Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Paksy Zoltán: Az Istóczy-féle antiszemita mozgalom tevékenysége a Délnyugat-Dunántúlon (1872–1884)
antiszemita nézetei és politikája, ennek ellenére sem pártja, a Szabadelvű Párt nem gondolkodott az eltávolításán, sem az ellenzék nem kísérelt meg ellene nagyobb energiákat mozgósítani. Választási beszédében erre ő is utalt, amikor megköszönte a választóknak a „kozmopolitikus pénzhatalmak által kifosztott haza nevében" a támogatást, amellyel igazolva látta, „hogy azon országos bajok, melyeknek fejszémet gyökerébe vágtam, az országot sorvasztó tulajdonképpeni bajok voltak".4 „Álszemérem lenne a részemről - mondta - ha a választás elvi jelentőségéről, e kerület határain túlterjedő horderejéről nem szólnék: Önök is olyan jól tudják, mint én, hogy a rumi választás kimenetele iránt nemcsak e kerület választói érdeklődtek és érdeklődnek. ... Mi úttörők vagyunk. ... Nem szükséges tovább fűznöm a parabolát: azon ügy ... amelynek legfőképp köszönhetem, hogy az Önök megbízása a kezeimbe ma harmadízben is letétetett, továbbra is hű bajnokát fogja bennem találni, és ... küzdeni fogok annak diadalra juttatásában!" ígérte meg antiszemita politikájának folytatását. A következő, 1881. évi választáson ismét egy régi vasi köznemesi család tagjával kellett szembenéznie, Tulok Benő személyében. Az ismét „legszebb rendben" lefolyt választáson, ahol a választási elnöki tisztet ismét Egerváry töltötte be, Is- tóczy újra magabiztos győzelmet aratott: Istóczy: 1419 fő, Tulok: 397 fő. A választási eredmény ezúttal is Istóczy magabiztos fölényét mutatta, és azt, hogy az antiszemita politika szilárd bázissal bírt a választókerületben. A következő parlamenti választáson Istóczy már az Antiszemita Párt színeiben indult választókerületében. Istóczy saját bevallása szerint fel lett készítve, „preparálva lett" arra a politikai szerepre, amit képviselővé választása után elkezdett.5 Antiszemitává válásához az „előkészítést" egy 1870-ben történt eset, az ún. baltavári ügy adta meg. Ez egy rendkívül érdekes történet, amely önmagában jól mutatja be az antiszemita mozgalom egyik irányzatának, a nemesi-dzsentri szemléletnek a mozgatórugóit. Istóczy ekkor törvényszéki bíróként működött Vas megyében és ebbéli minőségében kellett részt vennie a Zalabéri Horváth család Zala és Vas megye határán lévő baltavári (ma Bérbaltavár) birtokának adósságok miatti árverezésén. Ezen egy jómódú zalaegerszegi zsidó család, a Martonfalvi6 is licitált, úgy, hogy a családfő legidősebb fia, Lajos vett részt az akcióban, s meg is nyerte a birtokot, mivel 4 Jövőnk, 1878. augusztus 9. 512 röpirat, 1883. július 15.18-19. p. 6 Martonfalvi, eredetileg Mattersdorfer Sándor jómódú zalaegerszegi kereskedő volt. 1849-ben került a nevére ingatlan a városban. A vármegyeháza mellett álló kertes épület eredetileg Sümeghy József alispáné volt, akitől Festetics László gróf vette meg 1824-ben. (A ház ma már nem áll, a helyén a Göcsej Múzeum épülete található.) Festeticstől Stern Bernát vásárolta meg, s még aznap továbbadta ugyanakkora összegért, 4450 ezüst forintért Mattersdorfer Sándornak. Utóbbi felesége azonban Stern Bernát leánya, Karolina volt, ezért vélhetően Stern Bernát a veje nevére íratta az ingatlant, s innen ered a család vagyona. 223
