Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Káli Csaba: Az 1947. évi országgyűlési választások Zalában
Az új választójogi törvény tervezetét 1947. július 8-án, 10-én és 12-én tárgyalták meg részletekbe menően a pártközi értekezleten. Ennek eredményeképpen végül eszmei okokból mégsem teljesen új törvényt kívántak beterjeszteni, hanem csak a régi módosítását. Szintén inkább a formai elemek közé tartozott, hogy a leendő új törvényhozás nevét országgyűlésre tervezték változtatni, szimbolikusan jelezvén ezzel a rendkívüli helyzet megszűntét, egyúttal az egy mandátumhoz szükséges szavazatok számát 12.000-ről 14.000-re javasolták felemelni. Lényeges, tartalmi változást hozott az úgynevezett prémiumos rendszer bevezetése. Ennek lényege, ha különböző pártok szövetségbe tömörülve megszerzik a szavazatok 60%-át, akkor elnyerik az országos listán megválasztandó képviselői helyek 80%-át, illetve 75% szavazat elnyerése esetén azok 100%-át. Ez a koalíciós pártoknak kedvezett, hiszen legnagyobb eséllyel ezzel a lehetőséggel ők tudtak élni, ráadásul ilyen szövetség kialakításából az új (ellenzéki) pártokat törvényileg is kizárták, ami durva beavatkozás volt az egyenlő vetélkedésbe. Az új választó- jogi törvény tervezete további hátrányokban is részeltette az 1945-ös választásokon részt nem vett pártokat, a kizárólagosan számukra újólag bevezetett ajánlási rendszerrel. A tervezet legnagyobb horderejű új eleme azonban mégis a választójogból való kizárhatóság okainak jelentős szélesítése lett, amit leginkább az MKP forszírozott. A kommunisták arra törekedtek, hogy a lehető legtöbb olyan embert kizárják a választójogból, akik társadalmi és gazdasági helyzetüknél fogva potenciálisan nem az MKP-ra szavaznának. A fő cél explicite a Sulyok Dezső vezette Szabadságpárt ellehetetlenítése volt, ami miatt a törvényt Lex Sulyokként is emlegették. A választásból kizártak jogorvoslati esélyeit ráadásul tovább csorbították a jogsértések elleni felszólamlási lehetőségek beszűkítésével is. A névjegyzék-kivonattal - mely alapszínéről kapta a „kékcédula" elnevezést - történő szavazás lehetősége különösebb vitát nem ingerelt, egyrészt erre a konstrukcióra 1945-ben is lehetőséget adtak, regisztrált, tömeges visszaélés akkor nem történt, másrészt egy külső beavatkozás ellen megnyugtatónak tűnő garanciák voltak beépítve a rendszerbe. Arra azonban nem mindenki gondolt, ha belülről, állami szinten hajtanak végre egy országos csalássorozatot, az ellen ugyanis nem volt hathatós védelem.2 A parlamenti vita az ottani erőviszonyok tükrében, a koalíciós pártok egyeztető fórumán, a pártközi értekezleten hozott döntésekhez képest - mint céloztunk rá - már csak merő formalitásnak számított. A nemzetgyűlés július 22-én és 23-án tárgyalta a választójogi törvénytervezetet. A vita, és egyáltalán az ennek teréül 2 Pártközi értekezletek. Politikai érdekegyeztetés, politikai konfrontáció 1944-1948. Szerk. Horváth Julianna, Szabó Éva, Szűcs László, Zalai Katalin. Budapest, 2003., 517-634. p. Vö. Szerencsés Károly: A kékcédulás hadművelet. (Választások Magyarországon 1947) Budapest, 1992., 10-22. p. (Továbbiakban: Szerencsés 1992.) 341
