Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Bekő Tamás: A nagykanizsai városi rendőrkapitányság működése az I. világháború kitörésétől a rendőrség államosításáig, 1914–1919
azonban összeköttetésben állt a helyi sajtóval, így az újságok hasábjain megjelenő korabeli „kék hírek" nyomán mi is bepillantást nyerhetünk a városi rendőrség 100 esztendős bűnügyi krónikájába. Az alábbiakban néhány drámai és tragikomikussá színezett epizóddal elevenítjük fel azokat a háborús időket, amikor a kanizsai „bűnvadászok" nemcsak a tűzvonalban, hanem a közbiztonság frontján is derekasan megállták a helyüket és akár testi épségüket is kockára téve vállalták a nehéz és olykor kiszámíthatatlan rendőri szolgálatot. 1915. április 25-én a Kiskanizsán szolgálatot teljesítő Farkas József rendőrt arra figyelmeztették, hogy a Flórián téri Kálovics-féle vendéglőben verekedés készülődik. Miután Farkas megjelent a helyszínen, a társaság leghangosabb tagját, Dávidovics László fiatal téglagyári munkást rendre intette. A duhajkodó legény erre őt kezdte becsmérelni, majd az utcára is kiment utána, és olyan fenyegető magatartást tanúsított vele szemben, hogy a rendőr a saját biztonsága érdekében kardot rántott. Dávidovics erre hirtelen revolvert kapott elő, és azt a rendőrre sütötte. A lövésre Farkas a jobb oldalához kapott, érezte, hogy eltalálták, de első gondja mégis az volt, hogy a megvadult legényt elfogja, akinek mégis sikerült elmenekülnie. A merénylő golyója a rendőrdolmány jobb felső zsebében lévő iratokat átszakítva fúródott Farkas József mellébe. Életét ezek az iratok mentették meg a biztos haláltól.69 Folyó év augusztus 23-án egy berúgott tüzér rögtönzött csúnya botrányt a Kinizsi utca végén. Ordítozva járta be a környékbeli mulatóhelyeket, és minden járókelőbe belekötött. Amikor Kocsis János őrszem tapintatos módon csendesebb viselkedésre utasította, a katona még nagyobb méregre gyulladt, és kardot rántva teljes erővel a védtelen ember felé sújtott. Kocsis védekezésképp maga elé kapta a karját, de az éles penge a zubbonyán keresztül is átmetszette az ütőereit. Rendkívül súlyos sérülésével lakására szállították, az ismeretlen tüzér ellen pedig - akinek sapkája a virtuskodás színhelyén maradt - körözést bocsátottak ki.70 Ugyancsak mozgalmas éjszakát tudhattak maguk mögött 1916. október 2-án a kanizsai erkölcsrendészek. Igaz ugyan, hogy a helyi kocsmákban és kisszállók- ban tartott nagyszabású cselédrazzia eredménye jóval alulmaradt a korábban rendezett hasonló nagytakarításnak, de még így is 38 lumpoló cselédlány és hadiözvegy került a hatóság látókörébe. A járőrök egyre-másra szállították be a városházára a részint kétségbeesetten síró, részint pedig borgőzös hangulatukban rekedten éneklő nőszemélyeket, akiket a kapitányságon dr. Goda Lipót rendőrorvos nyomban megvizsgált. A hölgyek közül az orvos hetet „titkos betegséggel" fertőzöttnek talált - ők kórházba kerültek -, a többieket pedig a másnap esedékes statáriális tárgyalásokat követően 5-30 nap közötti elzárásra ítélték.71 69 ZH1915. április 26. (94. sz.) 3. p. 70 Z 1915. augusztus 23. (191. sz.) 2. p. 71 ZH 1916. október 2. (224. sz.) 2. p. 271
