Zala, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-08 / 7. szám

Vasárnap, 1950. január 8.

A& él munkások

Jk munkásosztály legkiválóbb képviselőinek életét az utak állandó keresése és felfedezése tölti be. Állandó tökéletesítés — ez a szia- hánovista életének célja. Állandó törekvés a jobbra, a tökéletesebbre — ebben rejlik a sztahanovista munka értelme. A legfőbb jó: a siker boldogsága, ernikor elértünk valami újat. Azután ismét előre. Nincs megállás. A boldogság a mozgásban, az alkotásban rejlik.

A szovjet állam fennállásának első éveiben a munkások elsajátították mindazt, amit előtte évtizedekig nem tudtak elsajátítani. A tudásszomj fokozódott a munkaverseny fejlődésével, a tanulság növelte a dolgozók képességeit. Amit a múltban az öregek hosszú évek alatt tanultak meg, a fiatal káderek most 1 — 1 és fél év alatt megtanulják. Az ifjú nemzedék a szocializmusban gyorsan beérik, messzebbre jut a termelésben, mint a régebbiek, mert szélesebb lehetőségek nyiltak meg számára.

TIT* rkölcsi egység és az ipari fejlődés iránti általános érdeklődés teljes összhangot teremt valamennyi szovjet dolgozó között a vasmunkástól és textilmunkástól a miniszterekig. Mind együtt küzdenek a haladásért.

A sztahánovisták legjobban tudják, hogy egyéni boldogságuk országuk sikereitől függ. Ezér; dolgoznak lelkesedéssel, szentelik minden tudásukat, erejüket és tapasztalatukat a reájuk bizott feladatnak. Világosan érzik a munkás egyéni érdeke és az állam érdekei között meglévő szoros

kapcsoatot. Érzik és tudják, hogy az állam, a társadalom számára milyen sokat jeient a munkás teljesítménye. Ez a tudat ösztönzi a sztahanovistákat újabb és újabb alkotásra.

A termelés fejlesztésében a leghatalmasabb mozgató erő az állandó kölcsönös segítség: az .erősebb segit a tapasztalatlanabbnak. Az őszinte barátság a termelésben, nem jelenti a hibák megbocsátását és a fogyatékosságok elkendőzését. A jól alkalmazott kritika kiküszöböli a hiányosságokat, segiti egybekovácsolni a munkahelyek közösségét.

A közös ügy iránti felelősség érzése megakadályozza, hogy bárki is kudarcot valljon saját munkaíerüíetén. A dolgozók gondolatainak egységessége,.a munkás, a brigád, a műhely és a gyár becsületére, és jóhírére vonatkozó közös gond teremti meg a kollektiv sztahanovista munkát, amelyben nincs helye az irigykedésnek.. Ha közös ügyről van szó, nincs miért irigykedni. Az •igykedés helyét az a közös törekvés foglalja el, hogy mindenki igyekezzék sikereket elérni.

A sztahanovista rekordok jelentősége abban van, hogy a növekvő munkatermelékenység uj útjait építik. A rekord: minden erőnkkel való törekvés arra, hogy előbbre haladjunk. A rekord: határkő minden egyes dolgozó továbbhaladásában. Nem egyesek, hanem a többség — valamennyi dolgozó jztahánovista munkája a cél.

A sztahánovisták gondolatai arra irányúinak, hogy műhelyükben mindenki sztahánovista módjára dolgozzék.

Állatok teleltetése

A KOLHOZOK és szovho- J zok hároméves állattenyésztési fejlesztési terve az egész Szovjetúnió'ban a megvalósulás xítján van. Ennek kö-. vetkezménye, hogy 1949-ben jóval több állati terméket szolgáltattak be, mint az előző évben.

A következő három év alatt az állati termékek mennyiségét az eddiginek kétszeresére emelik. Ennek fontos előfeltétele, hogy az állatállomány termel őképes- ségé egész év folyamán egyformán magas szinten maradjon. A kolhozok tapasztalatai bizonyítják, hogy a gazdaság helyes vezetésével az állatoktól télen is éppen any- nyi termék nyerhető, mint nyár folyamán.

Az állatállomány magas évi termőképességének legfontosabb biztosítéka, az állatok zökkenőmentes takarmányozása. A kolhozokban nagy gondot fordítanak erre, A tej hozam és a tehenek élősúlya nem csökken az istálló tartási" a való áttérés idején. Az állatokat fokozatosan

i szoktatják hozzá a téli adagokhoz,

ŐSSZEL, amikor a legelőkön romlik a fű. fokozzák, a - nedvdús takarmányt és a táptakarmányok adagolását. Az átmeneti időben .a teheneket bőségesebben etetik, mint a, későbbi téli hónapokban. Az állatok jó „átszoktatása” a legeltetésről az istállói tartásra, biztosítja az állatállomány téli magas termőképességét.

Rendszeresen ellenőrzik, hogyan készültek fel a. kolho" zok az állatállomány telclte- tósére. Egyben ügyelnek arra is, hogy a tartalék-takar- mánykészleteket. biztosítsák. Ezzel kapcsolatban kell níög- emliteni, milyen nagy \ Jelentősége van a takarmány- tartalékalapok létesítésének — különösen ,oly ah körzetekben, ahol hirtelen -változik az időjárás.

A termelőképesség emelése szempontjából nagyon fontos az állatok megfelelő helyiségben való tartása. A

felszerelt és jóMütött istállók nagy megtakarítást eredményeznek takarmányban is. Ugyanis hideg istállóban a takarmány egy részét ' a szervezet a test melegségének fenntartására és nem produktiv termelésre használja fel.

AZ ÁLLATOK termelőképességét nagymértékben elősegíti az állattenyésztő gazdaságok gépesítése. A takarmány gépi utón történő silózása, keverése, gépi itatok üzembeállítása biztosítja a jobb állattartást.

Az állattenyésztők helyes kiválasztása is fontos. Igazán jó munkát csak azok tudnak kifejteni, akik szeretik és értik mesterségüket. Ennek érdekében a Szovjetunióban állattenyésztői tömegoktatást szerveztek meg a falvakban. Állandóan terjesztik az élenjáró tapasztalatokat, hogy azokat az állattenyésztő telepek minden dolgozója elsajátítsa.

Sztahanovistáink

HORVATH EDE, a Győri Vagóngyár országoshirü sztahanovistája. (4122 százalék.)

KÉK ZOLTÁN,

a Győri Vagóngyár sztahánovis- tája normáját 3160 százalékban teljesítette.

NY1TRAI JENŐ,

a Győri Vagóngyár sztahánovis- tája, 3481 százalékot teljesített.

FERENCI ÖDÖN, a Győri Vagóngyár sztahánovis- tája, normáját 1167 százalékkal teljesítette.

PISZKEI ERZSÉBET, a Győri Textilgyár munkásnöjs 279 százalékos túlteljesítést ért el. BARANYAI ANDRAS, Mint ismeretes, Piszkei Erzsébet

a Győri Vagóngyárban kimagasló teljesitményéhez hasonló ererimé- leljesitményt mutatott fel (4641 nyékét a szombathelyi Pamutipar százalék.) NV-ben is értek el.

Öl émx&l

Szuroksötét volt az éjszaka. KOVÁCS JÁNOS kilépett a ház kapuján., óvatosan körülnézett. Mikor 1‘űtta, hogy üres az utca, beemelte teljesen magatehetetlen béna fiát a talicskába, jól betakarta és elindult szokott éjszakai útjára. A külső Váci-úf felé vette az irányt. A beteg fiú a riogatástól rögtön elaludt. Kovács feszülten figyelt jobbra-baíra. Hetek óra folytatta már ezt a vándorlást, legyengült, az 'idegei is kezdték felmondani a szolgálatot. Hajtott a, megsokszorozta erejét a fia életéért folytatott harc. ismerte a német és nyilas briganfik felfogása: aki nyomorék, az ne éljen. Ha egy éjszakai razzia elkapja a fiút: vége Ezért viszi minden^ éjjel másfelé, próbálja elrejteni a hóhérok elől.

A másik fiát, Pétert, már hosz- szú ideje nern látták. Hetek óra bujkál, minden nap más elvtársnál kap szállást. Már nincsen messze a szovjet hadsereg, Pétereknek sok a dolguk. Ha megtörténik a felszabadulás, előkerülnek a föld alól és hozzákezdenek^ az orsz’ágépíiéshez. Akkor véfie lesz az. állandó rettegésnek. hajwflrwak, • Wte*nek végre mindannyian. Addig néha telefonál, vagy valamelyik elvtárs útján ad életjelt magáról.

Hajnalban vetődött haza Kovács, a fiát kinn hagyta egyik munkásember ismerősénél a Váci- úron. felfogadták, néhány napig maguknál tartják. Szerencse, mert visszafelé igazoltatták. Mi lett volna, ha a gyerek vele van.

Délelőtt az emeleti ügyvédek leüzentek, hogy telefonhoz hívják. Ismeretlen férfihang jelentkezel. Rekedten, izgatottan monda: Pétert baleset érte, - a Rókusbán fekszik. Menjen ki Kovács este a kórházba, keresse Varga doktort. Hozzánk tartozik — mondotta a hang —, mondja neki azt, hogy „Szalay-utca“, akkor becsempészi Péterhez és beszélhet vele.

