Zala, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-27 / 48. szám

Kovács Rudolf elvtárs hozzászólása Kovács elvtárs Rá'kosi elvtárs beszámolójának azzal a részével foglalkozott, aliol a politikai fel­világosító munka fokozottabb je­lentősegére hi via fel a figyelmei. Példákkal támasztotta aiá: ló feladatainkat, ta szocializmus épí­tését. a béke védelmét, győzelem, re vinni akkor tudjuk, ha türel­mes felvilágosító munkával moz­gósítójuk párttagjainkat, pár'ionki- jViili tömegeinket a szocializmust épUő tenncslőmunkára. A rossz népnevelő munkáról riasztó pél­daként beszélt a halastói népne­velők „agitációs1’ módszereiről, ta'kik mindenről beszélnek, iaz ini- tpcrialisták koreai gaztetteiről, a .Túóéknál sínylődő parasztokról, c^ak éppen arról nem, mit kellene ilenniöik, hogy keresztül huzzu>k az imperialistáknak és iigynökeik- neik, Titónalk számításait, mit keli tenni a béke védelmében. Beszélt az eredményekről, ame­lyek köszönhetők annak a szívós felvilágosító munkának, rumi Rá­kosi elvtárs figyelfne-r/etése és a turkevei példa nyomán megin­dult Vas megyébeivisi'ÍMcgmuta'- kozik ez abbarí; hogy f'éz utolsó hét folyamán h Meglévő három lermelőszöve tkér cl i Úötlstg mellé hat. termelőszövetkezeti község sorakozott fel. Az utolsó liz napban megala­kult tizennyolc termelőszövetke­zetből tizenhat első tipusu. két harmadik tipusu. Ez mutatja azt, ha megkönnyítik a dolgozó pa­rasztoknak a t ern r elősz övei kezei­be az ula;, akkor meg is találják. Ezután Nagy Józsefné elvtárs­nő, a kőbányai pártszervezet tit­kárul szólalt fel, majd Tatár Kiss Lajos elvtárs a Hajdu-Bihar me­gyei tanács elnöke felszólalásá­ban az állami fegyelem .kérdései­vel foglalkozott. Dávid Ferenc elvtárs, a Szolnok megyei párt- bizottság utkánai, a [erm előszó vet­kezeti mozgaiom fejlesztésével kapcsolatos kérdésekről beszélt. Hangsúlyozta, hogy ezen a téren a további eredmények nagymér­tékben járási és városi pártbi­zottságaink és községi titkáraink munkájától függnek és nem utol­só sorban ta. megyei bizottság irú- nyitásán és segítségén múlnak. Járási pártbizottságainkat', köz­ségi 6* termelőszövetkezeti párt- szervezeteinket meg kell erősíteni, mert ez most a kővetkező alap­vető leiadat. Dávid Ferenc elvlárs felszóla­lása után iaz elnöklő Ra'-kó Anna «ly társnő 10 perc szünetet jelen­tett be. Szünet után Farkas Mihály elvtárs, vezérezredes, honvédelmi miniszter, a Párt fótitfcárhelyél­tese szólalt fel. Amint a mikro­fonhoz lépett, a Kongresszus kül­döttei a néphadsereget él tét'-ék. Farkas Mihály elvtárs beszéde Farkas Mihály elvtárs bevezető­iben megáDafpitolta, hogy a Kon­gresszus a béke és háború erői­dnek gigászi küzdelme idején tart­ója tanácskozásait. Az amerikai 'imperialisták és szövetségesei, .köztük Tito és bandája, uj ha­bom felé sodorják a világot. — [Azonban — folytatta — a 'örié- jnelmi helyzet, amelyben az im- Iperialisták háborús terveiket vá­jj óra akarják váltani, merőben ■más, mint mondjuk a második világháború előtti helyzet volt. \A szocializmus, a demokrácia, a béke erői nagyobbak, mint a ka­pitalizmus, a háború erői. A há­ború erői mindjobban elszigete­lődnek. A béke. a szabadság erői pedig gyarapodnak. A béke erői között, mint elöntő tényezőt első helyen emliíeüe Farkas elvtárs, a Szovjetuniót, amely nap, mint nap bizonyít ja, hogy a kapitaliz­mus fölött; eljárt az idő, a jövő a -szocializmusé, a kommunizmusé. ‘Az emberiség nagy szerencséje, ’hogy a Szovjetunióban — élén 'Sztálin clvl'árssal — kialákulí u .kipróbált élcsapat, amely győze­lemé öl-győzelemre vezeti a béké­iért folyó na ni] vüágcsalát. Ilyen élcsapatba! és ilyen kipróbált ve­zérrel csak mi, a béketábor har- écosai büszkélkedhetünk, ezért vö­lgyünk erősek és legyőz hét öllé nek! [(Éljenzés, taps) Ezután Farkas Mihály e.vLirs .a Szovjetunió évtizedes béikehar- r.