Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Káli Csaba: Az 1947. évi országgyűlési választások Zalában
nyát nehéz pontosan meghatározni, de az oda-visszahatás kölcsönösen erősítette egymást. A Nagykanizsai járás, de különösen a Letenyei járás olajos falvainak jó eredményében benne van a kanizsai SZDP szervezet városon túlmutató kisugárzó hatása, hiszen maga a kanizsai szervezet is a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. (MAORT) üzemi bázisára szerveződött Dombay János vezetésével. A Letenyei járásba tartozó Bázakerettyén és Kútfejen egyaránt harminc százalék felett teljesítettek a szociáldemokraták, viszont a járás két másik olajos falvában, Lispeszent- adorjánban és Lovásziban épp, hogy átlag feletti eredmény jött ki. Utóbbi két faluban egyébként a DNP vitte el a szavazatokat. A Balaton-felvidéki kőbányák munkásainak köszönhetően kiugró, harminc százalék feletti volt Badacsonytomaj és Zalahaláp eredménye. Ebben a közegben - ellentétben az olajvidékkel - az MKP is meg tudta vetni a lábát, összességében jobban is mint az SZDP. A fenti, viszonylag jól adatolható és magyarázható eredmények mellett több olyan extrém eltérés is történt a megyei vagy járási átlaghoz képest, ami első ránézésre nem magyarázható. Ezekben az esetekben egy-egy apró egyedi momentum is kiválthatta a rendkívüli szavazatmegoszlást. Jellemzően kisfalvakról van szó, ahol egy-egy meghatározó ember (pap, tanító, nagygazda stb.) viselkedése, állásfoglalása csoportképző tényezőnek bizonyulhatott. Természetesen ennek inverzeként adott esetben egyetlen hiteltelen személy is elegendőnek lehetett egy párt leszerepléséhez, aki helybeli vagy kampányember egyaránt lehetett. Az így keletkezett űrbe ezután már szinte bárki benyomulhatott. Ahogy az 1945- ös választásnál, nagy valószínűséggel ekkor is lehetett jelentősége annak, hogy melyik pártnak létezett szervezete az adott településen, hiszen - per analogiam 1945 - pusztán a létezés ténye és ezen keresztül az ismertség, pláne ha ahhoz még hitelesség is járult, az mindig hozott valamit a konyhára.84 A kékcédulával elkövetett csalások Az 1947. évi választásokhoz a mai napig is elsődlegesen a névjegyzék-kivonattal, közkeletűbb elnevezéssel a kékcédulával elkövetett csalásokat kapcsolja a köztudat. Noha a szakirodalom egyre inkább a nagyságrenddel nagyobb, a választói névjegyzékből való kihagyásokkal elkövetett csalásokra helyezi a hangsúlyt, a kékcédulákkal elkövetett visszaélések vizsgálata több szempontból sem elhanyagolható. A kérdést a közelmúltig szinte kizárólag országos összefüggésben tárgyalta a szakma és csak az utóbbi években vette kezdetét a kisebb területek, legevidensebb módon a megyék, pontosabban a választókerületek idevágó forrásainak kellően részletes vizsgálata. Márpedig a bizonytalanságot és a homályt leginkább az ilyen „mélyfúrások" oszlathatják el a legsikeresebben.85 “Káli 1997. 316. p. 85 Eddigi legjobb példa erre: Csönge 2009. 375
