Zala, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-02 / 177. szám

Augusztus 15-én délelőtt megkezdik működésüket a városi és iárési Tanácsok Farkas József elvtárs, a megyei Tanács végrehajtóbizottságának elnöke nyilatkozik a felállítandó Tanácsok jelentőségéről és ügyosztályairól Másfél hónappal ezelőtt alakult meg a megyei Tanács. A megye gazdái az államigazgatásban is munkások és dolgozó parasztok lettek. Ök irányítják annak éle­tét. demokratikus fejlődését. A tanács hathatós segítője ötéves tervünk sikeres végrehajtásának. Eredményes küzdelmek folytat demokratikus rendszerünk ellen­ségei, a jobboldali szociáldemo­kraták, valamint a fekete reak­cióval összenőtt kulákok ellen, ügy ipari, mint mezőgazdasági vonatkozásban a termelés, a mun­kaverseny további kiszélesítésé­vel, valamint a cséplés és ter- ménybegyüjtés munkájának meg­gyorsításával, a közigazgatásból a burzsoá maradványok gyöke­res kioperálásával viszik győze­lemre Pártunk irányítása alatt a szovjetek pédlája nyomán a szocia­lista építést. Zala megye népe egységesen állott, ki a béke megvédése mel­lett. élén a munkásosztállyal, amikor a Koreába induló kórház­vonat céljaira 375 ezer forintot adományozott. Dolgozó paraszt­ságunk országos viszonylatban elsőhelyen áll a tarlóhántás mun­kájában. Komárváros, Zalaszent- mihály, Batyk községek például már túlteljesítették az októberi gabonabeadási előirányzatot. Al­kotmányunk egy éves évforduló­jának ünnepnapjára Zala dolgo­zó parasztsága a vasárnap meg­tartott községi nagygyűléseken ígéretet tett, hogy gabonabegyüj- tési hazafias kötelezettségét ma­radéktalanul teljesíti. A megyei Tanács Pártunk útmutatásával te­hát valóban gazdája a megyé­nek. Népköztársaságunk miniszter- tanácsának rendelete szerint au­gusztus 15-én a járási és városi Tanácsok is megalakulnak. Er­ről beszélgetünk most Farkas József elvtárssal, a megyei Ta­nács elnökével. — A választásokig a Függet­lenségi Népfront illetékes szer­vei jelölik ki a tanácsok tagjait. A járásokban, valamint Zala­egerszegen és Nagykanizsán au­gusztus 15-én délelőtt — tartják meg az ezzel kapcsolatos ünnep­séget. A Tanács végrehajtó bi­zottsága már meg is állapította ezen Tanácsok létszámát Nagykanizsa város Tanácsának 101 rendes és 51 póttagja lesz. A Nagykanizsa város Tanácsa közvetlen a megyéi Tanács fel­ügyelete alá tartozik. Zalaegerszeg m. város Tanácsa 91 rendes és 46 póttaggal rendelke­zik majd. A járások közül n központi zalaegerszegi járási Tanácsnak 81 rendes, 41 póttagja a többiek­nek 71 rendes és 36 póttagjuk lesz. A végrehajtóbizottság min­den járásban 11 tagból áll. Az államélet irányításába a városi és járási Tanácsoknak P munká­sok dolgozó parasztok, értelmi­ségiek, a kisemberek széles tö­megeit kell, hogy bevonják. Te­hát ezek a Tanácsok egyben a legszélesebb tömegszervezetek is lesznek, ahol az eddiginél jobban érvényesül majd a Párt irányí­tása. Farkas elvtárs azután a városi és járási Tanácsok ügyosztály be­osztásáról beszélt. — Zalaegerszeg város Tanácsá- nak a következő ügyosztályai lesznek: 1. Pénzügyi-, 2. terv-, statisztikai- és munkaerőgazdál­kodási-, 3. igazgatási-, 4. ipari-, kereskedelmi-. \5> mezőgazdasági-, építési és közlekedési osztály, 7. Oktatási és népművelési-, 8. közegészségügyi- és népjóléti ügyosztály. Lényegében összefog­ja az ügyosztályokat: A titkár­ság. — A járási Tanácsoknak pedig a következő osztályuk lesz: 1. pénzügyi-, 2. igazgatási-, 3. ipari­kereskedelmi- és mezőgazdasági-, 4. építési- és közlekedési-. 5. Ok­tatási-, népművelési-, közegész­ségügyi - és népjóléti osztály. Ezenkívül a pénzügyi osztályon belül dolgozik egy önálló terv, statisztikai- és munkaerőgazdál­kodási csoport, a megyei Tanács felügyelete alatt Amit elmondtak — és amit el kellett volna mondani a szentgróti téglagyár termelési értekezletén „Ügynököknek a telep terüle­tére lépni szigorúan tilos!“ Ez a mindenki számára érthető fel- iiat olvasható a zalaszentgróti téglagyár bejáratánál, A dolgo­zók azonban ilyenfajta ügynö­köknek egészen más fajtájáról is beszélnek, A hiba azonban az, hogy csak egymás között és semmiesetre sem nyíltan, a párt- és szakszervezeti aktívák is csak nagy néha egy-egy üze­mi gyűlésen, vagy legfeljebb kísgyűlésen, „Minek szóljunk, hátha betörik a lejünk“ — be­lenyugvással szabadjára enge­dik a jobboldali szociáldemo­kratákat, akik az utóbbi időben valósággal vérszemet kaptak aljas kártevéseik elkövetésére. Az ellenség aknamunkája Hétfőn például a termelési értekezleten az ott megjelent mintegy 70 dolgozó közül mind­össze öten szólaltak fel a nor­marendezéssel és az alapbér- emeléssel kapcsolatosan s ezek is csak „érintették“, kerülget­ték a minisztertanács határoza­tát, Voltak olyanok is, akik aludtak! A jobboldali szoede- mek viszont annál élénkebbek voltak; kihasználták az alkal­mat, hogy a termelési értekez­leten — ha burkoltan is - uszítsanak a normarendezés el­len. Itt van Köllö Ferenc vezető gépész is, aki valamennyiük he­lyett „felszólal“, valósággal le- hengerli társait. Ezúttal is dől belőle a borszag, mint szokáso­san. Kapott is érte néhány fe­gyelmit, Nemrégiben leszakadt a lift, ezért is 50 forint bünte­tést mértek ki rá. Most ez ellen ágál nagy hangon. Majd amikor Leesik elvtárs, a SzOT kikül­dötte bejelenti, hogy a jövő év­ben új, 130 lóerős villanymo­tort kap az üzem, Köllő gépész rögtön kész a válasszal: Köllő Ferenc: a jobboldali szoedem ügynök — Nekünk nem kell semmi­féle villanymotor! — jelenti ki kereken —. Mi lesz, ha az iker­vári vonalon a vihar elszakítja a drótokat? Mi el vagyunk veszve, ha az ikervári áramra számítunk. Azután még vagy ötször fel­ugrik a helyéről, mindannyiszor dörgő hangon közbekiabálva „hozzászólás“ címén. Minden­ki tudja róla, hogy a jobboldali szociáldemokraták ügynöke, de Kovács égetőmester mégis meg- tódítja, „Igaza van Köllő szak­társnak!“ Ezután hosszabb hallgatás következik. Csak Köllő gépész súg jobbra-balra. „HáUyzóljatak hozzá!'1 Bár mindenki tudja, hogy a gerinccserepeseknél, a szalagcserépeseknél, a behor- dóknál, vagy akár a szárazlehú- zóknál laza a norma, senki sem beszél róluk. Arról sem, hogy a napokban 20 ezer összeégett téglát vettek ki a kemencéből, mert „nem volt megfelelő a fű­tőanyag“. Hallgatnak arról is, hogy a közelmúltban dugattyú­szakadás miatt két hetet állt az üzem. A szűk keresztmetszet­Népnevelőink munkáját A pártépités munkájának segiti elő a nélkülözhetetlen fegyvere Népnevelő a Pártmunkás ftoet olyasába. OLVASD TERJESZD Már várják a koreai műszakot a Fémárugyár dolgozói Zugnak a gépek, lialk zizegés- sel omlik le az egyre hegyesedő fúróról a felesleges fémdarab. Az egyik sarokban vörösen izzik a felheviiett vas A nagykanizsai F émárugyárban teljes erővel megy a munka. Kunics Ferenc is ott végzi napi munkáját dol­gozó társai mellett. Gépével mé­lyíti a furókanalaf, vagy ahogyan azt itt nevezik ..zenkel.“ Pontosan véazi a munkáját. Minden munkadarabot gonddal készít el, nehogy véletlenül elhi­bázza és selejtes legyen közötte Teljesítménye 180 százalék körül mozog. — Igyekszem minél többet és jobban teljesítem — mondja. — Különö­sen azóta, amióta a hős koreai név felszabadító háborúját vívja az angolszász imperialista beto­lakodókkal szemben. Minden egyes uj fúróval csapást mérünk az imperialistákra. Most olvastam, hogy augusztus 7-től 14-ig koreai műszak lesz az üzemekben. Na­gyon okos dolog. Mi is megmu­tatjuk majd, hogy a munkával a termelékenység fokozásával har­colunk az imperialisták ellen. A bicskagyárban a Békevédel­mi Bizottság T.ófeji István elnök­lete alatt különösen most. amikor a klerikális reakcióval egybefo­nódó imperialisták egyre dühöd- tebben, veszettebben támadnak, fejt ki jó munkát. Állandóan is­mertetik a koreai nép hősi sza­badságharcát és a ragyogó . .győ­zelmek hallatára még erősebben ragadják meg a munkát a bics­kagyáriak. Most ufabb komoly feladata van a Békevédelmi Bizottságnak a 'koreai műszak előkészítése. — Ezen a műszakon keresztül akarjuk megmutatni harcos til­takozásunkat a háborús uszítok jogtalan beavatkozásával szem­ben — mondja pirosra gyűlt arc­cal — De eavben együttérzé­sünket is kifejezzük a diadalmasan előrenyomuló koreai csapatokkal. Ök ott messze a koreai frontóJ kon, mi itt a munkapad mellett harcolunk a békéért. A koreai műszak előkészületei máris elkezdődtek. A dolgozók minél jobb terméssel és a terme­lékenység növelésével kiáltjátk a háborús uszítok felé: „El a ke­zekkel Koreától “ A kiskanizsai gyűlésről röl szintén nem esik egyetlen szó sem csakúgy, mint a jobb­oldali szoedemek aknamunkájá­ról. Aktívan: papíron Az igaz, hogy a félévi terv téglagyártási előirányzatát 193, a szalagcserépét 120, a gerinc­cserépét pedig 130 százalékra teljesítették, de ebben semmi érdemük ^ncs az üzemben meg­búvó jobooldali szoedem aljas ügynökeinek. Jellemző, hogy újabban azokat az élenjáró munkásokat, akik jó eredménye­ket érnek el a termelésben, az­zal piszkálják gúnyosan: „mi az, te is vezérigazgató akarsz lenni?“ Azután még hozzáte­szik: „nem érdemes, úgyis jön majd a szigorú normák Jalo- veczki volt ÜB-titkár pedig ki­jelenti: „Én nem veretem be a fejem, velük együtt nőttem fel". Nem titok itt, hogy ő is az el­lenség szekerét tolja. Most a normarendezés idején Szőcs Jó­zsef kiskemence behordó -— a jobboldali szociáldemokraták ügynöke — azt mondta Nagy elvtársnak, az ÜB titkárának: „Ügy kell neked, csak dolgozz, he úr akarsz lenni!“ így akar­ják megkörnyékezni a funkcio­náriusokat, elvenni a kedvüket a munkaverseny további szer­vezésétől. El is érték, hogy eb­ben az üzemben szinte kéthe­tenként váltakoztak az ÜB tag­jai, sőt gyakori volt a változás a pártvezetőségben is. Hogy történhetett mindez? Miért nem sikerült a termelési értekezlet? Váci elvtárs tömö­ren így ad választ: „Az a baj, hogy az aktívák itt csak papí­ron vannak meg, de működni nem működnek'1. Az ellenség viszont nem papíron van, ha­nem a dolgozók között! Mind­ennél jobban bizonyítja ezt a sikertelen termelési értekezlet! (S-ő.) VASÁRNAP DÉLUTÁNRA nagygyűlést hirdettek Kiska- nizsára a dolgozó parasztság részére. Nekik szólt a beszá­moló : a terménybegyüjtés ütemének fokozása, Mindszen1 és Szegvár versenyfelhívásá­nak ismertetése. Éppen ezért csodálatos és szinte érthetet­len volt, hogy a gyűlés hall­gatóságának mintegy kéthar­mad része nem azokból a dol­gozó parasztokból tevődött össze, akiknek a részére a gyűlést tulajdonképpen ren­dezték. Nagykanizsa üzemi munkásai, vállalati dolgozók és haladó értelmiségiek szép számban vettek részt a gyű­lésen — ők is adták a hallga­tóságnak azt a bizonyos két­harmad részét — ezzel is mint­egy hangsúlyozva, hogy a ter­ménybegyüjtés nemcsak a dol­gozó parasztság ügye; a ter­ménybegyüjtés az egész ma­gyar dolgozó nép ügye. Maga a kiskanizsai dolgozó paraszt­ság is három részre bontható. Az egyik rész nem jelent meg, (ez volt a nagyobbik rész), a második rész „ott volt“, de csak puszta kíváncsiságból, a harmadik rész az öntudatos dolgozó parasztság volt. Ezek szivve!-lélekkel ott voltak, mert érdekelte őket mindaz, ami a gyűlésen történik. Amit eddig elmondottunk, az arra mutat, hogy a kiska­nizsai gyűlést nem ngy szer­vezték, ahogyan kellett volna. Kiskanizsa dolgozó parasztsá­gát nem úgy mozgósították, ahogyan a gyűlés tárgyának komolysága és fontossága megkívánta. Bizonyosra vész- szűk, hogy Kiskanizsán akár­hány dolgozó parasztot talál­nánk, akik vasárnap délután a gyűlés időpontjában nem is tudtak arról, hogy a Templom­téren valami készül. A GYŰLÉS SZÓNOKA Kassa István elvtárs, a kis­kanizsai V. körzeti partszer­vezet titkára volt. aki alapo­san ismertette a nemzetközi helyzetet és rámutatott arra, hogy Korea népe fegyverrel a kézben ugyanazért a nagy célért harcol, mint a mi dol­gozó parasztságunk jelenleg a terménybeadással. Kassa elvtárs azonban a pontos kis­kanizsai adatokon alapuló be­szédében csak mellékesen tért ki arra, ami tulajdonképpen a lényeg lett volna: hogyan válik országszerte egyre in­kább tömegmozgalommá az_- amit a mindszenti és szegvári dolgozó parasztok kezdemé­nyeztek : hogy fejezzük be a terménybegyüjtést augusztus 20-ig. Semmit sem javított a hely­zeten a gyűlés következő moz­zanata. amelynek tulajdon­képpen határozathozatalnak kellett volna lennie. Ehelyett azonban az történt, hogy egy kiskanizsai dolgozó paraszt — Baj László lépett a mik­rofonhoz és néhány pilla­nat leforgása alatt közöl­te a kiskanizsai dolgozó parasztsággal, hogy a vá­ros is csatlakozik Mindszent és Szegvár kezdeményezéséhez, s a terménybegyüjtést nem augusztus 20-ig, hanem T2-ig fejezik be. s ugyanerre a nap­ra végeznek a tarl óbuktatás ­ŐSZINTÉN meg kell monda­nunk, hogy a Zala megyében vasárnap megtartott gyűlése­ken aligha akadt még egy ilyen határozathozatal. A két adattal „konkretizált“ határo­zat politikailag e"''általán nem lett alátámasztva és a kiskanizsai dolgozó paraszto­kat sem kérdezte meg senki, mi a véleményük a határozat­i-ól. Valószínűleg lettek volna felszólalások. s bizonyára egész sereg egészséges meglá­tását hallhattuk volna a nagy ' jelentőségű kérdéssel kapcso­latban. így azonban egyetlen kiskanizsai dolgozó • paraszt nem foglalhatott állást egyé­nileg a terménybegyüjtés mel­lett, s nem mondhatta el, miért adja be ő is gabonafeleslegét, mit köszönhet Alkotmányunk­nak, amelyet éppen a begyűj­tési terv időelőtti teljesítése­vei akar megünnepelni. A kiskanizsai parasztgyülés túlságosan mechanikus volt és éppen ezért tanulni kell Hibáiból. Ha ez megtörténik, a jövőben eredményes, moz­gósító erejű gyűléseket lehet tartani Kiskanizsán, olyan gyűléseket, amelyeken döntő módon hallathatja hangját ennek a városrésznek a dol­gozó parasztsága. Olvasd és terjeszd a Szerda, 1950- aug. 2. I 5

Next

/
Thumbnails
Contents