áh -is mer te'-te. Emlékeztetett a Wisodik világháború utáni béke- javaslatokra, amelyeket az impe rialisták azonban elutasították. — A Szovjetunió vezetése alatt a vi­lág békefrontjai lankadatlan erő­vel tovább viszi a harcot a hábo­rús gyújtogatok ellen. Semmi két­ség, hogy ez a harc végső fokon a hábonis gyújtogatok végérvé­nyes vereségével, a béke front tör­ténelmi jelentőségű győzelmével fog végződni. A nemzetközi békefront erői közé tartozik a Szovjetunió mel­let: a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus országok. — Semmi kétség nem fér ahhoz — folytatta Farkas elvtárs —. hogy ha ezek a tényezők nem létemé­nek, ma nuir Iónban állna a vi­lág. Ma nem azért van béke, mert az imperialisták még nem akar­nak háborút, hanem azért, meri erős a Szovjetunió és erős a vi­liig békefrontja! Az imperialisták azonban mind­ennek ellenére nem mondanak le gonosz háborús terveikről. Ellen­kezőleg'. A koreai provokáció ó'a soha nem látott és nem pnuszLn; mere 1 ü eszevcszeti fegvverkezésbe kezdtek. A népek sikeres béke­harcának ellenére a háborús ve­szély nem csökkent, hanem to­vább nőtt. Bennünket, magyarokat a nem­zetközi helyzet iIveién való ala­kúkba közvetlenül azért is érint, mert déli határainkon ott ólálko­dik a: imperialisták elvetemül: sóiét, gyilkos provokátora, Tito és bambiin. Ma Jugoszláviában kö zcl 700—750 ezer ember van fegyverben, a Jugoszlávia állal mozgósítható haderő több mint 50 százaiéba. Ily-n fog'-veres erői csak olyon kormány tart fenn bé­keidőben, amelynek támadó szán­déka van. Fs mi ismerjük Tito terveit, mi tudjuk az áruló Rajtk- pcréből, hogv Tito már 19^7-ben, 1%8-ban, Rajk és bandája segítsé­gével be akart lörni hazánkba. Terve azonban kudarcot vallott, mert Pártunk, Rákosi elvtárs ve­zetése alatt leleplezte Rajikot is cs gazdáját, Titot is. (taps). Tito tá­madó tervét a sorozatos határsér. tcs'ck is bizonyítják. 1950-ben a titoisták államhatárunk ellen az alábbi határsértéheket követtél el: szárazföldön 769 esetben, vizen egy esetben, levegőben 25 cselben, összesen 1950 ben 795 esetben. A határsértcsek száma állandóan nö­vekszik. Rankovics janicsárjai a kémek és diverzánsok százait dobják át határainkon. Azonban államvédelmi hatóságunk, állam­védelmi bjaifárőre-ink éberen őrzik hazánk szent határait és tömege­sen feszik, ártalmatlanná az átdo­bok ót óista kémekét és provo­kátorokat. (Nagy 'taps) Világos, hogy Pártunk és ,kor- •■mányzatunk helyesen intézkedett, amikor gondoskodott arról, hogy ilyen körülmények között jobban kell biztosítani határaink sért hetet lenségét mindenféle Utóist.a pro­vokációval szemben. Mi, népünk számára nyugalmat és békét aka­runk és ezt minden eszközzel biz­tosítani is fogjuk! Tito felduzzasztott, de rosszul el­látott hadseregének Truman min denféle silány anyagot küld, mind­ez azonban nem menti meg Titot. Erről beszél az a kis epizód is, ami nemrég a határmentén játszó­dott le. Az egyik ÁV. határőrünk beszédbe elegyedett a jugoszláv határőrség járőrével és arra a kér désre, hogy meddig fogjátok még nyakatokon tűrni az áruló Titot, a jugoszláv járőr tagjai előbb kö­rülnéztek és amikor meggyőződtek, hogy senki sincs közelükben, nyu­godt hangon kijelentették: Je­gyetek nyugodtak, már nem so­káig“. (Hosszantartó taps.