Zala, 1950. július (6. évfolyam, 153-162. szám)

1950-07-07 / 155. szám

EL A KEZEKKEL KOREÁTÓL! A Pravda julius 4-i száma Sztá­lin elvtárs nyelvtudományi cikkét közli „A nyelvtudomány néhány kérdéséhez“ címmel. A Pravda meg­jegyzi, hogy a cikk a „Bolsevik“ 12. számában jelent meg. KRASENYINNIKOVA ELVTARSNÖ! Válaszolok az ön kérdéseire. 1. Kérdés: ön meggyőzően mu­tatja ki Cilikében, hogy a nyelv sem nem alap. sem nem felépít­mény. Megfelelne-e az igazságnak, ha azt tartanánk, hogy a nyelv olyan jelenség, amely az alapnak is, a felépítménynek is sajátja, vagy pedig helyesebb volna, ha azt tartanánk, hogy a nyelv köz­bülső jelenség? Válasz: Természetesen a nyelv­nek, mint társadalmi jelenségnek, sajátja az a minden társadalmi jelenségre, köztük az alapra és a felépítményre is jellemző közös vonás, hogy a társadalmat szol­gálja, ugyanúgy mint minden más társadalmi jelenség, köztük az alap és a felépítmény is. De ezzel tu­lajdonképpen ki is merítettük azt a közös vonást, amely minden tár­sadalmi jelenségre jellemző. A to­vábbiakban komoly különbségek kezdődnek a társadalmi jelensé­gek között. Arról van szó, hogy a társadalmi jelenségeknek e közös vonáson kí­vül megvannak a maguk külön­leges sajátosságai, amelyek meg­különböztetik őket egymástól, amelyek mindennél fontossabbak a tudomány szempontjából. A felépítmény különleges sajátossá­gai abban rejlenek, hogy a fel­építmény politikai, jogi, esztéti­kai és más eszmékkel szolgálja a társadalmat és létrehozza a tár­sadalom számára a megfelelő po­litikai jogi és egyéb intézménye­ket. Miben rejlenek már roost a nyelv különleges sajátosságai, amelyek megkülönböztetik más társadalmi jelenségektől? Ezek a sajátosságok abban állnak, hogy a nyelv úgy szolgálja a társadal­mat. mint az emberek érintkezé­sének eszköze, mint a gondolatok kicserélésének eszköze a társada­lomban, mint olyan eszköz, amely lehetővé teszi az embereknek, hegy megértsék egymást és meg­szervezzék a közös munkát az emberi tevékenység minden te­rületén, a tanulás területén épp­úgy, mint a gazdasági viszo­nyok területén, a politika terü­letén éppúgy, mint a kultúra te­rületén, a társadalmi életben éppúgy, mint a mindennapi élet­ben. Ezek a sajátosságok csakis a nyelvre jellemzői; és mert csakis a nyelvre jellemzők, ép­pen azért a nyelv önálló tudó mány — a nyelvtudomány — tanulmányozásának tárgya. A nyelv e sajátosságai nélkül a nyelvtudomány elveszítené jogát az önálló létre. Röviden: a nyelvet nem számít­hatjuk sem az alapok, sem a fel­építmények kategóriájához. Nem számíthatjuk a nyelvet az alap és a felépítmény között álló „közbülső“ jelenségek kategóriá­jához sem, minthogy .ilyen „köz­bülső“ jelenségek nincsenek. De talán lehetséges lenne a nyelvet a társadalom termelőerői­nek kategóriájához, mondjuk a munkaeszközök kategóriájához számítani? Valóban, a nyelv és a munkaeszközök között van bizo­nyos hasonlóság: a munkaeszkö zők. akárcsak a nyelv, sajátsá­gos közömbösséget tanúsítanak az osztályok irányában és egya­ránt szolgálhatják a társadalom különböző osztályait, a régieket éppúgy, mint az újakat. Vájjon ez a körülmény ad-e okot arra, hogy a nyelvet a munkaeszközök kategóriájához számítsuk? Nem, nem ad okot. Egy időben N. J. Marr, amikor látta, hogy ez a tétele — „a nyelv felépítmény az alapon“ — ellen­vetésekkel találkozik, elhatározta, hogy ..átépíti magát“ és kijelen­tette, hogy „nyelv munkaeszköz“. Igaza volt-e N. J. Marr-nak, ami­kor a nyelvet a munkaeszközök kategóriájához számította. Nem, semmiesetre sem volt. igaza. A nyelv és a munkaeszközök között ugyanis az imént említett hasonlóságon kívül egyéb hasonló­ság nincs. Ehelyett azonban a nyelv és a munkaeszközök között gyökeres különbség van. Ez a különbség abban áll, hogy a mun­kaeszközök anyagi javakat ter­melnek, mig a nyelv semmit sem termel, mindössze szavakat „ter­mel“. Pontosabban szólva: az emberek, ha van munkaeszközük, anyagi javakat tudnak termelni, de ugyanezek az emberek, ha van nyelvük, de nincs munka­eszközük, nem tudnak anyagi javakat termelni. Nem nehéz megérteni, hogy ha a nyelv ké­pes volna anyagi javakat termel­ni. a fecsegők lennének a világ leggazdagabb emberei. 2. Kérdés: Marx és Engels úgy határozzák meg a nyelvet, mint „a gondolat közvetlen valóságát“, mint „gyakorlati... valóságos tudatot“. „Eszmék — mondja Marx nem léteznek a nyelvtől elszakítva.“ Véleménye szerint milyen mértékben kell a nyelv- tudománynak a nyelv értelmi ol dalával, szemantikával, illetőleg örténelmi szemasziológiával (je­lentéstannal) és stilisztikával fog­koznia, avagy egyedül a formá­nak kell-e a nyelvtudomány tár­gyának lennie? Válasz: A szemantika (szema- sziológia) a nyelvtudomány egyik fontos része. A szavak és kifeje zések értelmi oldalának komoly jelentősége van a nyelv tanul­mányozása terén. Ezért a szeman­tikának (szemasziológiának) mél­tó helyet kell biztosítani a nyelv­tudományban. A szemantika kérdéseinek fel­dolgozása és adatainak felhasz­nálása során azonban semmikép­pen sem szabad túlértékelni a szemantika jelentőségét, s még kévésbé szabad vele visszaélni. Néhány nyelvészre gondolok, akik a kelleténél jobban beleme­rültek a szemantikába és meg­vetően kezelik a nyelvet, min' „a gondolat közvetlen valóságát“, amely elválaszthatatlanul kapcso­lódik egybe a gondolkodással, el­szakítják a gondolkodást a nyelv­től és azt állilják, hogy a nyelv elavulóban van, hogy nyelv nél­kül is meg lehet lenni. Vegye alaposan szemügyre N- J. Marr következő szavait: „A nyelv csak annyiban létezik, amennyiben hangokban jelentke zik; a gondolkodó tevékenység megjelenési forma nélkül is vég­bemegy. .. A nyelv (a hangos nyelv) ma már azon az utón van. hogy átadja funkcióit uj talál­mányoknak, amelyek feltétlenül legyőzik a. teret, a gondolkodás viszont felfelé halad a múltban felhasználatlanul hagyott tartalé­kainak és uj szerzeményeinek se­gítségével, s fel kell váltania és teljesen helyettesítenie kell a nyelvet. A jövő nyelve — a ter­mészeti anyagtól mentes techni­kával fejlődő gondolkodás. Sem miféle nyelv, még a hangos nyelv sem állhat meg előtte, ame'y mégiscsak kapcsolatban van a természet szabályaival.