Zala, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-14 / 12. szám

Szombat, 1950. január M. ff Mindenkit csali em cél ttevct && A Szlálin-dijjal kitüntetett Azsájev: „Távol Moszkvától“ cimü regényéből közöljük az alábbi részletet. A fasiszta rablók már szovjet földön pusztítanak. Lerombolják az üzemeket, városokat, felégetik a falvakat. „Mindent a front­nak“ —- ez a jelszó' egyesítet­te az erők végsőkig való fe­szítésében a hatalmas szocia­lista ország dolgozóit. Uj gyá­rak tömegét építették a hát­országban. hegy ellássák az arcvonaloii küzdőket és biz­tosítsák a szovjet nép szük­ségleteit. Az alábbiakban en­nek a munkának egy hősi részletét írja ic a nemrégiben megjelent regény. Kőolajveze­ték épül a vadonban. Az utolsó szakaszt kézierűvel mentetlek alá. Száz és száz em­ber együttes erőfeszítése kelleti ehhez. Maga Beridze vezette a mun kólátokat. Szilin szinte kétségbe, esett, amikor látta, hogy az em­berek hatalmas erőfeszítéssel, cem timcterről-eentimé térré vonszol­ják az óriási acéltákolmányt a lék felé. Szemjon lljics teljesen alaptalannak tartotta a főmérnök aggodalmait és szitkozódni kez­dett. Amikor Beridzét az igazga­tóságról szelektoron keresték és az elszáguldott mellette kis ko­csiján, elhatározta, hogy kihasz­nálja az alkalmat. Szilin _ azon­nal nekiinditottá traktorát az öbölnek. A munka lázáoan senki sem ügyelt rá. Alexej már csak egész közelről hallotta a traktor jólis­mert zakatolását. A mérnök ösz- szerázkódott és szélsebesen ro­hant a traktor elé. Karját széttár­ta és torkaszakadtából dühösen felorditoit: — Vissza! Azonnal vissza! Be szakad a jég! Vissza! Elpusztí­tasz mindannyiunkat, te bitang! Mintha kiáltásának ereje Top­pantotta volna be a jégtáblái. Hatalmas dörrenés hallatszott és íülsükeütö harsogás közepette kettéhasadt a jég A. gépóriás hiá­ba kapaszkodott, íapogatódzotí hernyótaloaival, másodpercek alatt eltűnt a fekete örvényben. Alexej megdermedt a rémülettől, de ha­mar összeszedte magát és a^ sze­rencsétlenség színhelye felé ro­hant. Kúszva közelítette meg az erősen ingadozó lék szélét. Aiexej kiáltására mindenfelől összesza. ladtak az emberek. Sziünnek nyo­ma sem volt a feketén tomboló, őrjöngve kavargó viz színén. Va­lószínűleg az áramlat besodorta a jégréteg alá. A szerencsétlen­ség teljesen lesújtotta a munka­sokat. Sokáig nem tudtak elmen­ni onnan és egyre kutattak sze­rencsétlenül járt bajtársuk után. Meg akarták találni élve vagy holtan.... De minden fáradozásuk meddő maradt. Ekkor tért vissza a főmérnök. Éppen most nyugtatta meg Bai- manovot a szokásos „minden rend­ben“ szavakkal, Georgii Davüdo- vics észrevette a magárahagyott csőszakaszt és a lék körül csopor­tosuló embertömeget. Karpov ma­gyarázkodásának értelmét fel sem fogva, egyenesen Kovsovra vetet­te magát: — Hogy merted ezt megen­gedni, te kölyök! Még el sem mentem, máris önkényeskedni kezd tél! Felelj most ennek az em­bernek elpusztulásáért! Szüin el­pusztult! Érted? Vagy nem? Sze­gény Szilin! Miért engedted a traktort a jégre?! Miért!? Alexej nem döbbent' .meg az igazságtalan vádra. Keserűen csak ennyit mondott: — Boldogan veszem magamra a bűnt.... ha ezzel vissza tudom hozni Szilint.... Kovsovnak eszébe jutott az ott­hagyott munka. Az elvesztegetett drága perceket be keil hozni. Rá­kiáltott az emberekre, mire azok rohantak a csővezeték felé. Kar­pov mélységes szemrehányással fordult Beridzéhez. — Bocsánatot kell kérned tő­le. Megbántottad, éppen most, ezekben a nehéz órákban! Miért, fiacskám? Nem tehet róla. Sze­gény, szerencsétlen Szilin sem le­het róla, ha éppen tudni akarod. . Mindenkit csak egy cél hevít most