} Ezek az ismeretlen jugoszláv határőrök nemcsak a saját, de sok 10 ezer jugoszláv katona legbensöbb érzé­sét juttatták kifejezésre. Ezt az érzést a jugoszláv nép fiaiban sem Tito, senn Rankovics janicsárjai semmiféle eszközzel nem fogják tudni elfojtani. A háborús veszély fokozódása komolyan felveti népünk számára a honvédelem kérdéseit is és az ezzel kapcsolatos tennivalók helyes és időben való megoldását- Mi to­vábbra is és még fokozottabb erő­vel mint eddig, harcolni fogunk a békéért, de a béke megvédése a mai nemzetközi helyzetben éppen a következetes békepolitikát foly­tató állam számára kötelezővé te­szi, hogy komolyan gondot fordít­sunk a honvédelemre, az ország függetlenségének, a nép szabadsá­g-ónak megőrzésére. —- Farkas elv_ társ ezután elmondotta, hogy lét­rehoztuk néphadseregünket, amely teljes egészében megfelel a béke- szerződés előírásainak, nem úgy, ahogyan Nyugat-Ncmetország, Ja­pán és Olaszország újrafelfegyver- zése tekintetében az imperialisták és csatlósaik megszegik a béke- szerződést. Egyesek érthetetlenül ellentmon­dást látnak a békéért folyó har­cunk és honvédelmünk biztosítása között — folytatja Farkas elvtár.s. Nincs itt elvtársak semmiféle el- lenlrnondás! A mi kormányunk békepolitikát folytat és a békét akarja biztosítani nemcsak saját népünk, de az egész emberiség szá­mára, De miután az imperialista hatalmak minden erővel egy har­madik világháború kirobbanására vettek irányt, kormányunk kény­telen országunk, saját népünk vé­delmének biztosítására intézkedni. Tudatában kell lennünk elvtár­sak annak, hogy nálunk a munkás- osztály, a dolgozó nép a hatalom birtokosa, az ország gazdája. Felel ezért az országért, felel határainak sérthetetlenségéért és felel nem­zete függetlenségének megóvásáért. A hatalomra jutott munkásosztály­nak, dolgozó népünknek, a szocia­lizmus építésével párhuzamosan ezért kötelessége, különösen a je­lenlegi nemzetközi helyzetben a honvédelemről való gondoskodás is. Tehát a béke megvédése és a honvédelemről való gondoskodás elválaszthatatlanok egymástól, ki­egészítik egymást. Nem tudnánk a békét eredményesen megvédeni elvtársak, ha elhanyagolnánk a honvédelmet. Farkas elvtárs beszélt arról, hogy Pártunk magatartása a had­sereg szervezésével kapcsolatban a felszabadulás után nem volt mindig ugyanaz. Amíg a munkás- osztály végérvényesen nem hódítot­ta meg a politikai hatalmat, nem fejlesztettük a hadsereget, mert a belső reakció felhasználhatta volna a hatalomért küzdő munkásosztály ellen. Pártunk — folytatta — Rákosi elvíárs kezdeményezésére akkor fért rá hadseregünk építésére, ami­kor egyrészt a politikai hatalom szilárdan a munkásosztály vezette népünk kezébe ment át és más­részt, amikor az imperialisták fo­kozott háborús politikája világos­sá tette számunkra, hogy gondos­kodnunk kell hazánk védelméről is. Hogy új típusú hadsereget kell szer­veznünk. Ezen a téren is kitapo­sott úton haladunk már, mert hi­szen előttünk lebeg a dicső Szov­jet Hadsereg ragyogó példája (Taps.) Nálunk Magyarországon a fel- szabadulás után Pártunk vezetése alatt szintén a munkásosztály, a dolgozó parasztság teremtette’ meg a Néphadsereget. Nézzük meg elvtársak, mit mon. danak erről a számok? 1949 január 1-én a magyar had­sereg tisztikarában 5-5 százalék új munkás- és parasztszármazású tiszt volt. 1950 január 1-én a mun­kás- és a paraszíszármazású új tisz­tek aránya elérte már tisztika­runk 56.5 százalékát. 1951 január­jában tisztikarunkban új munkás- cs parasztszármazású tiszt már 80.7 százalék volt. 1949 január 1-én a hadsereg tábornokai között egyet­len égy sem volt munkás- és pa­rasztszármazású. 1951. január 1-én a tábornokok között már 68 szá­zalékot tesz ki a munkások és pa­rasztok soraiból kikerült táborno­kok száma. Tisztikarunk szociális összeté­tele származás szerint a követke­zőképpen oszlik meg: Ipari mun­kás 38.1 százalék, mezőgazdasági munkás 20-5 százalék, dolgozó pa­raszt 13.5 százalék, kisiparos, kis­kereskedő 7.4 százalék, értelmi­ségi, hivatalnok 20.5 százalék. Néphadseregünk fejlődésében az 1950-es év a fordulat éve volt és ennek következtében most tiszti­karunk összetétele megfelel népi demokratikus rendszerünk jellegé­nek. Ma már nyugodt lelkiismeret­id jelenthetjük ki, hogy a nép fiai vezetik a magyar nép hadseregét. (Taps.) Több, mint 100 év után először van újra a magyar népnek, a magyar munkásosztálynak és dolgozó parasztságnak olyan had­serege, amely ezer és ezer szállal össze van forrva magával a nép­pel, amely hadsereg legszentebb kötelességének, népe ügyének szolgálatát tekinti. Népünk ezért érzi és tudja, hogy fiatal, fejlődő néphadseregünk hús az ö húsából, vér az ő véréből. Ezután arról szólott Farkas elv- Lárs, hogy milyen meleg büszke­séggel zárja szívébe népünk kato­na fiait, az egész hadsereget. Idézte Varga Béla hajdúnánási és Vítárísz Jánosné komárommegyei Réde községbeli lakosok leveleit. Idézett Szakái Mariska dunaszent- benedekí úttörő leveléből. Ezek a levelek a honvédeink iránti szere­tetett' tükrözik. Néphadseregünknek munkásosztá­lyunkkal, dolgozó népünkkel való összeforrotíságát széttörheted enné teszi az is, hogy a gyárak és üze­mek dolgozói ajándékozzák ezre- deínk és tiszti iskoláink számára a csapatzászlókat. Honvédségünk, elvíársak — foly tatta — azért is valóban a nép hadserege, mert olyan szellem hatja át és olyan szellemben ne­velődik, amelynek alapját a sza­bad magyar haza, népünk, nagy Pártunk és szeretett vezérünk, Rá­kosi elvtárs iránti határtalan és megingathatatlan hűség képezi. (Lelkes taps.) Újjászületett, újjáéledi, új tar­talmat és új értelmet kapott a ma­gyar hazafíság, miután újjászüle­tett maga népünk is. Népünk újjászületése, szabad nemzetté való formálása a felsza­badulás eredménye, a dicső Szov­jet Hadsereg győzelmes harcai íit- zében lett rab nemzetből szabad nemzetté népünk, a szabadság ala­kította forró érzületté a magyar dolgozó emberek szívében a haza iránti szeretetek Ott parázslóit ez az érzés a szörnyű elnyomatás év- zázadai alatt is népünkben, de láugralobbant, hatalmas erővé vált azután, hogy népünk az ország gazdája lett. Ma már népünk számára semmi sem * -idegen a magyar hazában, a mi hajtunk minden szépsége, mind­az a jó, amit a magyar dolgozók keze és szellemi alkotó ereje io* rcrnt, népünk éleiét teszi boldog­gá, tartalmassá• Ez ad új értelmet és magasztos célt az életnek. A szabadság talajából nő ki az új magyar hazafiság, amely egy nagy családba tömöríti a magyar dolgozók millióit és ezért mond­hatjuk joggal, hogy soha nem volt olyan egységes, s olyan egybefor­rott a magyar nép, mint éppen most. Ennek az új magyar haza- fiságnak egyik alapvető éltető ele­me a nép szeretető nagy Pártunk, Rákosi elvtárs iránt. (Hosszantar­tó lelkes taps.) Munkásosztályunk, népünk tud­ja, hogy' a felszabadulás után csak azért tudott a boldog szocialista élet útjára lépni, mert az ország ügyét helyes úton és bölcsen ve­zette a Párt, Rákosi elvtárs. Az újjászületett magyar hazafi­ság elidegeníthetetlen alkotó ele­me a felszabadító Szovjetunió a nagy Sztálin iránt érzett szeretet és hűség is. Magyar hazafiság a Szovjetúnió szeretete nélkül nincs és nem is lehet! (Hosszantartó nagy taps.) Népünk jól tudja, hogy sza­badságát a Szovjetúnió nagy né­pei kezéből kapta, hogy mindén eredményünket és sikerünket az új élet építése terén a Szovjet­unió, Sztálin elvtárs támogatásá­val értük el. Népünk jól tudja, hogy csak szoros, benső barátság­ban a Szovjetúnióval erősödhet és izmosodhat a magyar független­ség, a magyar szabadság. Ezért él — és örök időkön át