“ <L,ásd: N. J. Marr Válogatott munkái.) Ha ezt a „munka-mágikus“ tit­kos beszédet lefordítjuk egyszerű nyelvre, arra az eredményre le­het jutni, hogy: a) N. J. Marr elszakítja a gon­dolkodást a nyelvtől; b) N. J. Marr úgy véli, hogy az emberek érintkezése nyelv nélkül is megvalósítható, magá­nál; „a természeti anyagtól“ men­tes gondolkodásnak, „a természet szabályaitól“ mentes nyelvnek se gitségével; c) N. J. Marr azzal, hogv el­szakítja a gendokedást a nyelvtől, „megszabadítja“ a nyelvet „ter­mészeti anyagától“ — az idealiz­mus mocsarába süpped. Vannak, akik azt mondják, hogy a gondolatok az ember fe­jében előbb keletkeznek, semmint őket a beszédben kimondják, va­gyis nyelvi anyag, nyelvi burok nélkül keletkeznek, úgyszólván meztelen formában. Ez azonban egyáltalán nem igaz. Bármilyen gondolatok keletkeznek is az em­ber fejében, csak a nyelvi anyag alapján, a nyelvi meghatározások és mondatok alapján fejlődhet­nek és létezhetnek. Gondolatok, amelyek mentesei; a nyelvi anyagtól, mentesek a nyelvi „ter­mészeti anyagtól“ — nem létez­nek. .,A nyelv a gondolat köz­vetlen valósága“ (Marx). A gon­dolatok realitása a nyelvben nyilvánul meg. Csak idealisták beszélhetnek olyan gondolkodás­ról, amely független a nyelv „természeti anyagától“, csak idea­listák beszélhetnek nyelvnélküli gondolkodásról. Röviden: a szemantika átérté­kelése és a szemantikával való visszaélés N. J. Marrt az idealiz­mushoz vezette el. Következésképpen, ha megtisz­títjuk a szemantikát (szemaszio- lógiát) az olyanfajta túlzásoktól és visszaélésektől, mint amelyeket N. J. Marr és néhány „tanítvá­nya“ követelt el, az nagy hasz­nára - válhat a nyelvtudomány­nak. 3. Kérdés: ön tökéletesen helye­sen mondotta, hogy a burzsoá és a proletár eszméi, képzetei, szo­kásai és erkölcsi elvei egyenesen ellentétesek. Ezeknek a jelensé­geknek osztályjellege feltétlenül vissza' ükrözedritt a nyelv sze­mantikai oldalán (olykor pedig a formáján — szótári készletén — is, amint a ttn cikke erre helye­sen rámutat). Beszélhetünk-e a konkrét nyelvi anyag és elsősor­ban a nyelv értelmi oldalának elemzése során a nyelvben kifeje­zett fogalmak osztálylényegéről, különösen azokban az esetekben, amikor nemcsak az ember gon­dolatának, hanem a valósághoz való viszonyának nyelvi kifejezé­séről van szó, vagyis amikor kü­lönösen élesen tűnik ki az ember osztályhovatartozása? Válasz: Röviden szólva. Ön azt akarja tudni, hatnak-e az osztá­lyok a nyelvre, beviszik e a nyelvbe sajátos szavaikat és ki­fejezéseiket, vannak-e olyan ese­tek, amikor az emberek ugyan­annak a szónak és kifejezésnek különböző értelmi jelentést adtak osztáiyhovatartozásuktói függően? Igen, az osztályok hatnak a nyelvre, beviszik a nyelvbe sajá­tos szavaikat és kifejezéseiket és néha különbözőképpen érik ugyanazokat a szavakat és kife­jezéseket. Ehhez nem fér kétség. Ebből azonban nem következik az, hogy a sajátos szavaknak és kifejezéseknek éppúgy, mint a szemantikai különbségeknek ko moly jelentőségük lehet az egysé­ges nemzeti nyelv fejlődése szem pontjából, hogy képesek gyengí­teni jelentőségét, vagy megvál­toztatni jellegét. Először is ilyen sajátos szó és kifejezés éppúgy. mint a sze­mantikában előforduló különb­ség olyan kevés van a nyelvben, hogy az egész nyelvi anyagnak alig egy százalékát képviselik. Következésképpen, a szavak és kifejezések, valamint szemanhká juk egész többi túlnyomó tömege közös a társadalom minden osz- tálya számára. Másodszor, azokat a saiátos sza­vakat és kifejezéseket, amelyek nek osztály-árnyalatuk van a be­szédben, nem valamilyen „osz- tály“-nyelvtan szabályai szerint használják, amely a valóságban nem létezik, hanem a létező és az egész nép által használt nyelv nyelv:ani szabályai szerint. Tehát a sajátos szavak és kife­jezések, továbbá a nyelv szeman­tikájában előforduló különbségek lénye nem cáfolják, hanem ellen­kezőleg, igazolják az egész nép ál- al használt egységes nyelv létét és szükségességét. 4. Kérdés: Cikkében teljesen helyesen értékeli Marrt, mint a marxizmus vulgarizálóiát. Azt jelenti-e ez. hogy a nyelvészeknek, köztük nekünk, fiataloknak is. el kell vetnünk Marr egész nyel­A SzOT elnökségének tiltakozása az imperialisták orvtámadása ellen A SzOT Elnöksége julius 5-én rendkívüli ülést tartott, amelyen foglalkoznak az ame­rikai imperialistáknak1 a ko­reai nép ellen intézett támadá­sával. Apró Antal elvtárs is­mertette a délkoreai hatóságok provokációs támadásának előz­ményeit, amelyek mögött az amerikai kormány áll. Ezért a felelősség is az amerikai kor­mányt terheli. Ezután foglal­kozott az áruló amerikai szak- szervezeti vezetők szerepével, s hangsúlyozta, hogy a haladó erők az effész vi­lágon tiltakoznak a koreai beavatkozás ellen. Tehát a magyar dolgozóknak is fel kell emelni szavukat a koreai nép érdekében. A beszéd után számos hozzá­szólás hangzott el, majd a rendkívüli elnökségi ülés hatá­rozatot hozott a koreai esemé­nyekkel kapcsolatban, megál­lapítván, hogy az amerikai im­perialisták fegyveres provoká­ciójának elítélésével kapcsolat­ban a szervezett dolgozók táv­iratban fordultak a SzOT-hoz, hogy nevükben foglaljon ál­lást a harmadik világháborút előkészítőkkel szemben. Az Elnökség elhatározta, hogy a magyar dolgozók nevé­ben táviratot intéz a Koreai Szakszervezeti Tanácshoz és a Szakszervezeti Világszövetség­hez, amelyben szolidaritását fejezi ki a koreai nép szabadságért Az MNDSz és a és függetlenségért folyta­tott harcával. Az Elnökség egyúttal fel* hívja a szakszervezeteket, is* mentessék értekezleteken a ko­reai eseményeket, vegyék fel a kapcsolatot nemzetközi szak­mai tagozatukkal, s javasolják a szakmai szervezet állásfogla­lását. Felhívja továbbá a szak- szervezeteket, hogy sajtójukban és kiadványaik­ban foglalkoznak az ame­rikaiak provokációs cselek* ményeikkel. Egyúttal felhívja a figyelmet, hogy a dolgozók tiltakozását fel kell használni a verseny­mozgalom kiszélesítésére, a békeharc fokozására, a Szov­jetunió iránti szeretet elmélyí­tésére. A SzOT Elnöksége a Koreai Szakszervezetek Országos Ta­nácsához intézett táviratában elitéli az amerikai imperialis­ták és csatlósaik fegyveres be­avatkozását, s szolidaritásáról biztosítja a koreai hadsereget és kor­mányt. Egyúttal azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a koreai nép igazságos harca győzelemmel végződik. A Szakszervezeti Világszövet­ségnek küldött táviratában kéri a SzOT, hogy a Világszövetség mindent kövessen el egy újabb világháborút kirobbantani szándékozó imperialista kalan­dorok gyilkos terve ellen. EAISz tiltakozása Az MNDSz a Koreai Nőszö­vetségnek küldött táviratában többek között ígéretet tesz. hogy még fokozottabb erővel folytatja munkáját és harcát