Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-03 / 281. szám

A termény begyűjtés frontjáról: Takarmánygabonából az előirányzatot 104 százalékban teljesítettük Közeledik december 21. Nem­csak az üzemek munkásai, hanem a földek szorgalmasan dolgozó kis. és középparasztjai is raunkafel- ajánlásokkal ünnepük ezt a napot, Hetvenegyedik esztendejét tölti be a világbéke legfőbb őre, mind­annyiunk szeretett vezére; Sztálin elvíárs. — Én úgy készülök erre a nagy napra — mondotta Belső Károly 1 holdas pasztaszentlászlói dol­gozó kisparaszt —, hogy minden felesleges keménygabonámat a dolgozó nép államának ajánlottam fel. Begyűjtési kötelezettségemet december elsejére már 1010 szá­zalékban teljesítettem. így védem az alkotó békét. Fonnyadt István Ságodon hat holdján gazdálkodik. Páríonkivűli. A napokban a szövetkezetbe ajabb 3 zsák gabonát adott be. — Ezzel is a munkás-paraszt szövetséget erősítem. Legyen minden magyar dolgozó asztalán bőséges fehér kenyér. Ezért adtam be az elő­irányzattal szemben 600 százalé­kot. A kenyérgabonabegyüjtési telje­sítésünk: 102 «százalék megyei vi­szonylatban. Andráshida : 485 százalék ! TAKARMÁNYGABONÁBAN ezen a héten 3 százalékos emelke­dést értünk el. Különösen örven­detes az eddig utolsó helyen kul­logó letenyei járás 5 százalékos emelkedése, A zalaegerszegi járás hasonló jó eredményt ért el, vi­szont a zalaszentgróíiban nem vál­tozott egy hét óta a helyzet. Tornyiszentmiklóson a tanács­tagok és a kommunista dolgozó parasztok jártak elől a beadásban. 140-röl 180 százalékra ugrott fel a teljesítmény. Andráshida a me­gye legjobb községe ezen a téren; 485 százaléknál tart. Lemaradás van még mindig Szent- margitfalván, Murarátkán, mert itt a tanácsok maguk sem tartják központi feladatnak a takarmány­gabonabeadás ügyét. így van ez Pálfiszegen és Káváson is. A já­rások közötti sorrend egyébként igy alakul: 1. Zalaegerszegi járás 129 % a. Lenti járás 118 „ 3. Nagykanizsai járás 85 „ 4. Zalaszentgróti járás 77 „ 5. Letenyei járás 74 „ A megyei átlag 104 százalék. Fokozzuk a kukoricabeadás ütemét! megyébe*]. A mozgalmat élinditó letenyei járás eredménye 4 száza­lékot emelkedett. Nem maradtak azonban le a zalaszentgrótiak sem. Puszlaszcntlászlön a C-jegyes előirányzatot 224, Borsfán 134, Za_ lalövőn 123 százalékban teljesí­tették, Belsósárdon minden dol­gozó parasztcsalád résztveit az akció sikerében, A verseny állása: 1. Letenyei Járás 52 % 2. Zalaegerszegi járás 48 „ 3- Zaiaszeatgrótí Járás 42 „ 4. Lenti járás S7Ä, 5. Nagykanizsai járás 37 „ Begyűjtési kötelezettségűnknek 43 százalékban tettünk eleget. Egy hét alatt: 50-ről 140 százalékos szénabeadás Zalaistvándon Ugyancsak a zalaszentgróti já­rás dolgozó parasztjait kell ki­emelnünk a szálastakarmány be­adása tekintetében is. Az utolsó három nap alatt meggyorsult a teljesítés üteme. A lenti és le­tenyei járásokban viszont egy hét óta. szinte áll ez a munka Zaíaistvánd a múlt héten elő­irányzatának csak 50 százaléká­nál tartott. Szombat reggelig a jó felvilágosító munka következtében A nagykanizsai járás dol­gozó parasztifjusága is egyre világosabban látja a munkás. ifjuság példája nyomán fel­adatát a béke megvédésében, ötéves tervük sikeres végre­hajtásában, a szocializmus építésében. A fiatalok bebizo­nyították a mezőgazdasági munkák végzésénél, hogy fel. zárkóztak a munkásifjuság mögé és most maguk is részt akarnak venni a Rákosi elv­társtól az ifjúságra bízott fel­adat megvalósításában, a Dunai Vasmű felépítésében. Elsőnek a nagykanizsai já­rásból Galambok község dol­gozó parasztfiataljai határoz­ták el. hogy elmennek Duna. pentelére és községük dolgozói nevében segítenek ötéves ter­vünk büszkeségének felépíté­sében. A község DlSz-szerve- zetének fiataljai gyűlést tar­tottak, amelyen nagy lelkese. már 140 százalékot értek el széna­beadásban a község dolgozó pa­rasztjai, Vegyen példát Zalaist- rándról a megye valamennyi, be­adási kötelezettségét még nem teljesített, községe. Vonatkozik ez különösen a lenti járás területére, ahol szégyenteljesen eddig még a járási átlag csak 28 százalék. Az élen a zalaszentgróti járás halad 66, utána nyomban a ealaeger- szegi 65 százalékos beadási telje­sítésével, A begyűjtés teljesítésével ünnepeljük december 21-ét A most kezdődő héten vegyen az eddigieknél nagyobb lendületet a begyűjtési munka. Rendezzenek a megye községei — agy ahogy Zalacsány is tette — ünnepélyes begyűjtési napokat, ami nagymér­tékben viszi előre ezt a munkát. Ne legyen ebben a megyében egyetlen község sem, egyetlen dől- gozó paraszt sem, akinek szégyen­keznie kellene, hogy begyűjtési hazafias kötelességének nem tett eleget ebben az esztendőben. De­cember 21-ét, Sztálin elvtárs 71. születésnapját ünnepeljék megyénk dolgozó parasztjai azzal, hogy be­gyűjtési kötelezettségüknek mara­déktalanul eleget tesznek! Horváth István tagjelölt A kukoricabeadás megyeszerte vontatott. Erre' mutat, hogy az elő­irányzatnak csak 40 százalékát teljesítettük idáig. Az elmúlt há­rom nap alatt tehát 2 százalékot javult az eredmény. A zalaszent- grótj és a kanizsai járás 3—3 szá­zalékos emelkedést mutat. Hogy mennyire a népnevelő munkától függ minden, azt Zala* bér község példája is mutatja. Az elmúlt hétén még le voltak ma­radva bizonyos mértékig, de meg­tudták, hogy Zalacsányban be­gyűjtési napot rendeznek, erre ők is követték a példát. Az ered­mény B-re 130, C-re 146 százalé­kos kukoricabeadás. Zalavég tel­jesítménye pedig 156 százalék. V annak aztán fölöttébb gyenge községek, mint például Pölöskefö, ahol C-re még egyáltalában meg sem indult, Zajk, ahol 3 százalé­kos, Borsfa, Pusztamagyaród, ezek­ben a községekben pedig 12—12 százalékos a „teljesítés’1. Hetek óta egyetlen százalékkal sem ja­vult például Kistormás. A járások sorrendje kező: ■ a követ­1. Zalaszentgróti járás 52 % 2. Nagykanizsai járás 48 „ 3. Zalaegerszegi járás 38 „ i. Lenti járás 33 „ 5 Letenyei járás 25 „ (!) 3 nap alatt 23 burgonya ! vagon Az „egy zsák burgonya1* akció nagy lendületet adott a burgonya- begyüjtésnek. Három nap alatt 23 vagon burgonya gyűlt össze a Hosszú zsuppfödelű épület, tá­gas udvarral. Közvetlen a ház vé­gében pajta, az udvar végében is­tálló, így néz ki (Éri) Horváth Ist­ván 12 holdas középparaszt por­tája. Terebélyes konyha, szépen fehér­re meszelt fal, A beépített kemen­ce mellett Horváth István édesany­ja üldögél. Ruhát foltoz, Horváth- né és a leánya a Szabad Népet ol. vassák. A gazda is az asztalnál ül. Ö már átbetüzte az újságot. Mert haladó ember Horváth István. Egyébként szükbeszédű. Olyasfaj­ták közé tartozik, akik alaposan megrágják a szót, mielőtt kiejtik. Középkorú ember, olyan, akinek dús része volt a rosszban. Éppúgy kénytelen volt megsüvegelni a falu pöffeszkedő kulákjait, mint a kis- parasztok. Odatartozónak érezte magát világéletében a három-négy holdas dolgozó parasztok közé, akik vele együtt túrták a földet. A kulákság felé soha nem közeledett, hiába is próbálta volna, kivetették soraikból a magafajla középpa­rasztot. — így őrlődtünk mi középpa- rasztok két kő között — ahogy maga mondja. — Vagyunk ilyenek itt Pacsa községben jóegynéhá- nyan. Na de ami volt. az elmúlt — zárja le röviden a muÜra való emlékezést. .— A félszabadulás óta nekünk is sokat változott a hely­zetünk. Hosszan elgondolkodik, talán az a hosszú küzdelmes út jár az eszé­ben, amit idáig megtett. Kulákar- cok merülnek fel emlékezetében, akik ravasz mosollyal közeledtek feléje a felszabadulás után. Fur­csán megváltozott gőgös képük. Jól tudta azt Horváth István, hogy miért. Kommunisták! Milyen idegenül hangzott ez eleinte, A távol köd­ből lassan bontakozott ki előtte a Párt. Még messze volt tőle, de lát­ta harcát a dolgozókért, értük kö­zépparasztokért; is. Még tétovázott, mint a vándor, aki útelágazóhoz ért. Egyszercsak végleg hátatfor- dított az undorítóan mosolygó ku- lákoknak és megindult. Megindult azon az úton, amely a Párthoz vezet. Hallgatott a Pártra, mindig a tőle telhető legjobban végezte a munkáját. így vitte közelebb és közelebb 160 százalékos gabonabe­adása, a jó minőségű, géppel vég­zett mélyszántás, a liáromholdas termelési szerződéskötés, a 130 százalékos burgonyabeadás, a falu- nevelésben végzett jó munkája. Olvasta Rákosi elvtárs beszédét, amely új lépésre késztette. Benyi­tott a pártszervezet kapuján. Jíér- te a felvételét. Itt ül előttünk Horváth István elvtárs tagjelölt középparaszt és már a feladatokról beszél. — Van­nak még hozzám hasonlóak, mint itt a szomszédom, Kiss János, fel­Szénbányásznak jelentkezett kél ifjúmunkás a Vasvázasban A Gépjavító Vállalat két if­júmunkása a Párt és a kor­mány szénbányászat fejleszté­séről hozott közös határozata végreh aj fásának elömozditá. sára szénbányásznak jelentke­zett. — Szeretnék résztvenni ab­ban a hősi csatában» amely életszínvonalunk további eme* léséért, fejlődésünk biztosítá­sáért folyik a széntermelés emelésével — mondja Horváth. Zoltán, az egyik szénbányász­nak jelentkezett fiatal- — Olyan szeretnék lenni, mint a nagy szovjet bányász, Szta„ hánov. Csendes beszélgetés békéről és munkáról Palkó József plébános tag­ja a letenyei járási tanács­nak, A dolgozó nép bizalma állította oda. Küldöttként résztvett a II. Magyar Béke. kongresszuson is. A pusztámagyaródi plébá­nia előtt találkozunk Palkó József plébánossal. Mint egy­szerű ember beszél velünk és mondanivalóit nem fűszerezi szent igékkel. Nem lepett meg bennünket, amikor arról be­szélt, hogy neki is része van abban, hogy a község a mély­szántást időre befejezte. Ter­ménybeadás, termelési szerző­dés? Nem idegen dolog előt­te. — Elvégre tanácstag va­gyok — mondja mosolyogva — kell, hogv a község dolgo­zóinak útját kövessem. Ámbár nemcsak most vagyok én ilyen. A dolgozó nép közül jöttem és köztük is maradtam. Aztán arról kezd beszélni, hogy a békeharcot miképpen látja, mint pap. — Minden be­csületes embernek egyaránt érdeke a béke megvédése —- mondja felemelt hangon —. A II. Magyar Békekongresszus bebizonyította azt az egysé­ges kiállást, azt a szilárd bé­keakaratot, mely túlnőtt az ország határain. Ott voltam, amikor a szovjet küldött be­szélt és boldogan hallgattam szavait, amikor azt mondta, hogy a népek békeakarata, békeharca megakadályozhatja az újabb háború kitörését. Mélységesen megbotránkoz- tam, amikor az angolok Shef_ fieldben megakadályozták a 1 ékekongresszus megtartását. Mint katolikus pap, mondom, hogy gyűlölöm a háborús uszitókat. Csak az elvetemült gazemberek akarhatnak há­borút. Ismerem a Békevilág- kongresszns határozatait, s azokat a szószékről is hirde tem. Többi paptársam is kö­vess© példám. A sáros utcán szekerek jöt­tek, megrakva répával. Felé­jük mutatott. — Ezek az em­berek, ott a kocsi mellett, örömmel végzik munkájukat és a világon hányszáz millió ilyen ember van, akik műnké jukkái a békés jövőt akarják építeni. Kissé elgondolkodott, aztán, azt mondta: — Én rendületle­nül bízom a béketábor ereje, ben. A béke erői olyliatalma- sak, hogy azt semmiféle ár­mány megdönteni nem tudja! A termelési szerzodeskotes amellett» hogy a munkás-pa_ raszt szövetség elmélyítését szolgálja, jelentős bevételi többletet is jelent az állammá] leszerződött dolgozó paraszt számára­Tisztában is vannak ezzel megyénk kis és középparaszt- jai. A zalaszentiváni földmű­vesszövetkezet versenyre hiv_ ía ki a megye valamennyi földművesszövetkezetét, vál­lalva, hogy az előirányzatot 110 százalékban teljesitik de­cember 21-ig. Ez a mozgalom tovább szélesedik. Teljesíté­sünk 103.5 százalék. Pacsán például Tóth István 8 holdas dolgozó kisparaszt iOO—800 négyszögül rostlenre és szójára, valamint 400 öl napraforgóra kötött szerkő, dóst. Orbányosfán Nagy Gá­bor elvtárs, a pártszervezet titkára pedig 600 öl naprafor­góra» PördeföLdén Bicsák Já­nos 6 holdas dolgozó paraszt 400 öl rostkenderre szerződött le a dolgozó nép államával. jebb Bedő Gyula, meg Dancsak Ferenc. Ezeknek még egy lépés hiányzik, Hogy miért? Megvan annak is a maga oka, Munkájukat becsülettel végzik, minden tettük­kel a dolgozó nép államát, a bé­ketábort erősítik. Segítségre van szükségük. Én jól tudom ezt, hisz a magam bőrén tapasztaltam, A Pártnak... igen a Pártnak is kell segíteni őket. Látják azt, hogy a Párt mellettük áll. Ők is olvasták Rákosi elvtárs beszédét, tetszett is nekik, helyesnek tartották. A Párthoz tartozóknak érzik magu­kat, de várnak. Hogy mire? Arra, ami hiányos nálunk Pacsán. A helyi pártszervezet kissé megké­sett. A népnevelők nem látogatták le a község középparasztjait. Nem beszélgettek el velük, hogyan véle­kednek Rákosi elvtárs beszédéről. Nem kérdezte őket senki. És ők várnak. A tűz pattog a kályhában. Ki­használva a rövid csendet. hogy szóhoz juthasson. Sötétedik. Hor- váthné felgyújtja a villanyt. A fény elárasztja a helyiséget, rávé- tődik Horváth István kemény, munkás arcára. Lassan, meggondoltan fűzi to­vább a szót. — Nem szabad váratni őket, mert az idő múlik. A Párt­ban a helyük a becsületesen dol­gozó, új világot építő Kiss Jáno­soknak. Bedő Gyuláknak. így erő­södik a ini nagy Pártunk. így mondta Rákosi elvtárs is. Igaz*e? Ez a feladatunk. Azért mondom ezt így — tesz? hozzá magyaráz­kodva — mért már én is tagjelölt vagyok. Beszéltem én ezekről ti dolgokról Szuromi János párttít-* kárral, ö is észrevette, hogy itt hibát követtek el, amikor elhanya­golták a középparasztságot. Mos- a népnevelőkre, meg rám is háru az a feladat, hogy kiköszörüljük a csorbát. Én tudom, hogy közép- paraszt társaim is tagjai lesznek a Pártnak. Minden cselekedetünk; ezt igazolja. Majd meglátják —* emeli fel mutatóujját a nyomaték kedvéért — mindig többen leszünk akik a Párt soraiban harcolnak az, igazságért, a békéért. Mindig íöb ben leszünk, akik összefogunk, hogy kemény ököllel sújtsunk le ». koreai gyermekek és anyák véreng ző gyilkosaira. Hogy igazi szabad világot teremtsünk ott is, ahol ma még elnyomják a magunkfajta em­bereket. De nem sokáig már. Elhallgat. Vájjon hol járnak gondolatai? Talán Koreában, a bős szabadságharcosok között, vagy a jugoszláv nép harcára gondol Vagy talán Moszkvánál, a Kreml­nél jár gondolata, ahol Sztálin elv- társ él, harcol, irányítja a béketábor 800 millió dolgozóját a végső győ­zelemre, (Siklósi 3 Vasárnap, I3S*. de«. 3. Hét galamboki fiatal Dunapentelére megy déssel határozták el, hogy bét fiatalt küldenek Dunapentelé­re. Gerencsér György, Solák József, Csira Árpád, Borsfái László, Vaskó László, Tótmi- hály Ferenc. Gerencsér József és Kápolna György örömmel jelentkeztek a megtisztelő megbízatás végrehajtására. — büntetés számunkra, hogy mint parasztit jak is részt vehetünk a Vasmű épí­tésében — mondották. Geren­csér József és Kápolna György, akik téglagyári mun­kások voltak, kijelentették, hogy úgy érzik: eddigi mun_ káruknál sokkal jobban tud­nak segíteni a szocializmus felépítésében, h-a Dunapente- lén dolgoznak. A galamböki fiatalok példá­ját valószínűleg még sok köz­ség fiataljai követik a kani­zsai járásban. Nem állunk meg a 103 százaléknál

Next

/
Thumbnails
Contents