élni fog — a magyar népben a Szovjetúnió iránti tisztelet és szeretet. (Hosz- szantartó lelkes taps.) Farkas elvtárs felszólalása vé­gén hangsúlyozta, hogy a honvéd­ség népi demokráciánk egyik leg­jobb iskolája, ahol a katonai ok­tatás mellett általános műveltsé­get szereznek ifjaink a politikai tisztek vezetése alatt a párt- és a DISz-szcrvezetekben. A hazafias nevelés egyik legfontosabb eszkö­ze a magyar katonai erények és haladó magyar hadvezérek dicső tetteinek ismerete. Farkas elvtárs kiemelte Hunyadi Jánost, Dugo- vics Tituszt, Zrínyi ídiklóst, Rá­kóczi Ferencet, Vak Bottyánt, Esze Tamást. Ezután Farkas elv­társ az 1948—49-es szabadságharc, valamint a Magyar Tanácsköztár­saság Vörös Hadserege harca nép­szerűsítésének jelentőségéről be­szélt. Beszédét így fejezte be: A magyar nép már tudja, hogy van hazája és ezért van mit véde­nie. Nálunk a nép és a hadsereg egy családot képez. Ez a magvar milliók egységbe' forrott nagy csa­ládja, Pártunk és Rákosi elvtárs vezetése alatt Lenin és Sztálin igaz útján, biztos léptekkel mene­tel előre. Mi telve optimizmussal nézünk elébe a jövőnek, mi tud* juk, hogy igaz ügyet képviselünk és tudjuk azt is, hogy az igazság ereje ma már olyan hatalmas, hogy azt senki semilyen eszközzel le­győzni többé már nem képes! Előre elvtársak nagy Pártunk és Rákosi elvtárs irányításával Marx, Engels, Lenin, Sztálin dicső zász­laja alatt újabb sikerek felé! Farkas Mihály elvtárs beszédét többször szakította félbe a hallga­tóság lelkes tapsa. Beszéde végén hosszan éltebék a Pártot, sokáig zúgott az éljen, . Sztálin—Rákosi, Sztálin—Rákosi!’1 Lelkesen éltet­ték a kongresszus résztvevői a néphadsereget. Ezzel a Magyar Dolgozók Partja II. kongresszusa első napi tanács, hozása végétért. A kongresszus második napja A kongresszus második napi tanácskozásait Kiss Károly elvtár.s nyitotta meg:. Bejelen­tette, hogy eddig 2081 távirat érkezett, üzemekből 411, közsé­gekből és termelőszövetkezetek­ből 589, pártszervezetektől 278, különböző iskoláktól 90, a tö­megszervezetektől 594. Az üze­mek termelési sikerekről, a falvak dolgjozói termelőszövet­kezeti községek és tszcs-k ala­kulásáról számolnak be. Ez­után Nosvál Ferenc elvtárs ja­vaslatára a következő elvtársa­kat választották a határozati javaslatot szerkesztő bizotság- ba. Elnöknek: Rákosi Mátyás elvtársat, tagoknak Gerö Ernő, Házi Árpád, Nagy Mária,, Pő- e.ze Tibor és Révai József elv­társakat. Ezután megválasz­tottak a szavazatszedő bizott­ságot, majd Ács Lajos elvtárs, a Somogy meg vei pártbizottság titkára hozzászólása követke­zett. Acs elvtárs a Tito-banda ható rmon ti garázdálkodásairól beszélt, amelyek sorra meghiú­sulnak n mi dolgozóink, köz­lők a -délszláv dolgozók éber­ségén é- hazaszereteten. Ha­lár menti lakosságunk hallja az XJDB-tisztek tivornyáit, de lát­ja o telviz idején mezítlábas jugoszláv dolgozó!,', szenvedé­sét is, amint ezeket kényszer- munkára hajtják. Ács elvtárs ezután elmondotta, hogyan kí­sérleteznek kémek és ügynö­kök átdobásával, akiket ter­ror- és szabotázscselekmények­re oktattak ki előzőleg. Ki­emelte dolgozó lakosságunk, valamint határvédelmi szer­veink áldozatkész munkáját, A dolgozó nép gyűlöli a Tito* rendszert és továbbra is meg­hiúsítja mindenféle aljas pró­bálkozását. Mao-Ce-Tung éltetése köz­ben emelkedett szólásra a Kí­nai Kommunista Párt képvi­selője, Huan-Cen elvtárs. Drága Elvtársak! Mindenekelőtt engedjek mrg, hogy mint a Kínai Kommunista Párt képviselője kifejezzem a mi testvéri pártunknak, a Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszu­sának forró elvtársi üdvözleje Kedd, 1951 febr. Vi. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents