Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Bekő Tamás: A nagykanizsai városi rendőrkapitányság működése az I. világháború kitörésétől a rendőrség államosításáig, 1914–1919
tásokat eredményeztek. Nagykanizsán 22 fő hadiszolgálatot teljesítő rendőr felmentését kérelmezte a város, ám a honvédelmi minisztériumból július 22-én érkezett válasz értelmében - egyelőre - csak 10 kanizsai rendőr (Anlauf István, Dani György, Gödinek Ferenc, Jambrovics István, Kalmár Béla, Kis Tóth Imre, Major Ferenc, Simán István és Snidár András) ideiglenes szabadságolását határozták el.65 A felmentett rendőrök egy része frontszolgálatra alkalmatlan, vagyis segédszolgálatos katona volt. Az ő hazaérkezésükkel a 12 tagú rendőrszemélyzet 22 főre emelkedett volna, de valójában nem mindegyik rendőr kapta vissza a tényleges szabadságát. A hazatérésre még várnia kellett a hadifogságban sínylődő Gödinek Ferencnek és Kalmár Bélának, de a Belgrádban segédszolgálatot teljesítő Jambrovics István rendőrőrmesternek is, aki az egész háború alatt a harctérnek még a színét sem látta, mégsem térhetett haza. Felmentési igazolványát azzal az indokkal dobta vissza Szerbia katonai főkormányzósága, hogy az ország területén lévők felmentése ügyében csak a főkormányzóság illetékes. Hiába volt Jambrovics ezer kilométernyire a fronttól, és közel a magyar határhoz, ha őt „csak" a m. kir. honvédelmi miniszter menthette fel a katonai szolgálattétel alól. Deák főkapitánynak ismét a minisztérium közbenjárását kellett kérnie, hogy Jambrovics felmentési határozatának Belgrádban is érvényt szerezzen.66 A háborús esztendők bűnügyi krónikája67 Az 1914-1918-as hadi idők nem várt megpróbáltatások elé állították Nagykanizsa lakosságát. A kezdetektől fennálló élelmezési gondok, a fűtési és ruházkodási mizériák, valamint az ebből fakadó rendkívüli drágaság folyományaként városszerte drasztikusan megnőtt a különféle bűncselekmények száma. Vásári kihágások, kocsmai verekedések, hatóság elleni erőszak, lopás, rablás, betörés szinte általánosan előforduló esetei voltak a város hétköznapjainak. Egy ízben még az is megesett, hogy két nap terméseként - mintegy rekordjelleggel - 212 kihágási ügy érkezett a soha meg nem álló rendőrségi taposómalomba. A feljelentésekben a piaci tilalmak áthágásától kezdve, az állatkínzáson keresztül egészen a törlőrongyoknak járdákra való kirázásig minden elképzelhető szabálytalanság benne foglaltatott.68 A világháború idején végrehajtott bűncselekmények számáról és jellegéről, úgy az elkövetők státuszáról és életkoráról - a korábbi évekhez hasonlóan - nem maradtak fenn részletes rendőrségi kimutatások, statisztikák. A kapitányság 65 ZH 1918. július 22. (163. sz.) 2. p. 66 ZH 1918. szeptember 7. (202. sz.) 2. p. 67Bekő: Hátországi összeütközések. Pillanatfelvételek a nagykanizsai rendőrkapitányság első világ- háborús bűnügyi krónikájából. In: ZH 2016. február 6. (31. sz.) 10. p. 68 ZH 1915. október 29. (247. sz.) 3. p. 270
