Zala, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-22 / 19. szám

V lfiöO. január 22. A komm unisták magánélete i i I Sokan még ina is levesen a/.i gondolják', hogy az éberség kö veíelrnényeinek minden tekintet­ben eleget tesznek, ha az érkező idegeneket az üzembe való bebo­csátás előtt igazoltatják, vagy bizalmas természetű rajzokat, je­lentéseket és általában az ellen­ség számára esetleg használható jelleggel bíró adatokat tartalma­zó iratokat nem hagyják hozzá­férhető helyen. Előfordul, hogy a szekrényeket, fiókokat, sőt még p. papiroskosarat is szigorúan le­lakatolják, ugyanakkor megfeled­keznek arról, hogy az üzem egyik, V2gy másik raktárában őrizetle­nül hevernek nemzetgazdasági szempontból felbecsülhetetlen ér­tékű alkatrészek, gépek, munka­szerszámok, amelyekben az ellen­ség bármikor jelentős kárt tehet­ne. Természetesen ez is az éber­séghez tartozik, hogy a dolgozó nép vagyonára vigyázunk, de emellett egy pillanatig sem sza­bad megfeledkeznünk arról, hogy az osztályharc mostani szaka­szában az ellenség behatolási kísérletei egyre sűrűbbek lesznek és minden lehetőt elkövetnek, hogy a l'eg jelentéktelenebbnek látszó réseket is megkeressék s azokon befurakodva,' támadást in­díthassanak a dolgozó magyar nép harci vezérkara: a Párt ellen. m Az éberség fogalmát és magát a kommunista éberséget nem csu­pán a lakatok, zárak és az éber­ség fokozását célzó jelszavak je­lentik. Amikor erről a kérdésről beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk Rákosi elvíársnak a kommunisták magánéletére és feddhetetlen magatartására vonat­kozó figyelmeztését: Az ellenség 1 „nemcsak árgus szemekkel fogja figyelni a legkisebb i véleményeltérést Pártunk irányvonalától, a legkisebb repedést egységünkben, ha­nem ezt a behatolásra is fel fogja használni." Az ellenség nem alszik és hiba lenne, ha valaki azt hinné, hogy csakis és kizárólag az egyes elvi kérdésekben megnyilatkozó véle­ményeltérések — akár a munkás- osztály vezetőszerepét, akár pe­dig például . a falusi osztályharc egyes kérdéseit illetőleg — jelen­tenek eltávolodást a Párttól. A Párt álláspontjától az is eltávolodik, aki munkájától külön válassza magánéletét, azt gondolva, hogy a kommu­nistának két élete is lehet. Találkoztunk már olyan véle­ménnyel, amely azt állította, hogy a kommunista erkölcs követelmé­nyeinek eleget tesz, ha a mun­kában, a termelés frontján jó példával jár elöl, viszont a ma­gánéletét tetszése szerint ren­dezheti be a sajátmaga elképzelé­seinek niegfelelőleg, nevezetesen erkölcsi téren. Aki ezt igy fogja fel, az elfeledkezik arról, hogy az ellenség kémhálózatában számos olyan nő dolgozik, aki bizalmadba férkőzve, erkölcsileg megingatva szerez tőled fontos adatokat anél­kül, hogy ennek rövidesen a tu­datára ébrednél. • Akinek erkölcsi magatartása kifogásolható, az rosszul vi- szonylik a munkásosztályhoz és a Párthoz. Közel áll ahhoz, hogy az erkölcsi lejtőn megindulva a burzsoázia táborába sodródjék. A gyengejel. .termiek, erkölcsileg lezülleszíhe- íők valósággal az ellenség os- tromgytirüiébe kerülnek és a nő, ital segítségével a maguk szol­gálatába .állítják, elszakítják a Párttól, a munkásosztálytól. ’Megállapíthatjuk tehát, hogy a kommunisták magánélete nem magánügy, amelyhez senkinek semmi köze. Ellenkezőleg: Pár­tunknak, a munkásosztálynak és az egész magyar dolgozó népnek igenis köze van hozzá. m Nem közömbös az sem szá­munkra, hogy a kommunista üze­mében, hivatalában, vagy bármely munkahelyén tapasztalt magatarlá. sa megmutatkozik-e otthon, csa­ládi életében, kivált házas­társához, gyermekei nevelé­séhez való viszonyában. Aki ebben a tekintetben a búr- zsoa jelszavával hangoztatott ,sza. badszerelem“ álláspontjára he­lyezkedik és nem él kiegyensú­lyozott, példás családi életet, an­nak ugyancsak laza a viszonya a Párthoz. — Nem kevésbbé van az ellenség hálójában az, akinek környezete kispolgári elemek- mekböl tevődik össze, velük szoros kapcsolatokat tart fenn és társaságukban jól érzi magát. Baj van akkor is, ha ezt még nem ismerte fel, de akkor is, ha maga meggyőződéssel hiszi, hogy ennek ellenére még min­dig hűséges, odaadó hive a Párt­nak, a munkásságnak. A jó kommunista a munkásosz­tályért, népéért, a szocialista jö­vőjéért él. Pártunk szilárdságá­nak, egységének, további győ­zelmeink elérésének egyik biztos záloga a kommunisták feddhetet­len, kristálytiszta erkölcse. ITT A kommunista erkölcstől elvá­laszthatatlan tehát a tömegek felé irányuló példaadás nemcsak a termelő munkában, hanem a ma­gánéletben is. Aki csak beszél a munkaversenyről, de ő maga nem mutat példát, arra nem halijai­nak a tömegek, aki hangoztatja jó kommunista voltát, de n való­ságban ellenkezőleg cselekszik, az ugyancsak az ellenség mal­mára hajtja a vizet. Rákosi elv­társ mondotta: „Nem iehet jó pártmunkás az, aki a termelésben lemarad." A Párt ma szigorúbban bírálja el a párttagság magánéletében, erkölcsében mutatkozó esetleges kilengéseket, amelyek lazítják a fegyelmet, gyengí­tik a tömegek aktiv támoga­tását a békéért, tervünk megvalósításáért folytatott küzdelmükben. Annái is inkább szükséges tehát betömni ezeket a repedéseket, hogy ezzel az ellenség behatolási lehetőségeit sorainkba teljesen kizárjuk. Amikor az éberségről beszélünk, ne feledkezzünk meg arról, hogy Pártunknak, dolgozó magyar népünknek további győ­zelmeinek szervezése szempont­jából elengedhetetlenül fontos a kommunisták erkölcsi színvonalá­nak eszmei magasságba való emelése. (Serfőző) A szovjet sport sikerének titka A szovjet tornászok a sportban is bebizonyították a szocialista munkamódszerek tökéletességét. Tökéletes fel­készültségüket nemcsak az előirt gyakorlatoknál, hanem a szabadon választottaknál is láthatjuk. A férfiak gyakor­latai a legnehezebb és sok­szor a legveszélyesebb moz­zanaté k at tártaim a zzák. A szovjet tornásznők ritmi­kus, finom, kifejező, sokszor balettszerü mozgásokból ösz- szeál li Lőtt gyakorlataikkal ma már a legjobbak között is az élen vannak. Miben keresendő a szovjet portsikerek titkai A nagy sikerek titka ed­zésrendszerükben kereshető. Hetenként háromszor két-há- rom órás edzést tartanak. Közös zenés bemelegítés után kisebb csoportokban egy-egy vezető irányítása mellett dolgoznak. Edzés­isárnap, rendszerük a leghelyesebb a tornasportban, a tömegsport­ban és a minőségiben