Zala, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-13 / 187. szám

Bemutatunk egy háborús uszitót: Omar Bradley, az llSvezérkari főnöke Omar Nelson Bradley „az el­nök nem hivatalos vezérkari főnöke“ minden nap találkozik négyszemközt Trumannal és részletes jelentést tesz neki ,,a konkrét, tényleges koreai hely­zetről és általános sztratégiai kérdésekről“. Kicsoda tulajdonképpen az agressziónak ez a tüzcsóvakeze- lője. aki olyan türelmetlenül igyekszik a vádlottak padjára? Hétpróbás reakciós Bradley katonai karrierje a második világháború előtt nem iündöklött eseményekben. Az első világháborúban újoncokat képzett ki és a dolgozók sztráj- mozgalmát nyomta el könyör­telenül. Bradley egyik élet­rajzírója így jellemezte: .Jó mindenben — bajnok a lövé szetben sörétes puslcával, kitűnő golf- és bridzs játékos, szenvedé­lyes vadász és horgász ...“ A buzgó életrajziró nem talált egyetlen módot sem, hogy ma­gasztalja Bradley katonai te­hetségét. Annál az egyszerű oknál fogva nem talált, mert ilyet katonai szolgálatának 28 éve alatt nem is tanúsított. Ezzel szemben Bradley Ha­vaiban nem egyszer kegyetlenül elhárít a bennszülött lakossággal s megszerezte azokat a ..gyár- matfelügyelői“ tulajdonságokat amelyeknek most olyan jól hasznát veszi Európában, Ame rika marshallizált újoncaival kapcsolatban. Bradley tehát klasszikus példája az amerikai katonai hivatalnoknak. Ezrek vannak ebből a fajtából és köz­tük előléptetésre természetesen csak a legreakdósabbak számít­hatnak. Azok. akik nem tűrik a „társadalmilag veszélyes“ em­bereket. Mint a hétpróbás Bradley. A második világháború idején Bradley egyszer csak a Pa­rancsnoka lett az 1. amerikai hadseregnek. A csapatok végre­hajtották azokat a hadműveleti terveket, amelyeknek megszer- kesztője ezúttal Bradley volt. De nézzük csak meg, mire veze­tett ez? Tehetségtelen hadvezér A Normandiában partraszálló angol-amerikai csapatok előnyo muíási üteme 500—1500 méter volt 24 óránként, olyan feltéte­lek közt, amikor csapatokban és felszerelésben teljes fölény­ben voltak az ellenséggel szem­ben. A Szovjet Hadsereg fölé­nyes és megsemmisítő győzelmei rendkívül aggodalmat keltettek az angolszászok katonai, politi­kai vezetőségében. Görcsösen igyekeztek, hogy megelőzzék a Szovjet Hadsereget Európában. Ezért Bradley tervet terjesztett elő és a 12. hadseregcsoport élére került. E hadsereg 1944 julius 25-i támadása azzal kez­dődött. hogy a légierőnek csak­nem egész bombarakománya, amelyet a támadás előkészítésére szántak, saját csapataikra zuho­gott. Ami Franciaország fővárosa, Párizs bevételét illeti. Bradley „ragyogó“ tervei Franciaország „felszabadítására“ csak annyi­ban valósultak meg, amennyiben az ellenség nem tanúsított ellen­állást, a francia hazafiak pedig maguk ölték meg a nácikat. De különösen szégyenletes volt Bradley szereplése a németek ellentámadása idej^p. amely az Ardennesekben kezdődött. A helyzet annyira komollyá vált, Bradley segélytkérő siránko­zásai olyan kétségbeesettek vol­tak, hogy Churchill kénytelen volt fogvacogva Sztálin genera­lisszimuszhoz, a Szovjet Had­sereg Legfőbb Parancsnokához fordulni azzal a rimánkodó ké­réssel, hogy húzzák ki n kátyú­ból. Az atombomba imádója Később Bradley és az angol­szászok kétségbeesett erőfeszíté­seket tettek, hogy Berlinig előre­törjenek és hatalmukba kerít­sék a várost, mielőtt a szovjet katonák vennék be. De az ame­rikaiak „gyors“ menetelésükben Berlin felé valami csendesóceáni harcoló teknősbékára hasonlí­tottak. Páncélosuk rengeteg, de gyorsaságuk jelentéktelen volt. Egyébként a hitleristák az ame­rikaiak előnyomulását csak olyan értelemben „akadályoz- táik“, hogy tömegesen adták magukat hadifogságba és el­árasztottak minden utat. . . A második világháború után Bradley ismét feljebb ment a létrán: az Egyesült Államok ve­zérkari főnökeinek egyesitett