Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Paksy Zoltán: Az Istóczy-féle antiszemita mozgalom tevékenysége a Délnyugat-Dunántúlon (1872–1884)
A választás viszonylag szoros eredményt hozott: Istóczy: 1305 fő Bárdossy: 1117 fő Az eredmény az országos erőviszonyokat tükrözte, s nem a jelöltek személyének szólt. A részletesebb elemzés is a dualizmusban megszokott forgatókönyvet mutatja, látható, hogy egyes falvak egységesen szavaztak az egyik jelölt mellett vagy ellen. Száz százalékos Istóczy-párti falu volt például Nagy-, Kisunyom és Balogfa (ma Balogunyom), Hosszúfalu, Táplánfa, Nagy- és Kiskajd, Gyanó és Sorkipolány. Érdekes módon a Bárdossyak származási helye, Bárdos is. Ugyancsak érdekessége a választásnak, hogy a jegyzőkönyv és a nevek tanúsága szerint a választókerületben élő zsidóság egységesen Istóczyt támogatta (Krausz Sámuel Hosszúfaluban, Pollák Ignác és Sámuel Újlakon, vagy a Zsidóföldiszentmihályon élő Kohn Farkas, Fürst Sándor, Krausz Ferenc, Ragendorfer Samu, Berger Lipót, Deutsch Sándor, Kohn Jakab és Móritz stb.) Ez azért érdekes, mert ekkor már zajlott - az alább részletesen is ismertetett - baltavári ügy pere, amelyben, mint Istóczy visszaemlékezéseiből tudjuk, a zsidóság „egységesen szállt szembe vele". A jegyzőkönyvek tanúsága mindenesetre nem ezt bizonyítja. 1875-ben lezajlott a fúzió a Deák-párt és Tisza Kálmán Balközép formációja között, ami alaposan átrendezte az erőviszonyokat. Az ellenzéki párt még nem tudta a pozícióit kialakítani, a vidéki bázisait megszervezni, ezért sok helyen egyhangú választás történt, azaz a jelöltet ellenjelölt nélkül kiáltották ki képviselőnek. Ez történt Istóczy esetében is, akárcsak a tíz vasi kerület felében. Rumban az 1875. július 8-án tartott választás napján a sajtó beszámolója szerint 800 választópolgár gyűlt össze, s mivel ellenjelölt nem akadt, hatalmas éljenzés mellett ajánlották Istóczyt, akit a választási bizottság így képviselőnek is nyilvánított.3 Ez a választás három hónappal Istóczy első antiszemita parlamenti fellépése után történt, tehát láthatjuk, hogy a politikai irányváltás a támogatottságán nem változtatott. 1878-ban Istóczy a nagy ellenzéki párt, a Függetlenségi párt jelöltjével került szembe, dr. Hoitsy Pál személyében. Hoitsy ekkor még kevéssé volt ismert, a pályája az évtized második felétől ívelt fel, ismert tudós és újságíró lett, s miután 1881-től több cikluson keresztül a gyomai választókerület képviselői mandátumát is bírta, a Függetlenségi Párt egyik vezéralakjává is vált. Ez a választás mindenesetre nem lendített a politikai karrierjén, mivel Istóczytól súlyos vereséget szenvedett: Istóczy: 710 fő, Hoitsy: 165 fő. A választás a jegyzőkönyv tanúsága szerint a „legnagyobb rendben folyt le", s csupán egyetlen érdekességet emelnénk ki, azt, hogy a kerület választási bizottságának elnöki tisztét az Istóczyval rokonságban álló - édesanyja révén, aki valószínűleg a testvére lehetett - földije, a már említett Egerváry Miklós töltötte be. Fölényes győzelme azért is érdekes, mert ekkor már országosan ismertek voltak 3 Vasmegyei Lapok, 1875. július 11. 222