közös célunk, a Szovjetunió vezette béketábor győzelméért. A DISz Központi Vezetősége nyilatkozatot adott ki, amely­ben leleplezi az amerikai im­perialisták fasiszta módszereit, amelyekkel a békés északko­reai népre támadtak. A továb­biakban igy szól a tiltakozási — Mi, dolgozó és tanuló ma­gyar fiatalok. szolidaritást vállalunk a koreai nép és ifjúság igaz­ságos harcával. Követeljük, hogy a gyilkos imperialista csapatokat vonják ki Korea földjéről. Követel­jük, hogy szüntessék be a gá­lád imperialista rablótámadást Korea szabadsága és függet­lensége ellen. Befejezésül a DISz forró testvéri üdvözletét küldi a ko­reai népnek, amely hősi harcát vívja minden békeszerető n•' • • közös ellensége, az elvetemül gyilkos, imperialista támadók és csatlósaik ellen. vészeti örökségét, noha Marr.nak mégiscsak sok értékes nyelvésze i anulmánya van. (ezekről a vita során Csikobaba, Szanzsejev eH’ társak és mások írtak)? Atvehet- jük-e — ha kritikailag közele­dünk Marrhoz — mégis azt, ami nála hasznos és értékes? Válasz: Természetesen. N. J Marr művei nemcsak hibákból állanak. N. J. Marr igen durva hibákat követett el, amikor eltör zi'ott formában vitte be a nyel vészeibe a marxizmus elemeit, amikor önálló nyelvelméletet pró­bált alkotni. De vannak N. J. Marrnak egyes jó, tehetségesen megirt művei, amelyekben meg­feledkezve elméleti igényeiről, lel- kusmeretesen és. meg kell adni. hozzáértően tanulmányoz egyes nyelveket Az ilyen művekben szép számmal lehet értékes és ta­nulságos dolgokat találni. Világos, hogy ezt az értékeset és tanulsá­gosat át kell venni N. J- Marrtól és fel kell használni. 5. .Kérdés: Sok nyelvész a szov je1 nyelvtudományban észlelhető pangás egyik okának a formaliz- must tartja. Nagyon szeretnénk tudni az Ön véleményét arról, hogy mi a formalizmus a nyelv- tudományban és hogyan lehet leküzdeni? Válasz: N. J. Marr és „tanítvá­nyai“ formalizmussal vádolnak minden nyelvészt, aki nem osztja N. J. Marr „uj tanát“. Ez termé­szetesen komolytalanság és e lenség. N. J. Marr a nyelvtant üres .formaságnak“, azokat az embe ■ reket pedig, akik a nyelvtani szer­kezetet a nyelv alapjának tartot­ták, formalistáknak tekintetne. Ez már merő ostobaság. Azt gondolom, hogy az „uj tan“ szerzői azért fundál ák ki a „for­malizmust“, hogy megkönnyíti.:.; hsrcuka+ ellenfeleik ellen a nyelv­tudományában. A szovjet nyelvtudományt" n észlelhető pangás oka nem az > J. Marr és „tanítványai“ által kiíundált „formalizmus“, hanem az arakcsejevi rendszer és az ei méíeti fogyatékosságok a nyelv- udomány területén. Az arakcse­jevi rendszert N. J. Marr „tanít­ványai“ teremtették meg Az el- méleti zűrzavart N. J. Marr és legközelebbi fegyvertársai vitték be a nyelvtudományba. Hogy megszűnjék a pangás, egyiket is, másikat is fel kell számolni. E fekélyeknek eltávolítása meggyó­gyítja majd a szovjet nyelvtudo­mányt, kivezeti a széles ország­úba és lehetővé teszi a szovjet nyelvtudománynak, hogy az e’ső helyet foglalja el a világ nyelv­tudományában. 1950 junius 29. I. SZTÁLIN* Péntek, 1950. julius 7. A nyelvtudomány néhány kérdéséhez Válasz Je. Krasenyinnikova elvtársnőnek Sztálin elvíárs cihhe a Pravda julius 4-i számában

Next

/
Thumbnails
Contents