Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-31 / 303. szám

A Magyar Népköztársaság; minisztertanácsának határozata az anyagtakarébosságról A zalaegerszegi fűtőhúz versenye ,Dunántúl legjobb Ids f ütő háza“ címéért AZ MDP ZALA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VL évfolyam 303. szám. Ara 50 fillér 1950. december 31. Vasárnap Boldog, békés ujesztendőt! f WJ GY ESZTENDŐ utolsó nap- jahoz érkezett a naptár. Min Jan év, ami letelik a felszaba­dul; magyar nép történetében, egy gyózcdines korszakot zár le és égy nují> szerű kilátásokban bővelkedő uj, az eddiginél nagyobb küzdelme- et es hatalmasabb győzelmeket «»riogató uj korszakot nyit meg. vlindcn év, ami elteleti azóta, hogy p magyar dolgozók a szovjet kato- ruk keiből átvették a szabadságu- i*. samt sorsuk irányítását, győ- r elmésebb volt az előzőnél és ha- /atik dolgozói mindig bizakodób- ban, mindig derűlátóbban néztek az ui év elkövetkezendő feladatai Egy pillanatig sem tagadható, 1: 'gy j.z 1950-es év oiszágépitő, uy.gv öteves tervünk első eszten­deje, a magyar nép számára, s köz. tűk a zalai dolgozók számára is, Hz addig ismert feladatok hatvá­ny ozódásút jelentette. Az ország újjáépítése, a hároméves terv győ- :el lés befejezése után, uj ország apiU. sebez, a szocialista Magyaror­szág felépítéséhez kezdtek hozzá üzemeinkben, földjeinken, hivata- lainkban. Áldozatokat kivént a há­roméves terv? Az ötéves terv ma- v, agyban eddig elképzelhetetlen célkitűzései még nagyobb áldozato­sai követeltek. Ez a kérdés vilá­gai volt népünk előtt, mert nem tartotta ezt titokban országunk ve. ereje, a győzelmek szülőanyja, a mi nagy Pártunk. Nem tartottuk ii okban azt sem, hogy csodás fej_ 1 b-lésünket acsarkodó irigységgel vízik azok, akiknek istenük a saját ■búk, s ha profitjuk látszik ve­szélyben forogni, az emberek mil­liói1 hajlandók küldeni a háború :■ 'hídjára. Nem tartottuk titok- bar:, sőt minden alkalommal, időt, ián .Itságot nem kímélve világosi- fótiak fel hazánk minden élni, dol­gozni. családot és békés otthont akaró emberét arról, hogy mindez veszélyben forog, mert veszélyben nrog a mi legdrágább kincsünk, éti, to elemünk: a béke. Veszélyez- telik ez imperialista világ háborús tervek pókhálóját szövő fenevad. reu. európai vérebük, a leselkedő :i i o -banda. H EGMONDTA PARTUNK 1 * azt, hogy az ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítása, a iia. az imperialista háborús uszi- íól, a titobanditák ellen a béke sikeres megvédéséért nem olyan cickát, amit játszi könnyedséggel '.td megoldani népünk, hanem olyan na: tát. olyan áldozatokat követel, amire mindeddig a világi őrt énelem- > n csak a dicső szovjet nép volt ér-::; akkor, amikor a világ tőké­dnek összefogott dühkitörései, ,,t ervcnciűi .közepette megkezdte ■ ..ten országában, a föld egy- i í :dán a szocializmus^ és fél is 11c* és meg is védte a tnono- ■oikapitalizmus legdühödtebb im­p. áalís'ái, a német fasiszta hordák «■.átlósai ellen. A mi Pártunk megmutatta a magyar népnek a • rovjet példát és emlékeztette arra, hogy a mi áldozatvállalásunk ■n:.;ytalonul kisebb annál az áldó- di ál, amit a szovjet nép hozott ■ - re egyik kezében puskával, a -.kka! házat, gyárat építve or­/agáért, azért, hogy megteremtse j véré számára a boldogabb éle- Emi keztetett arra az áldozat­ba amire a szovje' nép Volt képes legtöbb fiai drága vérükkel or- 'okát. köztünk minket is ellndi- >1 a felemelkedés, a boldog útján. A mi Pártunk tneg- hogy embert, erkölcsi, hr., i szeret étből, saját föl fel­fogott érdekünkből fakadó köteles­ségünk, hogy jól gazdálkodjunk or­szágunkkal, szabadságunkat orszá­gunk felvirágoztatására, műiden dolgozó felemelésére használjuk ki és amit elértünk, azt ne engedjük senkinek semmivé tenni és akár életünket sem kíméljük