Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Káli Csaba: Az 1947. évi országgyűlési választások Zalában
szolgáló intézmény marginalitását jelezte, hogy mindössze két napot szántak egy ilyen horderejű törvényjavaslat diszkusszálására. A felszólalók sorát - még napirend előtt - Nagy Vince, a Magyar Szabadságpárt képviselője nyitotta meg, aki tiltakozásul a kifejezetten pártja és annak vezetője, Sulyok Dezső ellen irányuló törvénymódosító passzusok ellen, bejelentette a választásokról való távolmaradásukat. Ezután a megbeszélt koreográfia szerint dr. Bencze Imre (FKgP) előadóként felvezette a törvényjavaslatot, hosszasan és részletesen érvelve a módosítások szükségessége mellett. Ezután Reicher Endre pártonkívüli képviselő ismertette a kisebbségi véleményt. A képviselő részletekbe menően szedte ízekre a javaslatot, rámutatva az összes antidemokratikus, illetve más törvényeket, többek között a nemrég aláírt párizsi békeszerződést tételesen sértő elemekre. A közbekiabálásokkal sűrűn terhelt felszólalás után jöttek a koalíciós pártok szintén előre megbeszélt hozzászólói, majd pártonkívüliként még Futó Dezső kapott szót. Ezután hatvan koalíciós képviselő szintén előre megszerkesztett beadványa alapján, élve a házszabály adta lehetőséggel, az ellenzék tiltakozása mellett, gyakorlatilag le is zárták a törvényjavaslat feletti általános vitát. Másnap a „részletes" vitában - a 15 percben maximalizált időtartamban - felszólalt többek között Pfeiffer Zoltán és Slachta Margit is, akik változatlanul a törvényjavaslat kirekesztő és egyenlőtlenséget teremtő passzusait bírálták. Utóbbi felszólalását szinte teljesen széttördelték az olykor otromba beszólások a kommunista párti képviselők részéről. Ezután a parlament lényegi változtatások nélkül elfogadta a beterjesztett törvényjavaslatot, majd Tildy Zoltán köztársasági elnök pár nappal később, július 25-én fel is oszlatta a nemzetgyűlést.3 Választási előkészületek A kommunista vezetésű Belügyminisztériumban 1947 tavaszán felállított, a választójogi törvény kidolgozására hivatott - már említett - munkabizottság, vagyis a formális közigazgatási vonal mellett a szűkebb pártvonalon, informálisan is beindult a munka.4 Az MKP választási felelősei már 1947. június 13-án értekezletet tartottak a közigazgatásban dolgozó kommunista funkcionáriusok számára, ahol Kovács István - ekkor az MKP Központi Vezetősége (KV) Szervező Bizottságának helyettes vezetője - eképpen instruálta a jelenlévőket: „[...] Az 1945-ös választási törvénynek van egy olyan pontja, amely kimondja, hogy a demokrácia ellenségei nem szavazhatnak. Ezt ügyesen ki kell használni, s akkor a reakciós elemek nagy részét kizárhatjuk a szavazásból. [...]" Ebben a mondatban kvintesszenciaszerűen sűrűsödött össze az, ami ezután az MKP tény3 A nemzetgyűlési naplót lásd: http://www3.arcanum.hu/onap/al01223.htm?v=pdf&a=pdfdata& id=KN-1945_8&pg=220&l=hun Utolsó letöltés: 2011. szeptember 20. Vö. Szerencsés 1992. 22-28. p. 4 Szerencsés 1992.11. p. 342
