Zala, 1950. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1950-02-28 / 50. szám
A kínai népi kormány határozata a földreformról US. évfolyam 50. szám. Ara 50 fillér TOTO eredmények 1050. február 28, kedd Minden erővel továbbfejlesztjük a lendületben lévő sztahánovista mozgalmat RÁKOSI MÁTYÁS a sztahánomsták országos tanácskozásául Vasárnap, a sztahanovisták első országos tanácskozásának második napján a küldöttek hatalmai tapsa és lelkes éljenzése követte az elnöklő Apró Antal elvtárs bejelentését, hegy Rákost. Mátyás elvtár,s szól #, tanácskozás résztvevőihez. Amint a magyar nép szeretett vezére, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára a mikrofonhoz lépett, a küldöttek egy emberként álltak fel helyükről és percekig zúgott a taps, hangzott az ütemes kiáltás: „Éljen Rákosi!“ „Éljen Rákosii'* Pártunk olyan feladatokat tűz dolgozó népünk elé, amely ek helyesek, időszerűek és megoldhatók — Kedves elvtársak! A magyar sztaliánovisták első or- zságos tanácskozása befejezés előtt áll. Aid végighallgatta a két nap tanácskozásait, annak számára világos, hogy egy hatalmas mozgalom van itt kifejlődőben, amely szocialista építésünk, ipari termelésünk, közlekedésünk minden ágára kiterjed és át fog menni a mezőgazdaságra is abban a mértékben, ahogy a szocialista termelés ott is elterjed. időszerűek és megoldhatók. Megfordítva is elmondhatnék: azért kezdeményeztük a magyar sztahánovista mozgalom megvalósítását, mert száz jelből észrevettük, hogy megvalósításának előfeltételei megértek. — A talaj a termékeny mag számára elő volt készítve. Szükségesnek tartom, hogy rövid pillantást vessek a sztahánovista mozgalom kezdeti nehézségeire. mert azok a hátnépünk elé. amelyek helyesek, Nagyrészt elhárítottuk a kezdeti nehézségeket — Most volt fél éve annak, hogy a múlt év augusztus végén 3 nagybudapesü pártválasztmányon megindítottuk a harcot a munkaverseny legszélesebb és legelterjedtebb formája. az egyéni verseny érdekében. Ebben az időben a legkülönbözőbb tényezők valóságos harcot vívtak a munka termelékenységének visszaszorításáért. Akkor még meg volt a felső határ, a plafon, amelynél többet egy bérelszámoló sem volt hajlandó kifizetni tekintet nélkül arra. hogy a munkás milyen jó eredményeket ért el. Ragaszkodtak az időbérezéshez. Ragaszkodtak az elavulthoz, a megszokotthoz, a kényelmeshez és ezzel a maradisággal a dolgozót is rákényszerítették arra, hogy ne törődjön a munkával, ne foglalkozzon újításokkal, ész- szerüsítésekkel. a termelés fokozásával- Mikor tél elején először összehívtuk az élmun- ká sokat, az egyik fiatal vasesztergályos elmondotta, hogy ő titokban kipróbálta gépén a gyorsvágást, sikerült is neki. óc hosszú ideig nem vette igénybe, mert a három és félforintos órabérnél többet úgyse ni kereshetett volna vele. A több kereset hatalmas íendülefef «adott ct mozgalomnak — Természetes, hogy nemcsak 9 maradiság. játszott közre, kétség- V.: 'ül az p ífenség is tudatosan szőri vissza a mindenütt jelentkező uj.cók, -sztahánoristáb kezdetné- nyeléseit. Fél évvel ezelőtt a szó szoros éri elmében fenyegetésekkel. súlyos megtorlások kilátásba helyezésével tudtunk csak rést ütni ezen az ellenséges beállítottságon. Amikor nagynehezen elértük, hogy az időbér helyett teljesítménybért kapjanak a munkások, még akkor is gyakran találkoztunk olyan jelenségekkel, hogy kifizették ugyan a többtermelés után járó több keresetet, de ezt a tényt titokban tartották. A kalkulánsok azt mondották, hogy ha a munkások megtudják, hogy van olyan, aki kétszer -háromszor any- nyit keres, mint ők, elégedetlenek lesznek. A szó szoros értelmében úgy kellett kierőszakolni, hogy a leljesitmény hírével együtt a kereset összege is az újságban nyilvánosságra jusson. Meg voltunk győződve" hogy ha a munkások látni fogják, hogy a heti 160—170 forint helyett 250—300, vagy még több forintot lehet hetente keresni, akkor ez serkenteni fogja őket. Sőt hozzátettem akkor, hogy mecsak őket fogja serkenteni, hanem feleségeiket