érte. MJF OST EGY ÉV UTÁN, az öt­éves terv első esztendejének sikeres elvégzése után, amikor el­készítjük évi mérlegünket a jó gazda módjára, túlzás nélkül el­mondhatjuk, hogy a mi népünk, a ha,; ármenti zalai nép is szilárdan állott helyt a maga frontszakaszán, nem riadt vissza az áldozatoktól, amelyeket a szocialista építés, a békeharc kívánt meg tőle. Aír tette képessé a zalai dolgozókat a harc sikeres megvívására? Elsősorban az a tudat, hogy óvó és szerető szemmel figyeli minden erőfeszíté­sét felszabadítónk, a nagy Szovjet­unió és egy pillanatra sem feled­kezik meg az ő szerető magyar bará­tairól a nagy Sztálin. Ott állott a magyar nép előtt intő szava: „Nem szabad a dolgokat úgy elképzelni, hogy valamely ország, vagy néhány ország munkásosztálya a szocializ­mus felé fog haladni, a többi or­szág kapitalistái pedig közömbösen, ölhetett kézzel fogják ezt nézni. Még kevésbbé szabad a dolgot agy elképzelni, hogy a munkásosztály a kapitalista országokban hajlandó lesz közömbösen nézni, hogy egyik vagy másik országban győzelmesen fejlődik a szocializmus. A valóság­ban a kapitalisták minden tőlük telhetőt el fognak követni, hogy az ilyen országokat megfojtsák. A valóságban minden egyes komoly lépést, amelyet egyik vagy a másik országban a szocializmus, vagy még inkább a kommunizmus felé tenni fognak, feltétlenül nyomon követi majd a kapitalista országok munkásosztályainak feltaríőzhatat- lan törekvése arra, hogy ezekben az országokban is kivívja a diktc. túrát és a szocializmust yf ZALAI NÉP egy pillanatra ^ sem tévesztette szem elől ért a sztálini tanítást és az elmúlt év alatt is lépten-nyomon tapasz­talta azok igazságát. Vájjon mi korgatta meg az imperialis ák éhes gyomrát, feküdte meg Tito önma­gának adományozott érdemietek­kel megrakott pókhasát, ha nem az, hogy egy általuk pusztulásra ítélt kis nép a felszabadult mun­kásosztály vezetésével és diktatú­rájával szilárdan halad a maga ut_ ján a szocializmus felé, s közben olyan csodálatos munkagyőzelme­ket arat, amelynek láttán a világ dolgozói tisztelettel övezik körül. Vájjon nem próbáltak-e meg min­den tőlük telhetőt, hogy gazdasági vonalon akadályokat gördítsenek a magyar dolgozók útjába? Vájjon nem hoz'&k-e kiviteli tilalmat hadi- fontosságú cikkek ürügyén minden árura, ami a népi demokráciák országában szükséges? Beszélni tudnának erről a Gépjavító Válla­lat dolgozói. El tudnák mondani, hogy vájjon hadifontosságu cikk-e egy esztergapad, amit az imperia­lista államokból rendellek meg és leállították szállítását?! Nem, nem hadifoníosságú. A béke1 gépalkatré­szeit akarták esztergályozni vele, s ezt tudták az imperialisták. S mi a legnagyobb ellenség számukra?: A béke. A zalai nép azonban szereti a békét, s az imperialisták próbálko­zásai kutyaugatás volt a haladó karaván mellett és még elszántat)* ha a, megaihuv.-rt nem türöv, gyű­lölte meg az ilyen és ehhez ha­sonló esetek láttán a háborús uszi- tókat. Diadalt, diadalra aratott eb­ben az évben a zalai munkásság és a szovjet, a lengyel, a román, a csehszlovák munkások diadalai lát. tán ’indultak bátran rohamra a rendőrszuronyok ellen is a modenai dolgozók, a francia dokkmunkások, a belga királyellenes munkások. A felszabadult népek munkája lel­kesítette győzelmes csatákra a ko­reai, kínai, vietnámi népet és a ilág minden részén a szabadságra vágyó népeket. Nem sikerült meg­fojtani a szocializmust építő orszá­gokat gazdasági vonalon, nem ár­tott a hidegháború sem: erősek már a mi idegeink. De a kapita­lista imperializmus rogyadozó vára kezdett recsegve és ropogva dülön­gélni, Az átok, a szitok, az ócsár- lás, gúnyolódás az imperialistákra hatott vissza és őrjöngésig foko­zódó dühükben ebben az évben megmutatták foguk feliérét, lelep­lezték, teljes visszatasziióságában tárták a világ népei elé önmagukat, a minden emberiességből kivetkő­zött szörnyszülöttet; megtámad­ták a , békés koreai népet. Beleta­postak csizmájukkal egy nép éle­tébe és térdig gázoltak aggastyá­nok, gyermekek, asszonyok véré­ben. If OST, AMIKOR A MAGYAR NÉP -és a vilájí hatalmas béketáborának százmilliói öröm­ünnepként tekintenek vissza az el­múlt évre és harsány öntudattal, á jövőbelátó büszke tekintettel kí­vánnak egymásnak „boldog , uj- esz^endőtl‘‘, az imperialisták arca komor, kedvetlen, zavart. Sirán­kozva beszélnek a.z elmúlt évről, a minden fronton, hideg, és meleg- háborúban elszenvedett súlyos ve­reségeikről. MacArthurra, a koreai bérgyilkosra néznek kétségbeesve, aki véres fejjel tántorog a koreai néphadsereg és a velük harcoló kinai önkéntesek csapásai alatt és vigasztalanul néznek a jövőbe, ahol nem látnak semmi fényt, csak sötétséget és tehetetlenségüket dü­hös rikoltozásokba rejti, — Fegy­verkezni — sürgeti Truman és a költségeket áthárítani az adófize­tőkre. Tito arról üvöltözik, hogy hadseregének egy részét hadba küldheti az északkoreai, a kinai, vagy akár a szovjet csapatok el­len. Sajtójuk, rádiójuk fröcsköli a rágalmakat; a háború sürgetését, az atombomba használatát. A mi népünk pedig felkészül a jövő év feladataira. Azt mondtuk, hogy a Szovjetunió állandó támo­gatása tette képessé az elmujt év feladatainak megoldására, az el­múlt év áldozatainak vállalására. S most azt mondjuk, hogy a Párt volt az, amely szervezte, helyes mederbe terelte, irányította, lelke„ siiette és vitte győzelemre az el­múlt évben a magyar népet. Ez nem újság a magyar nép számára. Fel­szabadult életének első percétől kezdve a Párt az, ami utat mutat számára, Rákosi elvtárs az, aki az első vonalban egyengeti a dolgo­zók felfelé törő útját. A Párt bí­zott a magyar nép életerejében, áldozatkészségében, amikor kidol­gozta az ötéves tervet, a nép bízik a Pártban, mert hosszú évek ta­pasztalata bizonyítja, hogy a Párt nélkül hazánk iránytű nélkül hány- torgó hajó volna. Az 1950-ik esz­tendő hatalmas győzelmei Pártunk tömegbefolyását növelték, gyöke­reit mélyítették el a dolgozó nép­ben, táptalajában. A Párt nem rej­tette véka alá azokat a hiányossá­gokat, amelyek az elmúlt évben a munka sikerét, a békeharc eredmé­nyességét gátolták és most, amikor boldogan állapítjuk meg, bogy a Párt iránytmutatása mindig he­lyénvaló Tolt, már előre tekintünk a jövő esztendőre, amely még az eddiginél is nagyobb feladatokat rejt magában. Megduplázódott megyénkben az elmúlt év folyamán a nagyüzemi gazdálkodásban művelt földek terű. lete', 48-ról 106-ra emelkedett a tennelőcsoportok létszáma és ha­talmas fejlődést értünk el az álla­mi gazdaságok területén, A számok nagyoknak látszanak, de mi sosem elégedtünk meg az elért eredmény­nyel. A termelöcsoportok szerve­zése terén nem egy olyan hiányos­ság merült fel, ami a fövő észtén, dobén kiküszöbölésre vár. Üze­meinkben a munkaverseny az el­műt év folyamán hatalmasan, el­terjedt, « dolgozók legnagyobb része egyéni versenyben dolgozik, szocialista versenyszerződést kö­tött, számos üzemünk jóval a ha­táridő előtt teljesítette a tervet. Ds nem fejlődőt eleget as anyag­A takarékosság, a minőség megjárt fásáért folyó harc és nem javult meg tökéletesen a munkai egyelem. Az olaiüzemek csaknem mind- egyike jóval idő előtt teljesítette a tervet, de nem teljesítette maga az olajtermelés és ennek nem kis­mértékben a munkafegyelem laza­sága az oka. Súlyos hiányosságok mutatkoztak az elmúlt év során a terv és az állami fegyelem körül és nem egyszer megyénk felsőbb szervei sértették meg súlyosan az állami fegyelmet, tervgazdálkodá- • sunk egyik, alapját. Ez számos olyan hiányosság, amit a jövő esz­tendőben le kell küzdenünk, JÖVŐ ESZTENDŐ a béke- harc további élesedésén,;k éve lesz. Az a kötelességünk, hogy még jobban teljesítsük azt az ön­védelem parancsolta kötelességün­ket, hogy ierősítsük szemünkíúnyét, Néphadseregünket, fejlesztjük miu_ den izében a szovjet hadsereghez hasonló, ütőképes hadsereggé, amely vasököllel tudja elhárítani békénktől a veszélyt, akár a Mu­rán túlról jön, akár a tengeren túlról. Kezdj« meg Zala megye népe ar, uj esztendőt azzal, hogy ismétel­ten bebizonyítja szervétét, ragasz­kodását a Párt iránt és munka­felajánlásokkal, fokozott munkával, lermeléstőbblettel készíti elő a Párt nagy eseményét, február 24-én összeülő V. Pártkongreszust. Me­gyénk számos üzemében a taggyű­léseken tettek felajánlást a dolgo­zók a Pártkongresszusra, A zaja* egerszegi fütőház dolgozói például versenyre hívták az ösézss kisüze­meket kongresszus méltó előké­szítésére. Legyen az uj esztendő, az öt­éves terv második esztendeje a magyar nép történetének újabb di­csőséges fejezete. Vésődjék mindén dolgozó szivébe, agyába a tudat, hogy békénk, növekvő jólétünk, szocializmusunk a mi üzemünkben, a mi földjeinken terem. Kiharco­lása nem könnyű feladat, áldozatos: munkát kíván, dé ha szeretjük » Szovjetuniót, ragaszkodunk Pár. tankhoz, gyűlöljük a háborút Tito jával, Truman jával együtt és mi ró', ez* a felszabadult munka tovább nagy győzelmeivel bizonyF juk be, a harc sikeres lesz. Ehhez kívá­nunk minden dolgozónak boldog békés ujesztendőt! fű. S.y „Nem lehet egyetlen becsületes katolikus pap vagy hivő, aki nem áll népünk szocializmust épitő munkája mellé44 Megalakult a Katolikus Papok Zalamegyei Békebizottsá^a — Ez a mai érlek czlciiink szo­ros folytatása annak a nagyjelen­tőségű- megállapodásnak, amelyet Népköztársaságunk állama kötött egyházunkkal, valamennyi hazá­ját és népét szerető katolikus pap őszinte kívánságát váltva ez­zel valóra. Ezekkel a szavakkal kezdte mag Esszédét Finca István a me­gyei béketanács titkárának üd­vözlő szavai után Palkó József pusztám a gyarődi esperesplébá­nos azon az értekezleten, amely­re összesereglette’k a megye fcü lönböző községeiből azok a ka­otikus papok, akik hivatalbeli kö­telességüknek érzik, hogy a le§ j ? messzebbmenő támogatás' adjál’ v meg cselekvőleg is a dolgozó nép világot átfogó békemazgal- mának. A nagy figyelemmé! ki­sért beszédében a pnszfaiftagyr ródi esperes méltatta a varsói békevil ágkon gress zns jelentősé­gét, majd ezeket mondta: — Nekünk itt Zala megyében, ahol közel uszít és uj háborúra készül a béke gonosz ellensége, Tito, méginkább, mint bárhol a~ országban, fel leéli emelnünk ke­resztény lelkiismeretünk tiltako­zó szavát, azok ellen, akik ször­nyű bűnölcet követnek el a békés emberek százmilliói ellen, ami­kor a háború tüzé! akarják rd- zuditani a világ oh] sokait szen­vedett népére. — Mi a legmélyebb megvetéssel ítéljük el azokat, akik éket akar na}; eqyhdzunk és népünk közé verni. Akik háborús céljaik bizto. sitásdra hamis, lelkiismeretlen rdgalmaltkal gy alázzák az egy há­tinkká! oly hossza ideig íegna- ?jobb jóinditiúlof és türthndt ta­vi nusitó és önzetlen támogatás■■ nyújtó Népköztársaságunkat, Hi­szen alkotmányunk legteljesebb mértékben biztosítja minden dől gozó vallásszabadságát. Beszéde végén felhívta a me. évéből ősszeseregiett paptársait paptestvéreit, hogy minden tx tüklcd és szavukkal Segítsék t megye dolgozó népét abban küzdelemben, amellyel az alkati békéért harcol. — Határozzuk —- mondotta -— lelkiismeretűn parancsát követve, hogy létrehoz zulc a Zalai Katolikus Papa! Megyei Békebizottságát. A hatalmas Lelkesedéssel in­gért beszédhez több hozzászól:-,' hangzott el. A zalaszentgróti já rás katolikus papi küldötte bari súlyozta: — Túl azon, hoqij "a mi áltemnnkkal történt' nv>gegy, zésbon tntimP kötelezettség inkei

Next

/
Thumbnails
Contents