Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Káli Csaba: Az 1947. évi országgyűlési választások Zalában
képest, amely jóval nagyobb „kilengést" mutat e tekintetében, hiszen a leggyengébb Sümegi járás (5,48%) és a párt szempontjából legerősebb Letenyei járás (13,36%) adatai között jelentősnek mondható a különbség. A Nemzeti Parasztpárt eredménye mögött - önmagában - szintén nem elhanyagolható területi különbségek vannak, ha a végleteket nézzük (Keszthelyi járás: 4,59%, Pacsai járás: 9,75%). A többi párt FMDP, PDP, MRP eredménye, vagy még inkább eredménytelensége mögött lévő járási szintű területi különbségek lényeges relevanciával nem bírnak. A választói magatartást meghatározó tényezők Különösen a későbbi, de már a korabeli elemzések szempontjából sem volt haszontalan, hogy azonos tartalommal, de külön női és férfi szavazólapokat használtak a negyvenes évek választásain. Ennek segítségével jól nyomon lehet követni a pártok nemek szerinti preferáltságát. E tekintetben talán a Magyar Radikális Párt szolgáltatott igazán meglepetéssel, hiszen 6729 szavazójából 4155 volt a nő, ami 61,75%-os eredménynek felelt meg. A nemek szerinti százalékos megoszlást tekintve a női többség alapján a DNP-é a második hely, mivel e párt szavazóinak 58,72%-a volt nő. Ezenkívül nőtöbbséggel még a Független Magyar Demokrata Párt, illetve a Polgári Demokrata Párt rendelkezett (55,3 és 53,88%). Érdekes módon a szavazótáborát tekintve összezsugorodott Független Kisgazdapárt esetében már enyhe férfitöbbség volt érzékelhető (50,15%). Ugyancsak férfitúlsúly jellemezte az MKP (54,53%), az NPP (54,52%) és az SZDP (55,86%) szavazótáborát. Megfigyelhető, hogy pl. a DNP - igaz nem szoros korrelációban, de általában - azokban a járásokban ért el a megyei átlaghoz képest jobb eredményt, ahol az átlagnál nagyobb volt a női szavazók aránya és fordítva, általában azokban a járásokban szerepelt gyengébben, ahol a megyei átlaghoz képest kisebb volt a nők szavazataránya. Ugyanezt figyelhetjük meg az MKP és az SZDP esetében is. A háború miatt, a nemek között kialakult demográfiai egyensúlytalanság következtében tehát azok a pártok, amelyeket a nők jobban preferáltak, eleve kedvezőbb helyzetbe kerültek. A nők megnyerése ennélfogva kulcskérdésnek számított, amivel - közvélemény-kutatás híján is - minden párt tisztában volt. A férfi-női szavazatarány mellett számos oka lehetett annak, ha valamilyen területi (megyei, járási) átlageredménytől eltérülés mutatkozott. A településnagyság, a vallási és nemzetiségi viszonyok, a foglalkozási szerkezet, az adott párt jelenlétének minősége a településen vagy a tágabb térségben, esetleg a kampány intenzitásának eltérősége mind-mind olyan tényezők, amelyek adott esetben igen jelentős mértékben is eltéríthettek egy települési eredményt a megyei vagy akár a járási átlagtól. A településnagyság, a helyi társadalom differenciáltsága jól visszatükröződött a választási eredményekben. A pártok a legjobb (legrosszabb) eredményüket rendszerint olyan aprófalvakban érték el, ahol mindössze száz, kétszáz 373
