Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Gyimesi Endre: Adatok Pálóczi Horváth Ádám vagyoni viszonyaihoz – Özvegye, Kazinczy Klára csődügye

eszem... Ha valaha nyugalmasan akarok élni, még sokáig kell izzadnom, hogy élhessek, mint emberséges ember, azaz nemcsak magamnak."20 Roppant erőfeszítésekkel, de talpra állt.

Úgy tűnt második házassága a Somogy megyei tekintélyes Sárközi család tagjával, s édesanyja utáni örökségének birtok bevétele a társadalmi emelkedés mellett némi anyagi jólétet is teremtett számára. (Az anyagi biztonság érdekében tovább folytatta ügyvédi és földmérői gyakorlatát is.) Már lassan kezdett anyagilag egyenesbe jönni, amikor újabb csapás érte.

A Somogy megyei inszurgensek fellázadtak a magyar nemesi inszurrekciót elrendelő császári paranccsal szemben, s több helységben pusztítást végeztek. 1800. november 10-én éjjel a felkelők megrohanták Nagybajomot is, s feldúlták többek között Horváth Ádám otthonát. A házat kifosztották, megrongálták, a könyvtárat szétszórták (400 kötetes gyűjtemény volt), az iratokat széttépték.21 A költő tételes jegyzéket állított össze a keletkezett kárról, amelynek összege 3763 forint volt. (Ebből 1188 forintnyi értéket vissza tudott szerezni.) A megyegyűléshez beadott tételes lista igazolja, hogy a poéta ebben az időszakban viszonylagos jólétben élt. (Lásd 1. számú melléklet.)

Bár Horváth Ádám több fórumon sürgette a bűnösök szigorú felelősségre vonását, a vizsgálatot gyorsan lezárták, s a sértetteket részben kárpótolták. Pálóczi 2000 forint kárpótlásban részesült. A feltörekvő köznemes nem nyugodott bele a döntésbe, úgy érezte álmai, vágyai szertefoszlottak, erőfeszítései hiábavalóak. Zalai köznemesként csak jövevénynek számított Somogybán, ahol ekkor még semmi saját birtokkal és egyetlen jobbággyal sem rendelkezett. Az ottani birtokosok nem nézték jó szemmel, hogy az ő jobbágyaikat vádolta meg. S a korábbi jóindulatú, támogató Széchényi Ferenc főispán válaszra sem méltatta beadványait.

Magánélete ismét zátonyra futott. Sárközy Jusztina nem volt szellemi társa férjének, s gyakori távolléteit is nehezen viselte. Napirenden voltak a veszekedések - Pálóczi bevallása szerint az asszony „zsarnokoskodott" felette és tékozló életmódot folytatott,22 az asszony viszont kapzsinak tartotta férjét. A poéta így panaszkodott barátjának, Kazinczynak: „Az igaz ok ... az ő szenvedhetetlen természete, mert az első hozzá képest Angyal volt, az csak Terentiát akart játszani, ha belőlem Maecenást tudott volna csinálni: de ez nem sokkal szelídebb Xantip- pénél, s jóval kegyetlenebb... Minekutána kilenc esztendeig gyötrött, ezer mocs- kolódással vált el; maga mondotta fel a szolgálatát és én mindjárt reá állottam; szerzeményeimben vele megosztottam, kifizettem és el vontam magamat (mert ő lakóházunkat haláláig meg akarta tartani) a szomszédba, egy még akkor készü2°KFLl.köt. 482. p.

21 Rongálás részletezését lásd: Horváth Ádám beadványát a Somogy Megyei Közgyűlés 1801. január 8-i ülésére. (Közli Vörös Károly: Adalékok Pálóczi Horváth Ádám életéhez. Bp., 1958.13-16. p.)

22 KFL XVII. köt. 386. p.

85