Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-24 / 299. szám

A Italkán háborns gynjlogaMja A provokátor Tito. a béke, a szabadság és a demo­krácia ieggonoszabb ellensége azzal hízelegte be magát az imperialista ragadozóknál, bogy a bábom felgyujtására a Balkánon, engedelmesen ké­szenlétben áll. Brewster ame­rikai szenátor, aki nemrég járt Belgrádban, leplezetlen elragadtatással jelentette ki> hogy ^ egyen nyugateurópai csatlósok* melyeknek a2 Egyesült Államok fegyvere­ket szállít, talán kevésbbé lesznek hajlandók a Szovjet­unió ellen harcolni, mint Titor Az angol-amerikai háborús gyújtogatok most a belgrádi fasiszta banda főnöke koré tömörítik Délkel et-Európa összes reakciós erőit. s uj ag­resszív „tengelyeket” és „blok­kokat” kalapálnak össze. Tito még tavaly egyik Was­hingtonhoz és Londonhoz in­tézett jegyzékében, könyör- gött gazdáinak, hogy „tekint­sék Jugoszláviát egyenlő jo­gúnak az Egyesült Államok és Anglia nyugati szövetsége­sei közt Ez egyenes utalás volt arra, hogy a belgrádi urak. ha még nem is hivata­losan, de csatlakoznak az Északatlanti Paktumhoz. Az amerikai agresszorok be­vették Jugoszláviát katonai- stratégiai támaszpontjaik láncolatába, amely Ausztrián, Olaszországon, Görögorszá­gon és Törökországon keresz­tül vonul. Ezt követőleg 1950 elején az Egyesült Államok uralkodó körei úgynevezett ..keleteurópai stratégiai ter­vet” fogadtak el, amelyben külön foglalkoztak a belgrádi klikknek szánt hadianyag- szállítások kiszélesítésével. Sőt mi több, az amerikai im­perialisták belgrádi összekö­tőjük, George Aden személyén keresztül, mint a „Neues Wie­ner Tageszeitung” jelentette, biztosították Titot, hogy ka­tonai vonatkozásban a Tru- man-elvet ugyanúgy kiter­jesztik Jugoszláviára; mint Görögországra és Törökor- szeígra”. Eltol ítezdve a belgrá­di gyújtogató nyíltabb kez­dett lenni beszédeiben. Abban a beszélgetésében, amelyet a londoni „Times” tudósítójá­val folytatott kevéssel az ame­rikaiak fegyveres beavatko­zása előtt, Tito kijelentette, hogy ha uj háború kezdődik, akkor „a nyugati oldalt fogia támogatni” vagyis az impe­rialisták táborát. Azoknak a tárgyalásoknak az eredményeképen, amelye­ket Tito az elmúlt nyáron Brioni-szigeten amerikai ka­tonai és politikai tanácsadók­kal folytatott, uj, piszkos üz­let jött létre: a belgrádi füh­rer teljesen a Pentagon, a há­borús gyújtogatok, vezérkara szolgálatába állította hadse regét. Imperialista gazdáinak első követelésére Tito a Brio- nibun kötött egyezmény .nap­ján kötelezte magát, hogy Ju­goszlávia haderejét az Atl'inH Hl okié úgynevezett haton hí bi­zottságának közvetlen rendel­kezése alá bocsátja,. Tito Jugoszláviája^ a Wall­street nagyravágyó urait nemcsupán gazdag természe­ti erőforrásai miatt érdekli, hanem különösen s stratégiai helyzeténél fogva, lévén a 'r’£- előnyösebb kidfő a népi de­mokratikus országok, _ Albá­nia bulgária, Románia és Magyar.ország határain, Eb­it :\ ,i vonatkozásban roppant jel cmzc Truman, nnmr ;g nyii- vánosságr(a hozott üzenete, amelyben felhívja az Egye­siin- Államok kongresszusá­nál. vezetőit, hoirV nyuitsanak támogatási:' a Tito-klikknek amerikaiak sztralégiai és Vasárnap, 1WI, Üee. 94. politikai érdekeinek” védeL me érdekében a Balkánon. Truman ebben az üzenetében nem titkolja, hogy „Tito ren­delkezik legnagyobb haderő­vel Európában a Szovjetunió határain kívül”. A jugoszláv nép nö­vekvő békemozgalma a belg­rádi fasiszta banda főnökét, aki az imperialisták kalan­dos terveit óhajtja megvaló­sítani a Balkánon, kizökkenti lelki egyensúlyából. há­ború és a béke kérdéséről dön- eni — ^ hangoztatja demagóg beszédeiben Tito — a kor­mányok. nem pedig a nép dolgaÉs parancsot adott, hogy zárjanak mindenkit kon­centrációs táborba, aki agi­tálni mer a békéért, vagy alá meri írni a stockholmi felhí­vást, Tito nem titkolja el­lenséges viszonyát azokkal a ügoszláv hazafiakkal szem­ben, akik a kegyeden rémura-' lom ellenére napról-napra erősebben harcolnak a béké­ért és a demokráciáért. A ju­goszláviai nők októberi kon­gresszusán fenyegetően jelen­tette ki: Jtt-ott egy-egy em­bert letartóztattunk, de tudja meg mindenki aki hallgat propagandájukra, bárki le­gyen is, önmagát semmisíti meg, függetlenül attól, kicso­da: magasáUásu vezető-e, vagy közönséges polgár■ Mind­egy.” Tito ugyanakkor, amikor dühöngve áll bosszút a jugo­szláv hazafiakon, kiengedi a börtönökből a hitleri háborús bűnösöket Azokat a gyilkoso­kat, akiknek a kezét a, jugo­szláv nép vére festette piros­ra. szabadon bocsátják, Nyu- gat-Kemetországba és Ausz­triába küldik, ugyanazoknak a háborusbünös tábornokok­nak a rendelkezésére, akik még nem is olyan régen fa­siszta hadseregeket vezettek és Európa számos országát dúlták fel. Tito minden beszédében igyekszik igazolni azt a bűnös tevékenységet, amely Jugo­szlávia lázas militarizálásó­val kapcsolatos egy balkáni háborús agresszió végrehajtá­sa céljából. Az, hogy a jugo­szláv nép tönkremegy a gyar­mati kizsákmányolástól, hogy h iheíetlen szenvedéseket és nélkülözéseket él át a minde­nütt uralkodó éhségtől, egyál­talán nem izgatja a fasiszta diktátort. Beszédei sokban emlékeztetnek Hitler hiszté­riás beszédeire. „Nekünk min­denekelőtt erős hadsereget kell teremtenünk...” „Nekünk régyverkeznünk kell, nem pe­rli n egy jobb élet lehetőségei­ről fecsegni.” A Tiío-hadstreg létszám tekintetében már háborús hadsereg. A terrorista rend­őrosztagokkal együtt több mint egymillió emberből áll. Jugoszlávia adriai tenger­partján amerikai szakemberek felügyelete alatt erőltetett ütemben épülnek uj kikötők, a régieket pedig az Egyesült ÁUamok és Anglia hadihajói részére építik át. A népi de­mokráciák határai mentén sietve, nagy számban épülnek a repülőterek és a . különleges ’eszálló terek amerikai „repü- ő erődök” és léglökéses repü­lőgépek számára. Tito óriási katonai táborrá alakította át Jugoszláviát. Jugoszlávia népi tömegei tisztában vannak azzal a ve­széllyel, amely hazájukat fe­nyegeti. Ezért az országban napról-napra erősödik a hare a fasiszta zsarnokok és az idegén rabszolga,tartók- el- 'en. Ez az oka, hogy a jugo­szláv dolgozók, megszilárdít­va egységüket, egyre határo­zottabban szem beszállnak a Balkán Ti to-féle háborús gyujtogntóiyal, » meghiúsít­ják Tiloék imperialista gaz­dáinak bűnös terveit. Hitler tábornokai amerikai szolgálatban Hatalmas robbanás, porfelhő, tégla halmaz. A falusi házikó he lyén semmi sem marad. A bőm bavető lejjebb száll. A szárnyán most már világosan látni a két betűt: »U. S;* Aztán tankok dü­börgése hallatszik. Hernyótaipuk alatt elpusztul a vetés. Mindez nem Koreában történik. A falu szélén tábla áll. Rajta né metül a falu neve. Felgyullad a lámpa. A nézőté ren világos lesz. Talán az elmúlt háború borzalmas jelenetei pereg­lek le a filmvásznon? Nem. A film egy nyugatnémetországi ame. rikai hadgyakorlatot mutat be, az időpont: 1950. A filmriporter csupán jelenték télén hányadát örökítette meg annak, ami valósággá vált. A há­ború után mindössze öt évvel a Ruhr-vidék és lüneburgl síkság közötti területből újra agressziós felvonulási területté lett; a há­zak kaszárnyáikká változnak, a németországi autóutakból repülő- kifutópálya lett, a Weseren torpe- dórombolók horgonvoznak, a Raj­na festői szikláin pedig fenyegető feliratok tarkáidnak: .vigyázat, aláaknázva!* Az amerikai nagytőkések és a nád tábornokok már akikor meg találták a közös nyelvet, amikor "-óna harcmezőin még véres csaták tomboltak. E nagytőkések már akkor megtették a hitleri Wehrmacht átmentésére az első lépéseket Ma már nyilvánosság ra kerültek azok a megbeszélések, amelyek a háború alatt főleg Svájcban zajlottak le az amerikai és német nagyiparosok között. Már 1944-ben megkezdődtek azok a tárgyalások, amelyeknek már akkor egy szovjetellene? blokk összekovácsolása volt a célja. Már akkor szóbakerült Németország uirafeTfegyverzése a Szovjetunió ellen. Ezt a munkát két szakaszra osztották fel. Az első 1945—46-ra szólt, amikor Nyugatnémetország. ban különféle »társadalmi“ szer­vezetek leple alatt megalakítot­ták a volt náci tisztikar szerveze teil. E szervezetek közül a legte­kintélyesebb a Mannteuffel náci tábornok által vezetett, „Bruder­schaft* nevű társaság lett. Ezek nek a szervezeteknek az volt a fel­adata, hogy amolyan illegális ve zérkarok szeremét töltsék be melyek fokról-fokra létre tudiák hozni a Wehrmacht volt tisztjei rek mennél szélesebbkörü a^ku- liatait, számba tudiák venni a volt altiszteket megbízható kato­nákat és mindenütt terjesztik a revans gondolatát. A következő időszak folyamán, amely 1947— 49 re esett* az altiszteket is be­vontak ezekbe a leplezett katonai szervezetekbe és megdolgozták a talajt a nyílt ujraf elf egy vérzés számára. 1950 úgy szrepejt. mint amikor a fasiszta hadvezetőség nyíltan is bevonulhat a politikai színtérre és az amerikai hatósá­gok már hivatalosan is amnesztiát adnak a háborús bűnösöknek. E terveket a hitlerista táborno­kok dolgozták ki. Washington pedig teljes egészében megváló sitotta. A németországi angol és amerikai hatóságok ugyancsak minden tőlük telhetőt megtettek a fasiszta vezérkar érdekében, 1946-ban mindez még bizonyos elengedhetetlen titoktartás leple alatt történt. Hitler tábornokai­nak a hesseni Allendorf mellett épült kényelmes táborban össze­gyűjtött válogatott köre hivatalo san egészen ártatlannak látszó dolgokkal foglalkozott; a háború történetét írogatták. Azonban mar akkor is feltűnt, hogy a .háború történetét* kizárólag azok a tábor­nokok rekonstruálták, akik a .ke­leti hadjáratban* vettek részt; másrészt az, hogy mindez