Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900
próbálta azonban minderről a választóközönséget meggyőzni, az értelmiség jelenlévő képviselői kivételével a többség kitartott eredeti elhatározása mellett, és megtagadta a kellő számú törvénytudó tanácsos megválasztását. Ezek után, mivel a tisztújítást a megkezdett alapon - az 1848. évi XXIII. törvénycikk értelmében - folytatni nem lehetett, az alispán a választógyűlést feloszlatta és a város aznap reggel lemondott tisztikarát - további intézkedésig - hivatalába visszahelyezte. A megye számára készített összefoglaló jelentésében síkraszállt a kanizsai városi törvényszék fenntartása mellett, de ugyanakkor egyetértett a város azon kérésével, hogy ne egyedül kelljen a törvényszék működtetésével kapcsolatos összes költséget fedeznie. Nyíltan kifejtette azon véleményét, hogy a tisztújítás sikertelenségét a kiskanizsaiak magatartása okozta, és a további konfliktusok megelőzése érdekében a két Kanizsa szétválasztását javasolta. Indoklásképpen előadta, hogy mivel „a kiskanizsaiak is kötelesek lévén a városi pótlékhoz járulni, ezek állandóan ellenszegülni fognak minden olyan, különben Kanizsa város jóléte, felvirágzása és előrehaladására szolgáló intézkedéseknek, melyek költséggel járnak, de amelyekben ők saját közvetlen érdeküket és hasznukat nem találják fel."74 Elemzése összecseng a Zala-Somogyi Közlöny egykorú tudósításával, amely ugyancsak kemény kritikával illette a kiskanizsaiakat.75 Az 1867. június 17-i megyei közgyűlés Nagykanizsa kereskedelmi forgalmára és népességének nagyságára hivatkozva szintén a törvényszék fennmaradása mellett foglalt állást, egyúttal rámutatott arra, hogy a köztörvényhatóságok visz- szaállításakor az első folyamodású bírósággal ellátott, rendezett tanácsú városok számára kilátásba helyezett állami segély az ezzel kapcsolatos költségeket lényegesen csökkentheti. Folyósítása érdekében még ugyanezen közgyűlésből kérvényt intéztek a belügy- és az igazságügy-minisztériumhoz. Ezzel egyidejűleg utasították a várost, hogy a törvényszék megtartása melletti szempontokat figyelembe véve a tisztújítást a jelenlegi szervezeti keretek között, három törvénytudó tanácsos jelölésével tartsa meg.76 A megye határozata értelmében összehívott, választást előkészítő értekezleten azonban hiába érvelt az illetékes főszolgabíró, Martinkovics Károly a megye álláspontja mellett, a jelenlévők többsége ezúttal is kijelentette, hogy nem akar első folyamodású bírósággal rendelkező városi tanácsot, és két törvénytudó tanácsosnál többet nem hajlandó választani. A törvényszéket ellenzők tábora ezek után - törvényi előírásokat, megyei határozatot figyelmen kívül hagyva - úgy döntött, hogy saját kezébe veszi az események irányítását. Az 1867. augusztus 1- jei képviselő-testületi ülés után Halvax József vezetésével többen visszamaradtak » MNL ZML Közgy. ir. 1867:40. sz. 75 ZSK 1867. június 10.1. p. 76 MNL ZML Zala Vármegye Bizottmányának iratai, 1865-1871. a.) Közgyűlési jegyzőkönyvek. (Továbbiakban: Közgy. jkv.) 1867. június 17. 40. sz.; MNL ZML Közgy. ir. 1867: 40. sz. 173