csoportjában az elnöki tisztséget tölti be, s egyben elnöke az At­lanti Szövetség katonai bizottsá­gának. E minőségében minden eszközzel küzd a fegyverkezési hajsza fokozásáért. Ezenkívül ay „atomfegyver“ prófétája. Min­den tartózkodás nélkül áll ki a „nreventiv agresszió“ szükséges­ségéért, vagyis uj katonai tá­maszpontok szerzését, és a már meglévőknek megerősítését kö­veteli. A koreai nép gyilkosa És mintha attól tartana, hogy túlzott humanizmussal vádolják, Bradley egyszerűen megmond­ja: „En nem teszek felhívást vá­rosok és a lakosság esztelen Az amerikai agresszorok fegy­vere visszafelé sült el: nem tud­tak közös frontot létrehozni a koreai nép ellen. Ezzel szemben az egész világon közös frontot alkot a demokratikus közvéle­mény a koreai intervenció el­len és tömegmozgalom indult meg a koreai nép erkölcsi és anyagi segiségére. A koreai ese­mények példáján milliók értet­ték meg, milyen igazuk volt azoknak, akik állandóan figyel­meztették az emberiséget a há­borús gyújtogatok gyalázatos terveire. Az amerikai intervenció elle­ni tiltakozás mozgalma az egész földkerekséget magával ragadta és minden országban — legyen az kis vagy nagyhatalom, sza­bad, vagy függő ország — egy­mást követik !a tömeggyülések és a tüntetések Korea védelmé­ben. A szovjet emberek egy em­berként kiáltják: „El a kezek­kel Koreától!“, a francia gyárak és üzemek munkásai tiltakozó sztrájkokat rendeznek. Bombay- ben 7 ezer ember tüntetett az amerikai agresszió ellen és Hai­fában együtt tüntetnek az inter­venció ellen a zsidók és az ara­bok. Nürnbergben ötezer hadi­rokkant, árv.;, és hadiözvegy rendezett néma tüntetést, de fe­jük felett a transzparensek an­nál hangosabban hirdették: „El- a kezekkel Koreától!“ És meg- egy tüntetés, amiről meg kell emlékezni, amely éppen Szöul­ban, Korea frissen felszabadí­tott fővárosábanm zajlott le. Az amerikai hadifoglyok tüntettek az imperialisták ellen, akik gyil­kos háború céljaira hajlotiák az amerikai ifjúságot Ázsiába. A Szakszervezeti Világszövet­pusztitásárü De világos, hogy a munkások a gyárak közelében laknak és ezért, ha gyárakat bombázunk, akkor bombázzuk a lakosságot is.“ Bradley nem elégszik meg Nyugat-Európával, ezért nemrég elutazott megtekinteni a csen­desóceáni és ázsiai támaszponto­kat. A MacArthurral és Dullessel folytatott, titkos tanácskozása volt a „betetőzése“ e hétpróbás háborús gyújtogató utazásának. Ennek a tanácskozásnak volt a célja, hogy közvetlenül előké­szítse a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság megtámadá­ség felhívással fordult az egész világ dolgozóihoz, hogy rendez­zék meg a koreai nép iránti szolidaritás hetét. Ennek a tömeges, világmére­tekre kiterjedő kiállásnak óriási elvi és gyakorlati jelentősége van. A Szakszervezeti Világszö­vetség „aktiv szolidaritásra“ hívta fel a dolgozókat, ez pedig annyit jelent, hogy gyorsan és energikusan segítsenek, nem­csak szavakkal, hanem tettek­kel is. A haladó, demokratikus nem­zetközi szervezetek, mint a Béke Hiveinek Világkongresszusa, a Szakszervezeti Világszövetség, a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség és a Demokratikus If­júsági Világszövetség erejüket arra irányítják, hogy minden egyes ember tudatába bevéssék: ‘tőlük, maguktól függ a béke ügye. Minden becsületes ember fe­lelős most a békéért. Ezért van olyan óriási jelentősége a stock­holmi békefelhivás aláírásának. £z „El a kezekkel Koreától!“ A „Nova Barba“ egy jugo­szláv munkás levelét közli, aki beszámol arról, hogy Titoék egyes falvakból a gyermekek­től egészen az aggokig és bete­gekig 'mindenkit elhajtottak vasutat épiieni. A vasútépítő­ket üres bablevesen tartják hónapszámra. A barakok, ame­lyekben laknak, hemzsegnek a poloskáktól és patkányok járnak keresztül az alvó embe­Koreában az amerikai csapa­tok az ENSz lobogójába burkolóz­va akarátk megvalósítani a Wall­street monopolistáinak rabló tér-, veit, amelyeket szolgálatkészen- Omar Bradley dolgozott ki, \ | Ez a kétbalkezes sztratéga: már eléggé megmutatta Nyuga-íi ton hadiképességeit. A keletül i' események arról tanúskodnak,' j hogy az amerikai imperializmus hadvezetői művészete a hős ko­reai néppel vivotf harcokban tel­jesen csődöt mond. Ezzel együtt pedig befellegzik Bradley, a háborús gyújtogatok „első sztra- tégája“ hírnevének is. A jugoszláv dolgozók szabotálják a vasútépítéseket mozgalom pedig szerves része aí: békeivek taláirási mozgalmának. Magában az Egyesült Államok­ban is, az 1 millió aláírás nagy része azután gyűlt össze, hogy, az amerikai imperialisták meg­támadták Koreát. Érzik ezt az imperialisták is : és napról-napra veszélyesebbnek tartják magukranézve a felhi- - vást. Ezért törekszenek arra, , hogy a békeharcot let'artóztafá- - Sokkal, üldözésekkel fojtsák el. . Hi4J>a minden! A tapasztalatok : azt bizonyítják, hogy nincs az ai» rendőrterror, amivel „be lehetik tiltani“ békemozgalmat. A nemzetközi munkásosztályra . í< most hatalmas feladatok várnak. - A szervezett munkások jelentik p azt az erőt, amelyre a békemoz--, «> galom mindenekelőtt támaszkod- - hat és kell is hogy támaszkod-1| - jék. Ennek az erőnek kell meg- le­fékezni a washingtoni kannibá-|j- lokat. A koreai nép iránti aktiv7': szolidaritás hetével a munkás- W osztály újra hatalmas mértékben ir járul hozzá az emberiség létér-p- dekeit kifejező békeharchoz. rek testén. Gyakran történnek ;l szerencsétlenségek. Az elmuli.f;: néhány hónap alat-t csak föld-] ; beomlás folytán húszán vesz- -; tették életüket. Egyes munkás- < brigádok a terv 35 százalékát- sem valósítják meg. Ennek a & vasúinak már 1949-ben el kel I lett volna készülnie, de még : jövőre sem lesz készen — fe­jezi be levelét a jugoszláv - munkás. sát. A koreai események és a nemzetközi munkásosztály í ondonban, a Themze part­^ ján egyik éjszaka a rend­őrőrszem riadtan fedezett fel egy feliratot: „El a kezekkel Koreá­iéi!“ Szemben történt ez a par­lament ablakaival, a kerületi rendőrőrs utasítást adott, hogy a felírást távolítsák el, de ad­dig a parton már nagy tömeg verődött össze. Munkások, az üzletekhez sorbaálláshoz siető háziasszonyok, arra járó diákok spontán tüntetésbe kezdtek az imperialisták koreai beavatko­zása ellen. Ha e kora reggeli órákban valamelyik angol mi­niszter kinézett volna a parla­ment ablakából, meggyőződhe­tett volna arról, hogy a jelszó: „El a kezekkel...“! — minden becsületes angol kiáltása lett. Ugyanezen a napon, kora dél­előtt New-Yorkban gyűlést tá­tották a béke hívei és a szónok ezeket mondotta: „A stockholmi felhívást eddig egy milliónál több amerikai dolgozó irta alá. Vésse ezt Truman, aki a hábo­rút kirobbantotta Koreában, jól az emlékezetébe 1“ Gáspár Ferenc Ebben az órában történt, hogy Lake Succes-ben, az ENSz épü­letéhez többszázfőnyi amerikai asszonycsoport vonul' föl. Nem egynek a Hát elküldték Koreába a háborúi? gyújtogatok, hogy békés városokat és falvakat 6 Vasárnap, 1950. atig. 13 E6Y m a 1ÉKEHRRC TÜRMIÉBÍL bombázzanak. „Adják vissza gyermekeinket!“ — követelték az 'anyák. Az asszonyokat nem engedték be az épületbe. A ház kihaltnak tűnt. Ha Trygve Lie ur — aki oly szépen tud szóno­kolni a békéről — az épületben tartózkodott volna, valószínű, hogy a legtávolabbi szobában bujt volna eh attól való félelmé­ben, hogy szemben találja ma­gát az anyák kitörő haragjával. IT gyanezen a napon százezer osztrák ifjú és leány vo­nult fel Becsben az amerikai követség elé. az ifjúság táblá­kat vift magával, amelyeken e feliratok lángoltak: „Szabadsá­got Koreának!“. „El a kezekkel Koreától!“ A követség épülete elől amerikai rendőrök szorítot­ták vissza a tüntetők tömegét, de a lün'etés végighullámzot' Bécs amerikai övezetének ut­cáin. Ugyanebben az órában Párizs­ban sok üzem leállóit és a mun­kások kivonultak a gyárak ud­varára. „Szüntessék be az ame­rikaiak a koréni városok bom­bázását, takarodjanak Koreábó1 — mondották n francia munká­lok. — Ez a sztrájk csak figyel­meztetés, de többre is képesek vagyunk!“ Az amerikai háborús gyújto­gatok koreai kalandja és az im­perialisták terjesztette háborús pszihozis a dolgozók gazdasági helyzetének, újabb leromlását eredményezte q kapitalista or­szágokban. Amerikában felszö­kött a kenyér, hús és más köz­szükségleti cikkek ára. Belgium­ban eltűnt a piacról a rizs, a cukor és a kávé. Még Pakisztán­ban is 80 százalékkal emelked­tek az árak. A koreai beavatkozást a kapi­talista országok dolgozói fizetik meg, ugyanakkor óriási mérték­ben emelkedik n tőkések jöve­delme. Teljes erővel dolgoznak az amerikai fegyvergyárak. A halálkereskedők is sietnek. íme, az amerikai rádió közleménye' „Tizenhat, fegyverrel és katonai felszereléssel megrakott hajó indult Európába. Egy dániai ki­kötőben amerikai tankokat rak­tak ki.“ S most csavarjunk egyet a rádió gombián. Hallgassunk meg még egy rádióközleményt. Az albán rádió beszél: ,A Szovjet­unióból búza, üzemanyag. c-Ö- *mk. eénkocsik. trak‘orok, mű ■’•m.’-í-k és gyógyszerek érkeztek *■" m'ába.“ F “ két közlés aligha kíván magyarázatot. A megrémült, im­perialisták megtorlással és fe­nyegetéssel akarják a népeket elijeszteni a békemozgalomtól. Vizsgáljuk meg a kapitalista vi­lág eseményeit a cikkben emlí­tett napon. Nem soroljuk fel a béke és demokrácia bátor har­cosai ezreinek nevét, akiket megölnek, börtönbe vetnek és elnyomnak Amerikában, Angliá­ban, Franciaországban, Olaszor­szágban és más kapitalista álla­mokban. De e napon közölte a Reuter-ügynökség sidney-i tu­dósítója, hogy s.z ausztráliai kor­mány utasítást adott a tenge­rész szakszervezet vezetőinek letartóztatására. Miért? Mert megtagadták .az amerikai be­avatkozók fegyvereinek Koreába való szállítását. Az United Press tudósítója jelentette, hegy Ala­bama állam kommunista pártjá­nak elnöké'- börtönre ítélték. Miért? Mert beszédében lelep­lezte a háborús gyujtogatókal. A Reuter tokiói tudósítója azt irta, hogy a japán rendőrség tá­madást intézett a japán diák- szövetség ellen, sok diákot letar­tóztattak. Miért? Mert az ame­rikai megszállást támadó irodal­mat terjesztették. Görögország­ból közölték, hogy' qZ athéni ka­tonai törvényszék 17 személv felett ítélkezett, akik hivel vol­tak a‘haladásnak. E vádlottakat 9 hónapig embertelenül kínoz­ták, majd egyiküket golyó ál­tali halálra, kettőt életfogytig lani fegyházra ítélték, a többit* :• a makronizoszi haláftáborba hurcolják. Miért? Mert a dolgo- -c zók jogaiért és érdekeiért har- -a coltak. Talán ugyanabban az órában, n amikor a görög hazafiakat kive- -s zették a tárgyalóteremből, az Sf egyik fényűző londoni szállódé- -s ban pompás lakosztályt, foglal- -I tak le egy Karl Otto Schmidt ií: nevű gazember részére, aki Hit- -íj ler tolmácsa volt és Nyugat- )j Németországból 'azért érkezett it: az angol fővárosba, hogy „ellen- -n őrizze emlékiratainak lefordi- -ii iását“. D irminghamben lágyulnak :,r a lámpák. Frank Bartler as tanító fáradtan bandukol az ul- -)t cán. Befejezte a tanítást az is- -aj kólában, este poharakat mos ;o egy vendéglőben, Valamelyik 4i párizsi külvárosban a munka- -fi­sok megveszik az „Humanité“-! f- gyorsan átlapozzák. „Mi van uf Koreában? — Ohó. a stockholmi irr békefelhivást u ja búb milliók ir- -ti fák alá! — a holland kikötő- -5 munkások ismét tengerbe dob- -d ták a fegyvereket! — A mieink íln győznek paindenüt!“ ... Uj nap kezdődik a földön. Tá- V madásra indulnak a koreai nép- -q: hadsereg tankjai, a vietnami rr harcoSók bevonulnak egy újon- -n nan felszabadított faluba. Sas városok százaiban írják a fa- -e' lakra, a kövezetre: „a bél« legyőzi a háborút!“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents