Zala, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-12 / 10. szám

M termelékemség emelésével ötéves sikeréért! Áz élelmezési költségek egy hónap alatt 2‘1 százalékkal, az egy év előttiekhez képest 12*4 százalékkal csökkentek Az összes létfenntartási költségeit 7*4 százalékkal alacsonyabbak az egy év előttieknél A Statisztikai Hivatal leg­utóbbi kimutatása az árak alakulásáról beszámol a létenn- tartási költségek jelentős ará­nyú csökkenéséről. Rövid egy hónap alatt 1949 november 30- tól december 31-ig komoly ár­csökkenés ment végbe. Az élelmezési költségek 2.1 százalékkal voltak alacso­nyabbak az egy hónap előt­tinél, az összes létfenntartá­si kiadások pedig •— az úgynevezett létfenntartási index — 1.2 százalékkal csökkent. Ebben mindenekelőtt szerepet játszott a sertéshús, a marha­hús, a füstöltszaionna, valamint a tojás áirának csökkenése. A ruházkodási költségek is csök­kentek: elsősorban a műselyem - áruk árleszállítása nyomán. Még nagyobb arányú az ár- csökenés, ha nem egy hónapot, hanem az egész elmúlt évet vizsgáljuk, 1949 december 31-én, 1948 december 31-éhez ké­pest az összes létfenntartási költségek 7.4 százalékkal csökentek. Ezen belül külö­nösen erőteljes az élelme­zési kiadások 12.4 százalé­kos csökkenése. Jelentősen csökkent egy év alatt a füstöltszalonna, vaj, bur­gonya, Izsir, sertéshús, marha­hús, tej és tejtermékek, vala­mint a gyümölcsfélék ára. Nemcsak az élelmezési, hanem a ruházkodási költségek is csökkentek: mégpedig egy év alatt 4.2 százalékkal. Nemrég a magyar nép meghívására Magyarországon jártam több más sztaháno- vista társam kíséretében. Az­előtt is voltam már külföl­dön — Olaszországban. A ka­pitalista Olaszország dolgozói az egyre mélyülő gazdasági válság, a kizsákmányolás, munkanélküliség és nyomor szörnyű szenvedéseit élik. Magyarország pedig, akár­csak a többi népi demokra­tikus állam, a gazdasági és kulturális élet fellendülésé­nek utján jár. Magyarország dolgozói szá­mára uj alkotmányuk bizto­sítsa az egyenjogúság minden- áldását. Magyar földön érez­tük, hogy barátok között já­runk, akik bennünk annak a szovjet népnek képviselőit látják, amely Magyarország számára meghozta a szabad, boldog életet. Megismerked­hetünk az uj Magyarország munkásaival, nagy és le­küzdhetetlen igyekezetükkel, amellyel a szovjet sztaháno- vistáktól tanulni akarnak. Er­ről nemcsak abból győződtem meg, hogy egyre több ma­gyar munkás keresi a szov­jet sztahánovisták munka- módszereit tartalmazó leírá­sokat, hanem abból is, hogy egy sereg olyan munkást so­roltak fel előttem, akik már alkalmazzák a szovjet dolgo­zók módszereit. Erről tények alapján is meggyőződtem — még hozzá meglehetősen szo­katlan tények alapján. A. «őr 0«-Csepel tizemébe Bíró vezérigazgató vezetett be. Az eszterga, csiszoló és Ebben elsősorban a tipusru­házati cikkek árának leszállítása játszott szerepet. A statisztikának ezek a nagy- jelentőségű adatai a dolgozók, életszínvonalának nagyarányú emelkedését tükrözik. Az árak rendszeres csökkenése az egyik fő eszköz a tervgazdaságban az A moszkvai Lenin-könyvtár számos értékes politikai, tudo­mányos és szépirodalmi könyv­vel ajándékozta meg a Tiranai Nemzeti Könyvtárat. Nagyobb könyvküldemény érkezett Bn életszínvonal emelésére. A lét- fenntartási költségeknek ezt az olcsóbbodását iparunk és mező- gazdaságunk gyors fejlesztése, a munkaverseny növekvő sikerei, a munkások, dolgozó parasztok áldozatkész munkája — Pár­tunk, kormányunk helyes gaz­dasági politiája tette lehetővé­karestből, Szófiából és Varsóból is. Az albán költségvetés 1950,-n* 1,000.000 leket biztosit a könyv­tár részére uj könyvek vásár-' lására. Ma a Tiranai Nemzeti Könyvtárnak 100.000 könyve van A székelykocsárdi „Sodrony- ipar‘’-vállalat munkásai és tech­nikusai mind nagyobb sikereket érnek el a szocialista versenyben. Legutóbb egy motort kellett üzembe helyezni és a gyár elek­tromos központjának szerelői elhatározták: minimumra csők« kentik a szereléshez szükséges időt. A munka kiváló megszer­vezésével 16 nap alatt végezték el a munkát, amelynek teljesí­tésére 45 napot Írtak elő. A szovjet ember büszkesége Irta: Pavel Bikov, Szláíín-díjas eszíeigáíyos marőpadok között nagy tö­meg munkás vett körül. Min­denekelőtt a szovjet eszter­gályosok munkamódszerei érdekelték őket. Beszélni kezdtem a szovjet munkások sikereiről és saját eredmé­nyeimről is. Ekkor egyikük — nyilván azok közül, akik nem fogják be fülüket a rém- hirterjesztők elől — kérte, mutassam meg a tenyeremet. Egyszóval kételkedett abban, hogy munkás vagyok. S bár egyedül maradt, senki nem állt mellé, felébredt bennem a munkásönérzet és elhatá­roztam, megmutatom, hogyan dolgozunk mi, szovjet embe­rek. Munkaköpenyt vettem fel, kértem négy kést, ezeket megfelelő szögben élesítettem ki, elraktam a munkapad kö­rül minden felesleges szer­számot és munkához láttam. — Milyen forgássebességre van beállítva a gép? kérdez­tem. — Háromszázra. — Állítsák be hétszázra.! — Lehetetlen — .jegyezte meg az egyik technikus. — Csak tegyék, minden rendben lesz. A munkások és mérnö­kök szoros gyűrűben fogták körül az esztergapadot. Az első vágás nagyszerűen sike­rült. A? aceífQrgács pattá-, gott, nem nyúlt hosszúra, mint azoknál az esztergá­lyosoknál, akik nem ismerik késköszörülési eljárásomat. Kértem, hogy a gépet állít­sák maximális sebességre — 1400 fordulatra. Újra igye­keztek meggyőzni arról, hogy ez képtelenség. Megjegyez- tem, hogy odahaza 3 ezres ■forgássebessággel dolgozom és folytattam a munkát. A forró acélforgácsok úgy I röpködtek, hogy az emberek­nek odébb kellett huzódniok. A munkások felültek a szom­szédos gépekre, az állványok tetejére, hogy jobban lássák munkámat. Nem csalódtak. Két és fél perc múlva levet­tem a pádról a kész alkat­részt, amelynek megmunká­lására a csepeli esztergályo­soknak 80 percre volt szük­ségük. A« emberek ismét kö­rém gyülekeztek, kezemet szorongatták, ölelgettek, meg­köszönték a tanítást. Elsőnek az az idősebb munkás, aki az előbb nem hitte el, hogy ma­gam is munkás vagyok. Ki­olvastam a szeméből azt a nem is titkolt örömet, hogy boldog, .amiért nem neki volt igaza. Sokan jegyzetfüzetükst nyújtották felém, hogy raj­zoljam be a késköszörülés szöget és írjam be nevemet is emlékül. Ismét t?eállitottam a gépel s még n éh ágy 'munkásnak megraytáttsro 3 szovjet/ .esz­tergályosok módszerét. Kije­lentették, ok is „gyorsvágók“ lesznek. Biró elvtárs, a csepeli gyár igazgatója elmondta., gyakran milyen dühbe gurulnak a munkások ,,Amerika hangja“ és más hasonló „hangok“ rá­galmai felett. Tudjuk, kitől kell tanul­nunk, élni. és dolgozni is! Nemcsak a gyári munkások beszélnek igy. A magyar mű­vészek is. A Belvárosi Szín­házban végignéztem a „Moszkvai jellem“ előadását. Szünetben behívtak a ku­lisszák mögé és a színészek izgatottan kérdezték, játsza­nak-e úgy, mint a szovjet, szí­nészek. Mindannyian a mosz­kvai nagy művészektől igye­keznek tanulni. Olea,&s@rs%ágfomu an­nak voltam tanúja, milyen égő gyűlölettel viseltetnek a dolgozók az amerikai meg­szállók ellen és mennyire szeretik a Szovjetuniót. Az olasz kormány mindent el­követ, hogy az olasz munká­sok ne fejezhessék ki e sze- retetüket. A ,,Fiat“-művek üzemébe csak nagy nehézségek árán juthattunk be. A gyártulaj - Ionos szobájában fogadott bennünket és amikor mi megkértük, mutassák meg nekünk a műhelyeket, szem- inel láthatóan kelletlenül fo­gadta a kérést. Nyíltan nem utasíthatott vissza, de úgy kerülte meg a kérés teljesíté­sét, hogy gépkocsiba ültetett bennünket és igy vezetett műhelyről-műhelyre. A mun­kások nem tudhatták, kik ülnek az autóban és igy nem igen törődtek velünk. De amikor a kocsi lelassított, egy munkásleány észrevette ka­bátom kihajtóján a Sztálin- dij, Sztálin arcképe dom= borművével díszített kis jel­vényt. — Oroszok! —■ kiáltotta., hogy az egész műhely meg= hallotta. A kocsi most már nem mehetett tovább, a munká­sok elállták az útját, ölelget­tek, kezünket szorongatták és lelkesen fejezték ki örömü­ket, szeretetüket. Mikor visz- szaültünk a kocsiba és to­vább hajtottunk, az egybe- gyült munkások az Interna- cionálét kezdték énekelni. Milyen tanulságot vonok le mindebből? Az egész emberi­ség határtalan szeretete és tisztelete veszi körül Sztálin elvtárs nevét, aki megfogta a szovjet emberek kezét, fel­emelte és a kommunizmus útjára vezette őket. Annak a nevét, aki a nagy Sztálini Alkotmányt adta a szovjet népnek — azt az Alkotmányt, amelyet 1936-ban tartott tör­ténelmi beszédében Sztálin elvtárs olyan harc eredmé­nyének nevezett, amely ,,az emberiség felszabadítása frontján elért győzelem“ je­gyében folyt le. A Sztálini Alkotmány sugara alatt dol­gozni és élni határtalan bol­dogság. Ezt érzik már a vi­lág összes dolgozói. I A chemnitzi ,,Chemiedropha‘ állami gyógyszerüzem tudósai uj szövetképző gyógyszert talál­tak fel. Hatására a nehezen gyógyuló külső bőrsérülések meglepő gyorsasággal hegeditek be. Az Uj készítmény tömeg­gyártása megindult és rövidesen elláthatják vele a Német Demo­kratikus Köztársaság valameny nyi gyógyszertárát. Az uj gyógyszer neve „Glykopud" és recept nélkül kapható. Hí Allán-Szefjet Barátsági Hónap eseményei Az Albán-Szovjet Barátsági Hónap alkalmából az Albán- Szovjet Művelődési Társaság értékes kiállítást rendezett Ti­ranában. Ezen bemutatták azt a felbecsülhetetlen értékű gazda­sági támogatást, amelyben a Szovjetunió részesíti Albániát. A kiállítás szemléltei öen tárja elénk mennyi traktor, arató­gép, vetőgép, talajmegmunkálő, gyári berendezés, teherautó, vasúti kocsi, épitezési anyag, valamint textil. üveg, gyógy­szer, stb. áru érkezett Albániá­ba a Szovjetunióból. Ez a gaz­dasági segítség tette lehetővé, hogy az albán nép legyőzhette a trockista Tito-klikk árulása okozta nehézségeket és sikerrel építheti szocialista jövőjét. A Tiranai Nemzeti Könyvtár gyarapodása A szocialista tábor segítségével Jugoszlávia népeinek harca győzelmesen Jog végetérni A „Szocialista Jugoszláviáért“ legutóbbi számának vezércikke rámutat, hogy Jugoszlávia né­peinek számára az elmúlt év a súlyos meg­próbáltatások és a Tito- R.ankovics-banda árulása okozta felmérhetetlen szen­vedések éve volt. Jugoszlávia dolgozó tömegei gyűlölik a Tito-Rankovics-féle fasiszta kémbandát és gyűlöle­tüket passzív és az aktiv ellen­állás különböző formáiban nyil­vánítják ki. Jugoszlávia forra­dalmi erői munkájukkal arra törekednek, hogy újból megteremtsék az iga­zi, marxista-leninista Jugo­szláv Kommunista Pártot. Jugoszlávia 'forradalmi erői előtt óriási feladatok állnak, amelyeket meg kell valósítani. A jugoszláv dolgozók elkese- redése és egyre szivósabb ellen­állása, valamint az a testvéri segítség, amelyet a többi Kom­munista Párt és az egész szo­cialista tábor nyújt nekik a Tito-klikk elleni harcukban* biztositéka annak, hogy a jugo­szláv népek harca az árul* Tito-Rankovics-klikk ellen, nem« j sokára győzedelmesen végetér. A múlt év nyarán Prím vá­ros nagy részét súlyos robba­nás pusztította el. Alig maradt ép ház. Az amerikaiak azt je­lentették, hogy visszamaradt, még meg nem semmisített né­met robbanóanyag öngyulladá­sa okozta a szerencsétlenséget. Az „Allgemeine Kölnische Barom ft-telep épült két nap almit Az egyik dél-csehországi föld- müvesszövetkezet két nap alatt 250 tyuk részére alkalmas telepet és egy minta tejgyüjtő-telepet épített fel. A szövetkezet ugyan­ezen idő alatt megkezdte egy mo­soda és vasaló-üzem, valamint a szövetkezeti gépek számára szol-- gáló szertár építését is. A jó munkaszervezés eredménye Uj szövetképző gyógyszer Amerikai lőszer okozta a orimi katasztrófát Rundschau’* leleplezte ezt az imperialista hazugságot. A rob­banást okozó lőszerraktár nem a náci hadseregé volt, hanem az amerikaiak rendezték be. A robbanásnál több mint 10 ezer tonna amerikai muníció repült a levegőbe és pusztította el az Eifel-vidék városát.

Next

/
Thumbnails
Contents