Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Káli Csaba: Az 1947. évi országgyűlési választások Zalában
vagy akár az adott párt különböző szintjein ezt hogyan kommunikálták, mennyire rugaszkodtak el a szűkebb, bizalmas körben kapott és terjesztett előrejelzésektől, becslésektől. A legtöbb ezzel kapcsolatos dokumentum is az MKP részéről maradt fenn, a párt vezetői részletes jelentésekben latolgatták a várható eredményeiket, figyelve a többi pártra is. Az MKP járási és körzeti titkárainak, valamint a megyébe delegált választási kiküldöttek részvételével augusztus 18-án tartott értekezleten az előzetes becslés szerint 32.580 szavazatot vártak, ami 16,5%-os tervezett szereplésnek felelt volna meg. A választások előtt egy nappal, augusztus 30-án kiadott eredménybecslés már csak 29.450 szavazattal számolt.81 Az előjelek tükrében már csak kisebb meglepetést keltett a megyében a választások előtt mindössze pár héttel zászlót bontó DNP győzelme, viszont annál meglepőbb volt a lényegében a néppárt reciprokaként szereplő FKgP veresége. Azt reálisan senki nem is gondolta a megelőző két év tükrében, különösen a DNP színrelépése után, hogy az FKgP megismételheti az 1945-ös eredményét Zalában, amikor 75,13%-kal 12 mandátumot szerzett, de ennél az eredménynél mindenki többre számított. Ha összeadjuk a DNP és az FKgP eredményét, ami 65,43% és tekintetbe vesszük a potenciálisan leginkább a jobboldali szavazókat érintő - már taglalt - kizárásokat, óvatos becslések szerint is legalább 70%-os eredményt kapunk, ami alig marad el a két évvel korábbiakhoz képest. Ez alapján talán nem túlzás kijelenteni, miszerint az 1945-ös választási eredményhez képest alapvetően nem változott meg a megye politikai orientációja. Ha részleteiben vizsgáljuk az egyes pártok eredményeit, feltűnő, hogy azok egymástól nem függetlenek, továbbá a megyén belül, a járások és városok szintjén olykor igen nagy szóródást mutatnak. A Demokrata Néppárt 56,6%-os megyei eredménye sem egyenletesen oszlott meg, amit a leggyengébb és legjobb járási eredmények illusztrálnak a legplasztikusabban: Novai járás (38,86%), Keszthelyi járás (66,06%), melyek között nem elhanyagolható a különbség. Ez és a Független Kisgazdapárt eredménye egyben jó példa arra is, hogy mennyire egymás függvényei voltak a pártok, hiszen a DNP riválisának számító FKgP a Keszthelyi járásban érte el a leggyengébb eredményét (2,33%), míg a legjobbat éppen a Novai járásban produkálta 31,97%-kal. Az egymással leglátványosabban rivalizáló „munkáspártok", vagyis Az MKP és az SZDP viszonylatában nincs ilyen egyértelmű komplementaritás. Az MKP eredménye meglehetős kiegyenlítettséget mutat, hiszen a legrosszabb és legjobb produktuma között, amit a Lenti (9,63%), illetve a Nagykanizsai járásban (16,05%) ért el, kicsi a különbség az SZDP-hez 81 MNL ZML MKP ZVB ir. 1946-1948. 42. ő. e. A többi párt reményeit illetően is leginkább a kommunista párt irataiból kapunk képet, aminek az objektivitása minimum vitatható. Eszerint például a szociáldemokraták, akiket leginkább riválisuknak tekintettek a kommunisták, a dokumentum szerint: „biztosak voltak abban, hogy a választások során, mint a megye első pártja kerülnek ki". 372
