Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-31 / 303. szám
**entmeggyőződésünkszerint telje süsük, nekünk a ncp papjainak ott kell lennünk az első sorok- ÍKin az alkotó békét biztosító mozgalomban. Javasolom, hogy : értekezlet mondja ki a mi bc- ^^bizottságunk megalakulását. Az ülés résztvevői ezután egyhangúlag megválasztották a megyei béke'bizoíiteág tisztikarát. A Nrebizottság titkára Palkó Jó- .-sei pusátamagyaródi katolikus Cíoeresplébános lelt. Végűi határozatot fogadtak el. amelyben a béke megvédésére 1 elhívják a megye katolikus papjait és hívőit, hogy közös munkával vegyék ki részükéi a béke megvédéséből az ország felvirágoztatásából. ,JJem lehet egyetlen becsületes magyar katolikus pap, vagy hivő, aki nem áll népünk nagy tervei, szocializmust építő murkkája mellé. Ezért azokat, akik a megegyezést taktikai sakkhuzásrtaJí behintik csupán, mélységes megvetéssel ítéljük el — mondja többek között a felhívás — és követeljük., hogy azok ellen, mint az építő munka nyílt, ellenségei ellen járjon el az egyházi főhatóság,, Áz Országos Kulfurversenyről Megy ©szerte most. zajlottak le a kultrcrverseuy falusi körzeti döntői, amelyeken nagyszámú kulturcsoport mérte össze egymással erejét és küzdött meg a járási döntőbe való jutásért. Most erre készülnek* utána pedig a megyei döntőre. hogy az ott kitűnt legjobbak rész.tvebessenek az Orszá-, gos Kulturverseny kimagasló eseményén, a márciusban megrendezendő Budapesti Kultur- >léten. A zalai falvak dolgozói ; . most folyó kulturverseny -órái mutatják meg, hogyan ,-Itek eddig kulturális téren a fols zabadui ásunkadfca lehetőségekkel. A körzeti döntők azt bizonyítják, hogy dolgozó parasztságunk élni tudott ezekkel a 'ehetőségekkel, hiszen a bemutatók túlnyomó része minden szónál ékesebben beszélt arról, hogy falvamkban is megértették: csak szocialista kultúrával lakét eredményesen harcolni a szocializmusért, a békéért. Persze a győzelem még nem teljes. Mint a körzeti döntők is mutatják, a letűnő régi. haladáséi lene« „kultúra" és' az egyre erőteljesebb uj, szocialista kultúra között kemény harc folyik. Falvai nkban még ott kisért az a kultúrának nevezett valami, ami több, mint negyedszázadon át mételyezte a dölgozo parasztságot és ami meg akarta győzni őt az akkori társadalmi rend „szépségéről . Voh tak kulturesoportok. amelyeket alig lehetett lebeszélni arról, hogy a körzeti döntőn a múltról ábrándozó „mu\ el vegyenek részt. így v°lt .a n agvréesei kulturcsoport. is, arai"erőnek erejével a „Bankó Pista hegedűje” című émelygős szerelmi történetet akarta előadni azzal a felkiáltással, hogy .az nagyon jól megy . A körzeti döntőn kiderült, hogy az uj kultúrát hirdető* n dolgozó néupel, az ő_problémáival foglalkozó színdarab ..sokkal jobban megy”. Ez is bizonyíték arra, hogy a kul- tuvverseny elősegíti a falu további kulturális felemel ködöséi. A falusi verseny megindulása után most az Országos Népművelési Bizottság felhívással fordult az üzemek, városok ku]hírcsoportjaihoz, művé'^együtteseihez és kuUur- raunkásáihoz a városi kultur- vorseny megrendezésére. S a felhívás nyomán készülődnek is már a zalai üzemi és városi kulturesoportok az Országos Kulturversenyre, Az Országos Kult árverseny nagy dolgokra hivatott. Hivatott arra. hogy előmozdítsa további kulturális felemelkedésünket, ami elengedhetetlen része annak a hatalmas fejlődésnek, ami hazánkban felszáll Előfizetői ö kinéz! Előfizetőinkkel közöljük, hogy mák vaa&rnapi «tzá- mnnkhoz naptárt mellékelünk. ■ ifiiw njHB. $0t rmmtvmmiv v*iaí£ifie*ik WW. ÄWU Kt. bad utasunk óta végbement és aminek mi magunk is részesei, szemtanúi vágunk. Hivatott arra. amit a SzOT elnökségének az Országos Kulttirver- sennyel kapcsolatban kiadott felhívása igy fogalmaz meg: ,^As általános műveltség és színvonal emelésével, a szocialista kulturverseny sikerével segítsük elő népünk uj győzelmeit, erősítsük a béke legyőzhetetlen táborát”, Ez a tudat lelkesíti kultur- csoportj arákat és készteti őket arra, hogy még jobbat nyújtsanak, jóllehet eddig is az a felismerés vezette eredményes munkájukban, hogy „a művészei a társadalom átalakításának, a szocializmus építésének, a békéért folytatott harcnak fontos fegyvere”. Ha ez nem él elevenen üzemi és városi kulturcsoportjamkban. akkor munkájukkal nem járulhattak volna hozzá olyan eredményesen a békekölcsönjegyzés, a tanácsválasztás mindent elsöprő sikeréhez. Semmi esetre sem lehet elfelejteni azt, milyen leírhatatlan lelkesedéssel vették ki ezeknek a feladatoknak a megoldásából a részüket a kanizsai üzemi és körzeti kulturesoportok, amelyek fáradhatatlanul járták a falvakat és szórakoztató műsorral érttették meg a dolgozó parasztsággal a kérdések nagy fontosságát. Ezek a nagyhorderejű feladatok mozgatták meg elsőidben igazán knlturmunkásainkat. ezek vezették rá őket arra az útra, amelyen a szocializmus építésének jelenlegi szakaszában haladniok kell. S kalturmunkásaink azóta sem pihennek, mert maguk • is . átevezték munkájuk fontosságát, éppen ezért ürömmel is vég*- , zik az önként vállalt feladatot. De vájjon elképzelhető lenne-e kulturcsoport jaínk munkája, s főként eredményes munkája, ha Pártunk és népi demokráciánk számtalan formában nem sietne segítségükre és nem egészítené ki munkájukat ^ különféle kulturális létesítményekkel. Erre vonatkozóan akárhány példát sorolhatnánk. Felemlíthetnénk az Olajközpont házak er ettyei telepét, ahol mintaszerűen berendezett üzemi kultúrotthon segíti elő a dolgozók művelődését. ^Említhetnénk azokat a falusi kulturotthonokat, amelyeket egymásután adnak át rendeltetésüknek, a falusi mozikat,, amelyek a legfontosabb művészet otthonai, a könyvtárakat és még egy csomó más intézményt, amelyek mind annak a kulturális fejlődésnek az eredményei, amelyért kulturcsoportjaink is sikeresen harcolnak. A kulturális létesítményekkel együtt fejlődött a dolgozók művészi tevékenysége: alakultak a kulturesoportok üzemekben, falun és városban egyaránt. Ezek a kulturcso»oriok most az Országos KulpSfÄÄ't a dolgoákníl } 6 iíezAkpri vaft a ülne ... *t tpmegek fültutUíd- iák fogy veire, mert dolgozónk jól forgatják ezt a fegy■ert n békéért foVó barchan. PARTÉIÉ 1 Hogyan javítja meg az agitációs munkát az egerszegi V. kerületi pártszervezet? A zalaegerszegi V. kerületi alapszervezet népnevelői a békekölcsönjegyzésnél szép eredményt értek el. Dacára, hogy ebben a kerületben nagyon gok az üzemi dolgozó, ők az üzemben jegyeztek, a jegyzett ösz- szeg mégis majdnem eléri az e tekintetben szerencsésebb körülmények között működő alapszervezeteket- Az eredmény annak tulajdonítható, hogy a népnevelő munkába bevonták a jó tömegszorveze- ti aktívákat ifi. A torménybe- gyüjtésnél hasonló a helyzet. — A mi népnevelőink és falu- járóink nem vonják ki magukat a munkából — mondja az V, kerületi titkár, Marancsics Lajos elvtárs. — Az egy zsák burgonya mozgalomnál Neszeién és a hegyközségben néhány népnevelőnk 21 mázsa eredményt ért el: A szerződéses termelés kötés során Gsün- baum Gézáné csak egy nap alatt hét gazdával kötött szerződést. — Én. tudom, mit jelent a jó agitáció« munka — mondja Grünbanmnó elvtársnő. Nem kampányszerűen végzem a munkámat. Nap mint nap ott vagyok a körzetemben a szürke hétköznapokon is. A Békokongresszus határozatát állandóan összekapcsolom, egyéb feladatokkal, — Még egyes népnevelőink nem tudták levetkőzni azt a hibát, hogy az agitációs munkát kampányszerűen kezeljék — mondja Marancsics elvtárs, — de azért ezen a téren is sokat javult már a helyzet. — Aztán elmondja, hogy minden csütörtökön uépnevelőértekez- letct tartanak. Korábban itt is sok volt a hiányosság. Kevesen jöttek össze, néha alig voltak néhányan. Többször nem is tarthatták meg az értekezletet. Marancsics elvtárs a helyzet megjavításáról igy beszél: — Egyik közelmúlt népnevelő értekezleten aztán kioktattam az elvtársakat, mit jelent a kommunista helytállás, hogyan kell dolgozni az igazi népnevelőnek. Aki vállalja a munkát, az végezze is el becsületesen. Példaképül hoztam fel néhány pártonkivüli népnevelőt, akik jó munkát végeztek- A következő héten kivételnélkiil minden népnevelő megjelent az értekezleten. Azóta aztán sokkal jobban megy a munka a kerületünkben. A legjobb népnevelők egyike Kovács Réláné elvtársnő, így beszél: — Pártunk iránti szeretetem visz arra, hogy jó munkát végezzek. Nem ismerek jó és rossz népnevelőt. Aki rossz, az nem is népnevelő. Az ilyennek nincs helye sorainkban. — Majd rávezetjük őket a helyes útra. — jegyzi meg Marancsics eivtárs, hosszantartó munka, de nekünk türelmesnek kell lennünk. Kovács Béláimnak 6 gyereke van, de azért igy is becsületesen elvégzi azt a munkát, mellyel Pártunk bízza meg öt. — Többen is vannak ilyonek, — mondja a párttitkár —, például Tóth Jánosné. Neki is (> gyereke van, de azért nagyon jó munkát tud végezni és a gyerekei részére is marad elég ideje, — Aztán említ még néhány nevet, többek közt Fata Jenőt, és Bodies Máriát Ez a leány pártonkivüli, MFDSztag. azonban fáradságot utn& ismerve végzi a nép leve lő munkát. Az üzemi pártezer vezetek azonban alig segítik a került»* tit. Az ÁMG üzem és a téglagyár kommunistái a termelésre hivatkozva vonják ki ma* gukat a pártmunka alól. Viszont jó a viszonyuk & TÜZÉP és a MEZÖKER pártszervezetével. Erről a két vállalatról példát vehetnek a többiek. Marancsics elvtárs elmondja. hogy a munka megjavítása céljából a tizesbizal- miakat átszervezik, a népneve- lő csoportot felfrissítik és kibővítik, a tömegszer vezetékkel szoros kapcsolatot vesznek fel. Elevenebbé, konkrétabbá tesz- szük a népnevelői;rankát. Jobban foglalkoznak a ká- derkópzéssel. egyénileg foglalkoznak a jó aktívákkal. Már eddig is 13 kádert adtak a közigazgatásnak. A klerikális reakció ellen az elméleti kiűzés fokozásával is küzdenek. Főleg az idősebb elvtársi!ők között akadnak néhányan, kik még nem tudták teljesen levetni magukról a régi felre nevelés nyomát. — Népnevelőinknek megadjuk a szükséges útmutatást, miként tegyek 1 tástalanná _ a rémhirterjesztők ellenagitációját. Erre számos érvet használhatunk, amivel nyomban megcáfolhatjuk az ellenség bomlasztó szándék kai bedobott rémhíreit. Mindent egybevetve: az Vő körzet a Politikai Bizottság határozatának segítségét felhasználva egyre sikeresebben tölti be azt a felad- 5 ot. amely, az agitációban rá vár. Az emberek csak meg-meg- eresztettek egy-egy lapos pillantást oda a Murán túlra, ahonnan maga a megtestesült álnokság leselkedik feléjük. A muraszemenyei paraszt ilyenkor még meg is áll egy keveset, jól megnézi magának mégegyszer azt a laktanyát, ami párszáz méterrel arrébb komoran emelkedik ki a bokrok közül az alacsonyan terjengő ködből. Gazdái megfélemlítésül szánták. De akik 'i nén látják, ugyan