Tűrhetetlen lassúsággal vánszoroglak a percek, mintha soha nern akart volna este lenni. Végre, amikor beső’eredeti. Kovács elindulhatott. Nem tudott gondo1- kodni, egyre a szavak kalapáltak az ágyán: Pétert baleset érié...

A Rókus portása kérésére lehívja a doktort. Kovács bemondta a jelszót. Erős, baráti szorítással fogtak kezet, aztán az orvos srót- •laiwJ a 4épcső*. A kn

szobában viaszfehér arccal feküdt- Péter. Két nagy szeme lázasan csillogott, vér szivárgott le az ajkán.

Kovács kérdően nézett Varga doktorrá. — öt helyen van átlőve a melle — súgta az orvos. Egyik budai utcában találtak rá, ormán hozók be a mentők. Én már régebben ismertem, azonnal értesítenem az elvtársakat:

Leültek mindketten az ágy szélére. Péter suttogva beszélni kezdett, szakadozva, nehezen jöttek ki a szavak a száján.

— Már több mint egy hete, hogy elfogtak a nyilasok —mondotta ziháló mellei- —. Kivittek egy budai villába. Öt nyilas tiszt leköti a gyönyörű, nagy lakásban. összehordtak oda minden elképzelhető lopott holmit. A pezsgősüvegek fádaszám sorakoztak a 'konyhában. Száz embernek is elég lőtt volna a rengeteg étel, a mieink meg éheznek.

Köhögés rázta meg a testét, nem bíft tovább beszélni. Az orvo" sietve beadott egy injekciói. Rövid ideig pihent, kapkodta a levegőt, aztán erőlködve tovább beszélt.

Először kérdezni, faggatni próbáltak. Büdös zsidó így, piszok kommunista úgy. Aztán megunták, Befogtok munltópc». F6»

vágtam, vizet hordtam, takarítottam. Nem tudtam mire magyarázzam/ hogy békében hagynak. Délután négy fiatalembert hoztak. Elvtársak voltak. A tisztek inni kezdtek és közben „vallatták” a foglyokat. Szörnyű volt. de még rettenetesebb, ami azután következett. Azzal fejezték be a mulatságot, hogy célbalőt- tek a megkötözött foglyokra. Nekem kellett kicipelni és elásni a holttesteket.

M'ár csak hörögve tudott beszélni, de minden erejét összeszedte. Párnákat támasztottak a háta mögé, kicsit megkönnyebbült.

— El kell mondanom — zihálta —. Tudnovok 1 keli, hogy mit tettek velünk.

— így ment egy héten kérésziül — folytatta —. Egyik délután behívattak. Vérben úszott a szemük, büzlöttek a szesztől. Kimutattak az ablakon. — Na, kommunista. hallod, szólnak az oroszaid ágvui. Ne félj, nem érnek ‘de. (/küldjük őket jobb helyre

:qed meg útmu’alónak e'.ébük,

— Aztán az egyik rámfogta pisztolyát. Az eiső lövés után elvesztettem az eszméletemet, Itt éb red lem fel ezen az ágyán. Varga etvárs mondta el, hogy öt sebből vérezve találtak meg a ház efátt.

Visszahanyattott az ágyon, testét rázni kezdte a görcsös köhögés. Szétroncsoit tüdeje lökte ki magából a vért.

Kovács megcsókolta a fiát és kií'ámolygoíí a szobából. Varga doktor átölelte a vállát.

— Nem vigasztalom, nem ál- tettom, Kovács bácsi. Péter nem éri meg a holnapot.

Kovácsból kitört a zokogás. — Édes fiam . ..

— János b'ácsi, Péter kommunista, a mi ügyünkért hal meg — beszélt megrendülve tovább az orvos —. Mi, az elvtársai maga mellett maradunk, mindannyian a maga fiai vagyunk. Az ügyünk, melyért Péter meghal, élni, győzni fog. Ez adjon erőt maguknak 's;

A kórház kapujában elváltak. Kovács maqába roskadva indult hazafelé. Mit mondjon a feleségének?

Bekanyarodott a Körútra. Mészárol felmorajlott az ágyuk hangié. Felemelte a fejét, figyelt. Könnytől hom'ólycs szeme messze nézett, túl a házak tetőin, túl a füstölgő romokon, messze, erz úí élet felé.

Reszke'ő hangon suttogta maga elé: Gyertek ehrtársak, siessetek*.....