is, akik nem hagyják addig békében férjeiket. addig nyaggatják őket, amíg azok is beállnak az élmunkások közé. És valóban igy is volt. Az élmunkások jó keresete hatalmas lendületet adott az egész mozgalomnak és megtörte a megszokást, az elavulthoz, régihez való ragasz, kodás jegét. Az oredményele eloszlatták a kételyeket — Mi gyakran ismételjük, hogy a szocializmus felszabadítja és meghatványozza a dolgozó nép teremtő erejét. De amig a dolgozók ezt felismerik és a gyakorlatba is át tudják vinni, addig a régi, az ócska, a megszokott veszedelmes gátnak, szörnyű féknek bizonyul és nem egyszer ez a legveszedelmesebb ellenségünk. — A mi munkásaink és hozzátehetjük, értelmiségieink is, akiket a kapitalizmus nevelt, hozzá vannak szokva a kapitalista mértékhez és nem egyszer kételkedve, hitetlen- kedve állnak azokkal az óriási eredményekkel szemben, amelyeket a szocialista termelés mutat. Itt, ezen a találkozáson mondotta Kállai elvtárs épitőmunkás, hogy amikor a szovjet sztahánovista Sumiiin munkáját látta a moziban, egyszerűen nem hitte el. Azt mondta, hogy ez csak afféle szemfényvesztés. Simon elv társnő azt mondotta, hogy amikor nyomdájában hallották, hogy a Szovjetunióban S óra alatt 100.000 betűt szedett ki egy nyomdász, akkor megvető kézlegyintéssel beszéltek az ilyen hihetetlen számokról. Azóta ezt a 100.000 betűt már Simon elvtársnő nyomdájában jóval túlhaladták. A régihez való ragaszkodás a legnagyobb gátló tényező — Félévvel ezelőtt komolyan vitatkoztak arról, hogy lehetséges-e egyáltalában a vasúton bevezetni a, sztahánovista munkamódszert és Linder elvtárs tegnap itt beszámolt, a kétezer tonnán felül túlterhelt vonatokról, a 24 óra alatt 500 kilométert megtevő tchervo- n-atróh Fehér József elvtárs elmondotta, hogy amikor munkatársai előtt észszerüsitő javaslatát kezdte fejtegetni, azok megvetőleg leintették, hogy ne okoskodjon. Bikov elv társ elmondta nekem, hogy amikor Magyarországon járt, hogy gyorsvágási módszerét bénulássá, a mi miinkásaínk a legnagyobb hitetlen ke des sei fogadták. Még tenyerét ís megtapogatták, hogv igazi munkas-e. Annyira hatott -.rá a hitetlen- súgnék ez a légköre, hogy — lámpaláza nem volt, mint agaikor a magyar munkások előtt kellett a gyorsvágási-, bemutatnia. Hallottuk Faust Rudolf ifjúmunkás beszámolóját, akit azzal ijesztgettek, hogy gépe tönkremegy, sőt olyat is mondtak, hogy nem kommunistához illő igy törni magát a munkábanHozzá tehetem, hogy a megszokott a régihez való ragaszkodás ereje nemcsak nálunk volt gátló tényező- Amikor 15 évvel ezelőtt .a szovjet nép nagy vezére, Sztálin elvtárs az eiső szovjet sztahánovista kon gr es z- szuson összefoglalta az eredményehet, elmondotta, hogy a szovjet vastiti ^ ?,szakértők5* a vasútüzem vezetés „tudományára” . való hivatkozással azt állították, hogy a tekervqjiahatára 13—14 kilométer, és mint eredményt említette meg, hogy a vasutmunkások javaslatainak felhasználásával sikerül ezt a sebességet óránként F- 19 kilométerre felemelni. Á termelőmunka sok területe még „fehér folt" a Sztahánov-mozgalom száméra — Összehasonlításul elmondom, hogy az a túlterhelt tehervonat, amelyet Páuyin elvtárs, a szovjet sztahánovista munka bősé néhány napnal ezelőtt Miskolcra vezetett, Budapestről, 60 kilométeres át- lagsegességge] ment. Ez a Szovjetunióban ma már semmi különös, de nál-nik óriási teij-esrtToény, mórt „a magyar vasutíizeznveie'és tudománya” eddig 30—35 kilométere-! átlagsebességnél teriot:. A megszokotthoz való ragaszkodás, az újtól való félelem és idegenkedés olyan tenyező, amely meg ma is sok területen fékezően bat. Ha végignézzük ipari termelésünk és közlekedési rendszerűi ír egész területét, akkor azo ju.-u meg’ állapíthatjuk, hogy mint ré- gente a térképen, itt is sok fehér folt van, olyan terület, amely a Sztah'ánov-mozgalom, az uj ítómozgalem _ szenfttohF jából még _nine» felfedsz?», A régihez való ragaszkodásnak, az ösztönösen _ konzerválástíí- üak, annak a .régi. kapitalista elvnek, hogy szemesnek áll a
