Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Kurucz György: A balatoni hajózás gróf Festetics György (1755–1819) időszakában: a „Festetics flotta” és a Főnix
kampón függ", van hozzá még „vass Matska 2, melynek egyike nyom 600, másika pedig 400 fontot".43 Az ismert tervtári ábrázolásnak megfelelően „árbócfa 3 darab" volt a fedélzeten, vagyis a két árboc mögött volt egy kisebb a hátsóvitorla számára, továbbá a rajznak megfelelően egy kis hajóágyút szintén számba vettek az előfedélzeten. A különböző szerelékek felsorolása mellett mindenképpen figyelemre méltó, vagyis kikötés nélküli hosszabb vizi utakra, esetleges reprezentatív alkalmazási célra enged következtetni az a lényeges adat, miszerint „van konyha fából, belülről pléhvel borítva", kéménnyel ellátva.44 A tatfedélzet alatti kabinban volt még négy ágy, egy vörös színű asztal, tíz szekrényke, s talán az építtető személyére közvetlen utalással „Szt György képe üvegben".45 Természetesen a Főnixhez tartozott még egy kisebb mentőcsónak, illetve egy kutter típusú kisebb vitorlást is készítettek Bori irányítása mellett. A fellelhető, illetve Bori Antal által jegyzett tervrajzok szerint még további kisebb-nagyobb komphajó is vízre került - a László nevű 1801-ben -, míg a keszthelyi gróf kedvelt leányáról, Szidóniáról elnevezett hajó is szolgált a Balatonon.46 II. A Főnix 1797. július 16-án történt vízre bocsátásának jelentőségét a Magyar Hírmondó hivatkozott tudósítása taglalja, melyet azért érdemes hosszabban idézni, mivel racionális érvekkel a hajónak a „közjó" szempontjából való hasznosíthatóságát helyezi előtérbe: „Sok idő tele el a gályákon való tengeri kereskedésnek fel találásától fogva a mi Phoenixünknek - ennek a 3 ezer mázsát el bíró gályának megindúlásáig. Ugyan ennek meg gondolása indítson bennünket arra, hogy áldjuk az Isteni gondviselést, mely egy Festetits Györgyöt támasztott Balatonunk mellett, ki, az eddig képzelt lehetetlenséget szerentsés lehetőséggé változtatta, el hozatván drága költségen a nagy tenger mellől is Triestből a tanult Hajós-mestert, ki a Balaton hátára Magyar zászlós tengeri gálylyát építsen. Megérzik ezen nemes tselekedet hasznát minden órán Vidékünk Lakosai: mert l.f. sóért, ezért az elmúlhatatlanúl szükséges házi szerért, egynéhány krajtzárral kevesebbet fognak fizetni ezentúl, mint fizettek ennek előtte: mely óltsóbbodás, természeti következése, a gálylyán való szállításnak."47 43 Idézi Tóth L.: i.m. 78-81. MNL OL Festetics Lt P 236. A család egyetemét érintő iratok „Inventa- rium de anno 1798 pro 1799". 1 font - 0,56 kg. 44 Uo. 45 Uo. 46Sági K.: i.m. 440. p. 47 Magyar Hírmondó 1797. II. No. 9.137. p. 48
