Zala, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-14 / 12. szám
Srombat, ISSO. Január* íi egerssegi gépjavisómüheíyben is látják már: m Párt mindembe A munka ütemes zaja tölti t»og a műhelyt itt, az Erdélyi -féle, azóta már államosított gópjavltóüzemben. Az esztergánál, a hengercsiszolónál és a traktorjavitó részlegben javában folyik a munka. A műhely egyik sarkéiban példás rendben sorakoznak a megmunkált gépalkatrészek, a másikban éppen egy traktort szerelnek szorgos munkáskezek. Idefent, a fejünk felett, halk sustorgással futnak versenyt a transz- missziók s úgy tűnik, mintha ezek az áttételek egyetlen óriási kerékhez volnának kötve s az' lendítené őket egyre gyorsabban. Amióta ez az üzem is a. dolgozóké lett, hasonlíthatatlanul jobban megy a munka. Napról- napra bizonyosodik ez be az egyre inkálbb sokasodó és már megmunkált „darabok’1 formájában. Miénk leit a% üssem — Hát hogyne menne a munka! — csillog fel a szeme Geiger István ifjúmunkásnak a hengercsiszoló mögül. — Az államosítás nekünk is valóra váltotta régi vágyunkat: miénk lett az üzem. Én már itt dolgozom közel 8 éve, inaskodni is itt kezdtem. Bizony, azokra az időkre nem szívesen gondolok visz- sza. Nem ment ritkaság- számba akkoriban a napi 12 —14 órás munkaidő. Aztán jobb is nem emlékezni az én inasidőmre. Két évig még fizetést sem kaptam, de most, hogy segédként dolgozom a mi üzemünkben, a munkámat jobban megbecsülik. Igaz, majd elfelejtettem: a magam részéről nagyon örülök a minisztertanácsi rendeletnek. Ezt mi már régóta vártuk. Sok szakmunkásra van szükség « tervben Erre a szóra felfigyel Kovács László ifjúmunkás is a szuportcsiszoló mellől: sapkáját kissé hátralökve, veti felénk a szót: — Úgy van az, elvtárs. Én ezt magamról tudom és a különbség óriási a mull és jelen között. Szükségünk is van ám sok szakmunkásra a Tervben. Mi, fiatalok mostmár jóval rövi- debb idő alatt tanulhatunk ki egy-egy szakmát. És hát persze a tanulás is más, mint volt régen. Vannak már sztahánovistáink, kiváló munkásaink, akik oktatnak, tanítanak bennünket. Gergely elvtárs boldogan huny or it n szemével és büszkén mondja: — Az én tanítványaim. nem is vallók szégyent velük! ... Ekkorra már Kurdics elvtárs, a. művezető is itt terem. Veszi a „sublert” és nagy hozzáértéssel megméri a csiszolás: mélységet. Amint felnéz, pillantásából a megelégedettséget olvassuk ki. Meg is jegyzi mindjárt: — Ez igen, igazán precíz munka. Csak igy óvatosan tovább is, nehogy a „középtengelytől lehúzzon”. A legnagyobb jutalom i ei tagjeíöltség Most nyílik a kovácsműhely felőli ajtó, Szabó Jancsi jön, a géplakatosok egyik legjobbja. SzIT tag, egyúttal népnevelő is. Felvilágosító munkáját nem tekinti' csak amolyan mellékes foglalkozásnak, hanem rendszeresen foglalkozik munkástársaiva 1, naponként beszéli át velük a 'érmelés problémáit. — Szeretnék a Párt tagja lenni — mondja. Jó munkámmal, politikai és szakmai tudásom emelésével akarom bebizonyítani, hogy méltó vagyok annak a névnek viselésére: Párttag. Azután még hozzáteszi: — Soha nem volt számunkra olyan lehetőség, mint ami most kínálkozik az ötéves tervben. A mi életünkben komoly fordulatot .jelent a szakmunkásképzésről nemrégen hozott határozat. A Párt itt is segítettLázasabban lüktet a munka. keményebben markolják a kalapácsot a kezek, a su- portcsiszoló is vigabban dobálja a szikrákat. (S-ő.) A f&bb muzsika elősegítésére púirtszervesetek a I« kuI it o k a% a I I íí m i gu sst& as égő k b a n Állami gazdasagaink - akárcsak a gepntiomáso vagy a term előszó m kezed csoportok — az épülő szocia lizmus egy-egy előretolt bá- lyája falun. Ennek a feladat nak természetesen csak akkor felelhetnek meg az állami gazdaságok, ha politi kailag is egyre fejlődnek. Átlátták ezt a z akim egye i áll ami gazdaságok dolgozó' is. Ezért kérték a területi ley illetékes járási bizottsá gokat, tegyék lehetővé, hogy megalakítsuk az állami gazdaságokban a pártszervezeteit. A JB-k már meg is totók az előkészületeket és jani ár közepéig valamennyi alai gépállomáson meg- lakúinak a MT)P üzemi tervezetei. Az állami gaz- ■nságok dolgozói a pártszervezetek megalakító-a után még nagyobb lendülettel kapcsolódnak be a pártoktahis- ba, s készülnek fel tavaszra. Há"om és félmillió az első tér/évben állami gazdaságok fejlesztésére Az állami gazdaságok mintaszerű termeléséhez persze szükség van arra is, hogy felszerelésük mintaszerű legyen. Az ötéves terv nagy súlyt fektet az állami gazdaságok fejlesztésére. így a zalai állami gazdaságok az elkövetkező öt évben is hatalmasat feji ő d n ek. Már az első tervévben ti s fél millió forintot fekte1 m k be ZalamegyébeL. az mm mi gazdaságok fel szerelésére. Uf lendülettel fogunk hozzá a Terv meg valósításához Második helyen végzett as országos versenyben a salatgerssegi Erdőgazdasági NV Több, mint egymilliós beruházás az andráshidai állami gazdaságban Vígan vágja a havat a két szürke és szinte lépteiket is meggyorsítják, amikor Andráshida kacskaringós utcáján végig csilingelünk a zajtalanul sikló szánkóval. Itt vagyunk már nem mesz- sze az Állami Gazdaság belsőségétől. Simon elvtárs, a gazdaság vezetője ugyancsak dörzsölgeti a kezét, de nem a hidegtől, hanem a megelégedettségtől. — Nagy dolog készül itt — újságolja lelkesen. — A tavasszal kezdünk bele egy 200 tehenet befogadó istálló építésébe, úgyhogy a nyárra már egyéb építkezések lebonyolításával itt, Andráshidán valóságos központot építünk ki. Nagy a területünk is, kereken 1250 hold. Az építkezéseken kívül nagyarányú üzemátszervezést hajtunk végre. Egyszóval: mintagazda sággá akarunk lenni. Ás esti homályból. melyet a hó fehérsége világit meg, sötét háztömbök emelkednek ki. Ez már itt a gaz- daság belsősége. Néhány röpke perc és Simon elvtárssal együtt benyitunk egy halványan megvilágított helyiségbe, amely most az ideiglenes iroda. A gyér fényben két fejet látunk néhány irat fölé hajolni és csak mi után érkezésünkre az ajtó felé figyelnek, ismerjük fel a gazdaság két agrónómnsát: Peycr Gézát és Fái Jenőt. Elmondják, hogy az első tervévben több, mint egymilliós költséggel 200 tehén számára istállót, sertcsfial- tatót, takarmányéi lót, és kukoricagórét építenek. Ezenkívül még a nyár előtt modern mezőgazdasági géneket, traktorokat kapnak. Sor kerül már az első évben a villany bevezetésére és vízvezetéket is kap a központ. A tavasz folyamán nem lesz a környéken munkanélküli. Több, mint ezer emberre lesz itt szükség. As istállóba vezet utunk. A legnagyobb tisztaság, rend itt is. Németh József gulyás éppen most végzett a fejéssel. Fején fehér sapka, előtte fehér kötény, igy fogad bennünket: — Szeretem ezeket az állatokat, valósággal hozzájuk nőttem már. Természetesen megkívánják a kellő gondozást és ápolást. Sokat is kell velük bajlódni, dehát megéri. — Azután nagy szakértelemmel magyarázza, hogy mi is a lényege a helyes állattartásnak. Ugyancsak bizonygatja, hogy a tavaszra kétszeresére emeli a tejhozamot. Azután magáról beszél: — Cseléd időmben 12 pengőt ' nptam egy évre a koramen- eió mellé, most meg 514 forint a havi keresetem. Szépen meg lehet ebből élni, jut mindenre belőle. Amikor még a kulák Nagy Lászlóné- ió volt a birtok és én meg benne a cseléd, bizony nem gondoltam, hogy ilyen szép lesz az életem.- A múlt rendszerben kutya sem . törődött velünk — veti közbe Németh Lajos gulyás. — A népi demokráciában értékelik az eni- Vrt. Bele is adjuk a munkánkba tudásunk legjavát. Hát ha még a kéthónapos mezőgazdasági. szakiskoláról megjövök, akkor megy csak :o-nváhól a munka. Hu szí er Jenő elvtárs meg arról beszél, hogy most alakították meg az üzemi uárt- ^zervezetek ez lesz a motor; a az egész üzemegységnek. A szemináriumok szervezése most van folyamatban. Már hasa felé indulunk, amikor az istálló felől felénk hozza a szél Németh Lajos hangját: ----- Elvtársak, minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy tudásúnkkal» legjobb munkánkká! építsük a mi boldog szocialista jó vön két öléves tervünkkel. (SIKLÓS) Most zárult az Erdőgazdasági NV zalaegerszegi Igazgatósága és az igazgatása alá tartozó Er- •dőgondnokságok dolgozói munkaversenyének egy szakasza, amelynek során különböző szakszempontok figyelembevételével történt az eredmények értékelése. Döntő szempontok voltak: a politikai é§ szakmai nevelés, dekorációs verseny, a sztálini- műszakban előirányzott termelés, valamint szállítás teljesítése, A végleges elbírálás szerint az Edőgondnokságok között a nagykanizsai érte el a legjobb eredményt a verseny elbírálása után megállapított 5.4 ponttal, utána a '.űrjei következik 6.2, a lenti a harmadik helyen 7, és a nyirádi a negyedik helyen ugyancsak 7 ponttal. A többi Erdőgcndnok- ságok is kiünő eredményeket mutattak fel és hozzájárultak jó munkájukkal abhoz, hogy az Erdőgazdasági Igazgatóságok közti vesenyben a zalaegerszegi az előkelő második helyezést kapta az országos viszonylatit ki ért é- lés során. A gép- és gyorsírók közölt folyó lendületes verseny szintén most dőlt el és az elsőséget Szabó Anna 111 ponttal, a második helyet Sifter Etelka szerezte meg 103 ponttal. Mindketten az Erdőigazgatósági Igazgatóság dolgozói. Kreisz Zsuzsanna a szentpéterföldei Erdő? godnokságról harmadik helyen 86 ponttal és Hajdú Istvánne a nagykanizsai Erdőgondnokság gép- és gyorsírója 83 ponttal, a negyedik helyen végzett, A legjobb erdőgondnokhe- lyettes könyvelő és védke- rületvezető cim elnyeréséért folyó verseny is a közeljövőben kerül elbírálás alá. — A nemes versenyeknek azonban ezzel csak egy fejezete zárult le és most az 5 éves terv első évnegyedében újabb mun- kalenáülettel járulnak hozzá az Erdőgazdasági NV dolgozói a kitűzött feladatok megvalósításához. Hiába hesgélmeh m kuláhok9 Pus&ia,magyarod dolgossó paras%tsúga él a tanulási lehetőséggel nap elkezdték szórni a konkolyt a faluban: „Ne menjetek oda, mert ott teletömik a fejeteket mindenfele szövetkezeti mesével... Minek nektek öreg fejjel megint beülni az iskola padokba, íriszen eleget tudtok ti már...” A kulákok természetesen nem érték el céljukat; senkisém hallgatott rájuk a községben. Ismerik őket már jól, itt Pusztamagyaró- don is, azután meg tudják, hogy iniért füstölögnek őki- gyelmiék, amikor arról van szó, hogy boldogabb életüj» megteremtésének feltételeivW ismerkednek meg majd a tanfolyamon'. Van tehát elég okuk a kulákoknak a busir ■ásra! ... Hogy dúltak-fujlak Mezoné és hasonszőrű barátai, amikor megtudták, hogy már az első este több mint harmincán iratkoztak fel És őket meg sem kérdezték a nusztamagyaródi nyakas kis- és középparasztok! .„ A későbbi estéken pedig mindegyre sokasodtak a tanfolyam hallgatói, úgyhogy mostmár számuk közel hír a hetvenhez. A falu apres ja-nagyjea esténként felkerekedik és olyankor szinte minden épkézláb ember megy a tanfolyamra. Ahogy elhaladnak Mezoné „nagysága’1 ablaka alatt, az esti sötétből innen is, onnan is ilyen féle megjegyzések hallhatók: . Ezeknek nem kell a tanulás- Dej’szen beszélhetnek nekünk tücsköt-fcogarat. mi tudjuk már, hogy merre vezet a mi utunk-” ... Pusztamagyar ód öntudatos dolgozó parasztsága most ismerkedik a Szovjetunió nagyszerű _ mezőgazdasági eredményeivel, a kolhozpa- ra«ztok derüv boldog életével és a számára is példaként álló termelőszövetkezeti csoportok egyre inkább fejlődő munkájával. — A hónap elején mentünk ki Pusztamagyarádra, hogy a 2 hetes vándortan folyamot levezessük. Már az első nap hírét vették a faluban érke- I zésünknek és a legnagyobb érdeklődéssel tekintettek a tanfolyam megnyitása elé. Valóságos ünnepnapot jelentett ez a. nap Pusztama- gyaród tamilnivágyó dolgozó parasztságának. Az esti órákban azután szájról-szájra járt a községben az örömhír: „Ma nyílik a tanfolyam, amit már olyan régen -vártunk ... végre pótolhatjuk az elmulaszt ott ahal!” — igy Írnak Kustor Ferenc és Németh János elv társak, a tanfolyam előadói, első napi benyomásukról. Az örömhír természetesen — mint ahogy ilyenkor lenni szokott —, visszhangot keltett Mezoné és a hozzá hasonló kulákok fülében s menten össze is dugták a felüket. A susmusból azután kisütöttek valamit és más-