Haider tábornok* Hitler ex-vezérkari fő­nökének irányítása alatt történik. Halder és Guderian tábornoki klikkje — melyet később Kőnig- stein festői magaslati üdülőhelyé­re telepítettek át, — valójában nem is annyira a »háború történe­tével*. mint inkább titkos hadmű­veleti tervek kidolgozásával, s felderítő hálózat megszervezésé­vel .reakciós propagandáival fog lalkoztak, amelynek az vo[t » rendeltetése* hogy „közönséget* teremtsen a német militaristák visszatéréséhez * politikái ttdfa* térre. Mann teufei és az általa ve* zeteít »Bruderschaft* teljes mér­tékben együttműködik Halder és Guderian vezérkarával. A Kői nigsteimben kidolgozott hadmflvs» leti terveket pedig egyenesen Adenauerhéz terjesztik fel Jóvá” • hagyás végett. Vájjon ki pénzeli east a bünfla kártevő munkát? Először is Robert Pferdemenges kölni bankár nevét kel] említeni, aki a Wall Street legbefolyáso, sabb németországi partnere és a mai Németország egyik leggazda, gabb embere. A különböző kon­szernek tanácsaiban megtalálható Friedrich Flick háborús bűnös —< akinek MacCloy nemrégiben am* nesztiát adott — és Kurt von Schreeder báró, a fasiszta Németország leghatalmasabb bankára, akit úgy ismernek, mint »a fasiz­mus keresztapját*, a nád hadve. ze tőséget Schreeder bankár is pénzeli, aki annak Idején több mint 1 millió márkát bocsátott évente Hitler rendelkezésére. A Schreeder bankház newyorki képviseletét és ügyeit John Foster Duües ügyvédi irodája látja el és John' Foster öccse, — Allan, aki már a háború alatt is részt- vetf a Himmlerékkel folytatott titkos tárgyalásokon* a Schreeder bankház newyorki igazgatója. Dul- leséken keresztül vezetnek a szá-* lak Schreeder bárótól a Wall Street bankjaihoz. Morgan és Rockefeller klikkjéhez, e® USA fegyvergyárosaihoz. A Ruhr-vidéki fegyvergyárosok és angol, amerikai üzlettársaik egyaránt megtalálhatók azóknak j a, sorában, akik ma is pénzelik 9 I náci hadvezetőséget. Nyugat-Németország lakossága Grotewohl javaslatainak elfogadásáért Adcnauernek Grotewohl ja­vaslatával szemben tanúsított halogató magatartása követ­keztében egyre többen és töb­ben követelik Nyugat-Német- országban Grotewohl javasla­tainak elfogadását Ravensburg Dél-whir ten ber- gi város lakói határozatban jelentették ki. hogy a „bonni kormánynak tárgyalóasztal­hoz ked ülnie a Német Demo­kratikus Köztársaság képvi­selőivel.” A konstanzi ruházati ipar munkássága is a rém ili tar mú­lás ellen hozott határozatot, :övetelve Grotewohl javasla­tának elfogadását. Kommu­nisták, szociáldemokraták és pártonkivüliek Nürnbergben előkészítő munkabizottságot alakítottak az egységes demo­kratikus Németország megva­lósítása érdekében. A bizott­ság első nyilatkozata a tár­gyalások haladéktalan megin­dítását követeli Bonn és Ber­lin között. Grotewohl minisz­terelnök javaslatai alapján. J. Klemanov: UTITÁRSAK A vonat a főváros felé tar­tott. Iván Petrovies Szi- romjatnyikov professzor unot­tan nézte az ablak mögött elrohanó táviró-oszlopokat. Gondolataiban másodpercek­hez hasonlította őket, melyek­ből percek és órák lesznek, órák, melyeket méla unalom­mal töltött el a professzor ezen az utazáson. Iván Petrovies mélyet só­hajtott. Közlékeny ember volt, útközben szívesen is­merkedett véletlen utitársai- val, szívesen elbeszélget ve­lük erről, arról, néha el is vi- tatkozgattak, össze is kaptak, néha érdekes dolgokat tudtak meg egymásról. Nemrégiben meg egy fővárosi irodalmi nagyság volt az utitársa. Ér­dekes társalgó volt ez az em­ber! A professzor ez alkalommal m cgl eb etősen barátsági al au pillantást Veiétt a szemben­iévé ülésen Szundító utasra. Éles szeme azonnal felfede­zett benne valami ismerős, sokszor látott, vonást. Némi mérlegelés után úgy vélte, hogy minden valószínűség szerint a műszaki főiskola va­lamelyik diákja ül vele szem­ben. .Megerősítette ezt a feite vés ét az uti+árs bőrkabátja nak felső zsebéből kikandiká­ló logarléc, a nyitott aktatás­kájává kilátszó rajzok és né­hány tankönyv az ablak előtt lévő asztalkán. A legfelső fe­dőlapjáról különbeni is isme­rős cim tekintett rá: „I. P. Sziromjatnyikov pro­fesszor: A fémek technológiá- [ ja”, — olvasta és ironikus mosoly suhant át arcán. Mikor az úti társ végre fel­ébredt, a professzor, a diákok között eltöltött bosszú évek során kialakult barátságos viszony szokott hangnemé­ben üdvözölte úti társát, akár csak valami régi ismerősét: — Nos, kialudta magát, fia­talember? Miről álmodott? Talán a sphérikus fogaskere­kek megmunkálásáról? Vagy csupán a Taylor-tételről? Az úti társ zavartan mosoly­gott: — Épp elegem volt már’ eb­ből a Taylorból... — Csak ueiu bánt el magá­val? Talán f~\m ért valamit belőle? ■— kérdezte Ivan Pet­rovies és némi keserűséggel gondolt arra, hogy egyéb gondja sincs, minthogy éppen ilyen elemi dolgokat magya- '•ázgaséon. Az utitárs ér tétlen pillan­tást vetett rá: — Hát elbánni éppen nem tudnak velem... Hauem azért akad egy-két dolog, ami ért­hetetlen... — No csak! Igazán érdekel­ne... — Mi az Ördögnek vették 'Me a tankönyvbe ezt az égés-' '■’avlorl? Először is régóta elhaladóit ^ dolog, másodszor 'ódig az egész hibás és káros.. Az ismeretlen átnyújtotta a professzornak saját tanköny­vét. T vau Petrovies meglehe- A tősen zavarban volt. Tulajdonképpen már maga is. régen rájött Taylor nézetei­nek túlhaladott és hibás vol­tára és nemrégiben küldte nyomdába könyvének újabb és teljesen átdolgozott ki­adását. Hát csak nem fogja ez a tej fölösszáj u fiatalember őt, az öreg ^ professzort kiok­tatni. No nézd csak! Ivan Petrovies visszatett« az asztalkára a könyvet és epés hangon jegyezte meg: — Ugylátszik fiatalember, maga túlságosan is szigorú a ..tudományos nézetei” tekin- tétében, — holott mellékesen szólva még végig sem olvasta azt a könyvet, amelyet ennyi­re elitéi! Az utitárs zavartan pillan­tott a könyvre, bűntudattal mosoly»* ott és igy v.uaszolt:- Hát igen, bocsátón m?g, hug'a őszinte legyek, Tanban mó? rém olvassam vég;g-. f*“rétívül fáradt vágyóx. A míhzak végeztével egyenesei) a ■» cnathoz siettem­— Tudja, ez... ez az én köny­vem. Minek titkolnám? Én ii-- tam. Az utitárs hihetetlenül né­zett a professzorra, azután elpirult a feje búbjáig, majd zavarát legyőzve megkérdes- -e • ön? ön tényleg Szirom- iatnyikov lenne? Sziromjat­nyikov professzor? — Nem lennék, hanem va­gyok' — SCár mee&MMÚMM» *—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents