni hábo­rúban — a széléslátókörü burzsoá politikusoknak volt. annyi osztály- ösztönük, hogy ezt a nagyszerű igazságot megértsék — mélyre­ható változásokat jelent mind­azokban az országokban, amelye. fel, Ezzel az imperializmus kfet a szovjet fegyverek szabadba fgl tovább gyengül, m:ft újabb orszá­gok szakadnak el tőle, újabb em­ber tömegek kerülnek ki járma alól, továbbá a szocializmus tá­bora erősödik az imperializmus táborának rovására, ami sietteti az imperializmus hanyatlását és pusztulását. A helyzet ilyen alakulásából a burzsoá politikusok kezdték le­vonni a következtetéseket. Az első védelmi vonalon kívül, amely a Londonban összegyülekezett és kizárólag angol és amerikai ügy­nökségeikként működő emigráns kormányokból állt, kezdték 'kiépí­teni a második védelmi vonalat, az úgynevezett „liberális** és „de- m okra tik us“ burzsoá politikusok­ból, mint Mikolajczyk, a cseh nemzed szocialisták, a jugoszláv ..radikálisok“ és ,,demokraták“,- az. olasz Sforza, a görög Pa- pandreosz slb. A londoni emigráns kormányok állal képviselt kelet- európai fasiszta rendszereik bu­kásának esetén ezeknek .a máso­dik garnitúrához tartozó politiku­soknak volt. a feladata, hogv .,dcmokrat.ikus‘‘ mázzal vonják be az esetleges uj kormányokat. Egyidejűleg azonban az impe­rializmus vez-3-tő körei, elsősorban n-dig az Intelligence Service, va­lamint a CIC és az OSS elkezdték aktivizálni a munkásmozgalom­ban működő újonnan toborzott spiclijeiket és provokátoraikat, iívükeztek a működésükhöz szűk Séges körülményeket biztosítani. Mivel már eleve számoltak a Mikolajczyk-féle „demokrácia’1 kísérletének csődjével, előkészítet­ték a harmadik garnitúrát: a munkásmozgalom árulóit, akik majd a mozgalom győzelme cse­lén ellenforradalmi fordulatot hajtanak végre. Ez a folyamat ment végbo a front, egész hosszában. Nem vélet­lenül alakult meg Lengyelország­ban az úgynevezett GKL, ez a di- verziós ügynökségi csoport, amely baloldali frazeológiával álcázta magát és az volt a feladata, hogy a KRN-t (Népfront) ellensúlyozza. Nem véletlen, hogy GKL 1913 má­sodik felében létesült- Függetlenül az akkori lengyelországi helyzet sajátosságaitól és attól a körül­ménytől, hogy u front közeledett az ország határához -— beletarto­zott az imperialisták általános stratégiájába, amely sok hang­szerei játszott többé-kevésbé ugyanabban a hangnemben. Egy­idejűleg mentek a jeladások egyéb imperialista ügynökségekhez, me­lyeik a munkásmozgalmon belül működlek. Az irányelvek a 'kőn­kre1 helyzettől függően változtak, de közös ideológiai nevezőjük: a burzsoá nacionalizmus és az a tö­rekvés, hogv a munkáspártokai valamiféle határozatlan „nép frontban“ oldják f-1. A közös ala­pot azok az opportunista, jobb­oldali elemek alkotják, okik ta­gadták a prole’áriá:u3 vezet ős 2 ez­ren ének szükségét a riépffohton belül és elvetik a proletárdikta­túrái. mint a munkásosztály há [almának egyetlen lehetséges for-, máját, amely a szocializmus jövő­jét biztosíthatja, Mindezeknek az ügynökségeknek közös politikai platformja a Szovjetunió iránti bizalmatlanság és gyűlölet, amely kisebbíteni igyekszik a Szovjet­unió szerepét, ugyanakkor pedig felnagyittja a nyugati imperialis­ták szerepét a háborúban. Szervezetileg ezt az egész ak­ciót Anglia és az Egyesült Álla­mok kémszervízetei irányítják. Nyugat-E urópával AÜan Duíles, John Foster Dullesnak, a hírhedt háborús uszitónak fivére foglak kozik, aki az amerikai stratégiai hírszerző szolgálat (OSS) háború, alatti európai főnöke. Mint Rajk pere megmutatta, Dulles és mun. katársa, Noel Field, a háború alatt Svájcban létesítettek, kapcso­latot a baloldali“ értelmiségiek­kel, trockistákkal, a kommunista párt okól kizárt különféle ele­meikkel, jobboldaliakkal, opportu­nistákkal síb. Ekkor alakulnak meg azok a diverziös tkémcsopori !olc. amelyek demokratikus cso­portok álarcában lépnek fel, de valóban az a feladatuk, hogy megszervezzék a vezető pozíció­kat a kommunista pártokban mert az imperialisták előre láf- 'ék. hógv. ezek fognak hatalomra i ürülni — és azokat belülről ak­názzák alá. ('Folytatjuk.') ...i»— i —íji-j1-«- 7 Vasárnap, 1951. máj. IS. “ A szabadság dala átszáll a haláron,,, így dolgozik a tótszerdahelyi kulturgárda 71/Ja a kultúra és a munka ösz‘ szekérült, ma dolgozni éi művelődni egyet jelent'* — mon­dotta Révai elvtárs kongresszusi beszédében. Örömmel lapasztaljuk hogy a délszláv községeknél mind jobban beigazolódik Révai elvtári megállapítása. Nemcsak c fiatalság az idősebbek is felismerték a mun ka és a kultúra összekapcsolódásá nak hatalmas jelentőségét, felis■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents