Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-24 / 299. szám
Küzdelem u rákbetegség ellen Irta: dr Romhányi György, közkórházi főorvos A ttKocialista közegészség- j ügy a népbetegségek kérdésének megoldását helyezi előtérbe. Ezért egészségügyi szolgálatunk minden erővel azon van, hogy a nép széles rétegeit sújtó betegségeket le- küzdje. Ma már az orvosi kérdésekben kevésbbé járatos is értesül, heteit arról a mind eredményesebbé váló küzdelemről, amelyet a felszabadulás óta az egyik legpusztítóbb népbetegségünk, a tu- berkulózis ellen folytattunk, mely. nek állomásait jelzik országosan és minden megyében a terv létesítményei. Ezek az intézmények működése nyomán máris jeleniő- sen lecsökkent a gümökóros halálozás százaléka. A szocialista közegészségügyi vezetésnek azonban meg kelleti lá'nia egy másik nagyjelentőségű népbetegséget: a rákbetegséget is, amely a dolgozó embert éppen javakorában szokta megtámadni és a betegnek sok szenvedést, a családnak és társadalomnak pedig sokszor elkerülhetetlen súlyos veszteséget okoz. A statisztikai adatok szerint évi 12.000 uj rák- megbetegedés fordul elő! A kapitalista társadalom a rákbetegség ellen, eltekintve szerény és eredménytelen orvosi kezdeményezésektől, semmiféle szervezett küzdelmet nem folytatott, de nem is indíthatott, meri erre csak a ma- gasabbreudü szocialista társadalmi és közegészségügyi szervezet képes. Eredményes rákellenes küzdelem folytatásához ugyanis nem elég egyedül az egészségügyi szervezetek ténykedése, • hanem ahhoz elengedhetetlenül szükséges a széles társadalmi rétegek tevékeny részvétele is. A rákellenes harcnak sokkal nagyobb nehézségekkel kell megküzdenie, mint például a gumókor elleni harcnak. A gümőkórnak ismert a kórokozója, a betegség hajlamos a gyógyulásra, természetes gyógymódokra, pihentetésre és ezenfelül több hatásos gyógyszerrel is rendelkezünk ellene. Ezzel szembéri a rákbetegség keletkezése még homályos, kifejlődése ném ritkán lappangva történik és így a gyógykezelésre alkalmas idd gyakran már elmúlott, amikor a beteg jelentkezik orvosnál. S ha ilyen nehézségek állnak fenn, akkor látszólag joggal kérdezhetnénk: hogyan lehet mégis e'redmé- nyes rákellenes küzdelmei folytatni. íte hajfy mégis lehet, azt éppen a Szovjetunió sikeres rákellenes küzdelmének példáján tanultuk meg. Megláttuk, hogy epetű menyesen lehet felvenni a küzdelmet a(rákbetegség és egyéb rosszindulatú daganatos megbetegedések ellen is. Ezen tapasztalatok alapján indítja el egészségügyi kormányzatunk az egész ország területén a rákellenes küzdelmet. Ez a nagy küzdelem két részre tagolódik. Az egyik része a gvó- gyitó-megelőző tevékenységet öleli fel, a másik része pedig a tudományos rákkutatásra vonatkozik. A két rész természetesen kícgésziti egymást. A rákellenes küzdelem gyakorlati gyógyító-megelőző munkájának lényege az, hogy az országban több (5) gyógyközpont fog létesülni, amelyeket a gyógykezeléshez szükséges minden felszereléssel ellátnak, többek közöli Röntgen- és rádiumkezelés lehetőségeivel is. A gyógyállomások és központok olyan orvosi hálózattal fognak rendelkezni, amely lehetővé teszi azt, hogv szűrővizsgálatokkal a lehető legkoraibb szakban kerüljenek felismerésre a megbetegedések és igy azok eredményes kezelésben részesülhessenek. Ezeknek a központoknak eredményes működéséhez természetesen nemcsak a közegészségügyi szervek munkájára van szükség, hanem a társadalmi szervek hatékony közreműködésére és nem utolsó sorban a népünk megfelelő egészségügyi felvilágosítására is. 4 küzdelem. másik részét a tudományos rákkutató munka képezi. Ez a háttérben zajlik le, de a kérdés megoldása szempontjából nem kevésbbé fontos. Ez a kutatómunka a rákos daganat keletkezésének okával, a rákbetegség lénye, gével, a gyógykezelés lehetőségeivel és általában a rákkérdéssel kapcsolatos