Zala, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-08 / 7. szám

"Vasárnap, 1950. január 8. Beszédes számok a nagykanizsai anyakönyvben A hároméves terv utolsó évé­nek komoly élel'Szmvonolemelke- désér tükrözi a nagykanizsai vá­rosi anyakönyvi hivatalban elké­szített évvéejii anyakönyvi statisz­tika is. Bár az elmúlt évben szü­letések száma eggyel növeke­dett — tavaly 725-en, idén 726-an születtek —, méctis komoly a ter­mészetes szaporodás. 1948-ban 410-en haltak meg, idén már „csak1’ 383 személyt ragadott e! a halál; 215 férfit és "168 nőt. Tehát 343 személlyel gyarapo­dott a város lakossága az 1948-as 315-ös szaporulat mellett. Érde­kes, hogy idén iával több fiú­gyermek született, mint leány. 368 fiúgyermek mellett 322 leányt jegyeztek be az anyakönyvi hi­vatal könyveibe, örvendetesen csökkent eredményes csecsemő­védelmi politikánk eredménye­ként a csecsemőhalandóság. — Tavaly 6-4 csecsemő halt meg, idén már csak .54. Figyelembe keii itt vermi azt is, hogy a cse­csemőhalálozások több mint két­harmada az év első három hó­napjában történt. A születések­kel és a halálozásokkal arányban cíl idén is a házassáköiesek szá­ma, amely 258 volt. Esküt tettek az Alkotmányra a keszthelyi pedagógusok A keszthelyi áll. általános isko ­lák, valamint az óvodák nevelői január 5-én tették le az Alkot­mányra a hivatali esküt Spitzer Simon 'ált. fiúiskolái igazgató ke­zébe, aki ezen alkalommá! cfté!- tdlva az esküiéieí leien'-őségét. Párhuzamot vont a műk berni és cteníégí eskütétel között, kiemel­ve, hogy a felszabadulás előtti idők eskütételei a kapitalisták szekereihez kötötte az esküfévat, míg ma, ec;v felszabadult boldog országban az eskü hűséget, kiál­lást jelent a nép mellett arra az Alkotmányra, mely a boldogabb [övöt, a szocializmust hozza. >MM$ eser kilométert tk Is© fiÖ4®-ben a líüüsisísal m©aií4Sk A nagykanizsai Mentőegyesü­let hosszú évtizedeken kérésziül csak a; város és dolgozóinak kö- nyöradoröányaibói tengődő, a tűz­oltóságiirányítása mellett műkö­dő, önkéntes szervezet volt. Népi demokráciánk a hároméves íöfv keretében az országos mentő- szolgálat fennhatósága alá utalta. Ez a tény hatalmas fejlődést biz­tosított a" mentők számára. A kanizsai mentőállomás kor­szerű autója cs a iófogatu jár­müve 1745 személy szállítását végezte e] az elmúlt évben. A megtett utak hossza 300.105 ki- loméier volt. Ez a szám pontosa'n annyi, amennyit a fény tesz meg egy másodperc alatt. Természete­sen ennek a számnak a legna­gyobb részét a betegszállítások teszik ki. A balesetek száma idén már kevesebb volt, mindössze 292 balesethez Vonultak ki a mentők. Fertőző beteget pedig 41 esetben szállítottak a kórházba. Számta­lan azoknak az eseteknek a szá­ma, amikor a mentők elsősegély- nyújtásban részesítettek embere­ket.. Evvel kapcsolatban érdekes megemlíteni, hogy a kanizsai tűz­oltóság idén kapott korszerű tűz­oltóautójával 46 tűzesethez vo­nult ki cs gyors beavatkozásával mindannyiszor megmentette a dolgozók vagyonát. Egy ízben mentek ki a tűzoltók műszaki Mentéshez és kétszer volt vak- lárma. Ezek az adatok is azt mutat­ják, hogy a mentők és a tűzol­tók a dolgozó népünk vagyoná­nak és életének hű őrei voltak. VÁSÁRBAN Zalaegerszegen mór megszo­kott látvány, hogy a nagykani­zsai Vásározó Nemzeti Vállalói minden héten megjelenik a Marx- téren és felüti áruval megrakott 24 méteres sátrát. Szinte várják is^ már a zalaegerszegi dolgo­zók a ,.Vásározókat“ s olyankor, cmikor kora reggel elhaladnak erre hazatérőben, kíváncsian áll­nak meg a jcbbnál-jobb és szebbnél-szebb áruval megra­kott rögtönzött pult előtt. Van­nak, akik nyomban be is vásá­rolnak egy félévre valót. Hogyis­ne! Milyen olcsó itt minden és ami a fő: kovés pénzért jó áruf kap az ember. Vannak azu/ón olya­nok is, cicik már megvettek egyet és mást; azoic meg biztatják a venni szándékozókat. — „Hailja-é Móri néni! — szóial meg itr, mellettünk egy kucsmás bácsíka. Ide nézzen-e ez a flanellkendö is csak 16 forint. Érdemes meg­venni.’1 Odébb, a textileseknél is nagy a forgalom. Ilyenkor a féli hol­mik a legkelendőbbek, de fogy a szöveiárukbl is jócskán. Emiit Juli néni vizsgálgat szak­értő szemmel egy vállken döf. Dítssri is, milyen kitűnő anyag; 82 esztendős édesanyja ezt, ha a nyakába tér ifi, bizony nem fá­zik meg. Aztán, hogy rnegmus- iráífa alaposan, ki is fizeti nyom­ban, nehogy valaki másnak meg­fessék. A sátor elején — a rövidáru­nál — 15 vagy 20 ember tolong, de ahányon vannak, annyi kíván­ság, annyi ízlés. — Mátrai elv- társ, a Vásározó NV vezetője készségesen ajáttlqótjö a legküiönbfélébb, pazar színekben pompázó anyagokat. Szakértő szeme nemcsak az áruk jóságát méri fel egy piiianct alatt, hanem a venni szándékozó ízlését is. — Azt adja már oda nékem! -- mondja amott, bajuszát pö- dergetve, és egy vég kitűnő szö- veíaoyagra mutatva Tóth Pista bácsi — Látom, hogy iá van írva az a 120-as... hinnye. ez tény­leg potorn ár ilyen szép pantal­lónak valóér1. No, mérjen csak belőle vagy 3 métert. Koltci Gyula eivtáVs alig győzi csattogtatni az ollót; amint kiméri a kért szövetet, máris iohbrói- balról ostromolják: — Ezt adja, azt mulassa! — Jóformán azt sem tudja, melyikhez kapjon előbb. De szép rendben, a leg­udvariasabb kiszolgálás mellet*’ mindenkire rákerül a sor. — Ni, de édes emberek! — súgja valaki mellettünk —. Olyan szépen beszélnek irt az ember­rel, hogy ha nem is akarna venni, akkor is megtetszik neki valami, eztán csak megveszi. — Ez azután kiszolgálás! És milyen olcsó :*r minder! Száléi néni is itt van Andráshídóról. A gyerekeknek meg az „öregnek" jóit egy és más dolgot bevásá- -o ni. Sokáig tcr‘ ugyan a ren­geteg, önmagát kínáló áruban a válogatás, de végül is eldönti: a gyerekeknek alsónemü, kesztyű, az öregünknek pedig ing, sapka. Ezek most a legszükségesebbek. Aztán a fizetésnél valahogy el csúszik 20 forint; többet fizet o kelleténél. Már el is köszönt, amikor utána szó! Szegedi elv- társ, a pénztáros. „Ej1 de jó em­berek — szól halk boldogsággal Szálai néni, miközben beköt! kendőiébe a visszaadott kékhasút. ... A hátunk mögött most va­laki fennhangon olvassa; ,A Vá­sározó Nemzed Vállalat a falj dolgozóiért!1’ Ez a felírás clvas- ha'ó valóban a sátor homlokza­tán. De így is van! — A dolgo­zók államában nem c kizsákmá­nyolás az úr többé, hanem a dóig'zó nép érdeke, ... Koltci elvfárs két ollóvágás közben súgja felénk: — öt nap­ja vagyunk már körúton, de nem volt egyetlen vásárunk sem, ahe! a forgalmunk alatta lett volna a 150 ezer forintnak. Ez körül­belül 3500—4000 vevőt jelent... Aztán még ezt mondja: — 10-én ismét Égerszögre jövünk. ... Amint elnézzük itt a rcs- kadásig rakott polcokat, a leg­kitűnőbb minőségű magyar áru­kat, a 15 százalékkal olcsóbb edényekei', a kínáló elvtársakat, vei ahogy szóhoz sem tudunk jutni az álméikodástól. Két szó ölük csak az eszünkbe: — dol­gozók a dolgozóknak... Kiegé­szíthetnénk még ezt azzal, hegy „a mi munkánk eredményei —- a mi számunkra ... Mi is kivesszük részünket a terv megvmíásitásáhél — f&gúdták « tse&iaegetrssegi asss&nyoh Lelkes hangulatú nőnap zajlott le a zalaegerszegi MNDSz Már- tirok-utjai székhazában, amely alkalommal Siklósi Mihályné elv­társnő ismertette az 5 éves terv végrehajtásában és a béke vedel, mében a nőkre háruló komoly feladatokat. Hangsúlyozta, hogy az asszonyoknak élen kell járniok a béke megvédéséért vívott harcban ép úgy, mini a termelés frontján. De ezen tulmenőleg gyermekeik­nek demokratikus szellemben va­ló nevelése fontos feladatot kell, hogy képezzen mindennapi mun­kánkban, mert ezzel is a szo­cializmus építésének az ügyét visszük előbbre. — Beszédében kitért a nagy Terv részleteinek ismertetésére és zalaegerszegi viszonylatban is megvilágította, hogy felemelkedésünk szempont, jából mit jelent a Terv. A nőnap résztvevői lelkes foga. dalmat tettek, hogy a békének ránk eső frontsza­kaszán, a termelés vonalán, munkahelyükön meg fogják állni a helyüket és döntő részt vállalnak a dolgo­zó magyar nők szebb, boldogabb életét is építő 5 éves tervünk végrehajtásából. A számos hoz­zászólásból visszatükröződött tér. vünk iránt határtalan bizalom, lelkesedés s az a komoly segíteni akarás, tettrekészség, amely biz- tositékot nyújt elkövetkezende hatalmas feladataink valóra vál­tásában. Két ut : AZ ÁGYUDÖRGÉS már nyugatra vonult. A mezőn zöldéit a vetés, a gyümölcsös fehér virágba borult. A béke' tavasza ráköszöntötj a fakosi határra. Két ember, két csa: Iád indult neki az uj 'életnek. Az egyiknek sem viAt'■ sem többje, sem kevesebbje.: A különbség csak annyi VcA, hogy az egyik most, a föld­osztáskor kapott földét', a má­siknak meg már régebbről volt valamicskéje. Együtt"in­dullak, egyforma esélyek­kel és az Ujjaik mégis elvál­tak, mert a gondolatuk nem egyezett. —U— EZEKBEN az első hóna­pokban nehezen ment mind­két családnak. TurPák, a szó legigazibb értelmében turfák a földet, hogy a mindennapi meglegyen. És itt kezdeti el­válni az Útjuk. Mert az egyikben jókord adag szorgalom vol1. Fogait üsáze.szoritoittá, amikor meg<- Inarkúl-á az éké szarvát, He* mény akarattal nasiüAia a földet. A munkájában nagy­szerű segítőtársai voVak, ’olyanok, akiknél jobbat em­ber nem is kívánhat. A fiai segítettek neki. Együtt döh goztak, egy célért. Akkor még■ azért, hogy legyen mrd elvetni a következő évben is és valamivel segíthessenek a városi dolgozókon is. Azért dolgozlak', mert tudták, hogy örökké nem mehet ilyen, ne­hezen,'a világ egyszer jobbra fordul és akkor nekik is könnyebb lesz a miihlzájuk. A MÁSIKBAN tatám nem is hiányzott a szorgalom, in­kább az akarat nem, volt meg. Es ez volt a hiba. ,Egy­szerűen nem tudta elképzelni magának, hogy a nehéz vala­mikor könnyebb lehet. Nem tudta elképzelni, hogy ahhoz, hogy mindez megváltozzékv szükség van az ő két erős karjának a munkájára is. Ezt követte a csüggedés. Elveszí­tett c maga alatt a talajt. De előbb még tör*ént valami mindkettőjükkel. Valami. ami kicsit közelebb hozta őket egymáshoz,, ami egy kicsit is­mét egyenlővé tede az esé­lyeket. Házat épít étitek. Volt egy régi istálló épület, azt betiltották él, annak a. téglájá­ból épült a két család uj há­za, Akkor még nem puccolVa be egyik sem. Ez nerp is volt olyan fontos. Fö, hogy a ház áll, hogy v.j tető alatt hajthat­ják éjjelente álomra fejüket, Ez volt most min dk er‘Ő fűk­nek a legfontosabb. Az esé­lyek iámét egyenlőek voltak és út ut ezífoüi is elágazott. HANEM most már nem az akaraton, vagy annak hiá­nyán múlott ez. Egyszerűen azon, hogy melyik hogyan látta a jövojéf. Az egyik most már teljes bizonyossággal IáHa az uta!\ amelyet a Párt mutatófj, ame­lyen járni" kell és amelyik egy nagyszerű világba vezeti el: a szocializmusba. A MÁSIK csak a földre szegte a fajét, s nem emelte fel, nem tekintett távolba, igy nem is láthatta meg ezt a ma­gasztos célt, a csodála'os vi­lágot, ahol minden ember tökéletesen egyforma. ,,Szövetkezni!“ — ez volt a jelszava az egyiknek, aki eb­ben az egy szóban lába a jö­vőjét és nem habozott, ami­ken' arról volt szó, hogy a családja néhány hold jutta­tott földjét bevigye a terme­lőszövetkezetbe. És boldogan sodoriniotta meg a bajuszát, amikór fiai is közölték vele, hogy kör- étik az ö példáját, ők is a termelőszövetkezet­ben dolgoznak. Megértették egymást, amikor egyedül gaz­dálkodtak, megértették egy­mást most is. És nemcsak az ő kis családjuk, hanem vala­mennyiük nagy családja: a termelőszövetkezet egész tag­sága. Mert vgy éllek, mint egy nagy család. Ha gondjuk, bajuk volt, összejöbek, meg­beszélték úgy próbáltál: ja­vítani a dolgon. Ha terveik voltak, azt is megbeszélték. Mert ez igy van a család­ban is. „NEM KÖZÖSKÖDÖK senkivel!“ — Ezt a jelszót viszont a másik választotta magának. S mikor megala­kult a szövetkezet, még csak látni sem akarta úzeka[, akik ezt létrehoznák. Valami ' egé­szen furcsa bogaraknak látta ezeket, akik képesek voltak a földjüktől. megválni. Merí ő igy értelmezte a szevekeze- (et és nem látta, hogy a' ta­gok még közelebb kerültek a földjükhöz. Nem nézte jó szemmel a megbeszéléseket sem. De nem is tudta volna, hiszen a maga kis családjá­ban sem tudta ezt megtenni, Nem a megértés, de a vi­szálykodás volt az vr a csa- láájó.ban. A családtagok pe­dig nem annyira közeledtek egymáshoz, mint inkább tá­volodtak egymástól. így váltak cl aZ útjaik, pe­dig egyenlő esélyekkel in- ' dúltak annakidején, amikor az ágyuk elhallgattak, De most már végérvényesen el­váltak az utak és a. kéfj em­ber egyre távolabb kerül egymástól. AZ EGYIKNEK u háza csi­nos. lakályos otthonná vált, ahol még az idegen is kelle­mesen érzi magád. Bal dög, megelégedett emberek lak­nak ift, akik most érzik iga­zán, hogy a munkájuk ered­ményes, mert állandóan ma­guk körül látják fáradozá­saik gyümölcseit. Az arcok állandóan mosolyognak és az idegen akaratlanul is velük együtt örül az életnek, am­ilyen szép és örül a munká­nak, ami az életet széppé teszi. A MÁSIK házában a szó- mór us ág. a boldogtalanság honol. Olyan emberek lak­naÍz ül, akik elvesztették ön­magukat, akik nem látnak távolabb tulajdon házuk kü­szöbén. Erről tanúskodik minden a házban. A bejárat, amelyen nincs ajtó, a kony­ha, amit szobának is használ­nak, az ágyak, amelyekben nincs rendes ágynemű és a ruháik, amelyek elvesznek a foltokban. Makacs emberek, akik előtt nyitva állt 'az élet. a boldogulás kapuja* de nem léptek rá a boldogság felé vezető útra. A KÉT EMBER most már külön utakon jár, mindegyik a magcválasztoit utón. Az egyik kemény, céltudatos lép­tekkel megy a szocializmus felé. a m,ásik pedig tehetetle­nül topog egy helyben. és nem akar tovább menni. Nagyfakoson élnek mindket­ten. Az egyiket Melles Jó­zsefnek hívják és fiaival együtt épdi a szocializmust. A mariknak Novák István a neve és még mindig a sötét­ben tapogatózik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents