Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900

hagyományos kézműipar képviselői éppúgy megtalálhatóak közöttük, mint a gazdasági szféra és a városi hivatalok alkalmazottai, illetve a jelentős számú egyéb értelmiségi (tanárok, ügyvédek, orvosok stb.). Ezen társadalmi rétegek műveltségi szintjének emelkedését, megváltozott igényeit tükrözték az olyan jelenségek, mint az iskolák számának gyarapodása, a számtalan kulturális és sportegyesület, műkedvelő társaság, jótékonysági és érdekvédelmi szervezet létrejötte, a helyi sajtó és könyvnyomtatás megjelenése. A lejátszódó gazdaságitársadalmi változások természetesen a város külső arculatát is átformálták. A gazdasági szektorban zajló építkezések (bankok, kaszinó, szállodák, vendéglők) mellett a polgári elit képviselői is gyönyörű magánházakat emeltek, amelyek a századfordulótól kezdődően már a legmagasabb szintű infrastrukturális ellátással rendelkeztek (vízvezeték, csatorna, villany, telefon). Mindezek folyományaként egy, már a XX. századi igényeket is kielégítő, modern város és városközpont született szabályozott utcákkal, terekkel, köztéri alkotásokkal, sétatérrel, járdával.152 S nem szabad elhanyagolnunk egy másik fontos tényezőt sem, mégpedig az emberi mentalitás ezzel párhuzamosan zajló megújhodását: a kor emberének tudata kitágult, a közlekedési lehetőségek javulása révén többet utazott, társas kapcsolatai megelevenedtek és kiszélesedtek, vállalkozó szelleme nőtt, a feudális idők zártabb, változásokhoz lassabban alkalmazkodó világához képest teljesen új értékrendek honosodtak meg. Ez legalább olyan fontos láncszemét képezte a modernizáció folyamatának, mint a társadalmi, gazdasági berendezkedés megreformálását szolgáló intézkedések.153

A fizikai és szellemi átformálódás eseménydús időszaka értelemszerűen újból életre keltette a kanizsaiak mindig oly erős, évszázados függetlenségi törekvéseit autonómiájuk teljesebbé tétele érdekében. Az uraság, majd a járási és megyei fennhatóság elleni küzdelemben megedzett polgárok úgy vélték, hogy ezúttal nem a megyeszékhelyi státusz megszerzésével próbálkoznak, hanem inkább a törvényhatósági jog elérését tűzik ki célul. Ezzel tulajdonképpen a megyével egyenrangúvá váltak volna, s megvalósult volna azon régi vágyuk, hogy mindenféle helyi szupremáciától megszabadulva, csak az országos hatóságoknak alárendelten, teljesen önállóan intézzék ügyeiket.

Az alkalmat a Szapáry-kormány közigazgatási reformterve adta, amely törvényjavaslat formájában 1891 májusában került a képviselőház elé. Szándéka szerint a közigazgatás további centralizációját kívánta megvalósítani, amely a megyék politikai jogainak újabb megnyirbálásával járt volna együtt. A hagyományos,

152 Vö. Kunics Zsuzsa: Köz- és magánépítkezések, városfejlődés Nagykanizsán a dualizmus időszakában. In: Zalai Múzeum 12. 50 éves a nagykanizsai Thúry György Múzeum. Szerk. Horváth László. Zalaegerszeg, 2003. 223-237. p.

153 Norman Davies: Európa története. Budapest, 2002. 714-730. és 1247. p., valamint Gyáni Gábor: A polgári átalakulás problémái. In: Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Szerk. Tóth G. Péter. Veszprém, 2002.13-21. p.

202