Zala, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-27 / 48. szám

Tft, nein akarva, dolgozó né­pünk ellenségeinek kezére jár. A szövetkezetbe még be nem lépő kommunista is legyen tu­datában annak, hogy tétovázá­sa komoly károkat okoz. Ma, mikor több mint százezer pár. tonkivüli paraszt tagja van a termel ő sző vetke zete kne k, cg y - re nehezebb a helyzete a szö­vetkezeten kivi.il álló kommu­nista párttagnak. Az ilyen kommunista egyrészt büszkén vallja magát az élenjáró, ve­zető Párt tagjának, másrészt pedig ebben a döntő kérdésben a szövetkezet pártonkivüli pa­raszt tagjai mögött kullog, A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek ismertetésén és pro­pagálásán kívül nagy súlyt kell helyezni arra, amit Sztá­lin elvtárs q „mezőgazdaság kívülről való átkarolásának“ nevezett: legyártani a nagy­üzemi gazdálkodásihoz szüksé­ges mezőgazdasági gépeket, traktorokat, a ra tó -c s ép 1 ő gép e _ két, stb,, és módot adni az egyénileg dolgozó parasztok­nak. hogy saját tapasztalatuk­ból meggyőződjenek a gépek használhatóságáról. • Szerződé­ses termeléssel, azzal, hogy az egyénileg dolgozó parasztnak ne á piacon, hanem a í'öldmü- vesszövetkezeteken keresztül értékesítsék termelvényeiket, fokozatosan közelebb hozzuk őket a szocialista gazdálkodás­hoz. Támogatni kell azokat a moz­galmakat, melyek a kis szőlő­termelőket, zöldségtermelőket a földmüvesszövetkczeteken belül egyesitik. Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy minden attól függ, hog''- a kolhoz szocialista for­máját milyen tartalommal töl­tik meg. Ezek a megállapítá­sok állnak a mi termelőszövet­kezeteinkre is. Ha a Párt és a kormány nem figyeli őket a jö­vőben is, ha nem támogatja minden téren, nem gondosko­dik róla, hogy ellenséges ele­mek. kulákok, fasiszták belőne kerüljenek s megelégszik pusz­ta tényével, akkor természete­sen nem fogunk célt érni- Ezért a termelőszövetkezetek­kel való gondos és szakadatlan foglalkozás, erősítésük, növe­lésük, fejlesztésük álljon a leg­közelebbi esztendőkben Pár­áink és kormányunk szakadat­lan gondoskodásának közpon • iában. Végül fel akarom hivni Pár­tunk figyelmét arra-, bogy^ a termelőszövetkezet kérdése nem mezőgazdasági és szövet­kezeti osztályunk, vagy a föld­mű V elésiigyi minisztérium szakkérdése, hanem jelenleg egész szocialista építésünk fon­tos problémája­Amig ez a kérdés megoldást nem nyert, elkerülhetetlenek az átmeneti nehézségek, töb­bek- között az élelmezés s az iparnak mezőgazdasági nyers­anyagokkal való ellátása terén, Ezt nemcsak Pártunknak, d< egész munkásságunknak, sőt ( gesz dolgozó népünknek meg­kell értenie. Olyan óriási át­alakulás, mint a szocializmus felépítése a mezőgazdaság ban, nem folyhat lé átmeneti ne­hézségek nélkül. Mi rajta, le­szünk, hogy ezeket a nehézsé­geket lecsökkentsük, hogy az átmenetet megkönnyítsük. Eh­hez azonban az kell, hogy Pár­tunk és dolgozó népünk tisztá­ban legyen velük, fel legyen rájuk készülve. fegyelmezet­ten, áldozatkészen fogadja őket és kíméletlenül utasítsa el az ellenség kísérleteit, amely egészséges szocialista fejlődé­sünk velejárójaként .jelentkező átmeneti nehézségeinkből tőkét akar kovácsolni. Minél jobban oi 'luk meg a feladatot, annál kisebbek lesznek _ az átmenet nehézségei, an,mu rövidebb az . átmenet ideje. Kernelem, hogy a legközelebbi kongresszusunk már a teljes sikerről .ehet tu­dó mást, TJj ötéves tervünk végrehaj­tásában, de különösen a tér­6 Kedd, 1951 febr 27. melőszövetkezetí mozgalom fejlesztésében óriási feladat hárul az államapparátusra, el­sősorban a községi, járási és megyei tanácsokra. A tanácsokat a falun, a já­rásban, a megyében, de még Budapesten is száz szál fűzi a mezőgazdasághoz, benne a fej­lődő termelőszövetkezetekhez, állami gazdaságokhoz, gépállo­másokhoz. Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy jó taná­csok nélkül nemcsak jó köz- igazgatás, de jó termelőszövet­kezeti fejlődés sem lehet, A ta­nácsokról azt mondotta Sztá­lin elvtárs, hogy ezek a politi­kai szervezet szocialista for­mái ugyan — de minden attól függ, hogy hogy tudjuk ezt a formát szocialista tartalommal megtölteni. Mi a if'anácsotkat iá legszélesebb demokrácia alapján választottuk. Rákosi elvtárs ezután hangsú­lyozta, hogy a szocialista tarta­lom még sokhelyütt hiányzik a tanácsok munkájából. Az ellen­ségnek bizonyos fokig — mint­hogy a Párt nem volt elég éber — sikerült eszközévé tenni a ta­nácsokat. Azon a címe a, hogy ,.jjó szakemberek'1,, ‘ugrásszerűen megszaporodott a volt horthysta elemeik száma felelős funkciók­ban, A tanácsokra is áll az, ami a termelőszövetkezetekre. Fiatal, uj szervezeteik ezek, amelyek a leg­közelebbi esztendőben szakadatla­nul rá lesznek szorulva Pár unk és a kormány folytonos segítsé­gére, támogatására, tanácsaira. A termelőszövet kezet ek is ott nőhek meg leggyorsabban, ahol a tanácsok teljes erővel támogat­ták őket. Ha a termelőszövetkezetet győ­zelemre visszük, akkor győzött a szocializmus a városban és falun egyaránt. A tanácsok kifejlődése és megerősítése a szocialista ál­lam alapjait szilárdítja meg. Ha ez a két feladat sikerül, ak­kor nyugodtan elmondhatjuk, hogy lefäk-uk a szocializmus alapjait hazánkban. Amig ezt a kél feladatot jól meg nem oldot­tuk, addig ellkerülhetelítenek az ingadozások és mindazok a ne­hézségeik, amelyek fejlődésünket fékezik. Kongresszusunknak egyik főfeladata, hogy erre a két egy­mással összefüggő kérdésre ráirá­nyítsa Pártunk és rajta keresztül az egész magyar dolgozó nép fi­gyelmét. Megnövekedett és uj feladatok állnak tehát Pártunk előtt, me­lyek megoldása csak úgy sikerül, ha megerősítjük pártszervezete­inket, emeljük fegyelmüket, tu­dásukat, kapcsolataikat a dol­gozó tömegek legszélesebb réte­geivel. Az ielő'!tünk álló nagy célok megkövetelik ezért, hogy figyel­münket ujna pártszerveze’eink megerősítésére, párt kádereink ne. velősére és előléptetésére irányít­suk. El kell ismerni, hogy párt- kádereink a legmagasabb funk­cionáriustól ia-z egyszerű pár - munkásig és tagokig zömükben jól végezték feladataikat, bár so­raikból' tízezrével vittünk át más őrületekre elvtársakiait. De ideje, bogy megerősítsük Pártunk ge­rincét. különben az a veszély fe­in eget, hogy nem l^djp'k .tol megoldani a magunk ele tűzöl1 nagy feladatokat. P á rt s z ervezetei n.k m eger ősiiit ésé­hez tartozik ia.z elméleti színvo­nal, a példamutatás és áldozat- készség fokozása mellett az uj káderek bátor kiemelése és fele- ős ebi) munkába állítása. Külö- nősien a nőket és ifjakat kell bé ­tán előléptetni: ezen a téren min­den figyelmeztetésünk és követe­lésünk dacára még lassú a fejlő­dés. még vontatóban fo.yÍK a női káderek előléptetése. Legsürgősebben azöiiban falusi zervezeteinket kell megerősi e- '•űnk. A szocializmus építése fa­lun csak úgy, mint a tanács mun­kájának beindítása és 'kifsjlesz- ése, elsősorban falusi szervezete inkre hárul. Viszont — amint mondóik — éppen szociálist® fej­lődésünk következtében falusi ■ zervezeteink jó része átmeneti­leg meggyengült. Bizonyos fokig még a tanácsok