Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900
kanizsai jelöltek és az értelmiség képviselői kijelentették, hogy a kiskanizsaiak nagy többsége által hatalomra juttatott városbíróval és főjegyzővel nem kívánnak együtt dolgozni. Különösen ez utóbbi személyét kifogásolták. A megye kiküldöttjeként jelenlévő Barcza Sándor alispán ezután nem tudott mást tenni, mint a gyűlést felfüggesztette, és a város ügyeinek vitelét ideiglenesen Halvax Józsefre és három tanácsosra bízta.81 így a városi tisztújítás ismét meghiúsult. A megyei közgyűlés számára készített jelentésében a sikertelen tisztújítás okait taglalva, az alispán a következőket jegyezte meg: „Az egyesített Nagy- és Kiskanizsa városban a jelen viszonyok fennmaradásáig tisztújítást sikerrel tartani és a törvényes állapotot helyreállítani lehet[et]len; lehetfet]len azért, mert az egyesített községek érdekei ellentétesek. Míg Kiskanizsa lakosai nagyobb részt földművesek, Nagykanizsa élénk, felvirágzásnak indult és szép jövővel kecsegtető kereskedőváros, mely a fekvése, érdeke és hivatása által parancsolt intézkedések megtételében Kiskanizsa ellenkező érdekei által folytonosan hátráltatva lévén, emelkedésében gátoltatik, s nem tarthat lépést az ipar és kereskedelem nagymérvű haladásával. Ezen ellentétes érdekek gátolják meg az egyetértést... ez okozta, hogy Kanizsán 8 hónapig provizórium,82 s jelenleg interregnum83 van akkor, midőn az egész ország már rég az alkotmányos intézmények áldásainak örvend."84 Az említett ellentétek megszüntetésére Barcza Sándor alispán más megoldást nem látott, mint Kiskanizsa és Nagykanizsa külön-külön községgé való alakulását. Javaslatát az 1868. február 3-i megyei közgyűlés elfogadta, és kimondta a két városrész közigazgatási és igazságszolgáltatási szétválasztását. Indoklásképpen azt hozták fel, hogy Nagy- és Kiskanizsa egyesült városban a törvényes és alkotmányos állapotot másképp helyreállítani nem lehet. A határozat szerint Nagykanizsa ezentúl is rendezett tanácsú városként működik, Kiskanizsa pedig, amely amúgy is a rendezett tanács és a törvényszék megszüntetését óhajtotta, egyszerű községként választja meg elöljáróit.85 Ezek után tehát most már két külön tisztikart kellett felállítani. A nagykanizsaiak 1868. február 13-án kezdték meg - most már harmadszorra - a választási előmunkálatokat, amelyek most sem zajlottak le minden incidens nélkül. Még mindig akadt, aki a kiskanizsaiak bevonását követelte és a jelöltek személyéről is sokat egyezkedtek. A 81 városi képviselő kijelölésénél mindenki saját magát, családtagjait vagy barátait akarta bejuttatni. Volt olyan kereskedőcég, ahonnan három jelöltet állítottak, az értelmiség tagjai közül viszont aránylag kevesen 81ZSK 1868. február 1.1. p.; MNL ZML Közgy. jkv. 1868. február 3. 3. sz. 82 Ideiglenes, átmeneti állapot. 83 A vezető szervek hiánya vagy a vezetők ideiglenes megbízatása folytán kialakult zavaros helyzet. 84 MNL ZML Közgy. jkv. 1868. február 3. 3. sz. 85 Uo. 175