és senki se sajnálja az életét.... A csiga, a drótkötelek és há­rom gépkocsi segítségével vég­re elmerült az öböl vizében a második vonal is. A befejezett munka örömét azonban elhomá­lyosította a szeretett eivtárs pusz­tulása. Beridze utasította a halál- rafáradt, támolygó embereket, hogy térjenek pihenőre. AKxej már hetvenkét órája nem aludt. Egyre csak azt a félelmetes ké­pet látta: Szilin traktora eltűnik a mélységben.... Beridze utolérte Aiexejt, megállította és mindenki szemeláttára hevesen átölelte: — Bocsáss meg nekem, Aljosa. Felindulásomban nagyon megsér­tettelek. — Nem tesz semmit Georgij — szólt fáradtan Alexej. — Hi­szen milliószor összeveszünk és kibékülünk. Hanem. .. elveszítet­tünk egy hű és értékes embert ... és ezt nem tudjuk jóvátenni soha! A hűség Jutalma Nagyszabású előkészületek folynak Romániában Eminescu centenáriumára Mihail Eminescu, a nagy- román költő születésének századik évfordulójára az előkészületek már egész Ro­mániában mindenhol folya­matban vannak. Az ünnepsé­gek központja Jassyban lesz, de az ország sok ms,s váro­sában rendeznek az évfor­duló alkalmából diszgyülése- ket és előadásokat. Bukarestben az évforduló alkalmából Eminescu és a. színház“ címmel kiállítást rendeznek a Nemzeti Szín­házban. z enés trollibuszok Prágában A csehszlovák főváros köz lekedési vállalata érdeke újítást vezetett be. A troili- buszokon hangszóró segítsé­gével zenés szórakoztatást nyújtanak az utazóknak. A kalauzok minden megálló lőtt kikapcsolják a műsort, bemondják az állomás nevét, r»ajd ismét működésbe hoz­zák a zenegépet. Az érdekes xjitást a prágai közönség nagy tetszéssel fogadta. Az ötéves terv előttünk álló hatalmas feladatai tet­ték szükségessé a miniszter­tanács rendeletét az ipari munkaerőgazdalkodásról és szakképzésről. A rendelet fel­tárja a dolgozóink előtt álló hatalmas lehetőségeket, ame­lyeket a szocializmust jelen­tő terv eléjük tálal, de Ugyanakkor rámutat a megol­dásra váró nehéz feladatok­ra is. Egyik döntő feladat a munkaerővándorlás leküzdése. A rendelet fontos feladat­ként tűzi pártszervezeteink, szakszervezeteink elé, hogy ezt, a nagyüzemekben komoly méreteket öltő, a dolgozók politikai öntudatának hiá- hyosságaira valló, furcsa „mozgalmat“ szívós felvilá­gosító munkával megszün­tesse. A munkahelyüket állan­dóan cserélgető munkások komoly nehézségeket okoz­nak a termelésben. Nem könnyű pótolni az üzemüket önkényesen elhagyó dolgozó­kat, mert a helyükre került új munkásoknak több-keve­sebb idő kell ahhoz, hogy be­gyakorolják magukat az új munkakörben. Az ilyen munkások csupán eszköznek tekintik üzemüket és kétségtelen az, hogy a szocialista elv alapján — mindenkinek képességei, min­denkinek munkája szerint — nem lehet egyforma elbánás­ban részesíteni azokat, akik évente vagy évenként több­ször változtatják önkényesen munkahelyüket — és azokat, akik évtizedeket töltenek hűségesen, az üzemét szerető munkáshoz illően, egy mun­kahelyen. Ezek a munkások az üzem törzse, akik ismerik munkaterületü­ket, mint a tenyerüket. Az í igazságos eljárás tehát az, (HagniLf fe is (jegjjjtwi, pßjijß-mimii röum f hivassak fel neked? Jó, úgyis itt van előttem az újság. A külpolitikai eseménye­ken kezdem, méghozzá Togliatti elvtárs beszédén. Tudod, amit a módénál véregzés munkásáldo­zatainak temetésén mondott. Hall­gatod? Nos, akkor kezdem. „...Ki ítélt titeket halálra —• mondotta a vaskeporsókra. mu­tatva —, ki ölt meg titeket: egy tartomány főnök és rendőrfőnök felelős halálotokért. Egy cinkos belügyminiszter, vagy egy mi­niszterelnök. akinek minden törekvése az: hogy mégtörje a nemzet egységét, amely az ide­gen megszállók elleni győzelmes harcban született meg, egy olyan miniszterelnök, aki ugyan­azt a műnkásellenességet irta zászlajára, amely már a fasiz­mus politikáját is áthatotta.'' Hogy miért álltam meg? Ne haragudj, abbahagyom egy ki­csit az olvasást. Mikor az olasz dolgozók harcairól, szenvedései­ről olvasok, mindig megrohan­nak az emlékek. Szeretnék ne­ked is elmondani most egyet azok közül az élmények közül, melyek kitörölhetetlenül belevé­sődtek az emlékezetembe. 1945 májusában történt. Két nappal a felszabadulás után. Németország egyik kis városá­ban voltunk. Rosslo.unak hívták. A. felszabadító Vörös Hadsereg parancsnok,sága a városka hatá­rában lévő volt katonai iskolá­ban szállt meg. ,Szélesre tárták a hatalmas kert kapuit, ahova akkor már második napja özön­lött a tömeg. Magukhoz fogad­ták azokat, akiizet a fasizmus gyilkos erőszaka, a hitleri Né­metországnak ebbe a részébe hurcolt. Valóságos olvasztókohó volt ez a. kert. Volt ott pirosfe- zes arab, francia hadifogoly, né­met kommunista, a koncentrá­ciós táborok csontvázzá fogyott foglyai, olasz partizánok és so­kan mások. összegyűjtöttek bennünket, hogy ki-ki onnan in­dulhasson haza. Boldogok vol­tunk kimondhatatlanul boldo­gok. A halál torkából kerültünk ide, valamennyien megrészeged­tünk a -szabadság mámorától. TP is csoportokba verődve, jártuk a kert útjait, is­merkedtünk, beszélgettünk. Né­ha, egy szovjet katona csatiako- zWt hozzánk, vállunkat átka­rolva jelbeszédekkel magyaráz­tál:, hogy vége a szenvedések­nek. Ennivalót, takarót adtak, együtt örültek velünk. Egyszerre elnémult a indám zsivaj. Szomorú kép ragadta meg a figyelmünket. Egy eleven csontváz, fiatal férfi közeledett felénk. Elgyötört, barázdás ar­cában csak a. kát szeme élt, pa­rázslóit, Mérhetetlen bánat su­gárzott ezekből a szemekből Rozzant, iiföit-kopott gyermekko­csit tolt maya előtt, benne ron­gyokba burkolva alig néhány hetes kis csecsemő feküdt. Olyan magányos, olyan ta­nácstalan volt ez a szomorú, fiatal férfi, hogy egyszerre va­lamennyien odaszaladtunk, kö­rülvettük. Kérdezgetni próbál­tuk, csak rázta a fejét. Végre valaki franciául szólt. hozzá. Ezt megértette. S így mondatonként megtudtuk a történetét. V eve: Giovanni Travella. A Olasz munkás volt. A ná­cik hurcolták cl Németországba, fiatal feleségével együtt. Kény­szermunkára vitték őket sokad- magukkal. Nehéz volt a munka, embertelen az elbánás. Éhezlek, fázlak. A fiatalasszony teherben voll. Néhány héttel ezelőtt szü­letett meg a kisfiúk. Az1 asszony elgyengült, meggyötört szerve­zetének a mostoha körülmények között történt szülés megadta u kegyelemdöfést. Itt maradt a fiatal apa a kicsiny gyerekkel. Felszabadultak. Most haza. akar menni. Kihez ferdalkatot':- volna, ha nem ide, a szovjc' parancsnoksághoz, a felszabadí­tókhoz. Miközben beszélt, szétszéled­tünk. Nekünk is alig volt vala­mink, de ez a fiatal apa sokka', szegényebb, sokkal kifosztó!- irtbb volt. mint mi. Ki egy da­rab fehér vásznat, ki egy me­leg sa.pkát,, mások tejkonzervet, cukrot, — mindenki hozott vo- la mit. Bepólyáztuk megetettük a ki­csit. Az apa hálásán nézte, az­tán mikor gyermeke .jóllakva elaludt, maga is falatozni kez­dett ér, . közben tovább beszélr. Arról, hogy mihez kezd odahaza. Dolgozni fog újra ö is meg a többi volt hadifogoly, partizán, olasz munkás és paraszt. A fa­siszta időkből, hálooru tapaszta­lataiból sokat tanultak. Úgy akarnak dolgozni, újjáépítem hazájukat, hogy az most már az övék legyen. — Az én fiamai, ha felnő, nem fogja semmiféle erő elhurcolni idegen érdekek szolgálatába — mondotta. A ztá.n elváltunk. Ok is, mt is elindultunk haza. De én azóta is sokat gondolok rá. Figyelem az olaszországi esemé­nyeket. Szegény fiatal barátun­kat szomorú meglepetések érték otthon. Az ő hazája nem leii ■szabad, nem úgy, mint a miénk. Nem dolgozhatott magának, a fia jövőjéért, mint ahogy ter­vezte. Imperialista uralom, ter­ror: ez lett az osztályrésze. De egyben biztos vagyok. Hogy ö is ott van valahol a toscanai földfoglalók, vagy a modenai tüntetők között. Ö sem nyugszik bele a szolgaságba, mint a többi olasz dolgozó mil­lió. Harcol a maga, a fia boldo­gabb jövőjéért: a szabadságért. JD iztos vagyok benne, hogy 9 ő is hallgatta Togliatti elvtárs szavait, melyeket én most felolvasok neked: .. magunk köré gyűjtjük az olasz dolgozók újabb és újabb millióit, az olasz nép legegész­ségesebb erőit... a népek meg­mozdulását vj mozgalommá s:é- I es i tjük, am ely me ah útról ás: az kényszeríti a lenreakciősabb cso­portokat is... Megmozgatjuk az egész országot.. .. mert ami tör- . lent, bosszúért kiált!” SZ. ERDŐS MÁRTA hogy ezeket a munkásokat fokozott kedvezményben ré­szesítsük. Egy ilyen kedvezményt rendelt el a minisztertanács. Eddig minden munkás be­tegsége esetén fizetése 65 százalékát kapta táppénzként. Ezután azok, akik 1050 ja-* nuár elsejétől számítva, leg­alább két évig dolgoznak egy” munkahelyen, két év letelté­től 75, öt évtől kezdve 85 és 10 év után 100 százalékát kapják táppénzként fizeté­süknek. A minisztertanács ilyen intékedése kettős célt szol-t £fál. Az egyik az előbb el­mondottak szerig* az. hogy megjutalmazza, a munkapad­jához hű munkást és komo’y fíp^'Mmeztetést küldjön a munkahelyüket önkényesen változtató munkások számá­ra. A másik oJda!a ennek az éremnek pedig az, hogy a nép államának kormánya is­mét tanűjclét adta egy intéz, kedéssel annak, hogy valóra váltja a jelszót a nép számára legfőbb érték az em­ber. Népköztársaságunk alap­ja a munka, ahogy Alkotmá­nyunk kifejti és népi demo­kráciánk őrködik a munka zavartalanságon, az arra érdemes, beteg mun­kást, betegsége ideje alatt magasabb díj fizetésével tá­mogatja. Üzemi dolgozóink világo. san látják ennek a rendel­kezésnek jelentőségét és ezért fogadták nagy öröm­mel a határozatot. Megyénk üzemeiben általában nem ; öltött a munkásvándoijás ko. moly méreteket, jelentős ese­tek csupán a tapolcai járási bazaltbányákban történtek, ahol tuövaevőieg félig mun­kás és félig paraszt dolgo­zók fejtik a követ. Ennek el­lenére az ggész megye mun- kássága köszöni ezt a hatá-* i-ozatot a Pártnak, amely feh Nevelt az ilyen esetekre és dgjekorán orvosolta. Örül­nek azért, mert ebben a ren­delkezésben munkájuk még Mfbfokú .megbecMi'ését látják és meglátják benne: é 1 e tsz ín vonal emelkedésünk •egy újabb, kézzelfogható je« 1ét. . A határozatot megtaro-va1- ták p'~~ között dolgozóink és felvetődött — erről uigyan.- is kifejezetten nem szól a határozat —, mi lesz akkor, ha cgv munkást az üzem vezetősége, vagy a Párt emel ki és tesz át más mun-* ka helyre. Természetes, hogy ebben az esetben, hiszen nem „önkényes“ távozásról van szó a dolgozó megával vsszi új üzemébe eddig szerzett jo­gait- Hiszen a .ió munkások kedvezményben részesítésé­ről. a rosszak figyelmezteté­séről, mevrendszabályozásá. ró1 van szó. , összefoglalva, a miniszter-* tanárnak a íánnóuzek fcl- «■>r>'r»V'«Ai*őL rend-zéséről szó­ló határozata ismét bebizo­nyított'-'. hosry a mi harcos, nPártunk irányítása mi- Vm értékes vvü nőisüket teremt a munkásosztály és -a r vész do’gozó nép szá­Tvá-p. ______________________ Mé g ebben a hónapban újabb szakmunkás . íovábbképző-ianfo- lyar.nok indulnak az építőiparban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents