Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Kurucz György: A balatoni hajózás gróf Festetics György (1755–1819) időszakában: a „Festetics flotta” és a Főnix

Az idézett sorok szinte teljes egészében egybecsengenek a Zala vármegye elé terjesztett, s Festetics által jegyzett bizottsági jelentésben foglaltakkal, de a tudósítás második része is „bennfentes" forrásra enged következtetni, vagyis igen nagy valószínűséggel maga Nagyváthy fogalmazhatta Festetics jóváhagyásával a szöveget. „Szalkszentmártonban a szekeresek nem térnek vissza üresen Kenésétől: hanem ott meg-rakodnak jóféle borral, melyet a hajó szállított oda Keszthely alól. A kik örömest kívánnak jó borokat inni, de módjok nem volt benne, a kíván- ságjok telhetik tehát már ezentúl. - Tsak ezen rövid előadásból is nyilván kitetszik, hogy több tekintetekben egyesíti Mélt. Gróf Festetics György Úr gályája által is a Közjót, a magános haszonnal, s bé tölti példássan egy jó Fiazafinak szent kötelességét, melyet már Livius hajdan fontos rövidséggel ekként fejezett ki: Bonus Civis, non secernit sua a publicis consilia."48

Felmerül a kérdés, vajon a „jó polgár" cselekedetekben megnyilvánuló eszméje, aki „nem tartja távol magát a közügyektől", mennyire számíthatott elfogadásra a kortársak részéről? A Főnix vízrebocsátásának ideje ugyanis szinte egybeesett a keszthelyi gróf mezőgazdasági tanintézetének megnyitásával, s nem véletlen, hogy a Georgikon „akkreditációs" jóváhagyása érdekében utóbb a nádorhoz, a FFelytartótanács fejéhez intézett beadványában szintén a „közjóra" háramló hasznot emelte ki Festetics.49 Ugyanakkor aligha kétséges, hogy a keszthelyi gróf irodalmi kapcsolatai szintén hozzájárultak a balatoni hajózás érdekében tett újabb vállalkozásának népszerűsítéséhez. Batsányi János (1763-1845) például nem csak ezen alkalomból írt saját versét, hanem utóbb egy közelebbről meg nem nevezett francia szerző alkotását is megküldte Keszthelyre, mondván „fényes nevét tisztelettel említik még az idegen földön is mindazok, akik a valóságos érdemeket betsülni tudják...".50

Ugyanakkor tudatos kommunikációs stratégiát is feltételezhetünk, hiszen fia, Festetics László gróf első nevelője, Péteri Takáts József (1767-1821) költő már 1797. március 7-én Bécsből írt levelében utalt arra, hogy „a Keszthelyi új Hajó sok szemet fog, érdeme szerint magára vonni, méltó, hogy a reája jövendő írást már előre több ész rostálja meg. Ezen okból közlöttem azt, Batsányi és Kultsár urakkal is, a kik hozzá szólhatnak a dologhoz. Az első, el olvasván mind a fel küldött mind az általam készült verseket, úgy találta, hogy az eggyik hoszszabb versemet így lehetne rövidebbre szorítani: A mindent el rontó idő hatalmának/ Mar egyszer én is engedék,/ De Hazája hasznát kereső Urának/ Szavára megint fel

48 Magyar Hírmondó 1797. II. No. 9.137-138. p.

49 Az irat 1799. október 1-én kelt. Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Quart. Germ. 1240. ff. 79-84v.

50 MNL OL Festetics Lt P 279 32. d. Directorátusi Ügyiratok 1803.1. ff. 227-229.

49