Zala, 1949. június (54. évfolyam, 126-146. szám)

1949-06-16 / 137. szám

Trockizmus, nacionalizmus s *' az imperialista behatolás eszközei 1. Mi a trockizmus ? Talán va­lami eltévelyedés, holmi téves »ideológiai irány» a muinkás- rr.ozgalmon belül ? Nem, sem.- tnieáetre sem. A troc'kizmluis nem »eltévelyedés«, nem »té­rés irány«, amilyet kellő bí­rálat és önbirálat segítségével vissza letet te rolni á marxi z- ntlus-leninizmus talajára. A trockizmns: a munkásmozga­lom soraiba befurakodott ellen­forradalom. Kik a t rock isták? Talán olyan személyek, akik egyik- másik kérdésben téves állás­pontot foglalnak el? Nem. Az elhajlás a helyes marxista- leninista pártvonattól rendkí­vül súlyos dolog és kiinduló­pontja lehet a tro-ckizinasnak. Te á trockisták nem »egy­szerű« elhajlók, tó védőik. A trockisták párt ütik a munkás- osztály, a szocializmus ügye (ellen:, az imperialisták, az el­lenforradalom oldalán. A troc- k isták nem megté ve etettek, ak ik átmenetileg kerültek egy-egy kérdésben burzsoá befolyás alá* A trockisták dühödt ellenségei á proletariátusnak, a dolgozó népnek, oldhatatlan, vak gyűlö­let vezeti ökleit a szoeializmiul9 hazájával,, a Szovjetunióival szemben és a kommfünisía pár­tokkal szemben. Mi a trockisták , programja, ideológiája ? A szocialista épí­tés győzelmes perspektívájának tagadása ? Szembenállás a pro­letárdiktatúra lenini elméletét \©1, a munkás-paraszt szöveti tóg gondolatával ? A proletár- i n .tornác ionalj zm u s szel lemének tagadása, a burzsoá-i rációnál iz­mus követése ? Szembefordu­lás a belső pártidemokráciával, diklátori hajlamok a pártszer­vezetek vezetésében ? igen, ez is, az is, amaz is, mindez együtt és még mindezeknél is több. A trockizmus »program­ja«, a trockizmus »ideológiá­ja«, a forradalma, a marxista- leninista elmélet tagadása min­den vonalon. A. trockizmus »programja«, »ideológiája« : a burzsoáziának, a kapitalizmus­nak, az ellenforradalomnak programja és ideológiája, — hazáig baloldali frázisokkal ál­cázva. Valójában a‘ trockizmus programja: mindig és min­denütt akadályozni a munkás­osztály, a szocializmus ügyé­it ek haladását; mindig és min­denütt a kapitalizmust, az el­lenforradalmat szolgálni — a munkásosztály soraiba befura­kodva'. Amikor sorsdöntő volt a dolgozó paraszttömegek fel­sorakoztatása a műnk ás hatalocil mellé, Trockij és cinkosai »el­méletet« fabrikáltak a munkás- paraszt szövetség gondolata- el­len ; amikor a szocializmus íel- épitéséért folyt a harc, — Trockij és cinkosai tagadták ennek lehetőségét janiikor úgy látták, hogy küszöbön áll a légy vei es összecsapás a Szov­Í 'etUnió és a kapitalista világ űzött — kémkedéssel^, Szabo- tálással, rombolással akarták egyengetni az imperialista hó­dítás útját, a szovjet dolgozók szabadsága vérbe lőj tásának út­ját. És minél, erősebb lelt a e zoc ial i z m us őrs z ága, mi n él győzedelmesebb a munkásosz­tály, annál inkább nyúltak a tog be este le nebb eszközökhöz, a kártevéshez, az orvgyil'kosSág­hoz, idegen imperialista hatal­mak kémszervezeteiniek szolgá­latához. A trockistáknak tehát való­jában nincs ideológiájuk. A burzsoázia zsoldosai, az, ellen­*A feniti cik/kv a ,,Sz.abad Nép'1 junius 12-i számában jeleni1 meg. Nagy fontosságára való tekintettel teljes terjedelmében közöljük, foriadalom brávói ők, akik igyekeznek rejtve, a kommu­nista álarcában megközelíteni sorainkat és harc i __ taktikájuk! a tőrdöfés, az orvtámadás, az árulás. 