számos problémával foglalkozik, és igyekszik hasznos adatokat nyújtani a gyógyító orvostudománynak, A rákkérdés lényegét, vagy mai állását, nem lehet rövid formában ismertetni. Annyit mindenesetre hasznos tudni,' hogy ma mar nem állunk olyan tehetetlenül a rákkérdés rejtélye előd, mint akár 29 évvel ezelőtt is. A rákkutatásnak első lendületet adott az a felfedezés, hogy nyulak bőrén kátrány ecseteléssel rák idézhető elő. Ezzel a felfedezéssel lehetővé vált, hogy a rákkérdéssel kísérleti alapon is foglalkozzunk. Ez pedig azért olyan fontos, minthogy ez képezi az előfeltételét annak, hogy valamely orvosi problémával ered. ménytígéröen foglalkozhassunk. Ezt a további eredmények is igazolják. A rákkutatásnak egy másik, újabb kiemelkedő fejezete nyílt meg akkor, amikor sikerült elkülöníteni és vegytisztán előállítani azokat az anyagokat, amelyek a kísérleti rákos daganatot élőidéi ik. Először két vegyszert találtak, amelyek parányi mennyiségben adva is biztosan rákot idéznek elő. Azóta a rákkeltő vegyszereknek nagy sorát ismertük meg. Ezek közül különösen nagyjelentöségüek lettek azok, amelyekről kiderült, hogy vegyileg rokonok olyan anyagokkal, amelyek az egészséges emberi szervezetben is jelen vannak. Ezért felmerült a kérdés, hogy talán az utóbbi anyagok alakuln/ak át bizonyos anyagcsere- zavarok folytán olyanokká, amelyek már rákkeltők. Egyes kísérletek ezen feltevés mellett szólnak, de a kérdés még nem tekinthető ebben a részében tisztázódoítnak. A kísérleti rákkutatás fényt vetett arra a fontos tényre is, hogy egyes belső elválasztása mirigyek [petefészek, agyíüggélék) termékeinek (hormonoknak) nagy befolyása van bizonyos szervek rákjaira, Ezen az alapon vezették be bizonyos emberi rákoknál is a hormonkezelést, and sok esetben meglepő eredményekkel jár. A vegyszereknek megszámlálhatatlan sokaságát kipróbálták már kísérletes állati rákok visszafejlesztésére. A kipróbált anyagok között egyesek hatásosnak mutatkoztak állá kísérletekben. Néhány ilyen vegvsze'r az emberi daganatok kezelésében is kísérleti alkalmazásban van már. Mindebből láthatjuk, hogy a ki. sérleíí rákkutatás a rákprobléma megoldásai szempontjából nélkülözhetetlen. Az eddigi eredményeket tekintetbe véve' azt mondhatjuk, hogy a gyakorlati gyógyító és elméleti rákkutató munkának egyaránt nagyjelentőségű eredményei vannak. A kísérleti rákkutatás eddigi eredményei pedig arra .mutatnak, hogy — ha nem is kirobbanó felfedezés nyomán egyszerre — hanem inkább lépésről lépésre haladó munkával, a rákos "betegség rejtélye véglegesen megoldható lesz, amiáltal a gyógykezelésnek vagy megelőzésnek is uj utjai nyílnak meg. \ mormolta végső zavarában az r. ti társ, aztán bőrkabátja gombjait forgatva tette hozzá —. igazán nagyon örvendtek, hogy megismerhettem... Ivan Petro vies elnevette magú': — De hát üljön már let Mi a csudának udvariaskodik itt? A z esztergályos visszaült íz ülésre, aztán határozol t hangon jelentette ki’ — De hát önnek is tudnia kelt professzor elvtárs, hogy Tnylornak nincs igaza? — Tudom galambocskám, tudom! — bólintott Ivan Petro vies. — Nagyon is jól tudom. Tévedtem, De most már akár az én könyvem kéziratát is_ megmutathatom... Ha már ilyen szigorú kritikus... Ivan Petrovics vastag irat- kötegelt húzott elő aktatáskájából és az asztalra téve gyengéden simította végig. — Tudja, már jó egy hete itt van nálam, mégis minden, nap javitok rajta. Minden nap hoz valami újat. ' van Petrovics úti társa meg- iljetődvo lapozta a kéziratot, figyelmesen megnézte a rajzokat, igyekezett kibetüzni a szerző javításait, teljesen belemerült ebbe a munkába. Iván Petrovics koránt sem volt vajami nagyon elragadtatva, hogy az ügy ilyetén fordulatot vett. Néhány pereit azóthjfral ült, fnéfjps p.ü- j &n Tápokat vetett figyelmetlen «ti társára, aztán mély sóhajjal húzott elő aktatáskájából egy vékony brossurát és jobb hijjáu ennek olvasásába merült. A puha, rugós ülés megtette a magáét. Sziromjatnyiköv professzor néhány pere múlva szemmel látható megelégedéssel nyújtózkodott végig a puha, kényelmesen ringató ülésen. A/f ikor felébredt, észrevet- te, hogy utitársa unott arccal bámul ki az ablakon, mintha csak a másodperceket számlálná a rohanó táviróoszlopokon. — Kialudta magát? — kérdezte udvariasan Ivan Petro- vicsíól és a professzornak ugv tűnt, hogy némi leplezett rosszallás rejlett hangjában. — Hát igen, kimerített kissé az olvasás, — mondta szinte mentegetőzve I$in Petrovics. — Nem rossz Könyv, csak, hogy is mondjam, valahogy bizonytalanul félénken vonja le a konzekvenciákat. — Természetesen még meglehetősen gyenge következtetések, — jelentette ki váratlan határozottsággal az uti- társ. — Csakhogy igazán könnyű kijavítani. Hozzá lehet még tenni egyet-mást. — Talán ön is olvasta ezt a brossurát? — csodálkozott a professzor, ----- Vagy’ talán sz okása szerint ebbe i.s csoJc belenézett és anélkül mOno róla ítéletet, hogT végig olvasta volna? _ — Szó sincs róla? Végig olvastam, — nevetett az esztergályos. Hallgatott egy darabig, aztán mosolyogva tette hozzá: — Minek titkolnám?... Hiszen az én könyvem! — Szóval ön az, aki a gyorsvágás legújabb módszerét ki ioígozta? — Én! Igaz, hogy a módszeremet, tulajdonképen még nem igen lehet módszernek nevezni. Még tudományosan is felül kell vizsgálni, a tudósokkal megtanácskozni- Épp erre a konferenciára megyek most. A professzor alig birt magával jókedvében: — Érdekes eset, nem? Akárcsak valami regény! — Miért lenne érdekes? — vetette ellene az esztergályos. — Ami pedig a megjegyzését illeti, igaza van. Nem a kellő következtetéseket vontam le a brossnrámban. Azóta azonban egészen- uj dolgokra jöttünk rá a műhelyben. Nézzen csak ide egy percre, professzor elvtárs,.. 17 s mindkét utas az u j- 1J típusú észté r- g a kés c e v u z a v á z 1 a- ! a fölé hajolva meinite. vitába az élesítés különböző módszereinek előnyeiről és hátrányairól. Kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy az •tblak mögött rohanó távíró 'sztepokat számolják — de ■ '7ükbe sem jutottak még az állomások sem. Vasárnap, 1950, dec. 24. 7 .4» orsságos rákellenes küzdelmet, amelyet az egészségügyi kormányzatunk megindít, a Magyar Tudományos Akadémia a rákkutatás céljait szolgáló tudományos intézet megszervezésével támogatja. .Mindebből látjuk a nép államának példanélküli áldozatvállalását a | rákbetegség leküzdése érdekében. Hisszük, hogy mindez n«m les* hiábavaló, mert a mai orvos udo- máxiy vívmányainak és a szocialista társadalmi erőknek mozgósításával sikerülni fog a rákos betegek mind nagyobb számát véglegesen megszabadítani a betegségétől cs visz- szaadni okot a munkának és a tar. tős egésaségnek. Áz élenjáró szovjet1 ifjúság A szovjet dolgozók az öl éves terv végrehajtása sorún hazafias lelkesedéssel tesznek versenyváüaíást és ho szu- lejáratu versenyszerződéseket kötnek. Az első szerződéskötők között ott vannak a Komszomoi tagjai, példájuk nyomán pedig az egész szovjet ifjúság. Képünkön Nyikoláj Lukinov és Nyikoláj Szakozni, az eSyik nagy moszkvai gépgyár dolgozói, hosszúlejáratú versenyszerződ est kötnek. A fiatal Derkunt, a hírneves „Ordzsomkidze“ - traktorgyár sztahánovista ifjúmunkását jó munkája jutalmául felveszik a Komszomo! tagjai köz é. Gojozerálova. a kerületi Komszomol-titkár átnyújtja D erkunnak a tagsági könyvetA Központi-Irmino szénb ánva arról neveze es. hogy in. nen indult ei .korunk legyőzhetetlen mozgalma1* — ahogy Sztálin elvfárs nevezte-: a Szfahánov-mözgalo*. Sztgháaov al&of-ifjMunkfis, Km&ómól tag Tolt. K^aímgt- itfjjlt i Ses%loT omlajzfóvájár N. Ko !ía és A. Bovgal féltővé.járok n Kozponti-Irmino bánya élbá nyászai. aldk Szfehánw nyom dókába lénfek.