étrehozása is falusi párttükára- i ik befolyásának meggyengülését eredményezte. A falusi tanácsel­lök í'üggeitle-mliet'í tisztviselő és ha Pártunk tagja, akkor a pártonki- viiliek, de néha még elvtársaink is öt tekintik a falu tényleges ve­zetőjének. Egész Pártunknak, de különösen megyei és főleg járási szerveinknek mindent meg i]e?lu te tiniők, hogy meggyorsítsák fa­lusi szervezeteink fejlődését. Gon­doskodjanak róla, hogy a falu üzemi és helyi szervezeteit ujrai cgv erős egységes szervezetibe fogják össze. Minden módon erő­sítsük falusi pártilflkáraink tekin­télyét, befolyását. Fel kell erősí­teni falusi szervezeteinket uj ta­gokkal. a szocialista szektorban dolgozó parasztok és munkások alléit azoknak az egyénileg dol­gozó parasztoknak a soraiból, akik kiváltak a népi demokrácia szolgálatában, ia termelésben és helyesli szövetkezeti politikánkat. Meg kell gyorsítani falun a Dolgozó Ifjúság Szövetségének fejlődését és gondoskodnunk kell róla, hogy a DlSz ott is minél előbb a Párt jobbkezévé váljék. A sikerek, a békés fejlődés árnyoldalai a mi Pártunkra is kihatottak — mondotta Rákosi elvtárs —, majd megemlítette, hogy az osztályharc fokozódása közepette helyenként lazaság mu­tatkozik a fegyelemben, az áldo­zatvállalásban, az éberségben, az ellenséggel .szembeni helytállás­ban. Hogyan fogják ezek az elv­társak nehezebb, válságosabb helyzetben állni a sarat, mikor szocialista fejlődésünk elkerülhe­tetlen velejárójaként kiélesedik az osztályharc, amikor az egyéni példamutatás, az. áldozatvállalás a nyílt, a bátor szembeszállás az ellenséggel a dön'ő? Aki most, a nyugodt, biztos fej­lődés mellett már tétovázik, le­marad, az ellenség uszályába ke­rül, az a kritikus helyzetben még kevésbbé fogja megállni a helyét, s csődöt mond. Ezen a téren fel kell fokozni, meg kell szigorítani a követelmé­nyeket. A mi Pártunkat nemcsak az teile naggyá, hogy küzdelmét az élenjáró lenini-sztálini elmé­let vezette, de az is, hogy tagjai a Horlhy-rendszer 25 esztendeje alak életüket nem kímélve, bát­ran börtönnel, terrorral dacolva harcoltak igaz ügyükért. Győze­lemre vitt bennünket ta. felszaba­dul;: után, hogy mi voltunk azok, akik nem sajnálták a munkát és verejtéket, példaadóan és áldo­zatkészen küzdöttünk az ország- épiíés frontjai nehéz állásain és éberen, bátran, elszántan hiúsítót. luk meg, vertük vissza az ellen­ség mindéi támadását. Ennek a szellemnek a megerő­si'ése és fel-szitása Kongresszu- ■ unk egyik íő feladata. Ez a szellem jgygn(£ő- sikereink és győ­zelmeink ' légin züsabb záloga-. Ezt %í,í>lZf|Ilcárét csak ugv fog­juk sikerrel .megnövelni,ha Pártunk minden ^uül'&téri bátran és bő­ven aljv^ig^zuk ta kritika és ön- kriíika;j/;bo.fc^iijp fegyverét. A ta­pasztalat az^ímjtaíja, hogy párt- •s-zerve^íjty'i^} iű.jjáválaszUísia óta kétségéül jgyuít a helyzet, de azt is tapasztaljuk, hogy a párt­demokráciát funkcionáriusaink nem egyszer még ma is megsér­tik, hogy a bürokrácia iá párton belül és kívül még sok formában jelentkezik. Rákosi elvtárs a tagfelvétel kö­rül még mindig meglevő büro­kráciára hivía fel a figyelmet, majd megemlítette, hogy gyak­ran találkoznak olyan párttaggal, aki gyakorol ugyan önkritikái, de utána változatlanul1 folytatja hibáit. Az ilyen „visszaesőkkel“ szem­len, akik ©iZ önkritikát így al- ka'mazzák, fokozott eréllyel kell fellépnünk. összefoglalva me g álla p í 1 h aljuk: Pártunk vezetésével rövid néhány esztendő alatt korszakalkotó vál­tozásokon ment át a magyar nép. Eltűnt az átkos mull hagyatéka, a hárommillió koldus, eltűnt a köpködők, az embervásárok: re­ménytelen, kiuzsorázott szolgálná, da, megszűnt a tőkés kizsákmá­nyolás, elnyomás s velejárója, a munkanélküliség, a szörnyű gond, a harc a mindennapi betevő fa­laiért. Gondokban most sincs hi­ány, de dolgozó népünk most nyugodtan néz a holnap elé s sikeresen, tervszerűen, a jobb jövő biztos tudatában építi sza­bad, szocialista hazáját. A magyar népi demokrácia gazdasági és politikai harcainak és sikereinek eredményeképpen az ellenséges osztályok maradvá­nyainak minden áskálódása da­cára megszilárdult a népi demo­krácia állama és rendszere. A dolgozó nép érzi és tudja, hogy végre az övé az ország, az állam az ő javát szolgálja1. ,,A hazátlan bitangok“, ahogy az öntudatos dolgozókat a régi rendszerben hívták, ma a legjobb hazafiak, akik büszkén hirdetik magukénak a hazát. Ez ad uj tartalmát, uj szilárdságot a nemzeti összefogásnak, ez fonja szorosabbra a munkás-paraszt szövetséget a felszabadult dolgozó nép ha.zafisága uj erősforrása, melyből bőven meríthetünk, s mely mint a motor visz bennün­ket előre a jobb jövő felé. Ez kovácsolja szerves, törhe­tetlen egységbe a mi házasságun­kat. és nemzetköziségünket. Mi jogos örökösei, egyenes folytatói vagyunk mindannak, ami ezer­éves történelmünkben haladó, életképes és >a jövőbe mutató. Ezérf ünnepelhettük me g bensőségesen és egységesen az 1818-as forradalom centenáriumát, Vörösmarty szü­letését, Petőfi és a szabadsághar., cos Bem tábornok halálának év­fordulóját. Ezer1 fejleszthetjük tovább és vihetjük diadalra a ma­gyar haladás nagy eszméjét. Ez a történelmi hagyaték arra köte­lez minden magyar kommunistát, hogy '.küzdjön még jobban, ne kí­mélje erőit soka- szenvedeti né­pünk boldogulásáért és felvirá­goztatásáért. Legyen a jó kom­munista egyben a legjobb hazafi, akinek példamutatását lelkesen, egységesen követi az egész ma­gyar nép. Minél jobban Icljesi- jük dolgozó népünk javára haza­fias kötelességünket, annál jobba i szolgáljuk az emberi haladás nagy ügyét cs egyben annál hi- vebb katonái vagyunk a proletár. nemze'köziség, a béke legyőzhe­tetlen táborának. A hazafiság c> nemzetköziség igy fonódik össze nálunk elválaszthatatlan egység­be s igy lesz uj erők forrása, uj .vőzelmek serkentője. Befejezésül megismétlem: A Ma­gyar Dolgozók Pártjának L kon­gresszusa népi demokráciánk és szocialista építésünk .sok sikeré­nek volt kiindulópontja. Most új nehéz feladatoknak gyürközünk neki. Minden lehetőségünk meg van arra, hogy II. kongresszusunk nyomán még több eredmény fa­kadjon. Mi, magyar kommunisták rajta leszünk, hogy a lehetőségek­kel jól éljünk dolgozó népünk ja­vára és így szolgáljuk legjobban a beke, a szocializmus ügyét, Azt az ügyét, mélyé a biztos jövő, melynek nyolcszázmilliós tábora élén ott halad győzelmesen felsza­badítónk, a hatalmas Szovjetunió s mindnyájunk szeretett, bölcs ve­zére, a nagy Sztálin! Rákosi Mátyás elvtárs referátu­mát többször lelkes taps szakítot­ta félbe. Beszéde végén leírhatat­lan lelkesedéssel köszönték meg a kongresszus résztvevői a magyar nép vezérének eddigi eredmé­nyeinkről tartott beszámolóját, ta­nítását és a további feladatok megjelölését. Ez a taps is tükröz­te, hogy egész dolgozó népünk egységesen sorakozik fel győzel­meink szervezője, nagy Pártunk és bölcs vezére. Rákosi Mátyás elv­társ mögé. Rákosi elvtárs referátuma után ebédszünet következett. Az ebédszünet után Ratkó An­na elvtársnő, egészségügyi minisz­ter nyitotta meg az ülést. A man­dátumvizsgáló bizottság és a jelö­lőbizottság megválasztása után P. F. Jugyin elvtárs, a Szovje1- únió Kommunista (bolsevik) Párt­ja Központi Bizottságának nevé­ben üdvözölte a kongresszust. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának üdvözlete Elvtársak’ A Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusának küldöttei! A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának Központi Bizottsága azzal bízta meg küldöttségünket, hogy átadjuk a következő üd­vözletét; ■ ... „A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága testvéri üdvözletét küldi a Ma­gyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusának. A munkások, parasztok és értelmiségiek a Magyar Dol­gozók Pártjának vezetésével nagy sikereket értek el a népi demok rafikus állam megszilárdítása te­rén és megteremtették Magyarországon a szocializmus építésének szilárd alapjait. Nem kétséges szá­munkra, hogy a Magyar Dolgozók Pártja újabb sikereket fog elérni a népgazdaság további fellendü­léséért, a nemzeti kultúra felvirágzásáért és a békéért, demokráciáért é* szocializmusért kiizdö né pék barátságának megszilárdításáért folyó harcban. Éljen a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen a Szov­jetunió és Magyarország népeinek barátsága! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bízott sága.u A táviratot hatalmas le'keeedés. sel, -Éljen Sztálin!“-kiáltássá] fo­gadta a kongresszus. Ezután meg­kezdődtek a hozzászólások. Első­nek Zsidi Gyula elvtárs, a Békés megyei pártbizottság titkára szó­lalt fel, majd Dobi István, a Ma­gyar Népköztársaság miniszterta­nácsának elnöke üdvözölte a kon­gresszust . Hobt István felszólalása Bevezetőben a magyar nép po­litikai és erkölcsi egységéről be­szélt. amelynek létrejöttét kö­szönhetjük mindenekelőtt, a Szov­jetunió dicsőséges hadseregének, amely felszabadította hazánkat. Majd a magyar kommunistáknak a felszabadulás óta folytatott har. cáról beszélt, amely ugyancsak e nemzeti egységünk megszilárdu­lásához vezetett. — A magyar nemzeti egység meg­teremtésében — foly.íiaiita Dobi Ts'vái — külön kiemelkedő jelen­tősege van Rákosi Mátyás szemé­lyes tevékenységének. Rákosi Má­niás már az ellenforradalom sö. lót évtizedeiben sem csupán egy párt, n föld alá kényszerítők Kommunista Párt harcál vezette az önkény cs kizsákmányolás el­len: már akkor is messzehanqzott a szava, amelyre bizalommal és reménységgel figyellek fel a dol­gozók széles rétegei. Ezután Dobi István Rákosi elv- ársnak a felszabadulás utáni le. vékenyJégéről beszélt, majd hang Niilyozta, hogy a dolgozók egysé­gesen tömörülnek a Magyar Dol­gozók Pártja köré, nincs pár'- ve csengés, a dolgozók szívesen ég­őnként követik az MDP iránymu. ;atását. A továbbiakban a termelöszö vetkezeti mozgalom tórhódi'ásá ról beszélt Dobi István: — Do! gozó parasztságunk felismerte. hogy u falu jólétének és kultúrá­jának megteremtése fele csak egyetlen ul vezet: a föld társas megművelése — mondotta. — A nagy birtoktesteken hasznosíthat, juk a mezőgazdasági tudomány minden vívmányát. Végül felhívta Dobi István az egész magyar dolgozó népet: — A békéért, az ötéves tervért, hazánk felemeléséért, a szocializmus mcq- ualósitásáénl folyó harcban kö­vessük még hivebben és még srí- lárdabb egységben az élenjáró munkásosztályt, a Magyar DoJgO. :ók Pariját és a legelső magyar embert, boldog jövőnk kovácsoló­iá:, a mi drága Rákosi Mátyásun­kat! — fejezte be beszédé*. Dobi stván. Ezután Kovács Rudolf elvtárs, a Vas megyei pártbizottság titkára beszéli.

Next

/
Thumbnails
Contents