2. Azt mondtuk : az elhajlás a marxi-lenini vonaltól, —- kiin­dul ópontja letet a trockizinus- nak. Visinsizkij, elvtárs 1937- iben, a »trockista szovjetéi lenes központ« tagjai elleni bünper főállam ügyészeként megái lapí­totta a vádlott trückistakról : »Jelent éktelen pártellenes fink ció alakításával kezdték... aíz összes szovjetéi lenes csoportok és irányok legfőbb szócsövévé ,3 a fasizmus élcsapatává váltak, amely a külföldi kémszerveze­tek közvetlen parancsait hajtja végre.« Meddő dolog volna arról el­mélkedni, hogy ennél vagy an­nál a trockistánál mikor csa­pott át a pártvonaltól \ aló »egyszerű« eltévelyedés a nyílt pár fűtésbe, osztály árulásba, az ellenforradalom tudatos szol­gálatába. Nem az a lényeges, hogy meddig volt Trockij és bandája »»csak« a burzsoá be­folyás képviselője a pnunkás- mozgalomiban és mikor lett te­vékeny'' ügynöke az imperia­listák" kémszervezeteinek. Nem az a lényeges, hooy meddig volt Tito »csak« frakciós, med­dig voltak »csak« burzsoá na­cionalista és egyéb antileninis- ta elhajlásai és mikor áll át teljesen az imperializmus tá­borába. Az a lényeges, hogy a párt hűség megszegése, az eltérés a marxi-lenini 'ideoló­giától : olyan meiedek lejtő, amelyről nagyon gyorsan lehet az ellenforradalom," az imperia­lizmus karjaiba csúszni. A trockista perek során kitűnt, hogy a vádlottak között, a régi trockisták mellettit, mint Kresz- tinszkij, Rosengolc, Kakovszkij, — akik idővel csaptak fel el­lenséges kémszolgálatok ügynör keinek — voltak olyanok is, mint Ratajesak, a német tit­kosszolgálat ügynöke, Hrase, a csehszlovák és Sarangovics,_ a lengyel kém, akik már spio- nokként jöttéik a Szovjetuínió- ba és ott találkoztak össze a trockista Ilkái, ott lettek a troc­kista szervezet tagjai- És *3z a találkozás épp oly kevéssé véletlen, mint amennyire nem véletlen Vetebitnek, áz angol titkos szolgáliajt jugoszláv he­lyettes külügyminiszteri tiszt­ségbe emelkedett ügynökétek összetalálkozása Trióval. »Nein ehet véletlennek tudni 'beazi, hogy ia trockisták) bucharinh- Iák, nacionalista elhajlók, Lcr nin és a Párt ellen húr colra ugyanlßzzul végezték, amivel ja mensevikiek és eszerek — a fasiszta kémosztályok ügynö­keivé, kémekké, kártevőkké, gyilkosokká, d i verzáfisokka, hamárulókkií leitek« — írja a Szovjetunió iKommunista (bol­sevik) Pártjának Történetében Sztálin elvtársi. Nem véletlen ez, mert aki nem a munkásosztállyal tart, aki nem a Párttal tart, laki frakcióharcot indít a Párt el­len, teret enged, az elhajlások­nak, nacionalista szovjetellenes nézeteknek, —- az törvénysze­rűen az ellenforradalomnál, az imperialistáknál köt ki és ott is a iegaljasabb, legbecstele­nebb csapatot alkotja. »Az eső­in énij ek me ne te m cg ni uta tta — Írja Rákosi elvtárs. a »Tartós Bókéért, Népi Demokráciáért« legutóbbi számában —, hogy a jugoszláv árulóknál nem az erők túlbecsüléséről, vagy más érthető hiedelemről vári rnár szó. Tizenegy hónap alatt a Tito-band\au szociálisig épiléS és nemzetközi békéfront el­lenségeinek egyik legaktívabb ro fia m csapata oá változott. Az imperialisták gy ülőiéi éfa szo­cializmus építőivel szemben a jugoszláv vezetőknél inég jüb az árulók rossz lelkiismerete és az a feneketlen aljassá// és elvtelenség, amely a trockista mozgalmfit mindig jellemzi.« 3. Nemcsak abban van tör­vényszerűség, hogy a pártelle­nes. frakciók, a marxi-lenini, vonal árulói, a 1; rock isták ro- hamlépéEiokbén futnak az el­lenforradalom táborába. Az is törvényszeiü, hogy az imperia­lizmus megkeresi és megtalálja a munkásmozgalom ju dósait. Az imperialisták is tudják, milyen kapu-kon kell kopogtat-' niok, melyek nyitnak meg előt­tük. Ezért építette az imperia­lizmus már 1917-ben a troc- kizníusra ellenforradalmi ter­veit. »A nagy összeesküvés« eimü könyvben írják v Sayers és Khan erről : »Az angol kor­mány u,gy döntött (1917-ben), hogy megengedi Trockij visz- sza térését Oroszországba. B mi­ce Lockhart angol ügynök em­lékiratai szerint az angol Intel­ligence Service (a kémszolgá- liat) bizott abban, hogy esetleg kihasználja & Lenin és Trockij közötti ellentétet.« , Visinszkij elvtárs 1937-e,s vádleszédéken azt hangoztatja a pártellenes csoportosulások­ról : »Ezeik a csoportok a fő­csatornái minden szovjetelle­nes hangulatnak, reménynek és törekvésnek, ők az a faltörő­kos, amellyel a szovjetek ellen­ségei rést akarnak ütni álla­munk lallain, le akarják rom­bolni a szocializmusnak álta- lulnk felépített várát.« . Látják, az ellenség készen áll, ugrásra készen, Jio.gy ki­használja a legkisebb elhaj­lást a marxi-lenini irányvonal­tól, a buyzsoá 'befolyás minden jelentkezését és. a legkisebb ré­sen, repedésen át, amely Pár­tunk egységének vasfalán ’tá­mlád, — megkísérli, hogy so­raink közé hatoljon, belülről végezze bomlasztó -munkáját. 4. Mindebből világos, hogy a trockisták nem egyszerűen az imperializmus zsoldosai, haneml ■speciális feladattal megbízott zsoldosok, orvlövészek. Az a feladatuk, hogy a munkásosz­tály szivét sebezzék meg, a Párt egységét, erejét próbálják aláásni, feladatuk »|U lenini vezetésnek belülről való me g­ingatása és megdöntése«. (A Szu(K(b)P Története.) Ezért a trockisták jellem­vonásához tartozik a kétk'ula- esósság, a képmutatás, az ál- areviséiés. »Hogy vajat nyomo­rult csoportjukat a leleplezés-' löl s megsemmisüléstől meg­óvják, — irjja ;á Bolsevik Párt Törtéjniete — a Pán ocü.actó hívének álarcát vették m. púk­ra, egyre jobban hajbókolt ka Pártnak diesh lmmtszókát zeng lek neki, cs úsztak-más zt\v a előtte — ugyanakkor megsza­kítás nélkül folytatva rejlett aknamunkájukat a munlcfósoü és parasztok ellen.«. A Tiío-blanda is azzal igye­kezett terroruralmát erősíteni, hogy a tömegek szemébe port hintve, a Szovjetunió odaadó hivének tüntette fel» magát., de ugyanakkor minden eszközzel megpróbálta megtörni a jugo­szláv nép szeretekét a Szovjet­unió iránt. 5. A trockizmus a szocializ­must építő népi demokratikus országokban i,s a kapitalista csókevényekből1, a burzsoá ideo­lógiai maradványokból táplál­kozik. Sztálin elvtárs a Bolse- vik Párt XVII. Kongresszus sán hangsúlyozta: »*4 fcapita- Hzrnivisinak az emberek öntuda- lábmi élő csők erényei jóval szivósabbajc a ^nemzetiségi kér­dés terén, mint beír mely más téren.« A Pravda 1948 szep­tember 8-i számában a Bolse­vik Párt Központi Bizottsága cikket tett közzé : »Hova vezet Tito csoportjának nacionaliz­musa Jugoszláviában« címmel. Ebben a cikkben hangsúlyozza: »Olyan viszonyok között, amikor a Uúrzsoázia hatalma megdőlt, a kizsákmányoló osz­tályok és ügynökeik a naciona- Kzm'us mérgezett fegyvereihez nyaknak, hogy segítségével visszaállítsák a régi rendszert.« Ezért lett a nacionalizmus az el len forradalom egy ik leg­főbb fegyverévé, ezért lett a nacionalizmus a trockizmus legfőbb forrásává. Miért elválaszthatatlan a munkásmozgalom, soraiba be­szivárgó nacionalizmus a troc- kizmustól ? Miért lett a troc­kisták legfőbb »ideológiát« jel­lemvonása ma a nacionaliz­mus ? Azért, mert a nációnálizmiuia egyenlő a szovjeieltenességgel, szembe lord ul ásít jelent a győ­zelmes szocializmus országával és szembefordulást a nemzet­közi munkásmozgalom élcsa­patával, Lenin és Sztálin párt­jával. Azért, mert a nacionalizmus :a proletár testvérpártok közös­ségéből való kiszakadást jelen­ti ; a niulnkásnemzetköziség gondolatának elárulását. És aki nem áll a proletár-internacio­nalizmus, a munkásnemzetkö­ziség talaján, az nem áll a marxizmus-leninizmusi, nem ál a szocializmus táborában. Aki a nacionalizmus talaján áll, azzal már bizton számolhatnak az imperialisták és ezek kém- szervezetei. Proletár-nemzetköziség — vagy nacionalizmus ? Ez a kér­dés a próbaköve annak, hogy valaki a munkásosztály oldia*- llán, a béketáborban áll-e, vagy pedig az imperialisták oldalán. Ti teákat elsősorban naciona­lista politikájuk tette szovjjet- ellenessé, süllyesztette az im­perializmus hitvány zsoldo­saivá. És elkerülhetetlenül az imperialisták partján köt lan mindenki, aki a nacionalizmus fertőjébe téved és árulója lesz a proletár internacionalizmusl marxi-lenini eszméjének. Ezért hangsúlyozza annyi nyomaték- kai a SzuK(b)P Központi Bi­zottsága említett cikkében : »Tisztában kell lenni azzal, hogy W marxizrréivs és a ináció- ■nalizmms nem fér meg egy­mással, hogy a 'nacionalizmus, mint ia Ihárzsoázia ideológiája 1— ellensége a marxizmusnak. Tisztában kell lenni azzal is, hogy ta marxizm}u)s-lminizmiis nem tűrheti meg a nacionaliz­must, vagy a nacionalizmus felé való elhajlást a komnúip nista 'pártokban, hogy a marx- izmlics -lenimizmus kötél ességé - nek tartja kijiitani a naciona­lizmust, bármily formát öltsön is, mert ezt követelik a dol­gozók érdekei, ezt követelik a népek szabadságának és barát- súgónak. a szocializmus diadal­mas építésének érdekei.« 6. Természetes, hogy ez a fi­gyelmeztetés nemcsak Jugo­szlávia felé hangzott el. Mi sem feledhetjük, hogy a ka­pitalista világ határán élünk és országúinkban is erős kapita­lista elemek vannak még. Nem feledhetjük, hogy a szocializ­mus építése nálunk ezeknek a kapitalista elemeknek fokozódó ellenállásával találkozik. Ne­künk is szól Sztálin elvtársnak a Bolsevik Párt XVIII. Kon­gresszusán elhangzott figyel­meztetése : »Ne feledkezzünk meg a ka­pitalista környezőiről; véssük, emlékezetünkbe, hogy a kül­földi kém szervez etek ezentifj is küldeni fognak országiunkba kémeket, gyilkosokat, káólevó- ket; tarVstUfc ezt emlékezetünk­ben és erősítsük meg a mi szocialista felderítő szerveze­tünket, segítsünk neki rend­szeresen abban, hogy össze­törje és kiirtsa a nép ellensé­geit.« Nem először vetődik íiel ná­lunk ez a kérdés. Közvetlenül Tito és cinkosai árulásának le­leplezése után Rákosi elvtárs ügy el mez tetett bennünket : »Más elvtársak felvetik akér- dést, hogy nem fenyegeti-e a mi párlu\nkat is hasonló ve­szély. Nem történhőlik-e meg xrelünk is, mint a juyoszlávok- kal, hogy miközben vizet pré­dikálunk, bort iszunk. A felelet erre, kedves elvtársak, csak az lehet, hogy igen minket is fenyegethetnek ilyen veszélyek, ha letérünk a marxizmus-lenin- izmais útjáról. Három hónappal ezelőtt, . amikor Politikái Bí­zott súgunk először szögezte le ha/á, ozafilag álláspontját a ju­goszláv kérdéshez, láasi'toMuk a Politikai Bizottság tagjait, hogy legyenek résen ‘es c’sirá- jában fojtsanak el _ minden olyan kísérletet, amely a fel­szabadító Szovjetunió szere­pének lebecsülésére, vagy el- homályositásám irányulna vagy amely alkalmas volna arra, hogy zavarja és megrontsa azt az őszinte és bensőséges vi­szonyt, amely PárMnkdf; és országúnkat a felszabaditó Szovjeéujnióhoz, annak Kom­munista Pártjához és nagy ta­nítónkhoz, Sztálin ehtiárshoz fűz.« És Rákosi el.vtárs felhívta a figyelmet arra is, hogy »nú- f[únk is megvan a veszélye árn­ynak, hogy a burzsoá-naciona- lizmus belopódzik soraink közé. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a felszabadiiilást 25 esztendős Horthy -rendszer előzte meg, a maga soviniszta-irredenta pro­pagandájával. S hogy <e rend­szer elölt meg éppenséggel a magyar faji, fens óbb s ég, a ma­gyar szuprémácia tévtana fer­tőzte meg a magyar nemzedé­keket. öncsalás volna ai'ra gon­dolni, hogjy ennek a soviniz- musnßk már nincs maradványa és nincs szükség vele szembe­szállni.« (A nagybudaposti pártf u,nkc ionár ius ok értek|ez le­ién mondott beszédéből.) Arra figyelmeztetik eziek a sorok Pártunkat, hogy mi sem lehetünk tétlen szemlélői a »ju­goszláv esetnek« ; bennünket is fenyeget az a veszély, hogy az ellenség sorainkba csempészi hitvány trockista ügynökeit; nekünk is fel kell venni ez el­len a harcot. A harc az imperial,izmus trockista ágensei elten elsősor­ban azt jelenti, hogy még job­bján elmélyüljük Pártunkban és egész népünkben a lángoló szereteteit függetlenségünk és szabadságunk oltalniazója, a népek szabadságharcának út­mutatója és példaképe, a Szov­jetunió iránt. Azt jelenti ez a harc, hogy még jobban elmélyítjük sora­inkban a jirole tár- in tornác io- naliznius szellemét, még kímé­letlenebb harcot folytatunk a burzsoá-nacionalizmus minden árny alata, minden maradványa ellen. Azt jelenti ez a harc, hogy még tovább fokozzuk soraink­ban a határtalan odaadást jés hűséget Pártunk iránit, Rákosi eivtars iránt, & Sztálin elvtárs Útmutatását követve »úgy őriz­zük Pártunk- egységét, mint m szemünk vi’ágát«. Betlen Oszkár

Next

/
Thumbnails
Contents