Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900
lakossága kizárólag gazdálkodó földmívelőkből áll, kiknek egyáltalán semmi szükségük nincsen a villanyvilágításra, sőt, tekintve, hogy Kiskanizsán nagyon sok szalmafedelű épület van, s hogy a széna- és szalmakazalok mind a lakóházak udvaraiban vannak, mint az más községekben is szokás, közveszélyes is lenne, és a lakosság vagyonbiztonságát rendkívül veszélyeztetné. Ám, ha a nagykanizsaiaknak annyira tetszik a villanyvilágítás, tessék Nagykanizsán felállítani, de a még mindég és minden tekintetben falusi jelleggel bíró Kiskanizsára ne erőszakolják!"143 A két városrész közti súrlódások az 1880-as újraegyesülés után is fennmaradtak, ami a kiskanizsaiak körében állandó zúgolódást keltett. Sokan úgy vélték, hogy jobb lesz megint a maguk útját járni, ezért Szedlmayer László városi képviselő vezetésével 1887-ben mozgalmat indítottak az újbóli elszakadás iránt. Sérelmeik sokrétűek voltak. A községi pótadó emelésétől kezdve a legelőknek és erdőknek a képviselő-testület, és nem pedig a földtulajdonosok által történő kezelésén át, a városi erdőkben lehullott falevelek elhordásának általuk kifogásolt tilalmazásáig, valamint az általános közigazgatási és városrendészeti elhanyagoltságig sok minden kiváltotta nemtetszésüket. Panaszaik egy része a törvények ismeretének hiányából fakadt, más részét a közös igazgatás fenntartásának keretei között is lehetett orvosolni. A több fórumot megjárt ügy végül 1893. január 24- én egy belügyminiszteri határozattal zárult, amely a két városrész ismételt szétválasztása érdekében felhozott indokokat nem találta elégségesnek, s erre irányuló kérelmüket elutasította.144 A kiskanizsai képviselők maradtak tehát a közös testületben, s együttesen kellett megoldást találniuk a városrészt nyomasztó gondok enyhítésére, valamint az itt élők elégedetlenségének csillapítására. Az új községi törvény életbelépése utáni első városi képviselő-testületi választásokat 1887. február 21-én tartották. Mivel a választás alá eső tagoknak mindig csak a felét választották háromévente újra, ezúttal 50 képviselő megválasztására került sor.145 Mint már említettük, a törvény lehetőséget adott rá, hogy a legtöbb adót fizetők választójogukat bizonyos esetekben meghatalmazottak vagy megbízottak útján gyakorolják.146 Ezzel azonban könnyen vissza is lehetett élni. A kanizsaiak közül többen éppen azt tették szóvá, hogy ezen választás alkalmával számos hamis meghatalmazást használtak fel, különösen az V. kerületben. Sőt, akadt, aki azt állította, hogy az ilyen okiratok nagy része „városi rendőrközegek pressziója147 útján erőszakoltatott ki". A dolognak természetesen vizsgálat lett a 143 MNL ZML Nk. tan. ir. 1893:11384. sz. 144 MNL ZML Nk. tan. ir. 1888: 9155. sz.; 1893:1275. sz. 145 Nagykanizsa város képviselő-testületét 100 virilis és 100 választott tag alkotta. A választott tagokra vonatkozóan vö. 1886. évi XXII. törvénycikk a községekről. 41. §. In: Magyar törvénytár. 1884-1886. évi törvénycikkek. Budapest, 1897. 417. p. 146 Vö. a fenti törvény 38. §-ával. 147 Nyomása. 200