egy-' aránt, amit az bizonyít a legjobban, hogy a Szovjet­unióban 6,620.000 tornászt tartanak nyilván. A szovjet minőségi torna- sport mögött tehát hatalmas méretű tömegsport áll. Gyak­ran rendeznek a nagy töme­gek számára versenyeket és ezeken nem egyszer kétszáz verseyző is résztvesz. A tor­na kedvelt sportja á nagy­üzemek dolgozóinak is. A Szovjetunió a tornasportban is megteremtette azt a tudo­mányos alapokra fektetett rendszert, amely a nép érde­keit szolgálja, elősegíti testi és szellemi fejlődését és ezen keresztül olyan versenyspor­tot teremtett, amely nekünk, magyaroknak is, a tapaszta­latok gazdag tárházát nyúj­tották. Pagogyin: „4 KREML TORONYÓRÁJA (Jelenei « axin műből) (Lenin munkaszobája a Kremlben. Lenin, Sztálin, Dzerzsinszkij, a Titkár be­lép.) Titkár: Egy órás van itt. Ribakov küldte. Lenin: Vezesse be! Titkár: Rögtön. (El.) Lenin: Nem tudok aludni tőle, hogy ez a toronyóra hallgat- Igén, hallgat. Fel­tétlenül el kell újra indí­tani! (Az órás belép.) Lenin: Jónapot, elvtárs. Maga az órás? Órás: (egy kis gondolkozás után) Egyedülálló magánkéz- műves. Lenin: Bocsásson meg, de nem értem, miért cgyedül- áll ó? Órás: Ma az olyan meste­reket, amilyen én bátorko­dom lenni, egyedülálló, ü zemer ő nél kü 1 i m ag án k é z­műveseknek nevezik. Lenin: Mit jelent az, hogy egyedülálló és üzemerőnól- külil Sztálin: Bizonyára igaz­ságtalanul bántak a mester­rel! Mondja el, ki bánt ön­nel ie’azsngtalanur? órás: Nem szeretném az al­kalmat arra kihasználni, hogy •személyesen tegyek pa­naszt, Lenin elvtársnál. Soha­sem panaszkodom. Mim kára hívtak ide. Dzerzsinszkij: (bi zalmasau hunyorog az órásra) Csak panaszkodja ki magát nyu­godtan, rajta! Lenin: Alindjárt i• endelek forró teát. (Csenget.) Intéz­kedjék kérem, hogy hozza­nak nekünk teát. (Az órás­hoz.) Nehéz az élete? Éhség, zűrzavar, lezüllés? Éhezik? Nagyon kimerült? Órás: Mint mindenki. (Teát hoznak és kis csészét apró cukordarabká kkal.) Lenin: (rámutat Sztálinra) Az elvtárs azt mondja, igaz­ságtalanul bántak magával. Igaz ez? Órás: (egészen megzava­rodva) Ilyen kérdésekre nem számítottam. Boldog vagyok, hogy az eszükbe jutottam. Egyszer valamikor a Tolszt oj Leó gróf óráját is javítot­tam! Sztálin: Ejha... Ez már va­lami. Tolsztoj biztosan nem keresett ki magának rossz órást. Lenin: Milyen ember volt Tolsztoj? Miről beszélt magá­val? Órás: Ma^asszáru oVzma* bun járt. Erős ember vo’t Hogy miről bc'z'lt? Csak ho­mályosán emlékszem — min­denféléket kérdezett... Az órákhoz is értett egy kicsit. Dzerzsinszkij: Biztosan jól megfizette munkáját? Órás: Dehogy. Az csak ter­mészetes, hogy Tolsztoj Leó­nak nagy engedményt adtam. Lenin: Észrevette? Órás: Nem hiszem. Lenin: Nekünk is megvan ugyanaz a gyengénk, mint Tolsztojnak — mi is minden­féléket kérdezünk. Ki bánt magával rosszul? Órás: Ezt a kérdést nem vártam és nem tudom, hogy magyarázzam meg a dolgot. Azt természetesen megértem, hogy az idő kizökkent, mint Hamlet mondja. Lenin: Lenni vagy nem lenni? Órás: Helyes! De még mi­lyen helyes! Nem hagynak dolgozni. Dzerzsinszkij: Állami mű­helyeink vannak most... Ott bizonyára rossz? Órás: Parancsot kaptam, hogy ott dolgozzam. Oda­mentem és hozzáláttam egy munkához, amihez senki sem értett. Furcsa angol óra volt. valódi „Norton”, egyedülálló darab, még a gőzmozdony feltalálásának korából szár­mazott. Egy hónapot dolgoz­tam rajta. Akkor aztán ösz- szehivták a közgyűlést és megállapították, hogy nem dolgosom meg a kenye­remért. Voltam olyan vigyá- és p°y aesopnsí mesé- ■ 1 vFa^Fbrn. f ppsopusi mesé­vel? MejjikkelT órás: A nőétányróka mesé­jét mondtam el nekik, az azt veti szemére a nőstényorosz- lánnak, hogy életében csak egyszer kölykezik. ,,Egyszer, de akkor oroszlánt!” mondta rá az. Aesopus szerint tehát nem a mennyiség a fő, ha­nem a minőség. Lenin: És mit feleltek az emberek? Órás: A gyűlés elnöke ki­jelentette, hogy Aesopus el­lenforradalmár, enténte-kém, én pedig Aesopus spiclije vagyok. Elkergettek onnan. Sztálin; (finom humorral) Mint Aesopus spiclijét? (Lenin az asztalra hajlik és nevetni kezd; nevetése átra­gad Dzerzsinszldjre és Sztá­linra, végül az órás is kény­telen velük nevetni.) Lenin: És még azt mond­ja, nem történt magával igazságtalanság! Dehogy nem történt! Dehát mit tehe­tünk? Az emberek nem isme­rik Aesopust. Fontosabb ne­kik, hogy az ébresztőóra jól járjon, minthogy az angol különlegességeket megjavít­sák. No de nekünk van egy munkánk a maga számára. Órás: Azonnal. (Felveszi és kinyitja szerszámtáskáját, sietve; szemébe csipteti na­gyító üvegét.) Kész vagyok. Lenin'• Hát. bizony ezek a műszerek itt nem sokat fog uak magának használni. Órás: Az én műszereim? Dzerzsinszkij: A szerkezet m ó 7° ás súlyú, több mázsa sn’yu. Órás: Mit tesz az? Gyakor­lott órás vagyok. Lenin: E-zért bízzuk meg azzal, hogy indítsa el újra a Kreml óráját. Órás: Mit? A Spaszkij-to- rony óráját? Lenin: Azt, öreg. Vállalja? Órás: Emberek csinálták, emberek törték össze, embe­reknek kell újra rendbe is* hozni, i. Lenin: De mikor az embe­rek csinálták, akkor még nem volt INTERNACIO* Né LE. Ali most azt akarjuk, hogy a szerkezet az Interna.« Vonalot játssza. Meri vállal-" ni. hogy megtanítja rá? Órás: Megpróbálhatjuk a dolgot. i Lenin: Pompás. Holnap már meg is kezdheti a mun­kát, , . I Órás: Nem mehetnék most mindjárt oda? Nem szeret-* nék várni. Lenin: Kérem, kérem. Sztálin: Ilyen az igazi nicss tér. Dolgozni, azt szeret, akármennyire is az Aesopus spiclije. , ! Lenin: A feltételeket pedig beszélje meg a titkárommal. Órás; Micsoda feltételeket? Én vagyok a világ első órása« aki az Internacionálét ját-< szatja a Kreml tornyában. | Lenin: De az élelmjszér-! pótlékot, azért nem fogja megvetni? i Órás: Nem, azt már nőm* Ki vet meg élelmiszert? riálás köszönetem a megbí­zásért, hálás köszönetéin a bizalomért. Bocsánat, hogy olyan izgatott vagyok. leg­jobb lesz, ha felmegyek a ’er« rónába. (Indul.) Fordította: Gáspár Emire* Tornagyakorlatok a „Szovjetek szárnya** mtmkásklttbbart Íj iparág — Yiflaaylámpag'yáríás Mohi áss iában Románia nagy hiányt szén- i vedel villanykörtében. Az iparosodás ezt a hiányt eltün­tette. A fienii „Steaua-Eiec- trisza”-gyár munkásai 106 ezer villanykörtét gyártottak 1949-ben. A villamos izzó­szálak gyártása 32 százalék­kal felülmúlta az előirány­zott tervet.

Next

/
Thumbnails
Contents