Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Cselenkó Borbála: Uradalom? Önálló birtok vagy birtokrész? A novai „uradalom” helye és szerepe a szombathelyi püspökség uradalmi birtokigazgatásában (1777–1848)
A három birtok közül a legnagyobb és funkciójában legösszetettebb a szombathelyi uradalom volt, amelyhez a birtokközpont Szombathelyen kívül 5 jobbágyfalu: Szentmárton, Sorok, Zanat, és Perint, Püspöki falvak tartoztak. A szombathelyi domíniumnak ez a szerkezete - ellentétben a zalaegerszegivel - vizsgált korszakunkban végig megmaradt. így nagyságát s felépítését tekintve az uradalom terminus használatának leginkább a szombathelyi vonatkozásában volt/van helye, még annak ellenére is, hogy a szombathelyi uradalom esetében még inkább érvényesül, az, amit Egerszegnél is írtunk: ti., hogy az - Egerszegnél is jobban - privilegizált mezőváros jogai igen csak leszűkítették az uradalom lehetőségeit, mind közigazgatási, mind gazdálkodási, mind kulturális téren mind pedig építészeti szempontból. Az uradalom a jogait és ezáltal a funkciót a legteljesebb módon így csak az uradalom egy kicsiny részén, a Szombathely körüli 5 faluban gyakorolhatta. A szombathelyi dominium mindezek ellenére is mind területét, mind bevételeit, mind funkcióit tekintve is legjelentősebb volt a három uradalomnak nevezett püspöki birtok közül. Egyrészt gazdasági téren valamennyi püspöki birtok felett koordináló, ellenőrző szerepet töltött be, másrészt a három birtok között hierarchikus kapcsolat volt kormányzati szempontból is: a novai birtokot az egerszegi tiszttartó felügyelte, a szombathelyi tiszttartó pedig alkalmanként a püspök helyett, vagy őt segítve járt el mind novai mind egerszegi ügyekben.8 A szombathelyi uradalom központi gazdasági koordináló szerepét mutatja, hogy novai és az egerszegi uradalmi kasszába befolyt összegek a szombathelyi uradalmi pénztárba kerültek befizetésre. A negyedéves elszámolásával ugyanis mindkét uradalom illetve birtok az addig befolyt és fel nem használt bevételét is elküldte Szombathelyre, ezt a bevételt pedig a püspök a szombathelyi uradalmi számadásokban könyveltette el, amellyel a szombathelyi uradalom készpénzbevételét növelte. A pénzzel ezután már a szombathelyi uradalom rendelkezett. Ez azt is mutatja, hogy a püspök-földesúr a birtokait - bár azokat külön irányíttatta - nem kezelte teljesen függetlenül egymástól. Az azokról befolyó tiszta készpénz- bevétel tehát egy „nagy közös kasszába" vándorolt, amelyet azután a püspök saját számára, udvartartására, valamint birtokainak, uradalmainak és a szombat- helyi egyházmegyének igény szerinti szükségleteire, kiadásaira fordított. A novai és az egerszegi birtokigazgatás nemcsak egymással volt állandó kapcsolatban, hanem a szombathelyi uradalommal is. A mindennapi gazdálkodás ugyanis a három uradalom szoros együttműködését igényelte. Gyakran találunk példát 8 Ezt a hierarchiát tükrözi a birtokok élén álló vezető gazdatisztek fizetése közötti különbség is: Pa- taky Mihály szombathelyi tiszttartó fizetése 1783-ban készpénzben 254 forint volt, Pintér Máté zalaegerszegi számtartó 1786-ban 131 Ft 62,5 dénárt, és Prácsovich György egerszegi tiszttartó 1801-ben is még csak 156 forint készpénzt kapott. (SzEL, PL Régi gazdasági iratok: szombathelyi uradalmi számadások 1783. és zalaegerszegi uradalmi számadások 1786. és 1801.) 68