nem félnek tőle. Megnézik, félrefor- d álnak, aztán sokatmondoan köpnek egyet. Bosszú ideig nézegették a laktanya mellett felállított „amerikai csillagot” is. Persze a világért sem tartottak volna vissza egy-egy gúnyos megjegyzést. — Minek dicsekedtek ezzel — bökte oda Magyarlaki József. — Hisz’ tudjuk mi azt anélkül is, hogy eladtátok magatokat Amerikának. Aztán jó darabig rossz idők jártak, nem lehetett átlátni a Mura másik oldalára a sűrű köd miatt. Hát egy szép napon jön néhány ember — akik a határszélen dolgoztak — a községbe, be a tanáesbázba és lelkendezve újságolják Poszpl Józsefi lé elv társnőnek, a tanács elnökének: — Tudja-e elvtársnő, mi történt? Nem? Hát a jugók eltiinlciték az »amerikai esülagol“, —• Talán szégyellik magukat miatta? vélte a tanécsWmm. Mígha — válaszolt az egyik hírhozó. — Annál szemtelenebb nz a belgrádi mihaszna. És valóban, most már a községbeliek is látták, hogy a fehér csillag- nem éktelenkedik ott a kaszárnya mellett. De ezzel napirendre is tértek a dolog felett, hiszen fontosabb dolgaik is - vannak, mint a Tito-banditák manővereit figyelni. — De azért mégis szemmel- tartjuk ám őket — iegyzi meg Magyarlaki bácsi, aki azon kívül. hogy a község egyik legnépszerűbb embere, egyben elnökhelyettese a községi tanácsnak, s tagja a termelőcso- portnak. — A mi figyelmünket nehezen kerülheti el bármi is, ami náluk történik. A Tito-banda leleplezése utáni időket emlegeti. — Akkoriban sűrűn jártak hozzánk odaátról a kettősbirtokosok. Hát csak néztük, hogy legtöbbjük miiyen top- rongyos, S velük együtt mi is gyűlölettel gondoltunk a zsarnok Titora, amikor arról panaszkodtak, hogy éheznek.^ Érdekes, hogy abban az időben az ő katonáiknak jól' ment a soruk. — No és azóta! — Azóta? — Kicsit csodálkozó b azon. hogyan is lehet ilyent kérdezni. — Csak rosz- szabb lett a soruk a jugoszláv dolgozóknak. — Miből gondolja, hiszen nem járnak már át a kettősbirtokosok. — Az már igaz — hagyja helyben. — Viszont a mi két szemünk átlát a határén« — És mit látlak? — kajákat deégm^f TEfg.fi. TAy tbnpvmr- n ak, dmeregnék. hogy swnte ideháPatsüdk a foguk vacogá- ca. Meg aztán éheznek is odaát. Nem röstellik kiszedni a földben maradt burgonyát, gyökereket. És mi ezt mind jól) látjuk. Könnyű ebből arra is következtetni, hogy ha a katonák igy élnek, akkor ír ilyen lehet a nép sora. Hozzáfűzi ehhez még azt is. hogy legújabban az a bir járja: Tito olyan katonákat küldött ide a határszélre okik egy szót sem tudnak a lakosság anyanyelvén. Gondolja, igy nem értik meg a dolgozók panaszait, tehát „hűségesen’* védelmezhetik gyászos arab mát. —- Már pedig azt bajos még* védeni, mert a nép íohfo, mint az cínyo uí mondja Magyarlaki József. Aztán emelt hangon folytatja: — Minket nem tudnak c: k megfélemlíteni, mert mi erősek vágyunk és mindannyian egyet akarunk: békét, szóéi lizmust. — Vggigméri saját- magát. — Hiszen nem vagyok már éu sem mai gyerek le azért ha arról volna szó. hot én is fegyvert fognék határai ink védelméért, a békéért Most meg azt mondja uogy büszkén: — Én a termeo.. port tagja vagyok. Hatra-v no adhatom, hogy a felenni, sedés utján járok. Ettől no o ági tan ék még akkor som. I a bármivel fenyegetnének s xlaátró]. Mert igenis, ez a mi jgyeden, igazi utunk a szdeia- izmus felé. Ebben ’ k >>>'u; rünk mi a jugoszláv dolgom ■»arasrfnktáí. Mert őkm b v*. '.etfea Tito erről az útról Da> ‘gMer olt is ffpvv ■.» nitÖB^f, é? ahluft Tito' ío! testé már. És ki. bfinfat Mi i®m, de a jugoszláv dolgozók ‘era! ■■ .Akiket Mein lehet megfélemlíteni, mert — átlátnak a haláron
