Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900

különbségek ezt követően sem szűntek meg, és az 1867-es tisztújítás idején még mindig megosztották a város lakosságát. A törvényszék sorsáról még a választás lefolytatása előtt dönteni kellett, mert ennek további léte vagy nemléte meghatározta a lebonyolítás mikéntjét. Ha ugyanis a tisztújítást - a többi zalai városhoz hasonlóan - az 1848. évi XXIII-XXIV. törvénycikk értelmében az első folyamodású bírósággal ellátott, rendezett tanácsú városok mintájára akarták végrehajtani, akkor - tekintetbe véve az 1861-es „Ideiglenes törvénykezési szabályok" előírásait71 - a tanácsba legalább három olyan törvénytudó tagot kellett választani, akik a törvényszék ítélethozatalainál közreműködnek. A szabad királyi és rendezett tanácsú városok tisztújítására vonatkozóan a képviselőház 1867. március 8-i határozata kimondta, hogy az új választások előkészületeit az 1861. évi városi képviselő-testületek tagjainak kell megtenni, akiket az eddig hivatalban lévő polgármesterek, illetve városbírák hívnak össze.72 Kanizsán a választók előzetes összeírása után az 1861. évi képviselő-testületi tagok Tóth Lajos ügyvédet bízták meg a választás körüli elnöki teendőkkel.73 Az is egyértelmű vált, hogy a tisztújítást Kanizsán is a már többször említett 1848-as törvénycikkek alapján tartják meg. A törvényszék fennmaradásáról folytatott vitában azonban nem sikerült egyezségre jutni. Ilyen előzmények után tűzték ki 1867. június 6-ra a választás napját.

Ennek a napnak reggelén a választópolgárok a rangos események hagyományos színhelyén, a Zöldfa vendéglőben gyülekeztek, de nem jelentek meg túl nagy számban. Akik viszont eljöttek, azoknak jó része Kiskanizsáról érkezett, társadalmi hovatartozását tekintve pedig földműveléssel foglalkozott. A választást az 1848. évi XXIII. törvénycikk utasításai szerint a szavazatszedő és kijelölő bizottság titkos szavazás útján való összeállításával kellett kezdeni. A két bizottság létrehozását azonban már rögtön a tisztújítás kezdetén hátráltatta, hogy a jelenlévők többsége felkiáltással akart bírót választani. Miután a tisztújítást megyei kiküldöttként felügyelő Barcza Sándor alispán felvilágosította őket a törvény előírásairól, megalakították a szavazatszedő bizottságot. A kijelölő bizottság esetében viszont több mint 80 kiskanizsai polgár ugyanazon a papíron, tehát nem titkosan, adta le szavazatát. Az alispán ezt a szavazást megsemmisítette, és csak a másodszori szavazás után jött létre mindkét bizottság. A városi hivatalokra való kijelölés procedúrája során is zavar keletkezett, mivel a tanácsba nem három, hanem csak egy törvénytudó tanácsost jelöltek. Barcza Sándor figyelmeztetett rá, hogy az „Ideiglenes törvénykezési szabályok" vonatkozó paragrafusa szerint a tanácsban legalább három törvénytudó tanácsosnak kell részt vennie. Hiába

71 Az Országbírói Értekezlet által javaslatba hozott ideiglenes törvénykezési szabályok I. 1. fejezet 27. §. In: Magyar törvénytár. 1836-1868. évi törvénycikkek. Budapest, 1896. 287-288. p.

72 Kérészy 290. p.

73 MNL ZML Közgy. ir. 1867: 40. sz.; ZSK1867. május 1. 2. p.; 1867. június 10.1. p.

172