Zala, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-27 / 199. szám

Bemutatunk egy háborús uszitót:

Konrad Adenauer, nyugatnémet bábkancellár

Konrad Adenauer pályafutása még 1918-ban kezdődött, amikor a nemzetközi reakció a világ minden zugából hadjáratra toborozta a megvásárolható rongyembereket a fiatal szovjet köztársaság ellen. Herr Adenauer jól megragadta az alkalmat: egy nyilatkozatban " kijelentette, / hogy harcol a bolsevizmus ellen

Kancellár és folakáj

Azóta ez a „harcos“ különböző uraságoknak adta el magát: 1919-ben a francia imperialisták kitartottja volt, segített nekik a Rajna-vidéket elszakítani Németországtól. 1939-ben Mussoliniré játszott, a harmincas években pedig Hitlernek segítettMost Adenauer ur a bonni „állam“ .'kancellárja. Az első pillanatra ez. egészen komoly hivatalnak látszik- De csak az első pillantásra. A valóságban Adenauer ..nagysága“ mítosz,, káprázat, délibáb. Magának a kancellárnak hivatala is délibáb. Nyugat-Németország amerikai urainak nem kancellárra hanem főlakájra van szükségük, aki -Országát eladja helyben az Egyesült Államok monopolistáinak.

De a főlakáj oknak is megvan a maguk becsvágya. A bonni kancellár nagyon szeretné „ámulatba ejteni a világot“ és olyan tettet végrehajtani, amely rangjához méltó- Ezért szónokol Adenauer ur olyan gyakran. Adenauer utolsó beszédét különösen nagy szinpompával rendezték meg. Adenauer Berlinbe érkezett- Az amerikai hatóságok nem voltak szükkeblüek: a ,,jó Konrad“ rendelkezésére bocsátották a Titania-palota. hatalmas termét.-A jó Konrad történelmi példaképei

A Titania-palota nagytermében Adenauer ur mélységesen ünnepélyes ostobaságokat fecsegett össze. Hitlert Napóleonhoz hasonlította, a fasiszta Németországot a napóleoni Franciaországhoz. A szokásos reakciós és szovjetellenes kirohanásokon kívül Adenauer beszédében azonban volt némi egyéni ,,ötletecske_ “ is. Konrad Adenauer felhívta a figyelmet, hogy a reakciósok garázda demokráciaellenes szövetségében kész egyszerre játszani Talleyrand és Metternich szerepét.

A „gyengéd célzás“ után Adenauer körüljáratta tekintetét a Titania-palota egész termén- Különösen állhatatosan nézett az első ,sor karosszékeire, amelyekben amerikaiak ültek: „Nos. mit szólnak hozzá,, én nemcsak egyszerűen lakáj vagyok és harcos a, bolsevizmus ellen, de ha szükség van rá, magam is Metternich vagyok, a sötétség hercege, sőt ráadásul még Talleyrand is, a nagy jezsuita•“

A főminiszter, akire Adenauer olyan állhatatosan nézett, a nyugatnémet kancellár beszédének legfeUengzősebb belién kiköpte, rágógumiját jobboldali Szomszédjára, vagy ráfujta. a füstöt a balfelé ülőre. Éte ettől Konrad Adenauer megzavarodott. Nagyon szeretett volna hatást tenni a legnagyobb amerikai urra. ÉS Adenauer felnyitotta a száját, és — rákezdett-egy dalra. Adenauer itt, mint 1918-ban, megint fején találta a Szöget. A ,Deutschland, Deutschland, über alles“ sovinista-fasisztamilitarista himnuszt kezdte énekelni.'

Fessély-exett helyset

A Titania-palotában némileg feszélyezett hangulat keletkezett- A francig, megfigyelők Szemmelláthatóan kényelmetlenül érezték magukat Ha Adenauer ma ezt a dalt énekeli, holnap már a „Wacht am Rhein11-t énekelheti, azt a háborús uszító dalt, amellyel a német katonák betörtek francia területre. Az angol megfigyelők valószínűleg

szintén elgondolkodtak: a „Deutschland über aíles“-től nincs messze a „Horst Wessel Lied11 sem, már pedig a „Horst Wessel Lied“ már London bombázását és az angol partvidék V-bombázását _ jelenti- Még a jobboldali szocialisták, az árulásban Adenauer cinkosai, sem érezték jól magukat.

Nyugat-Berlinben egyedül az amerikaiak őrizték meg teljesen hidegvérüket. Sem Berlin amerikai parancsnoka, sem - más amerikai hivatalnokok nem kommentálták Adenauer énekét. A kancellár csak énekeljen: szólóban vagy kórusban. ahogy éppen eszébe jut, a fődolog az, hogy abból a.

amelyet W.a- küldtek neki.

A csőcselék hangja

Tulajdonképp mi történt? Miszter Adenauer rákezdett egy fasiszta himnuszra... De mi van ezen csodálkoznivaló? Maga Adenauer kijelentette, hogy a reakciós csőcselék Németországban már régóta, sőt mi több, „nagyon ’gyakran“ énekli ezt a himnuszt.

Mire való a céltalan képmutatás? Az amerikai monopolisták angol és francia partnerei már régen jóváhagyták az agresszív Nyugat-Németország feltámasztásának amerikai programját. A 'nemes an gol-német-f randa- amerikai családban a botrányt gyorsan eltussolták■'

Egyszóval Adenauer kancellár tovább énekelheti visszataszító dallamait egészen addig, amig nem tér el az Egyesült Államoknak a német kérdésben felállított imperialista programjától. Ebben a tekintetben azonban nyugodtak lehetünk. Adenauer, a főlakáj, tudja, mi a kötelessége.

De a Titania-palotában ösz- szegyült külföldi megfigyelőkön és a fasizáló legényeken kívül Nyugat-Németországban még sokmillió ember él. És ezeknek az embereknek a militarista himnusz eléneklése sértés és komor figyelmeztetés- Az amerikai imperialisták és lakájaik Nyugat-Németor- Szágot uj háborús katasztrófába sodorják.. De a német nép nem akar harcolni. Tömöríti sorait a béke. a demokrácia és az egység lobogói alatt. És a béke dalai, amelyeket az ezrek és ezrek részvételével megtartott gyűléseken és tüntetéseken énekel, elnyomják Konrad Adenauer, az amerikai főlakáj fülsértőén hamis hangját.

Állandóan enytelkedik a főiskolákon tanuló csehszlovák dolgozók száma.

A közelmúltban fejezték be a főiskolai felvételre előkészítő egyéves tanfolyamok záróvizsgáit. Több mint 1800 munkás és paraszt ifjú látogatta az esti előadásokat. Többségük műszaki pályára készül, de sok az érdeklődő az orvostudomány, a bölcsészet és a pedagógiai szakok iránt is. Szeptember 15-ig feldolgozzák a vizsgák eredményeit. ,

kótából fújja, shingtonból

OIj Ir ÁSTUK

Amerikai báb-iátékosok--------------------* — ■ '■------A Párizsán megjelenő egész sereg amerikai újságon kivül külön európai kiadásokban olyan „szolid“ napilapok is kiadásra kerülnek, miét a „New-York Herald Tribune’* és a „New-York Times“. Az USA göbbelsei tudniillik nagy súlyt helyeznek arra. hogy a „könnyelmű“ franciákkal megismertessék a Marshall- terv ezernyi „áldását“ és az amerikai életforma „felülmúlhatatlan“ nagyszerűségét.

Az amerikai propagandistáknak azonban nyilván nehéz a fetádatük, minthpgy a franciák és a többi nyugateurópai orszá-* gok népei nem olyan vakok, mint ahogyan azt a tengerentúli üzletemberek szeretnék. Kap is rengeteg fejmosást az amerikai sajtó ezért az eredménytelen munkáért. Az USA göbbelsei azon-; ban. nem nyugszanak bele a kudarcokba s most az amerikai „művészeket’* állítják csatasorba, hogy segítségére siessenek á sajtó kalózainak. Párizsi jelentés szerint a francia fővárosból most bábszínházát indítanak Altnak „speciális propaganda prog-t rammal“ Nyugat-Európa fővárosaiba. A társulat az európai gaz-! dasági együttműködés szerveinek vándorkiállítását kiséri el. A bábszínház igazgatójává Coliin Drake-t, a mozgékony amerikai üzletembert nevezték ki, mert mint mondják Drake-nak nagy gyakorlata van az ilyenfajta játékban, tudja, hogy mikor melyik'zsinóron melyik bábot lehet rángatni.

Ez a bábszínház nyilván nagy sikert arat majd az amerij kaiák nyugateurópai bábui körében.

Kecsegtető felhívás

Az „American Export“ cimü folyóirat egyik oldalán hatalmas hirdetés vonja izgalmas rajzával a figyelmet magára. Gázpuskák, különleges gázl'övegek, könnyfakasztó bombák, 45-ös kaliberű géppisztolyok, gumibotok és a nagylelkű Samu bácsi egyéb találmányai hevernek hatalmas gúlában a hirdetés közepén, fölötte pedig ordító betűkkel szól a felhívás; „Mindent a rendőrségnek“.

A barátságos rajz alatt néhány meleg szó kíséretében minden ország kormányának ajánlj a ezeket a „biztos eredményt elérő“ eszközöket a „Federal Lab oratoris Ingham“ nevű amerikai cég,

A gyártmányait, az amerikai üzletember két jellemző nagy- hangusággal hirdető cég. az USA rendőrségének elragadtatott véleményére hivatkozik és azokra a gazdag tapasztalatokra, amelyeket Truman pribékjei „a rend fenntartása érdekében“ végzett speciális feladatok terén értek eL

A Wall-Street urai szörnyű kapzsiságukban még azt az örömet sem szerzik meg maguknak, hogy legintimebb házi eszközeiket csupán maguknak tartsák fenn.

Forrestal örököse

Donovan, a becsvágyó amerikai tábornok az amerikai hírszerző szolgálat volt vezetője, semmiképpen sem tud megnyugodni abban, hogy milyen szerény szerepet juttattak neki cinkostársai. , Donovan tudniillik mo st azt a ,,megtisztelő feladatot’1, kapta, hogy a keleteurópai országokból megszökött árulók fő- tob'orzójává legyen. Donovan azonban a harc embere, annak a harcnak, amit ő irányit, s mely ben más országok fiai százezrével1 pusztulnak el az USA tőkéseinek érdekeiért. Hogy harctás- '-ságának kifejezést adjon, a nap okban cikket irt a New-York Times-ban, amelyben elégedetlenségét fejezti ki azért, mert a Wall-Street támadói késlekednek a „hidegháború’'-t „forró háborúvá“ átváltoztatni.

Az elaggott tábornok izgalma és türelmetlensége már a végső fokra hág * Kétségbeesetten üvöl ti „meg kell tartani a kezdeményezést .., és ennek érdekében azt javasolja, hogy késlekedés nélkül alakítsák meg az elnök mellett ;,a pszichológiai, politikai, gazdasági és háborús frontokon folyó harc vezérkarát’1. S mindezt határtalan szemtelenséggel, mint „béke-programot üvölti" a

Fehér Ház. — szerinte lustálkodó urai felé.

Úgy néz ki a dolog, Donovan tábornok már elérkezett abba az állapotba, hogy nyugodtan Forrestal örökébe léphet.

aUjii &ktinlniiq :

DZSO

Dzsoval a háború előtt ismerkedtem meg-- Fiatal kutya volt. Nyelvlógatva szaladgált Zsmoszkvorecsja havas utcácskáin. Ősei nyilván nem dicsekedhettek előkelő származásukkal: Dzsonak rövid'és görbe lábai voltak és bozontos aránytalanul nagy feje. Dzso, ha nem is volt Szép. de rendkívül hasznos állat volt Megtanulta az újságot a fogai között elszállítani az öreg .Gnegyinhez és más ehhez hasonló hasznos dolgokat is művelt.

Eljött a háború, s Dzso gazdájával együtt a Szmolenszk körüli erdőségbe került. Eleinte nem értette a háborút, talán még örült is annak, hogy zavartalanul futkoshat a fák között és kapirgálhat az avarban.

Aztán egy napon minden megrázkódott. A föld az ég felé repült hatalmas göröngyökben- Dzso gazdája mint a tuskó vágódott bele a sárba ée ez nagyon megijesztette Dzsot Megérezte, hogy valami rettentő dolog történik. Az emberek az égre néztek. Dzt;o

is feltartotta a fejét- .Nem tudta türtőztetni magát, üvöl- teni kezdett. Gazdája . ekkor már nevetett: — Mi az barátom, megijedtél?

Dzso látva gazdája vidám arcát, megnyugodott, sőt örömében még a földet is ütö- getni-kezdte a farkával. Talán szégyenkezett is! De ekkor ismét elkezdődött a dübörgés. Dzsot határozott rémület fogta el, azért,, hogy- gazdája ep^ik társának fejéhez kapott.

Szeretett volna elszaladni, de azért csendben feküdt, l'e- iét a földre szorította és szemét le nem vette a gazdájáról.

, Elszaladni? Nem- Dzso nem hitvány. Üvölteni sem fog. Gazdája azt mondta neki: Csönd! Dzso alig hallhatóan vinnyogott. Megértette, hogy az élet megváltozott, hogv nincs már kicsiny szőnyege, amelyen aludt és elmúltak a boldogság órái, amikor olvasó •azdája lába előtt kuporogva, Dzso csodásakat álmodott — öregasszony -kosarából kihullott kolbászokról, meg ' nyá- -o<rva menekülő macskákrólDzso legyőzte magában a félelmét. Bombázók támadtak, gránátok robbantak, gépfegyver ropogott kellemetlenül, mintha valaki az ajtón kopogna. Teherautó szaladj aknára és levegőbe repült. Dzso tudta, hogy halál vall minden- télé, az égen és a földön is- De felnézett gazdájára és amikor látta, hogy az ném fél, úgy érezte, neki sem kell félnie. Gazdájának sincs könnyű sora; valószínűleg neki is kellemesebb leime könyvet olvas; ni. vagv Tamarával sétálni Moszkvában a folyó partján. Ott Dzso időnként meg feledkezett a gazdájáról. Varjakat hajkurászott, vagy a vele egy nteában lakó - szemtelen buldoggal verekedett.

Itt egy lépésre sem maradt el a gazdájától. Azzal g.z egyszerű, mindent elnéző szeretettel szerette, amelyet az emberek- egyszerűen ' „kutyabűség- nek“ hívnak. Gazdája nem mihamar szokott bele az arcyonal életébe. Nem félt a haláltól, de félt, hogv nem fud ugv harcolni ' mint kellene, nem találja meg a szavakat.. amelyekkel a katonákat Lídia lelkesíteni. Könyvember volt fia nem közlékeny termő Vzet Tamara is ritkán irt és levelei hidegek voltak. Érezni 1 ehetett belőlük, hogy egykét 'hónap múlva már nem érkezik több levél tőle.

Lassan Dzso is- megváltozott. Mpst már állandóan gondterhesnek látszott. Hozzászokott a tüzérségi tűzhöz, megtanult kúszni szabad térségen át,^megbújni gránáttölcsérben. Egyszer a faluban rőt kis kutya Vetette, reá magát kihívó ugatással. Régebben Dzso nem riadt volna vissza egv kis csete-patétól. de most. továbbment és még csak vissza sem nyelvelt az elhangzó sértegetésekre.

Aztán egy napon újabb szomorúság köszöntött rá. Hiába várta, nem mentek a faluba a kövér őrnagyhoz, aki mindennap játszott vele. Nem tudta, hogy a németek áttörtek _ a Krugl ovohoz vezető útig, csak azt látta, hogy gazdája nem törődik vele. Bűnbánatiéi, füleit lógatva, igyekezett észrevétlen maradni.

A helyzet egyre -^romlott Még a telefonösszeköttetés is megszakadt. Pedig a kruglovoi ntat okvetlenül tűz alá kell venni Dzso segített Addig lá- atlankődott a gazdája körül, amig az hirtelen mozdulattal 1 fejéhez csapott. Dzsot. kell elküldeni az üzenettel. Ingekből csakhamar álcázó hóköpenyt mesterkedett össze a kutya számára, nyakörvéhez írást kötözött: Lőszer kifogyóbán, 16 óráig kitartunk, tüzet a-kruglovoi útra, balra a ligettől. Megsimogatta Dza»> fejét aztán rászólt: Szaladj- Dzso nem értette, hogy mit kell tennie. Hű kutyaszemével, amelyből szomorúság áradt, egyre csak a gazdáját bámüita. A helyzet egyre romlott. ' Ekkor támadt gazdájának az az ötlete, hogy egy régi újságot nyomjon Dzso fogai közé. Ez minden magyarázatnál többet ért. Dzso nyomban kitalálta, hová kell mennie. Görbe kis lábait szaporán Szedte. Megindult a falu felé. Mikor felérkezett a ber"—tetőre, megindult a lövöldözés, Cikk-cakkban kúszott tovább, ahogyan a gazdájával szokta az utóbbi időben. Hirtelen erős fájdalmat érzett. Elnyúlt a földön. Aknaszilánk zúzta szét a hátsó lábá\ Csali néhány percig feküdt, aztán vinnyogva ismét megindult. Megfeszített erővel kúszott előre, mellső lábaival kaparvá maga alá a havat.

Idejében érkezett.

Nem sokkal később megindult a tüzelés a kruglovoi útra, a ligettől balr».