Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900

a tanácsteremben, s a városbírót és a tisztviselőket durva hangnemben hivataluk letételére és a városháza elhagyására szólították fel. Majd közölték, hogy augusztus 1-jétől betiltják a törvényszéki tisztviselők fizetését. A hatalmat természetesen ily módon nem tudták megszerezni, az incidens miatt Martinkovics Károly azonnal vizsgálatot rendelt el ellenük. Ambícióik határozottságát mutatja azonban, hogy a törvényszék megszüntetése érdekében még a kormányhoz is menesztettek egy küldöttséget.77

A törvényszék megtartását akarók pozícióit erősítette, hogy 1867 augusztusában megérkezett a belügyminisztériumtól az értesítés, amelyben kilátásba helyezte a város számára a törvénykezési költségek megtérítését. A minisztérium egyúttal a tisztújítás mielőbbi megtartását is sürgette,78 a választások lebonyolításával tehát nem lehetett tovább várni. Az újabb időpontot 1868. január 30-ra tűzték ki.79 Annak ellenére, hogy a belügyminisztérium megígérte a törvényszék tartásából eredő többletköltségek fedezéséhez való hozzájárulást, a törvényszéket ellenzők tábora a városi terhek csökkentésének hangoztatásával még mindig a törvénykezési autonómia megszüntetéséért lépett fel. Az értelmiség és a polgárság vagyonosabb képviselői viszont, akik a községi terhek nagyobbik részét viselték, a törvényszék létét a város jövőbeni fejlődése szempontjából elengedhetetlen feltételnek tekintették.80

A választás napján, 1868. január 30-a reggelén ugyancsak a Zöldfa vendéglő felé igyekezett a polgárság. Egy részük „Éljen Halvax József városbíránk!" kiáltásokkal haladt a tisztújítás színhelyére. A másik jelöltnek, Albanich Flórián pékmesternek szintén megvolt a maga tábora. Ezt követően már a választás módjának eldöntésekor olyan nézetkülönbségek keletkeztek és akkora zűrzavar támadt, hogy a kedélyeket csak lassan tudták lecsillapítani, közben beesteledett, s így a tényleges tisztújítást másnapra halasztották. Január 31-én a választási csatározás az előző napihoz hasonló hangulatban folyt, a zaj és a lárma egyre nőtt a két párt hívei között. Az egyik felszólalás után a megyei főcsendbiztos és a pandúrok segítségét kellett kérni a komolyabb összetűzés megakadályozására. A déli órákra a kiskanizsaiak hathatós közreműködésével sikerült Halvax Józsefet városbíróvá, Cséry Istvánt pedig főjegyzővé megválasztani. Időközben a szükséges három törvénytudó tanácsos közül kettőt már szintén megválasztottak. Ezek azonban, mikor megtudták, hogy ki lesz a városbíró és a főjegyző, azonnal lemondtak még el sem foglalt hivatalukról. Ezután a kandidáló bizottmány nem tudott egyetlen jelöltet sem állítani a törvénytudó tanácsosi helyekre, mert a szóba jöhető nagy77MNL ZML Közgy. jkv. 1867. augusztus 5.179. sz.

78MNL ZML Közgy. jkv. 1867. szeptember 16. 361. sz.; 1867. november 4. 476. sz.; ZSK 1868. január 4. 3. p.

79 ZSK 1868. február 1.1. p.

80 Erre vonatkozón lásd a „Pártfegyelem" című, névtelen szerzőjű cikket: ZSK 1868. január 11.1. p.

174