Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900
Addig azonban néhány évnek még el kellett telnie, így a kiegyezés utáni első tisztújítást a megyékben az 1861-ben választott bizottmányi tagok bonyolították le. A városokban viszont az 1848. évi XXIII-XXIV. törvénycikk alkalmazásával, népképviseleti alapon hozták létre az új képviselő-testületet és tisztikart.65 Az 1848. évi XXIII. törvénycikk a szabad királyi városok jogállásáról rendelkezett. A városokat a lakosság száma alapján a kis-, közép- vagy nagyvárosok közé sorolta. Meghatározta a választók körét, szabályozta a tisztújítást és képviselő- választást, intézkedett a tanácsülésekről és közgyűlésekről. Mindennek azért volt nagy jelentősége, mert a következő, azaz 1848. évi XXIV. törvénycikk kiterjesztette az előbbi törvénycikk hatályát azokra a községekre is, amelyek „első bírósági hatósággal ellátott rendezett tanáccsal vagy már bírnak, vagy ennek utána fognak a megyék meghallgatása mellett a minisztérium javaslatára, őfelsége, illetőleg a királyi helytartó által felruháztatni."66 Zalában Zalaegerszeg, Keszthely és Sümeg tanácsa is ilyennek tekintette magát és a választásokat is ennek megfelelően tartotta meg.67 Az önkormányzat újjáalakítása Nagykanizsán is küszöbön állt. A kedélyek már kissé lehiggadtak, nagyobb belső megrázkódtatás nem zavarta meg a város életét. A közelgő tisztújítás alkalmával azonban ismét napirendre került a városi törvényszék ügye, amelynek szükségességét már a Wlassics-féle tisztikar elleni megmozdulások idején is megkérdőjelezte a polgárság egy része. Fő kifogásként az hangzott el, hogy a város a községi pótadók által már amúgy is túl van terhelve, a törvényszék működtetése pedig csak többletkiadást okoz.68 Ellenérvként azt hozták fel, hogy olyan jelentős kereskedelmi kapcsolatokkal és fontos vasúti összeköttetésekkel rendelkező város, mint Nagykanizsa, amely mindemellett 14000 főnyi69 lakossággal bír, nem maradhat törvényszék nélkül. Kifejtették, hogy a kereskedelmi és váltóügyek intézése nem nélkülözheti ezen intézményt, ezenkívül hivatkoztak arra, hogy a városi tanács már 1848 előtt is gyakorolta polgárai fölött az első folyamodású bíróság jogát. Az 1865-ben kiküldött megyei vizsgálóbizottság szintén ez utóbbi álláspontot támogatta, és a vizsgálat eredményéről készített összefoglaló jelentésében a kanizsai városi törvényszék fenntartását javasolta.70 Az ezzel összefüggő vélemény65 Kolossá Tibor: A dualizmus rendszerének kialakulása és megszilárdulása, 1867-1875. In: Magyar- ország története, 1848-1890.1-2. kötet. Főszerk. Kovács Endre. Szerk. Katus László. Budapest, 1979. 2. köt. 836. p.; Kérészy 290. p. 661848. évi XXIII-XXIV. törvénycikk. In: Magyar törvénytár. 1836-1868. évi törvénycikkek. Budapest, 1896. 246-249. p. 67Simonffy 248. p. 68 MNL ZML Közgy. ir. 1867:40. sz.; ZSK1867. május 1. 2. p. 69 Ekkor 1867-et írtak. Nagykanizsa lakossága (Kiskanizsával együtt) az 1869. évi népszámlálás adatai szerint összesen 15125 fő volt. Erre vonatkozóan lásd: Döme Géza: Zala megye 1870. évi népszámlálásának eredménye. Zalaegerszeg, 1871.14. p. (Továbbiakban: Döme) 70 MNL ZML Közgy. ir. 1867:40. sz. 171
